Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. Newgate Londonban

— 254 — bad költözködés elvét ténylegesen alterálja, midőn a karaarának szabadságot ad. hogy a kezdő ügyvédet 3 évig bizonyos lakhelyre szoríthatja. Ez a személyes szabadságnak és a szabad ügyvédkedésnek oly megszorítása, melyet az ügyvédi függetlenség és önállósággal sehogy sem tudunk összeegyeztetni. A sérelem az által, hogy azt az ügyvédi kamara követi el, nem lesz csekélyebb, de épen az által súlyosabb, mert kezdő ügyvédet sujt, ki egész jövőjét alapítja meg a legtöbb esetben az állandó székhely választása által, melyre a személyes és családi viszonyok elhatározó befolyással bírnak. Egyébiránt e draconikus szabály szükségét sem látjuk be, mert nem képzelhető, hogy oly helyen, mely bírósági székhely, ügyvéd önként le nem telepednék, ha pedig csakugyan le nem telepedik, akkor ott ügyvédnek megélni lehetlen, és akkor nem találjuk jogosnak azt, hogy a kamara valakit oly helyre száműzhessen, a hol kenyerét sem keresheti meg. Indítványozzuk ennélfogva a 69. kihagyását. A 70. §-t kővetkező világosabb és a választmány jogait, valamint az ügyvéd kötelességeit szabatosabban körülíró szerkezet értelmében javasoljuk módosíttatni: „A szegény perlekedők számára szegénységi ügyvédet a szegénységi bizonyítvány alapján a választmány rendel, a c s ő d p e r ü g y e 1 ő a égekre és gondnokságokra ügyvédeket szinte a választmány jelel ki, és e tekintetben az illetékes bíróság székhelyén létező ügyvédek közt igazságos és méltányos sorrendet tart, ugy szinte a birós ágok részéről történt kinevezéseket nyilván tartja és szükség esetében ezek tekintetében felszólal. A választmány határoz a felett is: ha a kijelölt ügyvéd személve ellen a folyamodó félnek lenne kifogása, valamint ha a kijelölt ügyvéd a 45. és 46. §. §. értelmében magát felmentetni kéri. Ha a kirendelt ügyvéd a reája bízott képviseletet törvényes mentségi okon kívül átvállalni vonakodik, vagy a képviseletben sérelmes mulasztást követ el: a választmány azt fegyelmileg fenyítheti, és annak saját költségére más ügyvédet bizhat meg a képviselettel." VII. Fejezet:azügyvédekfelel őssége. Ezen fejezet egyes rendelkezései az egylet javaslatának azon alapelvével ellenkeznek, hogy az ügyvédek fegyelmi tekintetben egyedül az ügyvédi kamarának alárendelvék, és az államhatóságnak fenyítő ügyekbeni eljárási jogának fenntartása mellett, csakis a törvényszékek rendfenntartási joga tartandó épségben, egyébként pedig azok beavatkozásának helye nincs. A törvényjavaslat 72. §-a már általiban szabad választást enged az igazságügyministernek: panaszok esetében az eljárással vagy a kamarákat vagy a királyi törvényszékeket megbízni, a 74. §. pedig — a nélkül, hogy eleve megvizsgáltatnék forog e fönn már csalási bűntény, vagy egyelőre csak fegyelmi vétségről van-e szó, — a 18. 20. 23. §. eseteiben részletezett ügyvédi kötelességek megsértése felett egyenesen a királyi törvényszékeket ruházza fel a bíráskodási joggal; pedig az ügyvéd ellen emelt panaszok elintézésére hivatott közegek illetőségét kizárólag a törvénynek szabad csak szabályozni és az nem tehető függővé egyes ministernek tetszésétől, ha pedig a törvény — mint e javaslatból is kitűnik — szabályozza az illetőséget, akkor csak veszedelmet látunk abban, ha a törvény világos rendelkezésének mikénti alkalmazása még a minister tetszésétől tétetik függővé, miért is a 72. §. következő passusát: „az ügyvédi kamara vagy a királyi törvényszékek utján" kihagyandónak vélelmezzük. Miután pedig mi az ügyvédi kar függetlenségének érdekében a bíróságoknak csak annyiban kivánunk hatalmat adni az ügyvéd felett, a menynyiben az a bíróságok szine előtt vét, és az azok iránti tiszteietet sérti, vagy egyenesen bűntényt követne el, azért a törvényjavaslat 74. §.-át következőleg indítványozzuk fogalmaztatni: „Ha az ügyvéd a jelen törvény 18. 20. 