Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. Newgate Londonban

maga utáu vonja, és igy a félnek joga semmikép nem esorbittatik, de nem vonhatja maga után azt is, hogy az ügyvéd dijai és költségei iránt minden igazolványtól megfosztassék addig, mig dij- és költségjegyzéke fele irányában meg nem állapittatik, mert az annyi volna, mint egyrészt az ügyvédnek oly esetben, midőn a fél fizetni nem akar, lehetlenné tenni hogy követeléséhez jusson, másrészt pedig lehetlenné tenni megtámadás esetében netán a részben bíróilag megállapított dijak és költségek számszerű igazolását, midó'n az ügyvéd könyve — mi csak természetes — kizárólag a ténykörülmények tekintetében képez bizonyítékot. De még következetesen sem jár el a törvényjavaslat, midó'n a 32. §-ban a fél készpénzére, ingóira és hitelpapírjaira a visszatartási jogot megengedi, az ügyiratokra nézve pedig azt a 18. §-ban megtagadja : mert hogy a félre nem e nagyobb hátrány származbatik abból, ha készpénze és hitelpapírjai — tehát esetleg azon okirat is, melynek alapján a per indíttatott, — visszatartatnak, azt bővebben fejtegetni sem kell. Javasoljuk ennélfogva a 18. §. harmadik kikezdésének jkihagyása mellett, a következő kikezdés felvételét. r A z ügyvédnek azonban a fél ügyirataira visszatartási joga van mindaddig, mig költség-és dij- követelése megállapítva nincsen, miért is köteles az ügyvéd a visszatartás esetében a 31. §. értelmében dij- jegyzékét a kamarához a 32. §. értelmében leendő megállapítás végett haladéktalanul b eny ujtan i." A 20. §-ban jelzett számadás kötelezettségét csak azon esetre hisszük a 15 napi záros határidőhöz köteudőuek, mennyiben a fél e határidő alatti számadástételt egyáltalán követeli, mert ellenkező esetben nem látjuk méltányosnak, hogy az ügyvéd fegyelmi eljárás terhe alatt köteleztessék olyas valamire, a mit a fél maga sem kíván általa ily határidő alatt teljesíttetni. A 21. §-ra nézve azt hisszük, hogy méltánytalan lenne a felet oly ügyvéd képviseletétől megfosztani, kibe 8 megbízik, bár ellenfelét más ügyekben képviseli: sőt azon nézetben vagyunk, hogy ezen §. egyenesen megfosztaná a feleket az ügyvédek közötti szabad választástól, — 252 — j és tönkre tenné az ügyvédet; miért is 21. §. j 1 vonatkozó passusát következőleg javasoljuk mó| dosittatni: .továbbá nem szabad az ügyvédnek, ugyanegy időben mindkét felet habár külön ügyekben képviselni, kivéve ha a fél a fennforgó körülményről értesíttetvén, a képviseletbe irás- | j belileg beleegyezik ;" sat. A törvényjavaslat 23. §-a kötelezi az ügy| védet a félnek pénzeit, és értékpapírjait .külön" , letétkép kezelni és azokat a felnek kívánatára ! ! azonnal kiszolgáltatni, mert különben sikkasztás | esetében a fenyítő bíróság által, egyébként pe- | dig fegyelmileg fogna büntettetni. E szakaszban a teljesen czéltalan .külön" és „postán ajánlva' j szavak kihagyása mellett, a 35. §-t mint lehető I kivételt látjuk szükségesnek hivatolni, mert ez j az esetleges visszatartási jogot adja meg; szükséges tehát erre itt világosan hivatkozni, nehogy i a 23. §. merev szerkezete a 35. §. jogos intézkedését megsemmisítse. A törvényjavaslat 21. §-ára nézve azon észI revételünk van, hogy a fél utasításainak az ügy| jegyzékbe (vagy helyesebbet) mondva az ügyvéd i számlakönyvébe) leendő felvétele helyes könyve! lós mellett lehetlen, de inpractikus is, mert az j utasítások esetleg bíróság előtti használatra is j szánvák és igy kgczélszerübbcn külön írásba fog| halandók. A 25. §. czélzatát teljesen méltányoljuk, jei len szerkeretében azonban többet mond, mint I akar, miért is következő szövegezést ajánlunk: „Az ügyvéd teljes szólásszabadsággal bír védencze ótalmáhau, azonban beadott irataiban vagy az ügy tárgyalása alkalmával tartott szóI beli előadásaiban tisztelettel kell viseltetnie a bíróság illetőleg hatóság, s annak egyes közegei i s illemmel az ellenfél és védője, valamint a meghitt tanuk és szakértők iránt." III. Fejezet Ügyvédi dijak. A törvényjavaslat is eltogadta az egyleti jaI vaslat azuii alapelvét, hogy az ügyvéd jutalma j iránt a feliéi szabadon szerződhetik, ez