Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 244 — az örökösök értesítését csak annyiban tennők kötelességévé az ügyvédnek „a mennyiben azokról, és tartózkodási h e 1 y ö k r ő 1 t ud o m á s s a 1 b i r; az ellenfél értesítését tárgyszó rendelkezést azonban egészen m e 11 ő z n ó' k. A 18. §-boz. A 18. §. harmadik bekezdésének azon intézkedését, „hogy az ügyvédi jutalomdíj vagy egyéb kiadások meg nem térítése, az okmányok visszatartása okául fel nem hozható:" nem pártoljuk. Mert ez által a fizetni nem akaró furfangos félnek csak ürügy és alkalom szolgáltatnék, hogy ügyvéde megérdemlett dijainak kielégítését magától elodázza, s azt még azon okmányoktól is megfossza, melyek épen eme dijak és kiadások igazolására szolgálnak. A javaslat ide vonatkozó indoka „hogy — úgymond — a félnek azon szabadsága miszerint a „megbízást bármikor visszavonhassa, illusoriussá válnék, ha egyúttal az ügyvéd az iratok viszszaadására nem köteleztetnék:" nézetünk szerint nem helyes; mert a megbízás visszavonatván, ipso facto megszűnik, és így a nn ak b e fe j e z é s é he z az iratok általvét ele egyátalában nem szükségeltetik. Ez intézkedés tehát, midőn a fél jogainak megóvására túlságos garantiát keres, az ügyvéd jogai érvényesítését kétesiti: a mi nem igazságos és a javaslat azon alapelvével is, melyszerint „az ügyvéd fáradozásainak kiórdemlett jutalma biztosíttatni" czéloztatik: merően ellenkezik. Ugyanazért mi a 18. §. érintett bekezdésének mellőzésével, az ügyvéd visszatartási jogát az alábbi 35. §-ban, az okmányokra is kiterjesztendőnek s ehez képest a szőnyegen levő 18. §-t aként szövegezeudőnek véljük, miszerint: §• „Az ügyvéd köteles a felének ügyeire vonatkozó iratokat, — valamint saját e tárgvu fogalmazványait. — levelezéseit. — segédiratait s a fél érdekében tett fizetésekrőli igazolványokat — annak költségére másolatban bármikor kiszolgáltatni. „Eredetiben a fél csak az általa átadott iratokat s csak az ügy befejezése, vagy a képviselet megszűnte után követelheti vissza a mennyiben ennek a 35. §-ban szabályozott visszatartási jog nem áll ellen. Á 20. §-hoz. A 20. §-ban nem lévén meghatározva, hogy mikor kezdődik azon határidő, mely alatt az ügyvéd az előlegről számolni köteles, mi ezt az előlegező fél felhívásától számíttatni, — s egyúttal, tekintve, hogy lehetnek esetek midőn az ügyvédet a számadás megtételében halmozott teendői vagy távolléte gátolhatják, — és tekintve, hogy az ügyvéd halála esetében ennek örökösei a számadási adatok előkeresésére s összeállítására mindenesetre több időt igényelnek : a határidőket 1 illetőleg 3 hóra terjesztetni óhajtjuk. A 22. §-hoz. A 22. §. harmadik bekezdése megengedi az ügyvédnek, hogy a fél külön írásbeli meghatalmazása folytán azon ügyet is elvállalhassa — illetőleg folytathassa, melynek alaptalanságáról meggyőződött. Ez oly rendkívüli intézkedés, mely minden indokolás nélkül odaállítva s azon laza szerkezettel,fmelylyel az előttünk fekvő javaslatban bír: könnyen visszatetszést szülhetne. Ennek elkerülése tekintetéből az egész §-t következőkép óhajtanánk szövegezni: §• „Ha az ügyvéd az eléje terjesztett ügy alaptalanságáról győződik meg, még mielőtt azt elvállalná, — vagy ha az alaptalanság csak a megbízás elvállalása után tűnnék ki, mielőtt abban további lépéseket tenne, köteles a megkereső felet erről felvilágositani és az alaptalan perlekedés káros következményeiről értesíteni. Ha mindazonáltal a fél ezután is perlekedési szándéka mellett marad s ügyét bírói elhatározás alá kívánja terjeszteni: az ügyvéd, a fél külön s e körülményt feltüntető írásbeli megbízása mellett a képviseletet elvállalhatja illetőleg folytathatja. E megbízás azonban csak — ha kívántatik — a fegyelmi biróság előtt mutatandó fel." A 23. §-hoz. A 23. §. ellentétben áll a 35. §-al. Mert, ha az ügyvéd az általa behajtott pénzt és értéktárgyakat — mint a 23. §. mondja ,,a fél kívánatára