Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 21. szám - Észrevételek a polg. perrendtartás előadói javaslatára

tennie, azt hiszem, hogy azon okok, melyek a törvényhozást arra birták, hogy a ppruál a sorrend megállapítását, az árverés foganositása után megtartandónak rendelte, igen fontosok lehettek, annyival meglepőbb volt most ismét, hogy ezen javaslat, az árverési feltételek, s a sorrend megállapítása végetti tárgyalást, az árverés foganatosítása előtt, és pedig összekapcsolva hozza javaslatba. Eltekintve attól, hogy a sorrend tárgyalásnál legtöbb esetben az adósnak vagyoni állapota hiven ki nem tüntethető, mert csak hónapok után tűzetik ki a fogauasitandó árvetés, a meh időre az adósnak telekkönyvi állapota egészen megváltozhatik, s a sorrendi tárgyalás után bekeblezetl vagy előjegyzett követelések megállapítása végett ezen ujabban jogot nyert hitelezőket is kihallgatni kellene; — az árverést megelőzőleg tartandó" sorrendi tárgyalás még azon okból is elvetendő, miután a tapasztalás eléggé kimutatta, hogy a felek, a sorrendi tárgyalásra legtöbb esetben meg sem jelennek s csak felperesnek javaslata folytán lettek az árverési feltételek és a sorrend a telekkönyvi állapot szerint megállapítva, ezen közöubősség pedig onnét ered, hogy a felek gyakran igen jól tudják, hogy az árverés ugj sem fog foganosittatni, azért idejöket hiába veszteni nem akarván, a tárgyalásra m in jelennek meg. Sopronmegyében a most lefolyt 1870-évben 2(50 árverés lett kitűzve, s azok közül csak 75 tettleg foganatosítva, így tehát majd nem 200 tárgyalást hiába kelletett volna megtartani, s általa temérdek időt és költséget elpazarolni, de ezen aránytalanság még feltűnőbb volt, midőn még az országbírói értekezlet értelmében minden végrehajtási ügyben a sorrendi tárgyalás kitűzendő volt, agy hogy épen e megyében éveukint 350 —400. tárgyalás lett kitűzve, s gyakran fordult azon eset elő, hogy már a sorrendi tárgyaláskor kijelentette felperes, hogy követelése kifizettetvén, a tárgyalás megtartását nem kívánja, vagy hogy azt épen azért, mert alperes fizetési i Ígéreteket tett, hónapokra elhalasztotta, a mi által aránytalan költségek rovatnak a hitelezőkre, 1 akár jelenjenek, meg azok személyesen, akár képviseltessék magukat ügyvéd által. De mióta a ppr. életbelépett, és a sorrend , csak az árverés tettleges foganatosítása után tüzetik ki, a felek rendesen megjelennek, követeiéBeiket előadják, mert bizton tudják, hogy idő j vesztésük, s fáradságuk nem leeud hasztalan. Az árverési feltétetek megállapítása csak kivétóles esetekben nagyobb jószágoknál lehetnek J oly lényegesek, hogy azok csak a felek meghallga- i tása után lehetnek megállapíthatók, s ha a fe- I leknek megadatik azon jog, hogy a felperes ál- ' tal tervezett feltételek ellen észrevételeket tehessenek, akkor mind az adósnak, mind a hite- | lezőknek jogai elegendően meg óva lesznek. Ez I ideig e megyében csak 1 eset fordult elő, a hol ! a tervezett árverési feltételek ellen észrevételek ! beadva lettek. A sorrend megállapítása feleslegessé válik, I ha a birtoktestet csak a végrehajtató fél köve- ! telése terheli, mi szinte gyakran előfordul; mert I ha ily esetekben az adósnak a követelés ellen kifogása volna, azt már nem érvényesítheti; és j csak az 27. §-beli jogkedvezményekkel élhet. De sokkal igazságosabbnak tartom, hogy a végrehajtatóra bizassék mikor kiván az árverés foganatosításáért folyamodni, mint semhogy az hivatalból rendeltessék el; hogy azonban a felek tetemes költségek, és előlegezésektől megkíméltessenek, elégséges s ezen törvényjavaslat szellemének megfelelő volna, ha a végrehajtató egyedül egy példányban adhatná be árverési folyamodványát, és igy a 79. §. ily formán volna megváltoztandó: „A végrehajtó, a foglalásról felvett jegyzőkönyvet, az összes végrehajtási iratokkal együtt, a telekkönyvi hatósághoz