Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 23. szám - Néhány észrevétel az ügyvédrendtartási törvényjavaslatra

— 262 — ságszolgáltatás egyenlősítése érdekében hozatnak, s annak az eldöntött perre kihatása nincs. E szerint tehát a semmitőszék, főfelügyeleti hatóság- jellegét is viseli magán, mely a törvény magyarázata körül lényeges szerepet visz. A franczia eljárás ezen szabálya több más perreudekbeu is elfogadást talált igy a haunoverai perrendben (27 7. §.) s némi részben az oldenbnrgi perrendben is (277. §.), az utóbbi azonban, a bivatalbóli felülvizsgálatot a törvény nem helyes alkalmazására ki nem terjeszti; - az állam képviselőjének felebbezési jogát felvette a bajor javaslat is, azonban a törvényhozás ezt az 1869. április 29-én életbe léptetett perrendben mellőzte hasonlólag mellőzte ezt a wllrteubergi perrend s az általános német javaslat. Igen fontos kérdés mindenesetre, hogy váljon szükséges e az igazságszolgáltatás biztosítására, az állam ilyen menü befolyása, s ez nem-e ellenkezőleg, a bírói függetlenség rovására történik; a igy az ellenkező eredmény eszközlőj évé válik. Tekintélyes tudósok szóllaltak fel ezen intézmény mellett s többi között Mittermayer ') is, ki az állam kötelességének tartja, hogy a törvények szentül megtartassanak, s azok megsértése gúnya a törvénynek, melynek megakadályozása, az államhatalom kötelességében áll, mert oly ítéletek, melyek által a törvény megsértetik, mulhatlanul a polgárok tévútra vezetését eszközlik, kik ügyleteiket a tévesen magyarázott elvekre fektetve létesitik, mig szakértők belátván a hibát, szemükben a bíróság elveszti minden tekintélyét. A törvény megsértésének orvoslását keresni nem lehet a magánpolgár joga, a felett őrködni kiválólag az államnak áll tisztében. Sok fekszik tagadhatlanul ezen f< nnkölt szavakban, azonban másrészről vizsgálva a dolgot, én az állam ily szerű befolyásában az igazságszolgáltatás biztositékát nem találhatom; mert: én az igazságszolgáltatás főbiztosítékát a bírói függetlenségben találom; figyelembe véve már most, hogy az államhatalom képviselője, a kormány legmeghittebb közege, annak ilyszerü befolyása, mely még veszedelmesebb tért is foglalhat, a kormány befolyását állapítaná meg az igazságszolgáltatásban, s mindezen hatalom, az államügyészség utján, a semmitőszéknél összpontosítva, a bírói függetlenség és önállóság tönkre tételét vonná, mulhatlanul maga után, épen a mily indokolt az állam gyámkodása nem öujogu személyek felett, oly indokolatlan az öujogu egyének irányában, kikuak jogait és kötelezettségeit meghatározni jogukban áll s ebből ha a maga értékére szállítjuk le a dolgot, az igazságszolgáltatásra veszedelem nem háromlik; — ugyanis, ha a polgári perrendet, annak alapelveiből kifolyólag tekintjük, kétségtelenül el kell ismerünk, hogy annak megindítása a felek akaratától függ, az önjogu személynek jogában áll a pert megindítani, letenni, kiegyezni, bírót választani; s igy ha azok egy feltéve téves jogelvre alapított ítéletben érvényesített jogaikat oly helyesen eldöntve találják, hogy abban megnyu') Mittermayer „Der geimeine 3. Beitrag 149. 150 lap. Deutsche Prozess.1 godva ellene jogorvoslattal nem élnek, mily jogon indokolható, hogy az állam vegye kezébe oly feleknek kiknek panasza sincs ügyét s azok akaratja ellen szolgáltasson igazságot, de még azonban esetben, ha az állam képviselője az ügy eldöntése után jön a helytelen ítélet tudomására s azt a jogi elv kimondása czéljából terjeszti a semmitőszék elé, sem tartom e befolyást helyesnek, s annak fentartását az igazsággáltatásra csak hátrányosnak láthatom; mi helyet ismét azon alapelvet fogadjuk el, hogy az Ítélet concret esetben hozatott s az más Ítélet hozatalánál szabályul nem