és annak utasítása szerint a z o n n a 1 kiszolgáltatni avagy postán ajánlva elküldeni köteles, akkor a 35. §-ban engedett „visszatartásijog" tényleg érvényesithetlen és így valósággal nem létezik. De van-e §-ra vonatkozólag még egy más észrevételünk is. — Miután ugyanis a megbízás vagy letéteménvezés folytán átvett s megőrizni kellett tárgyak" elidegenítése vagy felhasználása kétségtelen sikkasztás, — ez pedig, akár a saját, akár a más hasznára fordította az illető a kérdéses tárgyakat, mindenkor bűntény, mely a büntető biróság illetékessége alá tartozik ; eként a 23. §. azon kifejezésének, hogy a sikkasztó ,különben f'egyelmileg fenyítendő" — — nézetünk szerint értelme nincs. A jelzett 23. §-ban tehát egyfelől megjegveztetni kívánjuk, hogy ügyvéd, a fél megbízása folytán átvett tárgyukat, ennek kiváuata és utasítása szerint (csak/„a mennyiben a 35. §-bav érintett visszatartási ok fenn nem forog" köteles azonnal kiszolgáltatni, másfelől a §. azon végső kifejezését, miszerint a sikkasztó „különben fegyelmileg fenyítendő,11 mellőztetni véljük. A 28. g-hoz. A 28. §. első bekezdésében — óhajtanánk — ha a jutalomdíj leszállításának mérve iránt legalább általános tájékozás nyújtatnék. Ezenk i \ DI az a) pontra nézvo ugy vélekedünk, hogy az a 27. §-ban engedett előleges egyezkedést teljesen illusoriussá teszi. Az eme pontban használt „becsületes ügyködés" és „m é r s é k 1 e t k o r 1 á t a i" Ugyanis oly tág értelmű s individuális magyarázatra alkalmas kifejezések, melyek alapján — bizony mondjuk — bármely egyességet meglehetend támadni, mert nincs oly „becsületesség" és „mérséklet." melyet egy kis rosz akarattal, • ellenkező színben ne lehetne feltüntetni. Nem fogadhatjuk el jutalomdij-leszállitási okul a b) pontban jelzett „képviselet megszüntetést sem." Mert miután — a javaslat 16. §-a szerint — az ügyvédtől a képviseletet bármikor el lehet vonni: könnyen történhetnék, hogy valamely fél azt — talán már épen az ügy fontosabb részének befejezése után — csak is azért tenné, hogy eként az előleges egyezkedésben meghatározott jutalomdíj leszállítását kérhesse. Ezekhez képest mi, az érintett intézkedések | mellőzésével, a szóban levő 28. §-t eként szö- I vegeznők: §• í „A fél, az előleges egyezkedésben meghatározott jutalomdíj aránylagos leszállítását | kérheti: a) ha az ügy előre nem láthatott esemény folytán befejeztetett s eként az ügyvédi közbenjárás szüksége megszűnt; b) ha a fél . . . (mint a javaslatban c) alatt.) A 29. §-hoz. Minthogy az előbbi (28.) §-ban jelölt esetekben, az előleges egyezkedés utján meghatározott jutalom díjnak csupán numericus lej eb b s z ál 1 it ás a, — és korántsem az egyezkedés kötelezősége illetve érvénye képezheti a kérdés tárgyát : nem látjuk be, miért kellene ezt „rendes per utón* tárgyalni s a ,t ó rvény szék" elhatározására bizni. A 81. §. esete, midőn t. i. az idővesztés jutalomdijak iránt az ügyvéd, a féllel meg nem egyezhetett s díjjegyzéke is kifogásoltatott, nézetünk szerint sokkal fontosabb s complicáltabb, és mégis az ügyvédi kamara választmányának illetősége alá helyeztetett! Mi, ez esetek között különbséget nem tennénk, s ez okon ugy czélszerűség, mint egyformaság tekintetéből, a 29. §-t aként módositanók, miként : a 28. §. eseteiben meghatározott jutalomdíj leszállítása fölött azon ügyvédi kamara választmánya határozzon, melynek kerületében az illető ügyvéd a reája bizott ügyet vitte. Ha a leszállítási kérelemnek hely adatik, a határozatban egyúttal a jutalomdíj mennyisége is állapittassék meg. Mely ellen csak a legfőbb itélőszékhez legyen felebbvitelnek helye. A 30. §-hoz. A 30. §-hoz véleményünk, hogy ha áll az, a mi a tulajdon fogalmából folyólag nem is lehet másként, hogy t. i. valamely követelés tulajdonosa abbeli jogát bárkinek eladhatja vagy odaengedheti, — s ha áll, hogy e jogot minden szerzésképes jogalany szabadon megszerezheti, akkor az