Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 24. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [2. r.]

— 271 — nézve a kiszolgáltatás a kormányoknak és uemzetekuek egy mindenütt fenyegető baj elleni kölcsönös biztositás zálogát ké pezi: ép ugy tekintve, miszerint politikai büntettek szükségképen egy bizonyos meghatározott állam alkotmányára és intézményeire vonatkoznak, tekintve, hogy az üldöző állam és a védállam politikai intézményei egymástól lényegesen különbözhetnek, és hogy pl. az üldöző állam kormánya ép a védő állam által szabadságellesnek vagy épen jogtalannak tartathatik, mint az fennebb érintve volt; tekintve, hogy politikai büntettek gyakran nem a törvényes igazság, hanem pártszenvedély és önkény szerint Ítéltetnek el: ennélfogva a területi fővédhatóság elve, ugy mint a politika szabadság és humanitás egyaránt követelik, hogy politikai bűntettesek a védő állam által az üldözőnek ki ne szolgáltassanak. Mindezekből önként következik, hogy azon nézet, mely a kiszolgáltatást közönséges bűntettesekre, a menedékjog megadását pedig politikai bűntettesekre kívánja alkalmaztatni, legfőbb igazságot rejt magában; de korlátlanul és feltétlenül a politikai bűntettesekre nem vélik általában a menedékjogot alkalmazhatónak és pedig a következő okból, melynek tényleges eredetét a lefolyt párisi eseményekre vezetem vissza: A közönséges és politikai bűntetteken kivül társadalmi viszonyaink fejlődése úgyszólván egy ujabb nemét a bűntetteknek eredményezték, az ugy nevezhető társadalmi bűntetteket, az az olvanokat, melyek a jelenkor socialisticus és munkás mozgalmai folytán az összes fenálló társadalmi viszonyok ellen és ezeket teljességökben átkarolólag követtetnek el. Az úgynevezett internationalis liga egybekötve a munkás kérdésnek és a socialisticus törekvések egyetemleges czéljaival, utolsó elemzésben a fennálló társadalmi viszonyok átalakítására törnek, melyre nézve a czélba vett politikai változtatások — ha ugyan ezeket amazoktól el lehet választani, — csak ezközül szolgálnak. A socialisticus törekvések csak egy bizonyos államra nézve, a hol kisebb nagyobb hatálylyal érvényesülnek, eredményezhetnek politikai bűntetteket; de kétségtelen, hogy nincs joguk a történeti jogon alapuló államhatalmaknak szövetkezniök oly egyetemleges törekvések ellen, melyeket csak a történeti jog felfogásához szokott és ítéletében legfőbb érdeke által vezetett fennálló rend kárhoztat, de a melyeket csak a jövő fog tisztázni és tisztázott czéljaiban létesíteni. Nem terjeszkedem ki a socialismus vagy commuuismus jogosultságának jobban megalapítása lehetőségének megbirálására, de annyi bizonyos, hogy oly tettek, melyek socialisticus mozgalmak többé kevésbé erőszakos létesítése közt elkövetetuek, vagy oly socialisticusokkal elegyes politikai büntettek, mint azok legújabban Párisban elkövettettek, bár menynyi vért ontottak is a tettesek, nem jogosítják fel a többi államhatalmakat, melyek területén a menekültek védelmet keresnek, azoknak föltétlen kiszolgáltatására ; föltétlennek mondom, mert az úgynevezett föltételes kiszolgáltatás, melynél a kiszolgáltató állam az üldöző által a biztosítást nyeri, hogy a kiszolgáltattak csakis politikai bűntett miatt fognak esetleg elitéltetni, vagy csak szabadságbüutetéssel sújtatni, szemben a felháborodott és hallatlan magasságra felcsigázott szenvedélyekkel, nem nyújtana elég kezességet a vádlottak igazságos és a viszonyokhoz mindenesetre mérendő méltányos megbírál ására. Azért is valamennyi európai államok közt nézetem szerint leghelyesebben és