Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 24. szám - A fényképészet alkalmazása az igazságszolgáltatás czéljaira

— 272 — Egyébiránt az örökségi perek a 18 §-nál kifejtett elvnél lógva uetu a birtokbirósághoz, hanem vagy az örökhagyónak, vagy az alperesnek személyes bíróságához tartoznak. Ügyanis az örökségi jog illessen az bár csupán ingókat vagy ingatlanokat is, dologbani jognak (jus in re) csak annyiban tekintendő, a mennyiben az minden harmadik személy ellen, de csak olyan ellen, a ki a hagyatékot (uuiversitas jurium et obligationum) örökségi jogos vagy bitorlóit czimen vagy mint örökség vevője birtokába vette, érvényesiihető, de oly személyek elleu, melyek a hagyaték egyes darabjait, vagy ahoz tartozó egyes ingatlanokat jure particulari bimak; ugyanezek nem örökségi, hanem a hagyaték átadása után tulajdoni jogczimen követelhetők, a mennyiben concret esetekben tulajdoni jogczimen alapuló keresetnek helye van, s igy az örökségi jog, miután telekkönyvi tárgyat nem képez, a tulajdonjogot pedig csak általadás, illetőleg telekkönyvi bekeblezés által szerezni lehet, csak jogczimnek, a kereset pedig, melynek tárgyát képezi, személyes keresetnek tekintendő, s mint ilyen szorosan véve az alperes személyes bíróságához tartozik, az ellen azonban, hogy az örökségi igény érvényesítésének köunyebbitése okából a/ örökhagyó lakásának bírósaga illetékesnek mondassák ki, illetőleg e tekintetbeni választás a felperesre bizassék, észrevételem nincs. 39. §. A számadási perek kivévén a 89. második bekezdésében érintett eseteket, szinte az alperes személyes bíróságához volnának utalandók, és igy a 39. §. első része ki volna hagyandó. A 39. §. is tesz a szerint a mint a számadás ingatlau vagyou jövedelmeire is vonatkozik, vagy nem, különbséget a bírái illetőség kérdésére nézve, az első esetben a pert a bntokbirósághoz utalván, a mi nézetem szerint nem helyes, miután a számadási keresetek akár ingatlanra akár ingókra vonatkozzék a számadás, tisztán személyes kereseteknek tekintendők; mert magának a számadásnak tárgya nem lehet mas pénz, vagy egyéb ingóság, alapja pedig bizonyos személynek kötelezettsége. Az ingatlan vagyonnak jövedelmei, melyekről a számadó számol, vagy olyanok lehetnek, melyek már pénzzé fordíttattak, vagy olyanok, melyek az ingatlantól ugyan elválasztattak, de még természetben megvannak, mindkét esetben az, a miről a számadó számol, csak iugóságnak, és csak a még élnem választott termény ingatlannak tekintendő, de ez utóbbi épugy mint maga az ingatlan a számadás tárgyát nem képezi, és a számadó irányában csak annyiban jöhet kérdésbe a mennyiben azt ő kezelte, és értékét netán csökkentette, de az ebből eredő kár nem számadásnak illetőleg számoltatásnak, hanem kártérítési keresetnek lehet tárgya. Végre a számadó és a számoltatásra jogosított személv közötti jogviszony a dologbani jogok egyikére sem vonatkozik, vagy is a számadó a kezelésére bizott ingatlan vagyonra nézve sem tulajdoni, sem zálog, sem szolgalmi jogot nem igényel, s igy miután a birtokbiróságot csak is ezen jogok feletti bíráskodás illetheti, a számadási pereket a személyes bírósághoz kellene utalni. 40. §. A holtnak nyilvánítási perekbeni bíráskodás tekintet nélkül az eljárás czéljára a hiánvoltuak személyes bíróságához volna utalandó. A 40. §. az illetőséget az eljárás czélja szerint szabályozza ugy, hogy a római és gör. kath. és gör. keleti szertartáshoz tartozó egyénekre nézve az eljárás a mennyiben a házassági végelválás végett kérelmeztetik a 36. §. szerint 1 az illető szentszék előtt, ha pedig örökösödés I czeljából kérelmeztetik a 37. §. szerint illetékes ! polg. trszék előtt indítandó, amit én indokoltnak j nem tekinthetek, mert ha valaki holtnak nyilvái nittatik, akkor személyi, ugy személyes és doj logbani jogaira és kötelezettségeire nézve mindazon kö\etke/.inények állanak be, melyeket a va: lódi halál von maga után, a különbség csak az, ! hogy a holtnak nyilvánítási ítélet jogi vélelmen ! alapul, melyet a hiányolt személynek az Ítélet i után bebizonyított életben léte megerőtlenit, ez ; oknál fogva és mivel a szentszéki ítélet által kimondott halál elleu a hiányolt személynek életbenléte épen ugy bizonyittathatik be, mint a polg. bíró általi holtnak nyilvánítás ellen, az eljárás bármily czélból kéretik is csak a polg. és pedig személyes bírósághoz tartozónak tekintem, annálinkább, mert ha pl. a szentszék mondja ki a vélelmezett halált a hiáuyoltnak életben léte iránti bebizonyítás végett szinte a szentszékhez kellene utalni, ami a szentszék hatáskörével nem egyez meg. A holtnak nyilvánítási eljárásban csak azon kérdés döuteudő el, vájjon be van e bizonyítva azon esetek egyike, melyekben az 523 §. szerint a hiányolt személy holtnak nyilvánítandó, és ezen bizonyításra az eljárás czéljának épen semmi befolyása nincs ez eljárásnak tehát a czélra való tekintettel két különböző birósághozi utalása okszerűtlen, és szükségtelen, sőt oly képtelenségre vezet, mely bizonyosan a törvényhozó szándékától távol volt. Vegyünk pl. egy házaspárt, melynek gyermekei nincsenek, a férj hiányoltatok és a nő nemcsak a házassági viszony felbontása után férjhez menni, hanem férje után örökösödni is kiván a férj szerzeményeiben, melyekre nézve a férj szüleit megelőzi. — A 40. §. szerint tartozik a nő kettős céljának elérése miatt mind a 30. §-ban érintett szentszéknél, mind pedig a 37. §-ban érintett polgári bíróságnál a boltnak nyilvánítási eljárást ugyanazon egy sze| mélynek holtnak nyilvánítása végett megindítani, a mi képtelenség, sőt még nagyobb képtelenség állhatna be, ha a szentszék, mely a prrdtásnak bizonyítási szabályait máskép fogja fel vagy a felhozott bizonyítékokat máskép mérlegeli mind a polgári bíró, a hiányolt férjet holtnak nyilvánítja a polgári bíróság pedig nem találván az 523. §-ban érintett feltételeknek egyikét sem bebizonyitottnak, a férjet holtnak nem nyilvánítja és ez miután a felebbviteli bíróságok is különbözők ezeknél is megtörténhetik, s igy a nő i férjhez mehet, mivel férje meghalt, de nem örökösödhetik utánna, mert férje nem halt meg. Egyébiránt a mennyiben a 40. §. a 37. §-ra j hivatkozik, e szerint pedig, ha az örökség tárgyát ingatlanok is képezik, azon birtokbiróság illetékes, melynek területén a hiányolt személy lakott, ugyanazon képtelenség állhat be, melyről a 37. §-ban szabályozott örökösödési bíróságra nézve tett észrevételeimben említést tettem. , 11. cziin. Az ügyfelekről. 1 Fejezet. Felperessé g. 66. §. mindkét pontját egyesitendőnek, de a) b) alatt előforduló ezen szavakat „e nélkül is" kihagyandóknak tartom. Az érintett szavak „e nélkül is" a cumulatiónak legtágasb tért nyitnak, mert egy kereset1 len összefoglalhatnak a legheterogenebb követelések, úgymint adóssági, örökségi, kártérítésiek s a. t. a mi nem az eljárás egyszerűsítésére hanem bonyolítására és nehezítésére vezel, és pedig anélkül, hogy arra szükség volna, ugyananazért a cumulitatiót csak a) alatt érintett követelésekre nézve, és azon feltétel alatt tartom megengedendŐnek, ha ugyanazon egy biróság illetékes valamennyire nézve. II. Fejezet. A lp éress ég. 79. §. A szavatossági kérdést, sommás keresetekben is a főkérdéssel együtt eldöntendőnek tartom. A felperesre nézve nem tartom méltányosnak, hogy a sommás eljárásban, ha az alperes szavatosra hivatkozik, a felperes rendes útra utasitassék, ha a bíró szavatosságnak helyét lát' ja, mert e szerint a felperes egy öt épen nem érdeklő, és csak az alperes és egy harmadik személy között fenforgó jogviszony miatt ebbeli jogától, mely szerint követelését sommás uton érvényesítheti megfosztatik, holott inkább az alperes az, a ki a szavatosa elleni igényeivel külön perutra utasítandó volna, a mennyiben tudniilik a szavatossági kérdés a sommás eljárás utján ennek szabályai szerint el nem döntethetnék, mert a 79. §. szerint a felperes akkor utasítandó a rendes útra „ha a bíró a szavatosságnak helyét látja", ámde a kérdés az. vájjon TARGZA. Bittó István. Az uj igazságügyi ministerről a „P. N." következő életrajzi adatokat közli: Bittó István, 1822. máj. 2-án született Pozsonymegye Sárosfalva helységében. E helység családja ősi birtoka, melyről