ügyvédet — mint szinte szerzésképp jogalanyt, a neki átadott követelés jóhiszemQ megszerzésétől illetve magához váltásától eltiltani jogosan nem lehet. E tilalom csak ugy volna indokolható, ha az ügyvédről már a priori föltennénk, hogy a felet, peres követelése érvényesíthetősége iránt tévútra vezetni s eként saját érdekében — hogy ugy mondjuk — csalárdul rászedni fogja". — Azonban ilyen — csak is kivételekre alkalmazható pessimisticus feltevés, általános szabály alapjául — nézetünk szerint már csak azért sem szolgálhat, mert az összes ügyvédi kar megbízhatóságát és becsületességét mintegy előre kétségbe vonván : annak hitele s tekintélyére sokkal károsabb lenne, mint a mily haszonnal a netáni egyes visszaélések meggátlása körüljárna. Még kevesebb jogos alappal bir a „pertárgy hányada" iránti egyezkedésre vonatkozó tilalom; mivel egyfelől korlátozza a felet, hogy az ügyvédi jutalom iránt körülményeihez képest legelőnyösebben egyezkedhessék; másfelől: némely esetekben az egyezkedést egyátalában lehetetlenné teszi. — Vagy miként egyezkedjék az ügyvéd — pL pénzbeli követelések behajtását tárgyazó megbízásoknál ? Mit kössön ki jutalomdíj fejében ? Pénzt, nem követelhet mert hiszem ez a pertárgy — a pénzkövetelésnek eo ipso bizonyos hányadára vihető vissza. Mit követeljen tehát? Ezeknélfogva a javaslat 30. §-át egészen mellőztetni kívánjuk. A 35. §-hoz. Miután már fentebb a 15. §-nál megjegyeztük, hogy az ügyvéd visszatartási jogát a fél okmányaira is kiterjesztetni kívánjuk: a 35. §. első bekezdését aként vélnénk kiegészitendőnek, hogy : „az ügyvéd képviselői kiadásai és dijai lejében, illetőleg fedezésére visszatartási joggal bir, a hozzá törvéyes uton jutott iratok és okmányokra, valamint azon készpénz, ingótárgyakra stb." A 36. §-hoz. A 36. §. mely csőd esetében az ügyvédnek csak bélyegjegyekre és bírósági illetményekre tett kiadásait részesiti kedvezményes kielégítésben: nem felel meg a javaslat azon alapelvének, miszerint „az ügyvéd részére fáradozásainak kiérdemlett jutalma biztosittassék." — Kívánjuk tehát hogy az aként módositassék, miszerint: „ha a fél ellen csőd nyittatik: az ügyvéd minden költségei, s dijai az első osztályba soroztassanak s elégitessenek ki." (Folytatjuk.) Esküdtszékig Csarnok. * (A hep-hep per a debreczeni esküdtszék előtt.) Mult évben Egerben íz érseki könyvnyomdából egy botrányos kiáltvány jelent meg, mely az izraelita polgártársak vallásából gúnyt űzve, ellenök gyülölségre s honpolgári jogaik szabad gyakorolhatása ellen izgat. E kiáltvány éle az ellen van fordítva, hogy az országgyűlésre izraelita ne választassák képviselőnek. Két egyén szerepel benne, egy keresztény, magas kopasz íérfiu (Goliáth), ki egy zsidót hordoz az országban, hogy azt képviselőnek megválasztassa; — s e két egyénben lehetetlen reá nem ismerni két országgyűlési képviselőnkre, kik egyszersmind mint publicisták is kitűnő állási foglalnak el. Telve van ezen gunyirat a zsidók elleni legközönségesebb kifakadásokkal, s meg van benne támadva az egyenjogositási törvény, a zsidó vallás gunytárgyává van téve, s egyáltalán el lehet mondani, hogy az egész kiáltvány a legpiszkosabb sértő hangon van tartva. A kerületi közvádló sajtópert indított ezért Vitális Mór ellen a debreczeni esküdtszék előtt, mely azonban vádlottat egyhangúlag felmenté az izgatás vádja alól. Felmentette pedig, mert vádlottra nem lehetett a szerzőséget rábizonyítani, és nem azért, mivel, mint több napilap irta, vádlott alacson műveltségi fokával járó előítéleteit vette tekintetbe. Kíváncsiak vagyunk, váljon a valódi szerző kinyomozására fog-e folytattattni a vizsgálat ? * (A pestkerületi esküdtszék) f. h. 17-én tárgyalta a közvádló panaszát a Temesvár városi tanács képviseletében Magyar León D. temesvári kereskedő ellen egy czikk_ miatt, melyben a temesvári tanácsnak a szesz és sörLapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva.