Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

Meléklet a „Theniis" máj. 23. 21. számához. — 245 — regáléra vonatkozólag hozott határozatát a törvénybe és minden jogba ütközőnek mondotta s melyben a tanácsot szemérmet nem ismerőnek mondja. Az esküdtek a czikkben nem taálltak sértőt a temesvári tanácsra nézve s egyhangúlag fölmenték vádlottat. A bíróság a temesvári tanácsot mint vádlót J128 írt 88 kr perköltségben elmarasztalta. A tárgyalás maga nem bírt oly érdekkel, hogy azt bővebben vázolni szükségesnek tartanók. * (Egy méregkeverő nő.) A berlini esküdtek f. h. 15-én több napig tartott tárgyalás után oly verdiktet mondottak ki, mely a berlini közönség nagy részére igen kedvezőtlen benyomást tett. Tárgya volt Böllert nevü özvegy aszszony ellen indított büntetőper. Böllertné ugyanis azzal vádoltatott, hogy férjét, kivel ennek iszákossága miatt rosszul élt, megmérgezte. A pálinkás üvegben, melyből férje utoljára ivott, a pálinka közé arsen-sav volt vegyítve és Böllertné beismerte, miszerint öntött valamit férje pálinkájába azon czélból, hogy megutáltassa azt vele, de az nem volt méreg. Másrészről Böllert egyik fia, ki a pálinkát hozta, kinyilatkoztatá, hogy meglehet miszerint tévedésből a festőasztal alól (Böllert festék — keszitő volt) a pálinkás palaczk helyett a szintén ott levő arseu-palaczkot vette elő. Az esküdtek a „nemvétkest" mondották ki, és Böllert özvegye szabad lábra helyeztetett. A nép közt azonban azon vélemény uralkodván, hogy a méreg, melynek következtében Böllert meghalt, neje által szándékosan adatott neki, — midőn Böllertné asszony szabad lábra helyeztetése után egy kocsin haza akart menni, házát nagy ember tömeg által ostromoltatva találta, mely ott oly módon fogadta, hogy tanácsosnak tartá visszafordulni. Csak késő este, midőn az utcza kiürült, volt képes háboritlanul haza menni. Törvényszéki tárgyalások. Szegedi büiiperek. I. A Szegedre delegált pestmegyei törvényszék előtt május 12-én ezelőtt 12 évvel elkövetett betöréssel párosult lopási bűntény tárgyaltatott, melyben a vizsgálat a tett elkövetése után meginditatott ugyan, de eredményre nem vezetvén, a kir. biztosság vette kezébe az ügyet, és a titok nyitját meg is lelte. Vádlottak Schváb Hermán, csufnéven Gereblye Jóska, Simon József vasúti őr. Klein Hermán, csufnéven Vörös Marczi, továbbá Éder József vasúti mozdonyvezető, ki a tett elkövetése idejében még lakatosinas volt. Érintve volt még Kaknusz Fülöp aranyműves is, kinek befogatása Nagy-Becskereken általános sensatiót okozott, miután senki sem hitte, hogy ezen becsületesnek ismert vagyonos ember bűnös lehetne, holott kiderült, hogy vagyona nagy részét lopott és rablott tárgyak orgazdaságával szerezte. Említésre méltó körülmény még az is, hogy a káros Fleischer Mór aranyműves maga is rab, s több bűntett miatt vizsgálat alatt áll. Ez ügyben a tényállást röviden a következőkben foglaljuk össze. Schváb Hermann felszólította Simon Józsefet, hogy szerezzen társakat Fleischer Mórcz aranyműves meglopására. Simon az indítványt elfogadva, a részvételre reábeszélte sógorát Kiss Andrást, azután megbízta a nála lakó fiatal Éder Józsefet, hogy egy kulcsot készitsen, melyre azt mondta, hogy kapukulcs lesz, melynek mintájául egy kártyából kinyomott formát adott neki. Eder a kulcsot elkészítette és Simon V frtot adott érte, de a próba megtörténvén, a kulcs nem volt jó s igy visszaadta Édernek igazítás végett, azonban ismét nem lett jó, mire Éder kivánta, hogy vezesse őt a helyre, majd a zárt látva pontosan elkészíti ő a kulcsot. Ekkor Simon azután beavatta Édert is a tervbe s rábírta, hogy részt vegyen. 