szolgál; —• mert igy a felek nem fogják valamiül azl jelenleg sem teszik — az alsóbb bíróságok ítéletében kimondott egyes határozatokat szabályul venni, - - hanem ha aunak ítéletében meg nem nyugosznak öumaguk \iszik a legfelsőbb fórum elé; s miután az ügyvédi kényszer; mint az igazságszolgáltatás egyik biztosítéka elismertetvén, a fél ügyét jogtudó védi, az belátandja a törvény sértést, belátandja jobban; mintán az Ugy minden phasisain közvetlen befolyása mellett ment keresztül, mint az államügyész s igy a törvénysértések, a nélkül, hogy az állam ezéltalan befolyását erőszakolni kellene, igy orvoslást találandnak és az igazságszolgáltatás egyenlősítése természetes és nem mesterséges uton erétik el. A birói függetlenség egyik legfőbb biztositéka az igazságszolgáltatásnak, mely csak akkor lehet teljes ha az állam ezéltalan beavatkozásának, k e 11 ő h atár szabatik. )6féháiiy észrevétel az ügyvédrenütartási törvé11 yj avasíat ra. Bonkor Mihály ügyvédjelölt úrtól. Midőn az ügyvédi reudtartás javaslata az igazságügymiuister által a jogász közönség elé terjesztetett, megnyittatott az ut annak minden egyes pontjai fölötti uézetnyilvánitásra. Nem czélom e javaslatot egészben megtámadni, sem azt általánosságban nem helyeslem; de van benne olyan is, mely ellen szerény nézetemet nyilvánítani a jövőben e pályára készülők tekintetéből el nem mulaszthatom. Midőn az egész javaslatot általánosságban elfogadom, annak I. és V. fejezete némely szakaszai ellen, melyeket ezélszerüekuek nem tartok van némi kifogásom. Az L fejezet 5. §• l-s8 pontja szerint csak az bocsátandó ügyvédi vizsgára ki kimutatja, „hogy valamely belföldi egyetem a jogtudorságot elnyerte * ez szerény nézetem szerint oly feltétel, melyet egyáltalában az ügyvéddé lenni akaróktól jelen viszouyaink között kiváuui, nem méltányos. Nem azért szólok ez ellen fel, mintha ellensége volnék a minél több theoreticus képzettségnek, s nem azért mintha nem akarnám, hogy ügyvéddé csak akkor legyen, lehessen valaki, ha az arra szükséges tudományosságot meg is szerezte, — sőt kívánom hogy minél több elméleti s gyakorlati képességgel birjon az, ki ügyvéd akar lenni, már a hivatás magasztossága tekintetéből is — hanem azért, mert e feltétel, mint az ügyvédség elnyeréséhez megkívántató kellék oktatásügyi állapotunk jelenlegi állása folytán a küzdő, törekvő, ügyvédjelöltek egy nagy részétől, be nem tölthető feltét. Ugyanis mindenki beláthatja, hogy ez országban igen számosau készülnek ügyvédi pályára, de e sok közül legtöbb oly anyagi viszonyok közt van, hogy e feltételnek eleget nem tehet. Magyar birodalmunkban csak egy egyetem van s ennek helye Pest, mely némely vidékektől egyforma, de az erdélyi részek s annak különösen keleti részétől oly messzire fekszik, hogy a szegény, akármily nemzetiségű erdélyi ifjútól, ki Erdélyben valami fáradságos küzdéssel a 4 évi jogot elvégezte, a három elméleti államvizsga Jetette még a jogtudorság elnyerését is kivánni s épen Pesten, mert egy ebfltt nincs egyetem nemcsak erdélyi de a magyarországi viszonyokkal sem egyeztethető meg. — Nyolcz\an 90 mértföldnyi távolságról, szegény erdélyi ügyvédjelölt nek, Pestre jönni a jogtudorság letétele végett nagy anyagi áldozatot kiván, mely áldozatot a magyarországi többnyire, de az erdélyi meghozni, miután ott szegénység uralkodik, nem képes. — Nem képes, mert ott többnyire, a szegény iljuk azok, kik küzdve mindenféle bajokkal, az iskolát s a négy évi jogot elvégzik s azután ügyvédek akarnak lenni; de akkor midőn a négy évi jogot végzik, az ügyvéd kihez gyakorlat szerzés végett bejutniok sikerül, alig ad 25-30 1 havi fizetést, s miután nekik semmi más jövedelmök nincs, ebből kell élniök, ruházkodniok; ki kételkedhetik tehát azon, hogy ebből alig