Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 258 — ja : „Azt nem kell bizonyítanom, hogy mily ve­szedelem a közerkölcsiségre nézve az, ha egy te­kintélyre igényt tartó lap olvasói között oly si­lány és igazán alacsony erkölcsi érzékről tanús­kodó felfogast terjeszt, a mely képes a közügynek eg.V — lehet gyenge — de átalánosan elismert buzgalma és becsületességü munkását, aki négy évi hi vataloskodása alatt bizonyára nem szerzett kincseket, csak azért, hogy az ministeri állásáról lelépvén, a magánéletben ismét becsületes munka után lát, Bach és Schmerling gyalázatáuak bélye­gével bocsátani útra ; és mely felfogás nem tud, vagy 1 egalább alig tud különbséget látni Baci és Schmerling urak szinekurái és Horváth Bol­dizsár saját munkájának megszolgálandó dija között. Valóban ily felfogás elterjedése mellett nem állunk már messze attól, hogy minden ma­gyar ember egymást — elkezdve az „Ellenőr" szerkesztőségén — czimeres és országos gazem­bernek tartsa.1" Azt mondja a czikkiró ur továb­bá, hogy az „Ellenőr'' czikkével épen az általa képv iselni szándékolt demokraczia ellen vét leg­jobb an. „Uraim! — folytatja czikkiró ur — a dem okraczia ideálja oly tisztviselő, a ki a köz­vél emény hívására kilépjen magánéletéből az ál­lam kormánymdja mellé, és hivatásának betöl­tése , vagy a bizalom elvesztése atán ismét visz­szav onuljon magányába, nem kérve jutalmat i vagy ellátást az államtól. De épen a legnagyobb I nehézsége is a demokrat államnak, tehetséges j és jellemes férfiakat, kik munkájukból tisztessé- | gesen megélnek, de vagyont nem szereztek, és a kiknek talán családjuk és gyermekeik vannak, ily férfiakat, mondjuk, arra bírni, hogy biztos magán foglalkozásokat feladják a közügyért azon j kilátással, hogy néhány év múlva közhivata- [ luk ról lelépvén, újra elölről legyenek kényte- ; lenek kezdeni jövőjük megállapítását. Magyar- 1 országot ugyan még bajos dolog deinokrát államnak neveznünk, de a jelen esetben le­galább egy demokrata minister esetével vau dolgunk. Horváth Boldizsár azelőtt a magyar földhitelintézetnek jogügyi igazgatója volt 6000 fo­rint fizetéssel. Ezen állásáról lemondott minis­terré neveztetése alkalmával. Most. midőn lelép ministeri állásáról, egy uj földhitelintézet van alakulóban, a mely nieghhja őt igazgatójává . 12,0 00 forint fizetéssel (esetleg azt hitelesen tu- \ dom. hogy 12 és nem 20 ezer forint fizetése van). ; És váljon azért, hogy ezen állást, a melyet tán mint magyar föld hitelintézeti igazgató is elér­hetett volna, ministersége után nyeri el. igy ju­talmazzuk-e meg őt, a ki végtére is négy évig szolgált bennünket és most semmit sem kér tő­lünk. Váljon mit kívánjunk hát lelépő ministe­reinktől, a kiknek esetleg urodalmaik nincsenek? Azt hogy koplalni, vagy nyomorogni, vagy hogy | az „Ellenőr"-höz menjenek határozatért aziránt, ' hogy mennyi díjért szabad nekik napszámot vál­lalni ok ?* — „Én nem várok Horváth Boldizsár­tól semmit ; — mondja czikkiró ur — minis­teri működését sem tartom szerencsésnek, mert ugy járt mint sok más államférfiú, a kinek leg- i kitűnőbb tulajdonságait apró hibái paralizálták; I nem is tartozom neki egyébbel, mint a közügyek bárm ely más buzgó és becsületes napszámosá­nak. Hanem azért nem tagadom, hogy nemcsak a közügy, de magánérdek is késztet szólani. Én | és velem sokan a közügyek szolgálatában állunk és esetleg, mint jó katonák, ministerekké is aka­runk lenni; dominiumaink azonban nincsenek és egyedüli reményünk az, hogy ministerségünk előtt meg azután is fejünk és kezünk munkája után megélünk. És váljon oly kilátásokkal indul­junk- e meg a közpálya nehéz utján, hogy majd annak idején meggyalázzanak bennünket azért, hogy a közszolgálatból kilépve ismét kenyeret megyünk keresni?" (Valóban szomorú dolog, hogy egy ember, ki egész odaadással, fáradhatlau buzgalommal és önzetlen lelkesedéssel munkálkodott, kinek csak az az egy hibája volt, hogy szép és üdvös esz­méinek keresztülvitelében nem birt azon vas­erélylyel, mely a teljes sikert biztosította volna, s hogy véghetlen szerénységében, mindig kész volt saj át fennkölt gondolkodását mások — gyakran félszeg — felülbirálatának alárendelni, hogy egy ily ember, ki szerfeletti — jószívű­ségének és