Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. Newgate Londonban

de annál az ügyvéd érdekét sem becsüljük kevesebbre, és azért a törvényjavaslat 28. §-a a) és b) pontjának teljes mellőzésével, csakis a c) pont fenntartását javasljuk. A törvényjavaslat 30. §-a tartalmazza továbbá azon rendelkezést, mely a szabad egyezkedést teljesen illusoriussá teszi, — midőn kimondja, hogy „de quota litis" az ügyvédnek nem szabad a féllel egyezkedni, mert az ily egyesség semmis lenne, sőt az egyezkedő ügyvéd fegyelmi vizsgálatnak tenné ki magát. Mire nézve lehet tehát az ügyvédnek szabadon egyezkedni ? — egyedül meghatározott összegre nézve. És ha ilyenre nézve nem egyezkedhetik, mert a fél neki inkább perének — kivált ha a nyerendő összeg mennyisége kétséges — egy bizonyos, az eredménynyel arányban álló részét kötné le, semhogy mindenesetre határozott dijat kötelezne, — akkor vagy el kell utasítania az ily felet, vagy álnév alatt kötni meg az ügyletet vele; az elsőt aligha fogja minden ügyvéd tenni, mindig találand tehát a fél olyan ügyvédet, ki álnév alatt megkötendi vele az ügyletet és igy a törvényjavaslat egyenesen álügyletekre utasitja az ügyvédet, a mi mindenesetre inkább fogja sérteni az ügyvédi tekintélyt és jobban fogja aláásni annak erkölcsi alapját, mintha e tekintetben is a szabad egyezkedés korlátlanul megengedtetik. A „de quota litis" egyezkedéstőli eltiltásnak 1848 előtt volt értelme, midőn a jóformán egyedül perlekedő birtokos osztály érdekében a földek és birtokok eldarabolását kellett megakadályozni, de ma midőn a birtok kiváltságos állása megszűnt, midőn e kiváltságos állás védelmének szüksége fenn nem forog többé, — ma ennek színleges alapja sincsen, sőt az ily rendszabály — mint a mindennapi tapasztalás igazolja •— csak inger lenne annak kijátszására és színlelt ügyek megkötésére, melyek azután a feleknek mindenesetre nagyobb kárt okoznak, mint a melyet e rendelkezés elhárítani akar. Ajánljuk tehát a 30. §. ebbeli rendelkezésének mellőzését. A 32. §-ban a jogorvoslat helyét látjuk, mert egy bíróságot sem tartunk csalhatlanunk. A 35. §-ban helyesebbnek és a kitűzött czelnak megfelelőbbnek tartanok, ha a „hitelpapírok" mellett még „minden a tél követeléseit megállapító okmányokra, mint váltókra, kötvényekre sat.1- is kiterjesztetnék az ügyvéd viszszatartási joga. E szakasz utolsó előtti kikerdéséből az „ugyanezen ügyben1- szavak kihagyását indítványozzuk, mert csak igy van foganatja a visszatartási jognak. A törvényjsvaslat 36. §-a egy félrendszabályt tartalmaz, melylyel azért mert félrendszabály, egyet nem érthetünk ; azt engedélyezi ugyanis, hogy az ügyvéd a fele ellen nyilt csőd esetében a bélyegjegyekre és bírósági illetményekre tett kiadásainak mint első osztályú követelésnek megtérítését követelheti, az ügyvéd egyéb készkiadásait, költségeit és végre annak dijait hasonló előnyben egyáltalán nem részesiti. Mi sem akarunk az ügyvédi költségeknek (tehát díj- és készkiadásokuak) csőd esetében első osztályú rangsorozatot biztosítani, de nem látjuk be miért álljon az ügyvéd ebbeli követelése hátrább mint az orvosé és gyógyszerészé, mint a kereskedősegédeké, vagy épen cselédeké és kéményseprőé, — az ügyvéd munkája bizonyosan ér annyit, ha nem többet mint ezen részben teljesen indokolatlanul kiváltságolt személyeké és igy joggal megkívánhatni, hogy legalább is ugyanazon előnyben részesitessék, melyben részesül a fennebb emiitett kiváltságosoké. Indítványozzuk ennélfogva a törvényjavaslat 36. §-ának akkénti kiegészítését, miszerint az ügyvédnek a bélyeg- és illeték-kiadásokon felül felmerült költségei, valamint díj-követelése csőd esetében második osztályú követelésként kielégítendő. E fejezetben foglalt rendelkezésekben egyenesen és — mint az indokolás mondja — szándékosan mellőztetik az egylet javaslatának egy díjszabályzat alkotását czélzó intézkedése, a mit csak fájlalni lehet. Nem kívánjuk mi, de a jogászgyülés (mely a díjszabályzat alkotását hasonlag szükségesnek ismerte el) sem kívánta, hogy az ügyvédi kamarák előtt lefolyó dijkövetelési ügyek szabályoztassanak „díjszabás" által, arra szükség nincs ; de igenis kívánjuk és velünk a jogászgyülés is kívánta, hogy a