elvet azonban nem viszi következetesen keresztül, sőt i a szabad egyezkedést a 28. és 30. §§. rendelkezései áltai egyenesen illusiorussá teszi. A meny- j nyire igazságosnak ismerjük el ugyanis, hogy a j I fél az esetben, ha a képviseletet az ügyvédtől a j fegyelmi bíróság által megrótt hiba miatt visz- I I szavonni kényszerült, az előlegesen kikötött jutalom leszállítását követelhesse, oly veszedelmesnek találjuk azon re.'idelkezést. hogy a fél az egyességileg meghatározott jutalom leszállítását kérhesse: ,,a) ha az ügyvéd az ily egyességnél a becsületes ügyködés szabályait és a mérséklet korlátait tekinteten kivül hagyta; b) ha előre nem látott véletlen esemény folytán az ügy befejeztetett, vagy a képviselet megszűnt." Valamely ügyvédnek valóban roszlelkü eljárását és zsarolásait nem oltalmazzuk, csak a jólelkű ügyvédet kívánjuk megvédni a felek igaztalan vádjai ellen, és a bíróságokat az igazolatlan vádak alapján indított perek ellen, melyek elk'Tülhetlenek lesznek, ha a 28. §. a) és b) pontjai fenntartatnak; mert a mint egyrészről áll az, hogy egy kevésbé jellemes ügyvéd a pillanatnyi szükség nyomását könnyen felhasználhatja a fél elleni zsarolásra, ugy másrészt még nagyobb mértékben áll az, hogy némely felek a szükség beálltával könnyen hajlandók ugyan az ügyvédnek illő jutalmat igérni, de a válságos pillanatban, midőn kötelezettségük teljesítésére kerül a sor. egy pár forintért ismét ép oly könynyen hajlandók az ügyvédet gyanúsítani, azon igen tág magyarázatot engedő ürügy alatt, hogy a mérséklet korlátait áthágta, és hajlandók az ügyvédet hátamögött kötött egyezség által a lehetőségtől megfosztani, hogy az ő fellépése folytán létrejött egyesség gyümölcsét is élvezhesse. Az ilyen fél nem fog attól visszariadni, hogy bármely jogos előleges szerződést zsarolás czimén megtámadjon, de nem fog attól sem tartózkodni, hogy egy állítólagos véletlent oly befejezett tényként állítson oda, mely az ügyvéd kialkudott diját túlzottnak tüntesse fel: panaszkodni og tmindenesetre és panaszával az ügyvéd becsületén fog csorbát ejteni akarni, hogy egypár forintot a maga részére megtakarítson, panaszkodni fog már azért is, hogy legalább időt nyerjen, és ezáltal az ügyvédet talán engedékenységre bírja; meg fogja szüntetni a törvényjavaslat 16. §-a nyomán a per befejezte előtt a képviseletet, csakhogy felvállalt kötelezettségétől meneküljön, szóval ürügyet nem keresend — de feltétlenül találand, hogy egypár forint nyereségért az ügyvédet a bíróságok elé hurczolja. Ezt törvényben engedélyezni nem lehet jogos és méltányos, legkevésbé tekintettel azon jogelvre, hogy a felek akaratja azoknak törvényt is szab. Előttünk ugyan szent a félnek érdeke, TÁRCZA. Külföldi börtönök ('•>> fegyházak. II. Newgate Londonban. Ha a Snow-Hill-nek általelienében levő uton az ember felteié megy, jobbra egy régi komor kinézésű épületet lát. Az épületnek nincs ablaka az utczára. és egy régi kastélyhoz hasonlít. A város ezen része igen élénk, — fényes kirakatok, ölnyi hosszúságú hirdetések lepik el a falakat, a nép zsibong az utczákon, és ezzel szemben oly benyomást tesz ezen épület, mint ha a középkor komor tekintetével a vidám jelent vizsgálná. Newgate igen szomorú emlékeket képes felébreszteni. Ezen épület már több század óta fogház ; 1818 óta vizsgálati börtön gyanánt használtatik oly bűnösök számara, kik súlyos büntet- I tek miatt közvetlenül az bitófának néznek elébe, I vagy a gyarmatokba való szállításra, vagy pedig ! hosszú börtönbüntetésre Ítéltetnek. Itt tartatnak j a Ticket-of leave-emberek, kik a gyarmatból csak akkor bocsáttatnak el, ha hosszú időig jól | viselték magukat; itt vannak a „Garotterk-ek, i kik valamelyik setét utczában hurkot dobnak az | arra menők nyakába, mely által megfosztják őt a beszédtől és eszméletétől, és egy sötét sarokban kirabolják; itt vannak a „Craksmen" nevű betörők, stb. Az épületnek csak külseje származik régi időből, belől 1780-ban egy kiütött tűz folytán újra felépítették. Vegyük kissé szemügyre az épület belsejét. A folyosók bolthajtással vannak el- | látva, a falak roppant vastagságúak. Mindenütt