adja be, mely is azok oda érkezése felől a feleket értesiti." „80. §. Mihelyt a becslési jegyzőkönyv beérkezése felől a végrehajtató értesitetett, az árverésért azonnal folyamodhatok. ,,Az árverésérti folyamodványban végrehajtató köteles a követelést, mely végett az árverést kéri, járulékaival együtt felszámítani, az árverési feltételek tervét mellékelni, s végre javaslatba hozni, hogy a kibocsátandó árverési hirdetmény mely hírlapban, és hány izben közöltessék. Az árverési folyamodvány a telekkönyvi hatósághoz, egy példányban nyújtandó be, melyhez az árverési feltételek azonban annyi példányban csatolandók, hogy egy példány a végrehaj— 240 tást szenvedőnek, s ha többen volnának mind 1 egyiknek külön-külön egy-egy példány, ugy a kiküldöttnek is egy példány jusson. „Az első példány a telekkönyvi hatóságnál megtartandó." Gyakran az adós ellen mások javára s pedig a végrehajtási joggal biró követelés előtt elsőbbséggel kikötmény, lakhatási — vagy haszonbérleti jog van bekebelezve, — szükségesnek vélném, hogy a telekkönyvi hatóság az árverési feltételek megvizsgálása alkalmával, ily bekebelezett terhekre hivatalból figyeljen, s a mennyiben azok az árverést kérő felek követelése előtt volnának bekebelezve, az árverést elrendelő végzésben és az árverési feltételekben világosan ielemlitse, váljon ily terhek természetben fenntartandók e vagy nem, és pedig annyival is inkább, mert ezen javaslat 7(3. §. szerint, midőn a jószág végrehajtás utján lett haszonbérbe adva, a haszonbér netáni dologbani joga, az árverés által nem érintetik. Ezen hivatalbóli intézkedés nem korlátolhatja az érdekelteknek jogait, hiszen ők az árverési feltételek ellen észrevételeiket beadhatják. Ezek folytán tehát indítványoznám ! „§. A telekkönyvi hatóság a netalán bekelezett kikötmény, — lakhatási ugy haszonbérleti jogok fentartasáról, vagy átváltoztatásáról hivatalból gondoskodik, és ebbeli intézkedését, mind az árverési végzésbe, mind az árverés feltételeibe felveszi. „§. Mind az igénylőknek, mind a jelzálogos hitelezőknek, mind a marasztalt félnek joI guk vau, netáni észrevételeiket az árverésre kitüI zött első határidő első felében a telekkönyvi hatósághoz benyújtani. „A telekkönyvi hatóság ily észrevételek folytán, mindannyi érdekelt telek meghallgatása után határoz, a nélkül azonban: hogy az árverés az által felfüggeszthetnék." Az általam megállapított elvbül tehát önkény folyik, hogy nem csak a 84. §. végalineája, hanem a javaslatnak következő §§. már az árverés, illetőleg pénzfelosztásróli czikknek volnának felveendők. III. Árverés. „§. Az árverési végzésről a végrehajtató, a marasztalt fél, a netaláui tulajdonostársak, és a jelzálogos hitelezők, vagy tudva lévő képvisőik hivatalos felzeteken értesíttetnek, azon hitelezők részére, kik távol vannak, vagy kiknek lakhelyük nem tudatik, hivatalból gondnok neveztetik." Habár ezen törvényjavaslat a pprttól anynyiban eltér, hogy csak 500 ftos meghaladó értékű vagyonok elárvereztetése alkalmával rendeli a hirdetménynek a hírlapokba leendő beiktatását, és az által már némi könnyebbség nyujtatik a teleknek még is nem tagadhatjuk, hogy a Pesttől távolabb fekvő megyékben a hivatalos lapok különösen faluhelyen nem olvastatnak,hogy a tapasztalás mutatja miszerint kisebb kiterjedésű birtok elárvereztetése alkalmával, még a szomszéd községbeliek sem jelentkeznek, és igy, a hírlapokban körözés puszta költséges formalitás ; kit érdekelne az, ha egy 800 ftra becsült kis ház, vagy egy 600 ftra becsült hegyvámos szőllőnek a községbeni eladatása köröztetik ? Ha figyelembe vesszük, hogy az árverési hirdetménynek háromszori beiktatása postadíjjal együtt 11 ft 7 kr. költségbe kerül, melyeket felperes előlegezni tartozik, az árverési költségek a tökét járulékaival együtt nem ritka esetben túlhaladják; én ugyan általában nem tarlóm szükségnek, hogy az