biróságok az úgynevezett „chablonszerü" munkák díjazása tekintetében bizonyos szabályzathoz, mint „mini.... 253 — ! mumhoz' , kötve legyenek, mert csak ezen szabályzat szabadítja fel az ügyvédet a bírás kegyj osztása alól, a mire pedig nálunk nélkülözhetI len szükség van. és ez biztosítja egyedül az ügyvédet arról, hogy chablonszerü munkája is illően fog dij áztatni. IV. Fejezet: ügyvédi hatalmazvánzok. A törvényjavaslat 42. §. részletezvén azon jogokat, melyekre a különös hatalmazvány kiterjed, megemlíti ugyan hogy az ügyvéd jogosítva van törlési nyilatkozatokat kiállítani, de nem jogosítja fel őt telekkönyvi beadványokra és esődnyitási kérelmekre, egyáltalán telekkönyvi és csődügyekbeni eljárásokra, pedig ezekhez, különösen telekkönyvi ügyeknél külön meghatalmazás szükségeltetik, ép ugy mint az eskü kínálása vagy elfogadásához — miről hasonlag nincs e szakaszban említés téve, — miért is ajánljuk a 42. §. ez iránybani kiegészítését. A törvényjavaslat 43. 44. 45. és 46. §§-ai szorosan véve a II. fejezetbe tartozván, oda volnának áthelyezendők: miután azonban itt találjuk, itt kell megtennünk, különösen a 43. és 46. §§-okra észrevételeinket. A 43. §. ugy mint fogalmazva van, a gyakorlati életben gyakran leküzdhetlen akadályokra találand, másrészt pedig lehetlent kiván az ügyvédtől. Midőn azt kívánja ugyanis, hogy eskükinálás vagy elfogadás esetében az ügyvéd köteles egy a fél által aláirt és általa előttemezett eskümintát a bírósághoz" beadni, — akkor nem számol a törvényjavaslat a körülményekkel és nem reflectál arra, hogy távollakó feleket is képviselni szokott az ügyvéd, a kiktől méltányosan meg sem követelhetni, hogy egy esküminta aláírása végett talán sok mértföldekre terjedő távolból eljöjjenek az ügyvédhez; pedig ha az ügyvéd felelős legyen arról, hogy a fél az eskületételt elfogadta és az eskümintát aláirta, — akkor kell, hogy a fél nyilatkozatát és a minta aláírását közvetlenül az ügyvéd előtt tette legyen, mert senki annak valóságáért mi távollétében történik, felelősséget nem vállalhat, de azért felelősséggel nem is tartozhatik. Tegyük azonban fel, hogy a téltől méltányosan követelni lehetne a személyes megjelenést, a fél azonban tettleg gátolva van az utazásban, vagy messze vidéken jár, — azért a per lefolyása melynek talán csak válasz-stadiumában merül fel az eskü iránti nyilatkozat szüksége, — jogosan fog e gátoltathatni és az ellenfél nyugodtan tartozik-e majd bevárni azon időpontot, melyben ellenfele azon helyzetben lesz, hogy az eskü tekintetéből ügyvédje előtt személyesen megjelenjen? A 43. §. rendelkezése tehát legfeljebb azon esetben lenne részben keresztül vihető, ha már a per felvállalása alkalmával merül fel az eskü iránti nyilatkozat szüksége, és még akkor is a legritkább esetben állapitható meg az esküminta szövege, miután arra a perbeszédek tartalmának lényeges befolyása van. De nincs is szükség ilyen | nehézkes és számtalan esetben kivihetleu alakI szerűségekre; ha a fél felhatalmazza az ügyvédet az eskü kínálására és elfogadására, az ügyvéd a per körülményeiből igen illetékesen megtudja állapítani az eskümintát, a mint azt a 43. §. mellett is tennie kell — és ha a fél annak idején ily alakban le nem teheti az esküt, akkor bizonyára a mintát sem irta volna alá, és igy I az eredmény a per kimenetelére nézve egy és ugyanaz, a nélkül hogy a fél hasztalan zaklattatnék, és az ellenfél halasztásokkal bosszantatnék. A mint azonban egyrészt sokszor leküzdhetlen akadályokba ütközik e szakasz, ugy másrészt lehetlent kiván az ügyvédtől, midőn felelőssé teszi őt azért, hogy a fél az esküminta tartalmát megértette. Azt értenők, ha az ügyvédnek egyszerűen köteleségévé tétetnék a minta megmagyarázása, mert ez oly tény, melynek kivitele az ügyvéd tehetségében áll, de hogy miként lehetne az ügyvéd másnak elmebeli tehetsége, felfogása és gondalatai tekintetében felelős, azt nem értjük és az ilynemű felelősség gyakorlati alkalmazását nem tudjuk magunknak képzelni. Mindezeknél fogva a 43. §. kihagyását indítványozzuk. A 44. §-ban elegendőnek találjuk ha az ügyvéd hat hétnél tovább tartó távolléiét köteleztetnék bejelentetni, nehogy az ügyvéd és kamara tulajdouképen czéltalan bejelentésekkel kelletén tui terheltessék. A 45. §-ból az a) pontot kihagyandónak tartjuk, mert ennek alapján az ügvvéd bármely j ügybeni ingyen-képviseletet elodázhatna magától. A 46. §. azt határozza, hogy az ügyvéd, ha ; a bíróság által a per folyama alatt gondnokul i kirendeltetik, a megbízást elfogadni köteles, pe. dig a 45. §-ban részletezett esetek itt is beáll' hatnak és ezekben mindenesetre méltányos és j jogos, hogy az ügyvéd elodázhassa magától a I gondnoki tisztséget, miért is ajánljuk e szakasznál is az elodázhatás indokainak tüzetes felsoj rolását, ugy mint azok a 45. §-ban részletezvék. V. F ej e z e t: ü gy v é d j el ö 11 ek. A 49. §-t részint szabatosabb szerkezet, i részint méltányosság szempontjából és a czéltaj lan félévi jelentések alóli felszabadítás tekintei téből következőleg ajánljuk szövegeztetni: „Az ügyvédjelöltek kötelesek hivatásukban ^ szorgalommal eljárni, a joggyakorlat idejét kiképeztetésükre felhasználni és tartózkodni oly mellékfoglalkozásoktól, melyek ebbeli hivatásukkal össze nem férnek. Ha valamely jelölt ez ellen vét, erről főnöke akarnaj rának jelentést tesz. Ha az ügyvédjelölt egy hónapon át" stb. VI. Fejezet: ügyvédi kamarák. E fejezetre nézve mindenekelőtt azon észI revételünk van, hogy mindeuütt a hol a kamara j „jegyző" jéről van szó. igy tehát az 55. 59. 62. , és 64. §§-ban a „jegyző" „titkár" — szóval I helyettesittessék. mert nem helyeselhetjük, hogy j az ügyvédi kamarák e tekintetben a kereskedelI mi és ipar-kamarák, vagy bármely közkereseti társaságoknál hátrább álljanak. Nálunk a „titkár" czim oly megszokott valami, — tanúsítják az ország összes ügyvédi egyletei is, — hogy attól eltérni helyes ok fenn nem forog. Az 55. §-ban a választmány kiegészítése és megújítása tekintetében az egyleti javaslatot, az ott ajánlott módozat elismert helyességénél, valamint megszokottságánál fogva fenntartandónak véleményezvén, ajánljuk a következő uj kikezdés felvételét. „A választmányok tagjainak egy harmada évenként kilép, első és másodévben sorhúzás utján, harmadévben pedig a választás kora szerint; j akiiépök az ónban újra válaszhatók." Az 55. §. második kikezdésére nézve következő szabatosabb szerkezetet javasoljuk: „A budapesti ügyvédi kamara választmánya I a fennnevezett tisztviselőkön kívül, I még tizenkét választmányi és nyolez póttagból I áll, és a tagok két harmada á Budapesten lakó I ügyvédek sorából választandó." I

Az 57. §-ban a fennebbi módosítás folytán az első kikezdésből „a harmadik és utolsó haváj ban" és az ötödik kikezdésből „a három év leI folyta előtt" szavak ki'iagyandók leimének. Az 58. §. második kikezdésében a 63. §. 4. pontja mellett a később indokolandó 6. pontot is iiivatoltatni óhajtjuk. A 60. és 62. §-ban a kamarák javaslattételi és véleményezési jogát oly módon óhajtjuk megállapittatni, mint azt jelenleg az ügyvédi egyletek gyakorolják, mert csak ugy várunk e téren a kamaráktól eredményes, működést; kiterjesztetni javasoljuk tehát a kamarák véleményezési és javaslattételi jogát „a t ö r vényhozás, jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása és korszerű reformok életbeléptetése tekintetében." A törvényjavaslat 63. és 70. §§-aiban sajnosán nélkülözzük az egyleti javaslat 51. §-a h) pontjának abbeli rendelkezését, hogy a kamara legyen feljogosítva tagjait a gondnokságokra és csődperügyelőségekre kijelölni, mert e kijelölés képez egyedül biztosítékot arra nézve, hogy jövőben a legtöbb bíróságnál ez időben a gondnokságok és csődperügyelőségek betöltése tekintében tapasztalt visszaéléseknek eleje fog vétetni, és hogy ugy a tiszteletbeli, mint a jövedelmező tisztségek betöltésénél egyedül a méltányosság és jogosság szempontja lesz mérvadó. Ajánljuk ennélfogva e két szakasznak az érintett iránvban leendő bővítését. A 63. §. 4. pontja, mely a javaslat e so szakaszai szerint csak a pesti kamarát illető előjogról szól. mint egészen külön álló kikezdest javasoljuk e szakasz végére áthelyeztetni. _ A 68. §. második kikezdését, mint az ügyvédi függetlenséggel össze nem férő es az állam indokolatlan gyámkodására czélzó rendelkezést aVtaímazót, teljesen kihagyatni véleményezzük. A 69. §. a szabad ügyvédkedés illetve sza-