a legnagyobb tisztaság, friss levegő és világosság. Az épület udvarai, folyosói, czellái és közös börtönei roppant tömkeleget képeznek; a vas- j tag tölgyla-ajtók mindkét oldalukon vaspánttal vannak ellátva. Ezeket áttörni, és innen kijutni a legvakmerőbb betörőnek is lehetetlennek kell, hogy fel tűnjék, mert a külvilághoz csak egyetlen egy roppant vastagságú ajtó vezet, és mig az ember a börtönökhöz jut, még több, szintén vasas ajtón kell átmennie. Az épületben több séta-udvar van. A foglyok ezekben rendesen az úgynevezett .Gansemarseb" szerint sétálnak, mindegyik külön is egyedül, és utána néhány lépésnyire a másik. A sétálás körben történik, melynek közepén őrök állanak. A súlyos büntetésre elitéltek mindig ezen szabály szerint sétálnak, és ezekre nézve a hallgatás törvény. Ezen udvarok egyikéről meglehetősen tágas terembe juthatni. Ezen teremben nincs semmi egyél) mint egy fa-ágy, egy a falhoz erősített asztal, és egv a padlóhoz szegzett zsámoly. Itt töltik a kötélre elitéltek utolsó éjöket. Ezen ágyon feküdtek utolsó éjök alatt valamennyien, kiket Newgate-ben felakasztottak, itt aludtak, vagy álmodtak rettenetes dolgokat. Itt áll a serleg, melyből az utolsó csepp vizet itták, ott a fésű, melylyel utoljára rendezték bajokat, mielőtt a hóhér a fehér sapkát arezukra húzta. És a serleg mellett feksz:k az imakönyv! Newgate valamennyi gyilkosainak és rablóinak utolsó éjjeli imakönyve! Váljon hány közülök használta azt ?! Ugyanazon udvarról egy másik ajtón keresztül még rettenesebb helyre juthatni. Ez egy hosszú, körülbelül hat lábnyi szélességű folyosó. Mindkét oldalán magas szürke falak emelkednek, melyeket legfelül vasrács köt össze egymással. A talaj keskeny, hosszú kövekkel van födve. A kövek némelyike be van esve a földbe. Miudon ilyen kő felett egy betű van a falba vésve. Itt vannak eltemetve mindazok, kik utolsó éjöket ama teremben töltötték, és a falba vésett betűk nevök kezdő betűje. Itt nyugszanak mindazon bűnösök, kiket évszázadok óta Newgate-ben kivégeztek. A koporsón, mielőtt eltemetik, egy nyílást csiuá'nak, melyen át azt mészszel megtöltik. Newgate-ben a czellák részint magán czellák, részint tágas termek, melyekben egyszerre több bünhöucz tartatik. A közös helyiségek igen tágasak és világosak, a magánrendszer szerinti fegyházbeliek valamennyien, keskeny hosszú szobáeskák egy ablakkal a fal f lső részén. Newgateben a magáuezellák három emeletnyi magasságban vaunak egymás felett. Minden sor körül függő vaskarzat vau alkalmazva; a hivatalnok, ki az alsó karzatról a felsőre akar menni, vas-széken emelkedik fel gép segélyével. Az angol törvény még a rablógyilkos börtönébe is behatol, és az elitélttel utolsó órájáig j érezteti hatását. Angolországban a bflnhöncz i nincs a börtön és a rendőrség önkényére hagyva, mint pl. Németországban. Minden czellában ki vaunak függesztve az intézet szabályai: „Gaol of Newgate." Ezen szabályzat a „governor"-nak csak igen alárendelt hatalmat enged a foglyok felett, és a fogolynak mindazon jogokat biztosítja, melyeket még a legnagyobb gonosztevő is, I mint ember követelhet attól, ki őt fogva tartja. A kormányzónak — igy szól a szabályzat — nem szabad azon fogoly ellen, ki a szabályzat határozmányai ellen vét. botbüntetést alkalmazni, í A büntetések következők: magáu-elzárás, az eleI del egy részének megvonása, a közönséges eledel j pótlása kenyér és viz által, vagy pedig állandó i ellenszegülés esetében vasba veretés: de ni i; helyt a büntetés 24 órát meghalad, j erre a rendes bírónak irott parancsa ! szükséges. Egy fogoly sem kényszeríthető I arra, hogy másnak jelenlétében fürödjék. Min' den fogolynak legyen annyi levegője és mozgása, I a mennyit egészsége igényel, és ennek tartamát J az orvos határozza meg. (Közönségesen más| fél óráig tart a naponkénti séta.) Minden fogolynak jogában áll saját költségén élni, és szeszes italokon kivül bármit ehetik és ihatik. Senkit sem szabad faggatni vagy korlátozni eledele j tekintetében. Mindenki megtarthatja saját öl| tözetét, kivévén azon foglyokat, Kik a legsutyoI sabb büntettek miatt Ítéltettek el.