az előnevét is írja. Atyja Bittó Benjámin volt, Pozsonyinegye alispánja. A gyermek gondos neveltetésben részesült, iskoláit részint Pesten, részint Pozsonyban végezte, s itt 1840-ben fejezte be a jogi tanfolyamot. A tanodákban kezdettől fogva kivált a többiek közül, és még ma is élő tantársai a tanulói kor reminiscentáiról beszélgetve, nem győzik eléggé magasztalni az örökké „első eminens" Bittó szorgalmát és tehetségeit. Tanulói pályáját elvégezvén, először atyja, a pozsonyi alispán, utóbb Zalay Alajos itélőmester oldala mellett gyakornoskodott. Innét a megyei pályára tért át, melyet Mosony megyénél mint aljegyző kezdett meg. Mosonyból 1845-ben tért át Pozsonymegyébe mint szolgabíró. Felvilágosodott elvei, tanulmányai kezd ettől fogva a szabadelvű ellenzék táborába vonz ották öt, és a nép kiváló ragaszkodását biztosit ák személye irányában, melynek legékesszól óbb bizonysága azon tény, hogy Pozsonymegye alsó-csallóközi kerülete öt 1848-ban a népképviseleten alapuló első pesti országgyűlésre képviselőül megválasztá. Ekként jutalmazták meg őt polgártársai azon nemes törekvéseiért, melyeket a népképviselet, a jogegyenlőség és a közteherviselés érdekében a megye körében ki- ] fejtett. Bittó a kormányt Debreczeube és Szegedre is lekísérte. A világosi catastropha után menekült. Bittó többekkel együtt Orsován átkelt a határon, Karusini magyar ügynök Belgrádban 4 útlevelet küldött nekik, de ezek eltévedtek, s igy török kiséret mellett jutottak Widdinbe, hol Bittó Szemere Bertalannal, Hajnik Pállal, Fülep Lipóttal, Imrédy Lipóttal és Ivánka Zsigmonddal folytatta az utftt ladikon Szilisztriáig, innét a Balkánon át Várnáig. Várnáról Konstantinápolyim innét frauczia hajón Athénbe mentek. Szemére és Hajnik itt maradtak, Bittó ellenben Marseillesbe ment. Fraucziaországból kirándulást tett Angliába, s üorove Istvánnal Svájczba. A külföldön lü51-ig marad, midőn engedélyt nyervén a hazatérésre, hazajött, Somogymegyében települt le. hol gazdaságot folytatott s „procul negotiis" zajtalan életet élt. A 61-ki alkotmányos felevenedés napjai Bittót is előszólították a politikai közélet régi, kedvelt mezejére. Somogymegye szigetvári kerülete őt képviselőül választá. Mint ugyanezen kerület képviselője vett részt az 1865—8-diki országgyűlésen is, hol tevékeny, bár nem hangzatos szerepet játszott, s a többség őt jelesei sorában nevezé. Az 1869-ki országgyűlésre történt képviselőválasztások alkalmával Somogymegyében kisebbségben maradt; s az erdélyi Abrudbáuya tisztelte őt és magát meg azzal, hogy Bittót képviselőI jéül választá. Ezen országgyűlésen először má• sodik alelnökké, utóbb Gajzágó leléptével első alelnökké választatott, mely diszes parlamenti tisztet egész máig viseli. A pénzügyi bizottság, a ház állandó bizottságainak legfontosabbja, őt elnökké választotta, szintúgy az 1870-iki magyar delelegatió is, melynek tanácskozmányat kitűnő tapintattal vezeté. Egyénisége ritka kedvességü, modora lebilincselő figyelme, nagy dolgokra és apró részletekre egyaránt kiterjed. Nyilvános ülésekben szólui nem szeret, sőt a zajos tanácskozmányokat kerülni látszik, s e tartózkodása részint szerénységének, részint lelke csendesebb ösztöneinek tulajdonítható, melynélfogva beható, inten3iv munkával iukább szeret foglalkozni, mint nagy applombbal elmondott rhetorikai csillagásokkal feltűnést okozni. Mindé tulajdonai s alapos ítéletei az egyes kérdések körül biztositák részére az elismerést s tekintélyt a többség körében, őt azon tul is, s a párt vezéréuek, Deák Ferenczuek különös barátságát. A fényképészet alkalmazása az igazságszolgáltatás czéljaira. Egy angol jogi szaklap előadja, hogy mily nagy mértékben hasznosíthatná a civilisatió a fényképészet nagyobb elterjedését és tökélesbitését, és több javaslatot tesz a fényképészetnek az eddiginél nagyobb mértékben való kiaknázására a közbiztonság és'az igazságszolgáltatás czéljaira, különösen oly esetekben, a hol személyek, helyek és tárgyak azonosságáról van szó. Érdekesnek tartjuk e javaslatokból a következőket kiemelni : A törvényszékeknél hivatalos fényképészek