Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 24H — tal világos lett, hogy csupán a Weisz testvérek voltak benne vés/esek és a Hechtféle czég főnökei a viszonyból mit sem tudhattak, miért is azonnal szabad lábra helyeztettek. A komáromi parancsnokság megkérdeztetett ezen eset felől, de azt válaszolta, hogy raktárából nem hiányzik semmi. Schlier közvádló ennek alapján az indítványozta, hogy Hecht testvérek bizonyíték hiányában fölmentessenek, és Weisz testvérek ellen a komáromi bíróság előtt a rendes vizsgálat elrendeltessék; a fenyiíó'törvényszék határozata a közvádló indítványától csak annyiban tért el, hogy a Weisz-ék ellen indítandó vizsgálat előtt a komáromi bíróság által konstatáltassék: váljon szenvedett-e az állam egyáltalán kárt vagy sem? * (Hamis vádaskodás.) Bizonyos Spiegelhalter Tivadar egy íerenezvárosi háziasszonyt feljelentett a pénzügyőrségnél, hogy a vámnál három tehenet becsempészett. A házmotozás a feljelentést valónak bizonyitá, és a háziasszony tetemes pénzbirságra ítéltetett. A háziasszony fizetni uem akarván, a pénzügyőrség által a fenyítő törvényszéknél feljelentett, hogy ez a pénzbírságot fogságibüntetésre változtassa. A háziasszony most arra kérte a törvényszéket, hogy Spiegeíhalternek ne higyjen mivel ő gyilkos, és fia (a háziasszonyé) előtt azt mondotta, hogy ő egy honvédet megölt. Ezen állítást az asszony fia is megerősítette. Spiegelhalter szerencsétlenségére, akkor az Orczy-kertben csakugyan megöltek egy katonát. A két tanú vallomása folytán Spiegelhalter ellen a törvényszék főbenjáró pert indított. A katonai térparancsnokság ezen tárgyban megkerestetvén, azt válaszolta, hogy m. évi június 3-kán az Orczy-kertben Dusanek József tüzér megöletett ugyan, de gyilkosa : Milanuje Petro, gyalogkatona, akkor kézre kerittetett. Továbbá az is kiderült, hogy Spiegelha'ter azt nem állította, hogy ő vert agyon egy honvédet, hanem csak elbeszélte, hogy valaha egy honvéd meggyilkoltatott. Ártatlansága tehát Dapfenyre derült, és öthavi vizsgálati fogság után szabad lábra helyeztetett. A hamisan vádaskodók remélljük nem fognak büntetlenül maradni. * (Rablógyilkos ság.) Még 1861. évi őszszel Biró József bertakuti lakos juhokat akarván vásárolni, magával vitte ismerőseit Feszes Józsefet és Szőke Györgyöt. Jókor reggel elhagyták a falut, és körülbelül 10 órakor a benkeházi határhoz értek, hol Bernyi József egy birkanyáját legeltetett. Biró és társai meg álltak, és csodáltak a szép kövér anyajuhokat. Az alkalom igen kedvező volt. Az egész láthatáron nem mutatkozott más emberi lélek, s így Biró azt mondta társainak: „Minek vegyünk birkákat, ha ezeket most ingyen kaphatjuk? Nektek is adok a birkákból egy részt.* Erre mindhárman a juhászra rohantak, földre verték, megkötötték, felpeczkélték száját, betakarták szemeit egy kendővel, s igy elvitték őt a szilányi erdőbe. Dél felé járt már az idő, és a társaság éhes levén, leölt egy juhot és megsütötte. Mikor a három czimbora már jóllakott, azon keztek aggódni, mit csináljanak a juhászszal? „Hm — mondá Biró — Feszesnek van egy töltött puskája, egy durranás, s mindennek vége ki fog erről valamit megtudni?" A két társ szabadkozott. „Jó — folytatá Biró — ha féltek, eresszétek a juhászt szabadon, majd fel fog az jelenteni. „Az alig 19 éves Feszes erre elővette puskáját, és 8 lépésnyi távolságról fegyvere mindkét csővét Bernyire sütötte. A juhász azonnal meghalt. Csak néhány hó múlva találták meg a juhász csontvázát. Hullájáról a farkasok leették a hust, de senki sem tudta, kik a gyilkosok. A mult év tavaszán, tehát 9 év múlva Biró József lélekmardosásai következtében ön maga feljelentette magát. A bűntársak azonnal elfogattak és őszintén bevallották tettüket. Feszes József gyilkosság miatt — tekintettel fiatal korára, midőn a gyilkosságot elkövette, 15 évi, Biró József és Szőke György mint bűnrészesek, 12 évi és Kakas János mint orgazda 3 évi vasban, hetenkint egyszeri böjttel súlyosított közmunkára ítéltettek. Ezen Ítéletet a legfőbb ítélőszék is jóváhagyta. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlöny"-ben Dr. Spitzer Adolf ur azt vitatja, hogy a részvényes azon részvénytársulatunk — melynek épen részvényese — peres ügveibcu tanuskodhatik; ezen tételét arra alapítja," hogy a részvénytársaság benső lényénél fogva jogi személy, és mint ilyen valamint harmadik személyekhez ugy nz egyes részvényesekhez a legkülönbözőbb jogi viszonyban állhat a nélkül, hogy ezen viszony a részvényest eo ipso tanúskodásra képtelenné tenné, mert a részvénytársaságok időleges tagjaiktól teljesen független vagyonjogi testületek, mclyek) nek tagjai személyükre nézve nem szükségkép oly érdekeltek a társulat irányában, hogy tagminőségük őket okvetlen elzárná a tanúskodástól; czikkiró ur szerint téhát a részvénys a társaság ügyeiben kihallgathaó tanú; mennyiben tulajdonítható azonban bizonyerő vallomásának, a per körülményeiből a biró itélendi meg. (Czikkiró ur érvelését teljesen indokoltnak tartjuk és nem hisszük, hogy a perrendtartásból a részvényes tanuzása elleni absolut tilalom kiolvasható volna. Szerk.) A „Pesti Napló"-ban Kfllley Ede Dl azon kérdéssel foglalkozik : „a honvéd bir-e szenvedő váltóképességgel ?" és támaszkodva a főtörvényszékek ítéleteire igenlőleg felel e kérdésre, mert egyrészt a V. T. K. 1. r. 11. §. értelmében csak a \alóságos szolgálatban lévő katonai személyek nem bírnak szenvedő váltóképességgel, másrészt a véderőről rendelkező 18G8. évi XL. t. cz. 54. §-a szerint, mely igy szól: „a tettleg szolgálatban levők, katonai fegyelmi törvények alatt állanak, polgári viszonyaik és kötelezettségeik tekintetében, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, mindazáltal, a polgári törvények és hatóságok alatt fognak állani;" — kétségtelen hogy a honvéd adóssági kötelezettségére nézve a polgári bíróság illetősége alá tartozik és hogy ezen illetőség, mind a honvédrendszer természetes következménye, helyes alapon nyugszik, mert a honvéd ma szolgálatban állván, holnap nem, a birói illetőség örökös változásnak volna kitéve, ha a szolgálatban álló honvédek a katonai, ellenben a szabadságos honvédek a polgári bíróságok iletősége alá tartoznának, mi elláthatlan zavarokat idézne elő; ha pedig ezen zavarok kikerülése tekintetéből a szabadságos honvédek is a katonai bíróságok alá rendeltetnének, ez által az ország tekintettel az általános védkötelezettség hosszú tartamára, egész kaszárnyává válnék, mi ugy az alkotmányosság elveivel, mint az ujabbkori felvilágosodottabb fogalmakkal homlokegyenest ellenkeznék. Tény tehát az, hogy a polgári biróságoknak a tettleges szolgálatban álló honvédek polgári viszonyai és kötelezettségei illetőleg, a váltóbiróságoknak ily honvédek váltókötelezettségei feletti illetőségük, a bíróságok állal már a jelenben is el van ösmerve. Ámde ezzel ki van mondva, hogy a honvédek nem azon katonai személyek cathegoriájába tartoznak, kiktől a vtk. I. r. 11. §. c) pontja a szenvedő váltókpességet megtagadta, ilyeneknek csak a katonák és tengerészek levén tekintendők, kik a polgári viszonyaikra vonatkozólag még jelenleg is a katonai bíróságok alatt állanak; és ezzel az is ki van mondva, hogy a honvédek — feltéve, hogy egyéb akadályok nem íoroguak fenn — szenvedő váltóképességgel igen is bírnak. (A törvény helyes magyarázatán alapuló véleményt részünkről is osztjuk. Szerk. Az „E11 e n ő r -ben Timkó József ur azt javasolja, hogy tekintettel arra, miszerint a perrendtartásnak szoros összefüggésben kell állania az anyagi törvényekkel, mert minduntalan arra kell. hogy utaljanak egyes szakaszai, — mindaddig mig magán- és büntetőjogunk codificálva nem leend, ne alkottassék uj perrendtartás, hanem tartassék fenn a jelenlegi perrendtartásunk, melynek kirívó hiányain novelláris uton lehet é» kell segíteni. (Nem vagyunk barátai a folytonos foltozgatásnak de nem, vagyunk bálványozói jelenlegi perrendtartásunknak, sem és igy óhajtjuk, hogy mielőbb alkottassék egy rendszeres a ma> tudomány színvonalán álló uj perrendtartás, melylyel természetesen lehetőleg karöltve kell járni az anyagi jog codificálásnak is; ha azonban mindkettő egy időben nem létesülhet, akkor egy uj perrendtartás alkotását sürgősebbnek tartjuk; mert jó eljárási törvény mellett hiányos anyagi törvényeinkkel is inkább boldogulunk, mint ha anyagi törvényeink hiányát mé^ továbbra is tetézzük az alaki törvények hiányosságával, melyen novelláris uton ott, hol a rendszer nem felel meg az igényeknek, nézetünk szerint gyökeresen segíteni sem lehet, a foltozgatással pedig, az eddigi tapasztalatok után indulva, nem javítunk jogi állapotainkon. Szerk.) A „Hon" és a „Pester Lloyd' a szegedi királyi biztosság költségeinek fedezésére az országgyűléstől legújabban követelt 140000 frtnyi póthitel iránti előterjesztés alkalmából sok tekintetben kifogásolják a szegedi biztonság eljárását; nevezetesen azt emelik ki, hogy a királyi biztosság oly kissebb és jelentéktelenebb bűnügyeket is vont hatáskörébe, melyek a rendes bíróságok elé tartoznak, hogy tehát tulhalmazta magát illetőségéhez nem tartozó teendőkkel, minek természetes következménye az, hogy a szegedi vár börtönhelyiségei túltömvék oly vádlottakkal, kik hónapokon át letartóztatvák, a nélkül, hogy a bíróság elé állíttattak volna és kik kiszorítanak — oly vádlottakat, kiket a súlyos vád miatt, mely alatt állanak, okvetlenül fogva kellene tartani, kik azonban szabadlábon hagyattak; azt mondja továbbá nevezett két lap — és ajánlkozik azt igazolni is, — hogy a királyi biztosság a delegált törvényszék felett törvénytelen fölényt gyakorol, midőn saját közegei úttal teljesiti a vizsgálatokat, megszabja a fogság tartamát a nélkül, hogy mindezekre a törvényszéknek legkissebb befolyást engedne a letartózta! takat dögleletes helyeken tartja vizsgálati fogságban, hol csak egyszer kapnak enni 24 óra alatt, és rokonaikkal sem engedi, meg az érintkezést családi dolgokban és tanuk előtt; azt mondja végre különösen a „Hon", hogy maga a delegált törvényszék, bár már csak a végtárgyalásokat is majdnem egy éve viszi, hozott ugyan egynehány Ítéletet, de az sem e hos.-zu időnek meg nem felel, sem eredménynek nem nevezhető, mert az ítéletek végrehajtása nemcsak fontos okokból, hanem gyakran oly ürügyekért is íü^-gesztetik fel, melyek még gyauunak se járják meg. Tgy, hogy a királyi biztos és emberei miatt egy ügyet se lehet lebonyolítani, mert ők mikor ez meglenne, még toldanak ahoz egy kis gyanuszálat és az ügy újra eltétetik. A beí'ogatások szaporodnak, az ügyek bonyolódnak és a foglyok sinlődnek. — Mindezek folytán azt kívánja a nevezett két lap, hogy az országgyűlés utasítsa az igazságügyministeriumot. miszerint a királyi biztosság hatáskörének szoros meghatározása mellett haladéktalanul szüntesse meg a tapasztalt visszaéléseket; egyúttal azonban óhajtja, hogy az uj szervezet életbeléptével szüntessék meg a delegált kivételes bíróság és a királyi biztosság egyáltalán, nehogy a szervezkndő bíróságok tekintélye már a priori alá ásattassék. (Az utóbbi óhajt feltétlenül magunkévá teszszük; a mint ha áll a mit a „Hon" és „Llyod* mondanak a visszaélések és törvénytelenségek tekintetében, mire nézve természetesen a felelősség őket terheli, magunk is kívánjuk, hogy azok azonnal megszüntessenek, mert azokat a rendkívüli állapot sem mentheti legtávolabbról sem. Szer k.) A curiai döntvényekben kimondott elvek. Semmitötxéki határőrötök. — Az előbbi törvénykezési szabályok hatálya alatt kikötött .legrövidebb törvényut* a jelen perrendtartás sommás eljárásával azonosnak nem tekinthető. (2267. sz. 1871. évi marcz. 15.) — Haszonbérbe adott, bár nem tehermentes ingatlan haszonbére lefoglalható a jelzálogos hitelezők és bejegyzett igénylők jogainak épségben tartása mellett. (2024. sz. 1871. évi marczius 31.) — 30 frtot meg nem haladó, községi lakosok között femerült ügyeknek a községi bíráskodás mellőzésével, egyenesen a rendes bíróság előtt lett megindítása, hivatalból észlelendő semmiségi esetet nem képez. (3934. sz. 1871. évi april 5.)*) — Igazolással nem élhet a fél (illetve képviselője) ha a rendes eljárásban a perirat átvételét a kitűzött határidőben elmulasztotta. (3662, sz. 1871. évi april 14.) — A foglalás hivatalos órákon kivül és esteli időben is teljesíthető. (3577. sz. 1871. évi april 15.) — A felhívási kereset feletti intézkedés az egyesbiróság illetősége alá nem tartozik. (3468. sz. 1871. évi april 15-én.) — A perrendtartás 118. §. nyomán kisza*) Lásd az ellenkező határozatot lapunk 16. számában. Szerk.