Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 247 — bott pénzbírság fogság-büntetésre át nem változtatható. (4335. sz. 1871. évi april 19.) — A város határában létező megyeház lakói a városi bíróság illetősége alá tartoznak. (4349. sz. 1871. évi april 19.) — A szolgabírói bíróság által hozott ítélet akkor is jogérvényes, ha az esküdt a szolgabírói véleménytől eltérő nézetben volt is, mert a szolgabíró véleménye az ily ítéleteknél döntő. (3583 sz. 1871. évi april 25.) — Mezei rendőrségi keresetek, ha értékük a 30 irtot meg nem haladja, első vonalban a községi bíróság előtt inditandók meg. (3693. sz. 1871. évi april 26.) — A végrehajtás korlátozására vonatkozólag az alaki sérelmek miatt semmiségi panasznak helye van. (4132. sz. 1871. évi april 27.) Kinevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. * (Gróf Festetics György) ő Felsége személye körüli minister, ezen állástól saját kérelméré felmentetett és helyébe báró W e n kh e i m Béla neveztetett ki ministerré. * (Draskóczy Gyula) Sopronmegye főispánjává neveztetett ki. * (A kir. ítélő táblához) Sümeghy István 1-ső osztályú pótbiró rendes bíróvá, Bésán Mihály Krassó megyei tszéki ülnök Il-od osztályú pótbiróvá neveztettek ki. Különfélék. * (Horváth Boldizsár) igazságügyéiur lemondott. Még a mult héten kósza tíirnek tekintettük a lapok ebbeli közleményeit, most azonban elvitázhatlan ^tényként kell COLStatálnunk, hogy a lemondás valóban megtörtént, és hogy annak visszavonásáról többé szó sincsen. Mindenesetre igen sajnos hogy épen e válságos időben, az általa kezdeményezett reformmunkálatok kivitelének küszöbén vált meg Horváth Boldizsár ur eddigi állásától. Most már határozottan emlegetik az igazságügyér ur utódját Perez el Béla ur személyében miután Horváth Lajos ur, kit az igazságügyi tárczával megkínáltak, azt állítólag elfogadni vonakodott. Szóban vannak azonban még Dr. P a u 1 e r Tivadar, M el ezer István és Dr. Hoffmann Pál urak is, sőt'legújabban T a n á r k y Gedeon urat is, hallo+t„k említeni. Államtitkárra dr. Szilágyi Dezső, igazságügyi ministeri osztálytanácsos ur lenne a fama szerint kiszemelve; ha ezen hir valósulna, csak szerencsét kívánhatunk a kormánynak, ezen tapintatos választáshoz. * (A k é p v i s e 1 ő h á z b ó 1.) A képviselőház a második ülésszak utolsó hetében letárgyalta még a magyar földhitelintézetről szóló törvényjavaslatot, mely a nevezett intézetnek egyrészt törvénykezési tekintetben jogügyleteinek biztosabb és könnyebb elintézhetése végett másrészt pénzügyi tekintetben a bélyeg- és póstadij elengedése által bizonyos kedvezményeket biztosit. Ezen irányban a törvényjavaslat nem talált ellenzésre, és csak is azon kérdés felett fejlődött ki hosszabb vita, hogy hasonló kedvezmények más netalán alapítandó földhitelintézeteknek miként adassanak meg. A központi bizottság e czélból a ministeri javaslatba egy uj §. beigtatását ajánlá, melyben kimondatott, hogy mindazon kedvezmények, melyekben a törvényjavaslat által a magyar földhitelintézet részesül, minden más hason természetű és czélu intézetekre kiterjesztetnek. Ezen szövegezés azonban nem elég praecis, mert nincs közelebb meghatározva, hogy mit jelentenek ezen szavak „hason természetű és czélu" ; nincs kimondva, váljon ez alatt csak azon földhitelintézetek értetnek-e, melyek mint a magyar földhitelintézet a kölcsönös segélyezés elvére vannak alapítva, vagy pedig azok is, melyek üzleti szempontból nyerészkedési szándékkal alapittatnak. Senki sem fogja tagadni, hogy földhitelünk kiterjesztésének szükséglete oly sürgős, miszerint törvénykezési tekintetben nyújtott kedvezmények kétségkívül valamennyi földhitelintézetnek megadandók, holott a pénzügyi előnyöket oly intézetek, melyek nyerészkedésre vannak alapítva, igénybe nem vehetik. A kérdés olykép oldatott meg, hogy Tisza Kálmán határozati javaslata, mely oda utasította az igazságügyministeriumot, hogy a legközelebbi ülésszak alatt valamennyi hitelintézetekre vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen elő, elfogadtatott, a központi bizottság által ajánlott uj §. pedig elhagyatott. (Egy ki s törvényszéki s t atis t i k a.) Emberölés bűntettéért mult 5 év alatt a lajtántuli országokban 245 személy Ítéltetett el. De a középszám az egyes koronaországokra nézve változást szenved, különösen, ha tekintetbe vétetik a lakosság száma. így pl. az mult 5 év alatt elitélt emberölők középszáma Dalmátországban 442.800 lakos mellett 27, alsó Ausztriában 1.954,200 lakos mellett csak 16. Tetemesen eltér az átlagos szám Csehország és Galiczia közt. Az első országban az ötévi középszám 5.100.000 léleknyi lakosság mellett 27, az utóbbi, országbnn 5.400000 lélek mellett 71 volt. A verekedésre nagyon hajlandóknak mutatkoznak a krainaiak, a hol az 5 évi középszám (463.300 lélek) 16-ra megy. A népiskolák látogatása az iskolakötelezett gyermekek számához képest Galicziában és Dalmátországban aránylag legkisebb, és ebből világos a nép műveltsége és bűnügyi statistika közti kölcsönhatás. — A bécsi országos törvényszék által 1870-len 127 házassági elválás engedtetett meg; 41 esetben mindkét rész egyértelmüleg kérte az elválasztást, mig 86 eset per által intéztetett el. 60-szor a nő 26-szor a férj lépett fel mint felperes, de 72 esetben, melyekben eredetiig per kezdetett, az eljárás folyamában midkét fél reá állott az elválásra, s igy 113 elválás engedélyez'etett mindkét fél beleegyezésével. Tehát ítélet által az elválasztás 14 esetben mondatott ki ; 9-szer a férj volt oka, 4-szer a nő, és egyszer mindkettő. 81 elválásnál a férj volt idősebb, 36-nál a nő, 7 esetben a házastársak egyenlő korúak voltak, 3 esetben nem lehetett megtudni a kort. Az elvált férjek közt a legidősebb 68 éves. a legfiatalabb 26 éves, a legidősebb nő 64, a legfiatalabb 19 éves volt. Legnagyobb különbség a korra nézve azon esetnél mutatkozott, midőn a nő 22, a férj 67 éves, utóbbi tehát 45 évvel idősebb volt. Az elválasztott házasságok közt egy-egy 2835. 1838 és 1842ben, kettő-kettő 1843, 1848, 1849, 1852, 1855 és 1858-ben, három-három 1856, 1857, 1861ben, négy-négy 1851 és 1853-!>an. öt 1859-ben, hat-hat 1854, 1860, 1862 és 1865-ben, hét-hét 1850 és 1867-ben, nyolez-nyolez 1864 PS 1866ban, tiz 1866-ban, és tizenegy 1863 és 1869ben, négy az elválasztott házasságok közül 1870ben köttetett. — Mikor lesz nekünk Magyarországon ilyen törvényszéki statistikánk ? * (A pesti kir. váltótörvényszék) folyó hó végén a bálvány-utezai 18 és föuti 8. szám alatt fekvő házban felvett uj hivatali szállásra fogván átköltözni — iktatói és tárgyalási helyiségei folyó évi június hó első napjától kezdve ugyanott fognak megnyittatni. * (A pestvárosi törvényszék,) mely, mint tudva van, a belvárosi plébániatemplom-téren levő Porszászféle házban fog elhelyeztetni, már megkezdé a költözködést. * (A schvaicziszövetségi atkotm'án|y) revisióján dolgozó bizottság elhatározta, hogypolitikai vétségekért a halálbüntetés többé nem alkalmazható. A kantonok nem semmisíthetik meg ezentúl senkinek polgári jogát és nem is adhatnak külföldinek polgárjogot, hacsak az előbbi állam alattvalói kötelékéből el nem bocsáttatott. * (Börtön-vizsgálat.) Csillagb László igazságügyministeri tanácsos a budai főkapitány s a főügjész jelenétében megvizsgálta a budavárosi börtönhelyiségeket. Mint a budai „Loc. Corr." irja, a ministertanácsos ur a talált tisztasággal meg volt ugyan elégedve, de nagyon szűknek és czélszerütleneknek találta a helyiségeket, a mennyiben a vizsgálat alatt álló, a bíróilag elitélt és a rendőrileg elitélt fegyenczek nincsenek elválasztva, hanem vegyesen vannak együvé zárva. * (Hivatalos stylus.) A „Nagyvárad" következő valóban classicus szolgabírói átiratot közli, mely, mint irja szóról szóra van lemásolva egy percsomag mellől: „A tekintetes főszbiró urnák bíróságától egy B. J-né n—i lakosnak V. K.-né elleni 45 ft. iránt támasztott som. keresetét tárgyaző percsomó érkezvén hozzám, minden törvény rendelte keresés nélkül, bárha az érdeklett keresetben keletkezett bírósági intézkedésből tanuhallgatás rendelését és annak foganatosítására megbízatásomat látom, azonban ahhoz kivánt kereső levél hiányában, a percsomó küllapján olvasható exp. ut. levéltárba perbirósági kijegyzésből az is következtethető, miként a szóban forgó per lehetőleg irattározandó; — mire nézve már, társbirósági állásomnál fogva meg nem bizathatom. Csak is érintőleg hivatkoznom kelletik a prts. 198 §-ra, mely bíróságokat egyaránt kötelezve' midannyiokat annak szellemében intézkedésre egyformán utasit; és csakis