1859. évi liov. 19. és 20-ka közti éjjel elmentek Simon József, Éder József és Kiss András az álkulcscsal s egy vasruddal ellátva a piaezon, tehát igen nyilt helyen levő bolthoz, e vasruddal a keresztvasat lefeszítették, a kulcscsal az ajtó zárját kinyitották. E közben Kis Andrást igen nagy félelem fogta el s társait elhagyva, elment, magukra hagyva Simont és Édert, kik közül az előbbi bement a boltba s összeszedte a mit lehetett, az utóbbi pedig az ajtón kivül őrt állott, nehogy meglepettessenek. A lopott holmit kendőbe kötve, az ajtót ismét becsukták s a keresztvasat szinleg helyretették, azután hazamentek, hol Kiss András már aludt és Simon őt még gyávának nevezve, kigúnyolta. Másnap a lopott arany és ezüstnemüeket Simon értékesítés végett átadta Schváb Hermannak, ki el is jött és fSchváb szerint 800 ftban alkudtak meg, de csak 240 frtot kapott értük. Klein Hermann pedig azt vallja, hogy vagy ő, vagy sógora az elhalt Schönfeld Adolf, Becskerekre Kaknuszhoz vitték a különben is csak továbbítás végett átvett lopott jószágot, kivel ugy egyeztek meg, hogy a 150—160 arany sulyu ékszereket, egy aranyat két fttal számítva veszi át, s csakugyan 320 ftot ki is fizetett, mely összeghői Klein és sógora a maguk útiköltségeit s fáradsági dijaikat levonva, 240 frtot átadott Schvábnak. De Kaknusz ez esetre nem emlékszik és Klein határozottan vallomásánál egyéb bizonyíték ellenében nincs. — A káros Fleischer Móricz pedig azt állítja, hogy a tőle ellopott ékszerek értéke a 3000 ftot meghaladja, a mi lehető is, mert a tolvajok mindent potom áron vesztegettek el, de a kár mennyiségét biztosan megállapitani nem lehetett. Schváb vallomása szerint ő a 240 ftból 40 frtot magának tartott, 200-at pedig átadott Simon Józsefnek, de Simon nem ismer be többet 60 írtnál, melyből 20-at Édernek, 20-at Kiss Andrásnak adott, később Schváb tőle a neki maradt 20 ftot is elkérte s Édernek adta volna s igy neki t. i. Simonnak semmi sem maradt volna. Éder csak 20 ftot ismer be, s egy arany pecsét gyűrűt, melyet később Bécsben 8 ftért eladott. Kiss András- szintén elismeri, hogy sógora Simon 20 ftot reá erőszakolt, nehogy kibeszélje a dolgot, de ő azért annyira nem volt egy értelemben sógorával, hogy mégis elmondta az egész lopást Árvay István szabónak, ki ezt el is ismeri, s miután a feljelentést elmulasztotta, e miatt bár szabad lábon szintén vád alá helyeztetett, mire mentségéül azt mondja, hogy neki csak 1869-ben beszélte el ezt Kiss András, a mikor már Simon el volt fogva s a vizsgálat ez irányban megindult, tehát fölöslegesnek látta a feljelentést. Az ügy ily állásában a törvényszék a következő ítéletet mondta ki: Kaknusz Fülöp és Árvay István bizonyítékok elégtelenségéből felmentettek, Schváb Hermann, mint bünszerző és orgazda, Simon József mint bünszerző és közvetlen tettes, Klein Hermann mint orgazda bűnösöknek kimondattak; a büntetés mértékének kiszabása azonban — tekintve, hogy sok más bűntett miatt is vizsgálat folyik ellenük, — ennek befejeztéig elhalasztatott; Éder József, mint közvetlen tettes a bünrészességben, Kiss András pedig mint bűnsegéd bűnösöknek találtatván, az előbbi, minthogy — még csak 5 hete van fogva más részt pedig akkori fiatalkorát, elcsábittatását és jó elő- és utó-életét tekintve — egy és fél évi, Kiss András pedig — tekintve, hogy ő már több ideje fogva van s különben jó elő- és utóéletü, — még egy havi börtönre Ítéltettek. A kár mennyisége megállapítható nem lévén, a káros, ezzel a polgári perutra utasíttatott. Vádlot'iak Édert kivéve az Ítéletben mind megnyugodtak. II. F. hó 14-én egy ujabb) időben elkövetett betöréssel párosult lopási bűntény tárgyaltatott. Vádlottak Czenzer Péter nagy-szt-miklósi lakos és Sebastian István lugosi lakos, a káros Braun Fülöp nagy-szt-miklósi szappanos. Az eset következő : Braun Fülöp 1870. évi február hó 20-án hazulról eltávozván, ezen eltávozását Czenzer Péter észrevette, este bement, az udvar felől az ablak alsó üvegtábláját benyomta, azután benyúlt, az ablakot kireteszelte s bemászott a szobába, hol az íróasztal tetejét felfeszitette, az ékszereket s több ezüst pénzdarabokat összeszedett, az Írásokat felkutatva, talált ott czifraságokkal beirt papírokat, (ezek voltak az állampapírok), de ezek értékét nem tudva, azokat otthagyta, azután, hogy a lopás nyomát elsimítsa, elhatározta a szoba felgyujtását, miáltal, ha a bútorok elégnek, czélját is érte volna, mert senki sem gondolt volna | tolvajokra, hanem csak, hogy a tűzvész | emésztett fel mindent. A tüzet pedig akkép idézte elő, hogy az égő gyertyát közvetlenül az ablakfüggöny alá helyezte, mitől ez lángra gyúlván, a tűz csakhamar elharapódzott a szobában, de mégis elég jókor észrevétetett a tekintetben, hogy ezen gaztett kiderüljön. A tűz oly erős volt, hogy az Íróasztalban hagyott ezüst hatosok elolvadtak s egy szoba butorozata jelentékenyen összeégett. A colvaj kimászva az ablakon haza ment elrejtette a lopott tárgyakat s csak midőn már csendesedni kezdett ez esetről a szóbeszéd vagy is f. é. február hóban vette azokat elő s elment velük Lúgosra sógorához Sebastian Istvánhoz, kinek azt mondta, hogy találta a tárgyakat s felhivta őt, hogy nyújtson azok értékesítésére segédkezet. Igy mentek el együtt Blum Jakab lugosi aranyműveshez f. é. febr. 21-én és annak az arany ékszereket, nevezetesen 2 karpereczet, óralánczot, medaillont kínálták megvételre, melyek 19. aranyat nyomtak, s mégis alkuldtak reá, de vevő aranyműves megkérdezte kilétüket, mire az idegenek megnevezték magukat, de egyszersmind azt kivánta tőlük, hogy jöjjenek vele a városházára, hol az ékszerekhez való jogukat igazolják. Ezt az illetők megígérték másnapra, de meg nem jelentek a következő napokban sem s igy az ékszerész bejelenté a dolgot s a neveket. Ennek folytán először is elfogatott Sebastian István lugosi lakos, ennek vallomása alapján pedig Czenzer Péter nagy-szentmiklósi lakos, kinél házmotozás tartatván, istállójában a jászol alatt megtaláltattak a lopót, ékszerek. Vádlottak s nevezetesen Czenzer Péter nem tagadja tettét s vallja, hogy már régebben czélba vette Braun meglopását, kinél nagy mennyiségű pénzt gyanított. Sebastian bevallja, hogy ő mindjárt nem hitte sógora előadását a tárgyak találására nézve, sőt gondolta, hogy azokat lopta, mely gondolatában megerősítette Őt azon körülmény, hogy sógora másnap az alku és ígéret daczára nem akart az aranyműveshez vissza s ezzel a városházra felmenni. Ezen betöréssel párosult lopás elitélésénél különösen súlyosító körülményül vette a törvényszék, hogy a gyújtás által — ha az elharapózhatott volna — talán a község nagy részének vagyona a tűzvész martalékjává lett volna, minek figyelembe vételével, — tekintve, hogy előéleti bizonyítványa sem jó — Czenzer Péter 6 évi súlyos börtönre ítéltetett: Sebastian István pedig mint bünpalástoló szintén bűnösnek találtatván, eddigi vizsgálati fogság idejj (hat hét) büntetésül betudatott. Utóbbi az ítéletben megnyugodott, Czenzer Péter azonban felebbezését jelentette be. * (Né gy n agy ke reske d ó' a fenyítő tör vényszék előtt.) Márczius 14-én Komáromból Pestre érkezett egy láda, melynek tartalma a szállítólevél szerint „Effekten" (ingóság) volt. Egy lengyel zsidóhoz hasonló egyén az értesitvényt átadta a vaspályái vámhivatalban, és miután a dijakat kifizette, a szállítmányt át akarta venni, de a pénzügyőrségi közegek felbontották előbb a ládát azon czélból, hogy határoztassék meg mely vámdijárszabály szerint vámoztassék mely az áru. Ezt a lengyel zsidó látván, azonnal eltűnt. A ládának kinyitása után kiderült, hogy 79 db kincstári ing, 77 lábravaló és 30 pár czipő van benne. Ez eset a kapitányságnál följelentett, és megállapittatott, hogy a feladó senki más, mint a komáromi „Weisz testvérek" czég (Fülöp és Mór), és az utalványozott a pesti czég „Hecht testvérek" (Ábráhám és Lipót). Weiszék e miatt kihallgattatak és azt vallották, hogy márcz. 10-én, náluk egy előttök ismeretlen, állítólag Hecheles Márk nevezetű zsidó jelent meg és őket felkérte, hogy küldjék az emiitett ládát Pestre a Hecht-féle czéghez, mely kivánatát három forintért közvetítő dij fejében teljesítették. Hecht Ábrahám és Lipót kihallgattatott, de ezek ismét az állították, hogy Weisz Mór — még márcz. 10-ike előtt néhány nappal egy lengyel zsidót azon megjegyzéssel mutatott be, hogy ha Komáromból szállítmány jönne, adják ennek át. A szállítmány márcz. 14-én meg is érkezett Pestre és aláirtak az utalványt, de többet az egész esetről nem tudnak. A két vallomás egymással ellenmondásban állott és igy a pestvárosi fenyitőtörvényszék szükségesnek látta mind a négy kereskedőt a lopásban való bünrészességi gyanú miatt letartóztatni, és főkép azért, mivel egy rendelet áll fen, hogy kincstári czikkek kereskedelmi tárgyakat nem képezhetnek. Házmotozás is elrendeltetett és Hechték laká ában egy lepecsételt levél találtatott, melynek czime volt: „Weisz Mór urnák Hecht testvéreknél Pesten." A levél hivatalosan lölbontatott, és tartalma érintette mind a küldött tárgyakat azon észrevétellel, hogy az áru márcz. 10-én Komáromból elküldetett. Lzál-