egyenességének kifolyásaként jelent­kező — gyengeségét leszámítva, oly fényes tu­lajdonokkal bir, hogy az egész ország tiszteletét és közbecsülését kivívta magának — most még ily iggztalan és méltatlan megtámadásoknak is van kitéve! Szerencséjére biztos pajzsa van Hor­váth Boldizsár urnák, és ez a tiszta öntudat és I min dazoknak határtalan tisztelete, kik őt ismerni | tanulták. Az eredmény messze vissza maradt ugyan jóakaratától, a négy évi működés ugyan nem termetté meg azon gyümölcsöt, melyet vár­tunk mi és várt maga Horváth ur is, de azért gyanúsítást és igaztalan vádakat az nem érde­melt, ki önzetlen odaadással akarta a legjobbat. Szerk.) A cariai döntvényekben kimondott elvek. Senanilíméki határotatok. — Földadó alá nem tartozó ingatlanoknál egy más hitelező részére eszközlött előbbi becsű alapján végrehajtást szenvedő beleegyezése nél­kül az árverés el nem rendelhető. (3511 sz. 1871. évi april 14.) — A végrehajtó az árverésen bejött véte­lárból semminémü fizetéseket nem teljesíthet. (8510. sz. 1871. évi april 15.) — Mezei rendőri ügyekben a kártérítési keresetek még az esetben is a sommás bíróság Ítélete alá tartoznak, ha a kártérítési igények bűnvádi eljárás alapját K• |><• v.<> tényeken alapul­lak. 11850 BZ. L871. évi april 19.) — A második árverés alaki tekintetben ak­kor is érvényes, ha csak egy árverező jelentke­zett. (3860 sz, 1871. évi april 20.) — A biztosítást szenvedett fél által beadott kifogások tárgyalása az eljáró és nem a meg­kereső bíróság elé tartozik. (3025 sz. 1871. évi april 26.) — A megintést vagy felmondást tartalma­zó kérvény felett érdemileg határozni, a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül nincsen jogo­sítva. (4055 sz. 1871. évi april 27.) — A fellebbviteli biróság esetleg fel nem hívott tanuk kihallgatását is hivatalból elrendel­heti. (2819 sz. 1871. évi május 4.) Egyleti közlemények. * (Meghívás) a magyar jogászgyülés ál­landó bizottságának 1871. évi június hó 1-én d. u. 5 órakor a budapesti ügyvédegylet helyi­ségeiben tartandó ülésére. Napirend: Indít­ványok feletti határozat. A jogászgyülés meg­tartására kitűzendő határnapok meghatározása. Költségvetés. Pest 1871. május 27. Elnöki meg­bízásból Dr. Siegmund Vilmos, titkár. Kinevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. * (Kormos Béla) belügyministeri tiszte­letbeli titkár, valóságos ministeri titkárrá és G rü nw al d Bernát belügyministeri fogalmazó tiszteletbeli ministeri titkárrá neveztettek ki. * (Székely Ferón cz) igazságügy minis­teri fogalmazó ugyanoda titkárrá neveztetett ki. Különfélék. * (Az igazságügy i min isterium) ügyeit Csemeghy ministertauácsos viszi jelen­ben, az ő Felségéhez intézett darabokon az el­lenjegyzéseket Pauler ő exája teljesiti. — A tár­cza betöltéséről az „Ellenőr1' következőket irja „Ma Olyan körökben, melyek rendesen jól van­nak értesülve, Íme járt, hogy 8 Felsége — Hor­váth Boldizsárhoz egy sajátkezüleg irt marasz­talé levelet intézett, s ennek folytán Horváth Boldizsár mégis fogná tartani az igazságügyi tárczát. Igaz-e vagy nem e hír, nem tudjuk, — de adjuk, mint igen elterjedet." — Registráljuk még azon hírt is, hogy igazságügy érnek 0 r d ó d y, államtitkárnak pedig Barth o s lenne kiszemelve. * (Legújabb csődök) Pest város tör­vényszékénél : Sternberg Frigyes ellen, per­ügyelő Pollák Jakab, Bősenberg József, czi­pészmester ellen, perügyelő Dr. Reismann Si­mon bejelentési határidő mindkettőben július 19. 20. 21., tömeggondnok választása mindkettőben f (Halálozás.) Zemplén megyében Tál­lyán máj. 9-én halt meg 58 éves korában Só­halmy János, a mádi kerületnek 1861-ben a ha­tározati párthoz tartozott országgyűlési képvi­selője, a tokajhegyaljai ágostai hivatallásu espe­resség világi buzgó felügyelője, és hites ügyvéd, június 2. — J. L. Kohn ésfia bejegyzett czég ellen, perügyelő Karay Lajos, bejelentési határidő augusztus 9—11, tömeggondnok vá­lasztása július 2. * (Pest város törvényszékénél) a napokban egy igen érdekes per intéztetett el el­ső'biróságilag. A pertárgyát 35287 ft 77 krnyi javítások és beruházások képezik és a per maga i adománylevél alapján indíttatott még 1800. évi I október 19. a temesvári vult cs. kir. tartományi I törvényszék előtt, és