23. §§-aiban felsorolt kötelességszegések valamelyikében vétkessé válik, az illetékes ügyvédi kamara által kötelessége teljesítésére szorítandó. A mennyiben pedig a kötelességszegés egyúttal büntető eljárás alá esik, a kamara ezen eljárás megindítása végett az iratokat az illetékes fenyítő bírósághoz hivatalból átküldi." A 75. §-t, miután annak rendelkezései a perrendtartásba tartoznak, e helyütt kihagyatni javasoljuk. A 78. §-ban részletezett határozatok ellen a már kifejtett indoknál fogva a 15 nap alatti fellebbezésnek helyét látjuk ; azonkívül helyesnek ismerjük el ugyan azt, hogy a rendreutasitás és kissebb bírságolás alakszerű fegyelmi eljárás megindítása nélkül történhetik, de senkit kihallgattatlanul elmarasztalhatnak nem tartván, ez esetekben is az ügyvéd előleges kihallgatását tartjuk szükségesnek. A 81. §-ból a „teljes" szó kihagyását javasoljuk, nehogy ez által a biró már eleve is praeocupáltassék és a tényállással talán ellenkező határozat hozatalra tekintse magát kényszerítve. A 85. §-ban az elévülési „terminus a quo"-t a félre nézve felette hátrányosnak, az elévülési időt pedig az ügyvédre nézve tultorhesnek tartván, e §. első kikezdésének második részét ugy a fél mint az ügyvéd érdekeit teljesen megóvó kővetkező szerkezetben javasoljuk módosíttatni: „ elévül a per jogérvényes eldöntésétől, vagy az illető eljárás befejeztétől számit andó 6 hónap alatt." VIII. Fejezet: Fegyelmi eljárás. A törvényjavaslat 01. és 90. §§-ainak abbeli rendelkezéseit, hogy a fegyelmi vizsgálat megindítása és a vád alá helyezés határozata ellenében, ha a vizsgálat vagy a vád alá helyezés elrendeltetett, a vádlott fellebbezéssel nem élhet, nem tartjuk méltányosoknak; mert semminemű bíróságot csalhatlannak nem tartunk és igy nem akarjuk a vádlottat megfosztani oly jogorvoslattól, mely esetleg alkalmas lehet arra, hogy a vádlottat a további eljárás kellemetlenségeitől és természetszerű zaklatásaitól felmentse; a mi a vádlóra igazságos, annak a vádlottra nézve jogosnak kell lennie. Ajánljuk tehát a 91. és 96. §§-nak ez iránybani kiegészítését. A törvényjavaslat 90. 99. és 100. §§-ban hivatkozás történik az 1868. 54. t. cz. egyes szakaszaira. Egyáltalán nem helyeseljük azt, ha egyik törvényben a másiknak bizonyos szakaszaira hivatkozás történik, mert minden egyes törvénytől megkívánjuk, hogy azt miről rendelkezik, önállóan intézze el és teljesen kimerítse, de a jelen törvényjavaslatban különösen még azért sem helyeselhetjük a jelenlegi törvénykezési rendtartás egyes szakaszainak hivatolását, I mert egy uj törvénykezési rendtartás behozatalá- I nak küszöbén állunk és igy könnyen megtörtén- ' hetik, hogy mire az ügyvédrendtartási törvény- I javaslat törvénynyé válik, az eddigi törvényke- | zési rendtartás már hatályon kívül lesz téve, és akkor a hivatolás értelem nélküli leendne. Ajánljuk e szerint a 90. §-ba a törv. rendtartás 56 §-ának szószerinti felvételét — az idézés helyébe; a 99 §-t pedig következőleg indítványozzuk szövegeztetni: „A tárgyalás szóbeli és nyilvános, a bíróság azonban a hallgatóság kizárását elrendelheti a felek előterjesztésére, vagy hivatalból, ha azt a közerkölcsiség tekintetéből szükségesnek látja; azonban ez esetben is két-két a felek részéről meghívott egyén a tárgyalásnál jelen lehet. A hallgatóságnak minden közbeszólás, észrevételtől és tetszés- vagy nem tetszés nyilvánítástól tartózkodnia kell; az ez ellen cselekvők, ha a rendre utasítás foganat nélkül marad, az ülésteremből kiutasíthatók. — A nyilvánosság kizárásának megtagadása vagy elrendelése iiánt hozott határozat ellen jogorvossatnak nincsen helye." A 100. §. végkikezdésére nézve, a felesleges ismétlést tartalmazó első kikezdés kihagyása mellett, következő szövegezést ajánlunk: „Ha a törvényesen megidézett tanú meg nem jelen vagy vallomást tenni vonakodik, arra pénz vagy fogságbüntetés alatt szorítható. A pénzbüntetés annyiszor mennyiszer 10 fttól 300 ftig terjedhet, és behajthatlanság esetében minden 5 ft helyett egy napi fogság szabható ki." A 93. §.