szenvedélytől menten járt el a szabadság klassikus hazája Anglia, midőn azt határozta, hogy maga birálandja meg minden egyes esetben, követett-e el az illető egyén küzöuséges büntettet vagy sem, és csak ha igen, akkor fogja azt Francziaországnak kiszolgáltatni. Vajha kormányunk is ily elhatározásra jutna, nagy szolgálatot tenne ez által a polgárosodásnak, nagyot magának, de legnagyobbat Francziaországnak. Horváth Boldizsár volt igazságügyi minister ur visszalépése folytán a „budapesti ügyvédi egylet"-hez következő levelet intézte: w Tisztelt kartársaim! Ő Felsége a király meghallgatván elbocsáttatásom iránti kérelmemet : az igazságügyministeri tárcza további vezetésétől engem legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Hálátlanságot követnék el Önök irányában, ha a válás perczében meleg köszönetet nem mondanék önöknek azon nemes rokonszenvért s erőteljes támogatásért, a melyet négy évi hivataloskodásom alatt személyem s a gondjaimra bizott ügy iránt oly sokszor tanúsítottak. Mély fájdalmat érzek a fölött, hogy az igazságügyi reform megkezdett müvét csonkán, befejezetlenül kell hátra hagynom; de fájdalmamat némileg enyhíti azon remény, hogy megrendült egészségem helyreálltával talán nem-okára ismét a zászló alá léphetek, s hogy Önök soraiban mint közkatona még megérem eszméink diadalát, a melyet mint vezérnek kivívnom nem sikerült. Engedjék meg Önök, hogy azon vigasztaló hitben távozhassam helyemről, hogy visszavonulásom csak a hivatalos viszonyt szünteti meg közöttünk, de nem az elvrokonság s az ügyszeretet baráti kapcsait, a melyek minket eddig egymáshoz csatoltak, s a melyek fölött én részemről hü kegyelettel fogok őrködni mindig. Fogadják Önök hálám ismétlése mellett őszinte tiszteletem, nagyrabecsülésem és ragaszkodásom kifejezését. Badenben, 1871. évi június hó 10-én. Horváth Boldizsár. Nyilt levél illetve szerény interpellatió Tóth-Pápay Soma elnök úrhoz. Hal as, jun. 8. 1871. A „Themis" jelen évi folyama 215. lapján „az uj bírósági kinevezések" czimü czikkemben feltüntettem, hogy a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről alkotott 1871-ki törvényezikk értelmében, nehogy e törvényben világosan kimondott bírói felelősségből kifolyó kártérítési kötelezettség, elegendő vagyon hiányában mind az állam, mind egyes félre, nézve illusoriussá váljék: czélszerü, sőt szükséges lenne akinevezendő birák vagyoni állására is figyelemmel lenni. Erre elnök ura „Jogtudományi Közlöny" f. évi 23-ik számának 181-ik lapján „a bírói felelősség és a kinevezések" czimü czikkében azon nézetét fejezi ki, hogy „én a fentebbi mód szerint magyarázván a bírói felelősségről alkotott törvényt, annak értelmi horderején túlmegyek, illetőleg a törvény értelmét nem annak szellemében s intentiójában fogtam fel, ugyan azért téves azon logikai zárlatom is, melyet a törvény ily értelmezéséből levonok, az t. i. (?) hogy a birói qualificatio egyik kiegészítő részét a vagyonossági kellék képezné." Ezután megkímélve csekély személyemet „kissé rövidebb journalistai elbánásban is részesíteni", azzal vádol, hogy én „a tekintetes karok és rendek virágzó karának vezérelveit feleleveníteni, a törvénykezésben a virilisek kiváltságát megalkotni, s a tudománv, tehetség jellem s ezekkel párosult munkának méltóságát lábbal tapodni" akarom, s e „ veszélyes tan" e törekvések ellen „komoly tiltakozását" jelenti óvásul." Majd elősorolja az 1486. 9, és 1492. 