sok hányatás után lefoly­1 tattatott Pest város tőrvényszéke mint delegált ! biróság előtt, Laczkovics József, úgyis mint né­I hai gr. Buttler Gábor leánybeli örökösei jogfen­tartója és meghatalmazottja mint felperes és a I temesvári volt cs. kir. pénzügyi ügyvédség, mint I a Párdányi kir. uradalom képviselője mint al­| peres között. Ugyancsak a fenti — bár ma­I gasabb összegben követelt — beruházások miatt j utóbb a magyarországi négy helvéthitvallásu Su­j perintendentia gr.Buttler-féle végrendelet alapján h i fellépett felperesként, azonban igényével elsőbiró­j ságilag elüttetvén, Laczkovits lett egészben per­| nyertes. A roppant irathalmazról némi fogal­; mat ad azon körülmény, hogy a perkivonat 40 > ivre, az Ítélet maga 16 ivre terjedt. A per e)8­i adója Reményi Antal tanácsnok ur volt. * (Pest város törvényszékének) j kezelési hivatalai f. hó 31-től már a Porszász­házban nyittatnak meg. * (S a j t ó p e r-m egszüntetés.)A „Deb­I reczen" főmunkatársa, Szabó Antal ellen indi­i tott sajtópőrt a közvádló megszüntette. * (Érintettük máriapunkban) azon különösen a kir. táblai értesítő hivatalnál egye­sek részéről tanúsított modortalanságot, melylyel a tudakozó felek gyakran találkoznak, s evvel azon szabálytalanságot is, mely az értesítés körül tanusittatik. Legközelebb is­mét kaptunk egy levelet egyik tekintélyes hely­beli ügyvédtől, ki az érintett szabálytalanság el­len kel ki. A kir. táblán ugyanis mint szintén a curia mindkét oszályánál azon intézkedés hoza­tó; t be. hogy az ügyek mikénti elintézése az ig­tató napló egyik rovatában röviden megjegyzen­dő. E mellett azonban ugyanott azon rendet­lenség uralkodik, hogy ezen rövid megjegyzé­sek is igen gyakran elmulasztatnak, a mikor az­tán értesítést sehogy, vagy csak sok utánjárás­sal lehet kapni, őszintén ajánljuk a közönség érdekében az illetők figyelmébe ezen felszólam­lást, melyhez hasonló már több izben intéztetett hozzánk. * (A bírói és ügyvédi kar közötti össze ütközések) lajtántul ujabb időben minduntalan ismétlődnek csak nem rég a Löwe­téle eset. — melyről mi is többször megemlé­keztünk, tartotta izgatottságban a jogászkörö­ket, most ismét azon per. mely a linczi „né­met győzelmi ünnepély rendezői ellen inditta­/'ott, adott alkalmat a súrlódásra. A védők ugyan­is a politikai térre is átmentek beszédeikben, és a tárgyaló biró ezt határozattan ellenezte. A bíró ezen eljárása okot adott a felső ausztriai ügyvédi kamarának azon határozat hozatalára, hogy „ezen törvénytelen eljárás nem csak a kép­viseleti jog kellő gyakorlásának megakadályozá­sát, hanem a védői és ügyvédi kar tekintélyének érzékeny megsértését foglalja magában." Ezen kívül elhatároztatott, hogy az országos főtör­vényszékhez e tárgyban panasz tog beadatni. Az eredményt nem mulasztandjuk el olvasóink­kal közleni. * (Az amerikai házasságok) statisti­kájáia nézve néhány adat szivárgott át hozzánk, me­lyeket nem vonhatunk meg olvasóinktól. Massa­chusets államban 1869-ben 7 kisasszony 14 éves korában ment férjhez, és az aránylag érett 15 éves korban nem kevesebb mint 41 ragadta meg a papucs kormányát. A férfiak közt a leg­fiatalabb vőlegény 16 éves volt. Másrészről egy 78 éves szűznek sikerült még a házassági éle­tet megízlelni, mig másik 4 szűz az édes „igen"-t akkor mondotta, midőn a 70-ik évet már be­töltötte. Egy férfi hatodszor váltott jegygyűrűt, midőn épen 30 éves volt. Egy másik 30 éves férfi 20 éves nőt vett el, és ha ez nem mond­ható épen ritkaságnak, de regényes színezetet nyer az által, hogy a 20 éves ara már 3 férjé­ért fizette ki a temetési költségeket A házas­sági állapot árnyoldalai ugy látszik, ezen bol­dog államban ismeretlenek. * (Rósz jogász.) A napokban a berlini fenyítő törvényszék egyik osztálya előtt tárgya­lásnak kellett volna tartatnia egy üzleti szolga ellen sikkasztás miatt. Azonban ugy a biróság mint az államügyész hasztalanul várták vádlott megjelenését. Midőn az figy kikiáltatott, a tör­vényszéki szolga jelenté, hogy vádlott a tárgya­lás előtti napon este czellájában nadrágtartóján felakasztva találtatott. A mint később kituda­tott, ügye igen kedvezően állt és legrosszabb esetben igen csekély tartamú fogsági büntetés érte volna őt.

Next

/
Thumbnails
Contents