érintőleg felhasználom az alkalmat annak kif£ jezésére, miként jelen keresésnek semmi czélja nem lévén, perirat át nem olvasását tüntetni miként azt. egy ugyanily hiánya végett hozzám származtatott perre vonatkozólag törvényesen tett pótlás iránti keresésemre 1869 évi október hó 2-ik napjától 431 P. sz. a kelt válaszában törvénykezésileg egy hatáskörű társbirósággal szemközt megérinteni szíves volt, újfent ily nemű válasszal remélőleg, meg nem keresend; eltekintve a tapasztalatilag beállott káros következményektől, a felhívott törvényből folyólasr. ha a tudtommal egyen fokú társbirósági viszonynál I fogva nem is, — Az iránt van szerencsém czimj zett társbiróságot a jelzett perirat kapcsában j visszakeresni, hogy mennyiben a becsatolt percsomóból tanuzási elrendelés és levéltárba utalás olvasható előbb mondott cselekvény teljesítésének czélzása esetén méltóztassék az annak alapját képezendő, törvényes alakú keresvénnyel is szerencséltetni. Társbirósági üdvözletem kinyilatkoztatásával 1871. mart. 16. X. szolgabíró." * (Igaz ságügy ministeri rendelet.) Az összes törvényszékhez Csemeghi ministeri tanácsos aláírásával az igazságügyi minister részéről következő rendelet küldetett: Az 1868. 54. t. cz. 529. §-nak rendelkezése folvtán 1870 évi april 18-án 3654, és július 25-én 11,836 sz. a. kelt rendeleteiméi a bíróságok utasíttattak, hogy a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítését tárgyazó eljárástól tartózkodjanak. Kételyek merülvén fel az iránt, mely okiratok tekintendők olyanoknak, melyekre idézett rendeleteim vonatkoznak, addig is. mig e részben törvény fog intézkedni, rendelem: I. cz1. A törvényhozás intézkedéséig a megsemmisítés eljárásnak nem tárgyai: a) az állampapírok, b) oly közforgalmi magán-értékpapirok, melyek nem szólnak névre. II. cz. A földtehermentesitési kötvényekre nézve az eddigi gyakorlat érintetlenül hagyatik. III. cz. Ő felsége többi országai és tartományainak és más külállamnak állampapírjaira, valamint az országon kivül székelő magán társulatok olyan értékpapírjaira nézve, . melyek, az illető ország törvényei szerint, amazokkal egy tekintet alá esnek, az illető állam tőrvényei levén irányadók, azok megsemmisítése a belföldi bíróságok előtt nem kérelmezhető. IV. cz. Azon esetben, ha a II. cz.-ben emiitett papírok megsemmisítése kéretik: a megsemmisítést kérő fél tartozik igazolni, hogy az illető külállam törvényei szerint a kérdéses papír megsemmisítésére valamely ottani bíróság nincs kijelelve. V. cz. A IV, cz. esetében a megkeresett belföldi bíróság csak akkor indíthatja meg az eljárást, ha a megsemmisíttetni kért értékpapír a jelen rendelet I. cz.-nek rendelkezése alá nem esik. Kelt Pesten 1871. évi május hó 6-án. * (Rendőri ügy.) Pest város közönsége 1870-ik évi nov. hó 9-én 36861. szám alatt kelt közgyűlési határozatában kimondotta azt, hogy a város területén állandó lakással bíró önálló adózó egyének a rendőrség által rendőri ügyekben ellenök hozott Ítéleteket — a mennyiben ezek fogsági büntetést szabnak ki — a tanácshoz birtokon belül felebbezhessék; hogy azonban oly egyének, kik a fenebbi minőséggel nem birnak, a felebbezést csak birtokon kivül eszközölhessék. A m. kir. belügyministerium Pest városa közönségének erre vonatkozó jelentését, melyben a fenidézett határozat felsőbb hatósági megerősítése kéretik, az igazságügyministeriumhoz a végett tette át, hogy ez iránti nézetét az utóbbi — még mielőtt a kérdésben forgó határozat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény értelmében érdemleg elintéztetnék — saját szempontjából nyilváníthassa. Könyvészet. * („Útmutatás amérgek kikeresése a vérfoltok fölismerésére törvényszéki vegyvizsgálatoknál") czimü munkára Ottó Gyula tr., egészségügyi tanácsos és braunschweigi vegytanár nyomán közlik Trstyánszky Károly és Kövér Gábor, küldetett be hozzánk előfizetési felhívás, melyet olvasóink szives figyelmébe ajánlunk. A magyar orvosgvógyszerészi szakirodalom terén régóta érezzük oly mű hiányát mely az orvostörvényszéki vegyelemzést a tudomány jelen színvonalán, a gyakorlat igényeinek megíelelőleo- tárgyalja s biztos utat jelöl b a nieigek dmutatásá?a. Ily mű átültetése irodába nemcsak jogosult és időszerű, hanem szükséges rs mhel a gyógyszerésznek, mint a vegyészet