-ban a vizsgáló biztosnak adott discretionarius hatalmat, mint olyant mely roppant visszaélésekre is adhat alkalmat és mely mellett csak egy kis önkénkedéssel az ügyvédet, még mielőtt az ellene emelt panasz alapossága begyőzetett volna, erkölcsileg és anyagilag teljesen tönkre lehetne tenni, következő uj kikezdés által a kellő határok közé szoríttatni javasoljuk : „A vizsgáló biztos kihallgatja a vádlottat, a panaszlót illetőleg érdekelt feleket: szükség esetében betekinti és megvizsgálja a vádlott ügyvédnek könyveit és iratait, és azokat, melyek a fegyelmi eljárás alapját képező ügyre vonatkoznak, le is zárolhatja, és kinyomoz minden körülményt, mely az ügy felderítésére szolgál. A könyvek és iratok lezároláaa esetében a vádlottnak joga van a fegyelmi bíróságnak az iránti határozatát utólag kikérni: helye van-e a lezárolásnak vagy sem; a hozandó határozat ellen azonban fellebbezésnek nincsen helye." A 97. §.-ban a fennebb javasolt módosításokhoz képest ezen szavak: „Ha vádhatározat hozatott," kővetkezőkkel lennének helyettesitendők: „Ha a vádhatározat jogerőre emelkedett.-' A 106. §.-ra nézve kővetkező szabatosabb szövegezést ajánljuk: „A fegyelmi bíróság a törvénykezési bizonylási szabályokhoz kötve nincsen és meggyőződése szerint hoz ítéletet s a vádlott ellen a büntetés iránt, a 79. §. korlátai között határoz. A határozatot azon ülésben kell hozni, melyben a tárgyalás befejeztetett, s az elnök azt azonnal szóval kihirdeti." A 108. §. a kézbesítés módjáról egyáltalán nem rendelkezvén, holott arra szükség van, mert önálló hatóság határozatainak kézbesítéséről van szó, e szakaszra nézve kővetkező, a fellebbezési határidők egyenlősítését is tartalmazó, szerkezetet javasoljuk: „A hozott határozat a 91. g-ban megnevezett feleknek legfeljebb 8 nap alatt indokokkal együtt írásban kézbesítendő, és ugyanezek a határozat ellen a kézbesítéstől számítandó tizenöt nap alatt fellebbezéssel élhetnek. Első végzések a panaszlottnak személyesen kézbesítendők: ha a panaszlott feltalálható nem volna, részére ujabbi tárgyalás kitűzése mellett gondnok nevezendő ki, oly utasítással, hojy a panaszlott lakhelyét az ujabbi tárgyalásig kipuhatolja és őt védelmére felhívja, mert ellenkező esetben az eljárás a gondnok közbenjöttével fog folyamatba tétetni és befejeztetni. Egyéb végzések kézbesítései jogérvényeseknek tekintendők, és a határidők folyamát fenntartják, ha azok neki vagy meghatalmazottjának nem kézbesittethetvén, két tanú jelenlétében, lakása vagy irodájának ajtajára, mennyiben pedig a kamara kerületében már lakhelye vagy irodája nincs, a választmány hivatalos laka ajtajára szegeztetuek. Hirdetményi idézésnek helye nincs. A kézbesítések a kamaráknak e végre megbízott közegei által teljesíttetnek." A törvényjavaslat 109. §-a kizárja az utólagos igazolást, a mit nem helyeselhetünk, mert a helytelen idézés vagy az utolsó pillanatban lelmerfilt véletlen és elhárithatlan akadály miatt elmaradt vádlottat jogos védelmétől megfosztani nem találjuk méltányos és igazságosnak, és azért e szakaszra nézve következő módosított szerkezetet ajánljuk: „Ha a szabályszerflleg megidézett vádlott nem jelent meg a tárgyalásra, sem elmaradását alapos okokkal nem igazolta sem a tárgyalásra maga helyett ügyvédet nem küldött, sem pedig védelmét írásban be nem nyújtotta: az eljárás a feuebbi szakaszok értelmében esetleg a kinevezett gondnokkal mind a mellett is megtartandó, s a bíróság a vizsgálat eredményéhez képest ! hoz határozatot. A fegyelmi bíróságnak a panaszlott meg j nem jelenése folytán hozott határozata ellen a panaszlott azon okból, hogy az idézés előtte önhibája | nélkül ismeretlen maradt, vagy a megjelenésben elhárithatlan akadály által gátolva volt, az aka! dály megszűntétől számítandó 10 nap alatt igazolási kérelemmel élhet, mely szóbelileg tárgyalandó, és a még végre nem hajtott határozat i jogerejét felfüggeszti. Ha az igazolási kérelem alaposnak találta1 tik, a hozott határozat feloldatik és uj tárgyai lási határnap tűzetik ki." ! A törvényjavaslat 117. §-ának végpontja j szerint az esetben, ha kétszer egymásután végj rehajtás rendeltetett a birságok tekintetében j valamely ügyvéd ellen, ezen ügyvéd a jövőben , netán kiszabandó birságok fedezése tekintetéből j 500 ftig terjedhető biztosíték letételére kötelezI hető. Ezen rendszabályt a törvényjavaslat indo| kolásában sem látjuk igazolva, de magunk sem í tudjuk igazolni, a mellett hogy az elvben nagy I horderejűnek látszhatik ugyan, a gyakorlatban ! azonban teljesen hatálytalan leend; mert a ki