34 tezikkeket, melyekben kimondatik, hogy a szolgabirák nemesek és jó birtokuak közül választaudók; azonban a törvénynek ez intézkedését mind a nemesi osztályhoz tartozóság, mind a „jó birtok" tekintetében részint későbbi törvények, részint a hazai gyakorlat eltörlötte ; s legújabban az 1869. IV. tcz. 6. §. a vagyonosságot a birói qualificatio kellékei közé nem sorozza: a birói felelősségről szóló 1871-ik évi törvényezikk felfogásában tévedek, s nem csak a törvény szó szerinti intézkedésétől vélekedem eltéröleg, hanem annak intentióját is félreismerem ; végre kimondja elnök ur, hogy ő „a birtok helyett a jellemben, a nemesség helyett a tudományosságban keresi és helyezi a birói állás biztosítékait." E czikkre a „Jogtudományi Közlöny" derék szerkesztője már megjegyezte,"hogy „t. czikkiró ur csak szélmalmok ellen küzd", én annak megjegyzése mellett, hogy czikkemben a nemesi előjogról egy szóval sem emlékeztem; arra kérem fel t. elnök urat: Mag y arázza m eg a hazai jogász közönség előtt a z t, h 0 g y, m i u t á n a b iróivagyonifelel ősségrőlszóló 1871-ik évi törvényt, mint korunk legújabb szülöttét, sem egy későbbi törvény ki nem törölte az élők sorából, sem a gyakorlati életnek mégidejeés alkalma sem volt — mert etörvénymég hatálybanemlépett, — ellenkezőté;nyek és eljárás általmegváltoztatni; aj övendő legújabb bírósági szervezéskor kinevezendő oly bírósági tagellen, ki különben a legmagasabb szel; lemi képzettséggel sjotfi quahfitióJ val van felruházva, de semmi anyagi \ vagyonnal nem bir: a birói felelősséi gi törvényben kimondott kártérítési kötelezettséget, szükség esetén akár j egyesek, akár az állam mi módon érvényesítse? — ha csak hazai törvényhozásunkat azzal nem kívánjuk vádolni, hogy a birói vagyoni felelősségről szóló törvénnyel egy halva született gyermeket hozott e világra? Gyárfás István. \Adalékok a polgári törvénykezési / rendtartás revisiójához. Mi hajló vics Miklós legfőbb itélőszéki tanácselnök úrtól. J (Folytatás.) A 37: §. képtelenséget foglal magában és ezen képtelenség onnan ered, hogy ezen §. a birói illetőség szabályaitól csupán azért tért el, mivel a hagyatékhoz ingatlan javak is tartoznak, miből az következik, hogy az örökségi perekbeni \ illetőséget sem az örökhagyó lakása sem a javak I fekvése sem az alperes lakása nem szabályozzák ; j mert a 37. §. szerint azon esetben, midőn a haI gyatékhoz ingatlan javak is tartoznak, az öröki ségi pereket azon birtokbirósághoz utalja, mely1 nek területén az örökhagyó lakott, és így habár 1 az örökhagyó egy rendezett tanácsú városban j lakott is, még is nem ezen város tszéke, mint I az örökhagyó személyes bírósága, hanem azon i birtokbiróság vagyis a megyei tszék illetékes, 1 melynek területéhez a rend. tanácsú város tartozik," habár a javak nem is a megyei törvényszék | területén fekszenek. — A képtelenség, mely eb\ ben rejlik, a következő példából tűnik ki: Az örökhagyó Bácsmegyében fekvő, különben rendezett tanácsú Baja városában lakott, a hagyatékhoz tartozó ingatlanok Pestmegyében fekszenek, az alperes pedig ki ellen az örökségi per indítandó Pozsonyban lakik. Ez esetben sem Baja városa törvényszéke mint az örökhagyónak, sem Pozsony városa törvényszéke mint az alperesnek személyes bírósága sem végre Pestmegye tvszéke mint a hagyatékhoz tartozó ingatlan javakra nézve illetékes birtokbiróság, hanem Bácsmegye tvszéke lesz illetékes, melynek területén sem a kereseti javak nem fekszenek, mert Baja városa területén fekszenek sem az örökhagyó nem lakott, sem az alperes nem lakik, mivel az örökhagyó Baja városában lakott, alperes pedif Pozsony városában lakik és így a sí. g. szerint illetékes bíróság sem személyes, sem birtokbiróságnak nem tekinthető.