lehet még félre is tenniök annyit, mennyivel bár egy tudori szigorlatot letenni remélnek? S ha még a tudorságot egy szigorlat letétele után elnyerni lehetne, — de bizonyos időközökben és megszakítással nyerhető az el, s miután minden jelöltnek nem jutott az a szerencse s nem jutand, hogy Pesten szerezze meg az ügyvédi gyakorlatot, legalább is háromszor kell a szegény ifjúnak ide utazni az ország legtávolabb részeiből, mely idő és pénzveszteségét talán soha semmivel sem sikerülend, kipótolni. — Mindezekhez még az is járul, hogy a vizsga letehetéseért is bizonyos dijat kell fizetni, mely körülményeknél fogva e javaslattal s nevezetesen annak taglalt pontjával a jóravaló, szorgalmas de szegény ifjú előtt az ügyvéddé lehetősnek utja el van vágva; s ha e pont merev szerkezetében megmarad, csak Pesten és a nagyobb s gazdagabb magyarországi városokban lesznek Dr.-ügyvédek, de vidéken csak ugy lámpával kell keresni a Dr. juris ügyvédeket a azon ifjakat, kik e törvény életbetépte után az ügyvédi pályára készülni fognának. E feltétel, megsemmisíti egyúttal a javaslat alatt eszméjét, a szabad ügyvédkedést is; — mert legkevesebb számítás szerint lesz 35 éves az illető midőn az ügyvédkedést önmaga megkezdheti, s még csak azután képes családot alapitni, s mint ember e részben is hivatásának megfelelni, az pedig statistikailag be ' van bizonyítva, hogy a késői házasságok az államfejlődését népesedését igen lassan mozdítják elő. — Midőn tehát a czélszerüség. nem szól anyagi tekintetekből e szakasz megtartása s érvényesítése mellett, akkor egyszersmind a szegényebb, de talán jobb tehetségek elnyomására s igy a szabad ügyvédkedhetesi jogosítvány oly akadályául szolgai, mely a pályavégzett itjut leszorítja azon működési térről, melyen csak is szegénysége miatt nem haladhata előre. Valamint a czélszerüség ugy a jogegyenlőség is — tekintve Erdély és Magyarországot — a feltétel elvetése mellett szói. Mig Erdélyben csak a ki a négy évi jogot elvégezte, a három elméleti államvizsgát letette s azután két évig ügyvédnél gyakorlaton volt, bocsatatik ügyvédi vizsgára, addig magyarországi akadémiákon három ev, az Eperjesül pláne két óv, a ezutáni két évi jogyakorlattal tömegesen bocsáttatnak ügyvédi vizsgára. Ez egyenlőtlenség megszűntéig s akadémiák rendezéséig tehát a jogtudorság elnyerését az ügyvédi jogosítvány megszerzéséhez, mint feltételt tűzni ki, észellenes eljárás lenne. *) *) Nézetünk szerint épen jogiskoláink sajátszerűségei, a tanfolyamok különbözősége és a tanrendszer ingatagsága indokolja legjobban, hogy a szigorlatok letétele az ügyvédség elnyeréséhez egyik alapfeltételül tűzessék ki; az kétségtelen, hogy a szigorlatok terhesebbek és költségesebbek, mint az akadémiai államvizsgák, de abból csak az következik, hogy hazánkban a tanrendszert kell mielőbb gyökeresen reformálni, különösen tekintettel Erdélyre is több egyetemet kell felállítani stb. korántsem azonban az, hogy addig is mig ez megtörténik, pusztán méltányossági szempontból, egyesek nyomasztó anyagi helyzete miatt, a jelenlegi viszonyok között az alapos elméleti képzettséget egyedül biztosító szigorlatok mellőztessenek. Czikkiró ur egyébiránt nagyon is sötét szemüvegen át néz a javaslat tervezte jövő elé, midőn az ügyvédeket — mert az egyelőre csak Pesten letehető szigorlatoktól tétetnék függővé az ügyvéddé lehetés — már-már kihalni látja; az orvosok is csak a pesti egyetemet látogathatják Magyarországon, de azért igen sok és nagyon szegény látógatója van a pesti orvosi egyetemnek a legtávolalabb vidékekről, és hogy az orvosok kihaljanak, a leiül senki sem aggódik; majd hozzászoknak a mi jelöltjeink is a szigorlatokhoz, ezek egyedül nem fognak az ügyvédi pályától senkit sem visszariasztani. Szerk.