árverési hirdetmény hivatalos, vagy más hírlapban köröztessék, és e tekintetben a felekre felekre biznám, annak közzétételét kérni, vagy sem; még is hogy a bírónak azon esetre ha ezen kérdés a felek között vitássá válnék, határozata mellett törvény — is harczoljon a hirlapokbani köröztetést, csak nagyobb, s ezer forintot meghaladó értéken felüli ingatlannál, és ott is nem parancsolólag imám elő. Ezen törvényjavaslat is két árverési határidőt kiván kitüzetni, még is lényegesen eltér az eddig szokásban volt törvényszerüleg is megállapított módtól, és én megvallom nem tudok ezen javaslatban fektetett intézkedésben megnyugodni. Az eddigi tapasztalás mutatja, hogy a felek ez ideig a bírói árverést megváltoztathatlan J ténynek tartották, ha most már minden egyes i árverésroli jegyzőkönyvet a 99. §. értelmében a i közjegyző az összes iratokkal együtt az illető járásbiróhoz a végett adja be, hogy az a bíróság által foganatosítandó ujabbi árverést tűzzön ki,— ha a közjegyző által foganatosított árverés csak akkor lesz érvényes; midőn a járásbíró által kitűzött árverési határnapon venni szándékozók nem jelentkeznek, vagy a közjegyzgi nél tett ajánlatnál magasabb ár nem tétetik — nem fogok csalatkozni, ha állítom, hogy különösen első időben a közjegyző előtt, vagy épen senki sem jelenik meg, vagy ha megjelenik is, csak potom árt fognak ígérni, jól tudván azt, hogy ezen árverés csak akkor válik jogerejüvé, ha a járásbiró előtt magasabb ígéret nem tétetik. Eltekintve tehát attól, hogy ha fentartatnék azon elv, miszerint a közjegyző legyen azon orgánum ki által az ingatlanokrai árverés foganatósitandó,akkor a közjegyzőnek tekintélye aláásatnék, és az egész intézmény már előbb mintsem az a népben gyökeret vert, és avval megkedveltetett volna, azon támaszponttól, üogy a közjegyző által felvett okiratok teljes hitelt érdemlök, megfosztatik, mert nagyon nehéz leend az alantabb művelési fokon álló köznépet a közjegyzőnek ezen két egymástól eltérő álláspontja felöl kellően, és megnyugtatólag felvilágosítani; az árverés ezen módozata folytán a feleknek a czélba vett kettős árverés által aránytalan költség is okoztatnék s ezen felül még a szerzett jog is megtámadva lenne, mert a vevő még akkor is, midőn a közjegyző által teljesített árverés alkalmával alaki sérelem nem követetett el, nem tudhatja, váljon az általa megvett birtok az övé marad-e vagy sem? — és igy ha mindjárt a földnek azonnali müvelése szükséges, vagy előnyös volna is, abba fogni éjien nem mer, és igy a földmivelés tetemes hátrányt szenvedne. Ezen J bizonytalanság azért is veszélyesnek mutatkozik, I mert hoszabb ideig tart, mivel ha a járásbíróság i a közjegyzőnek tudósítása folytán mindjárt a I hirdetményt kiadja, és közhírré teszi is, legjobb esetben is csak öt hét után tűzhet ki uj határj időt a második árverésre, és ha a javaslatnak | 100. §. meg talán akkép magyarázandó, hogy a ' hirdetmény épen ugy körözendő, mint az első I határnapon, akkor 500 fton felüü vagyon eladása i esetében, a hirlapokbani köröztetése költséggel j a felek kétszeresen terheltetnek. Nem csak az j eddigi gyakorlattal, hanem az ügy természetével j jobban megegyezőnek tartanám, ha mindjárt az árverési végzésben két árverési határnap tűzetnék ki azon világos kijelentéssel, hogy csak a második árverési határnapon fog a lefoglalt birtok becsáron alul is eladatni, miből önként következik, hogy a 99. és következő §§. lényeges változást szenvednek. Azt különösen megjegyzendőnek tartom, hogy ha az első árverés eredmény nélkül maradna az árverést foganasitó, a második árverési határnapot járásában újból, anélkül azonban, hogy e végett a telekkönyvi ! hatóságtól külön utasítást kérne köröztesse és hogy a második határnapnak hírlapi köröztetése csak akkor eszközlendő, ha azt érdekeltek közül valamelyik különösen kérné. IV. Vételár felosztása. I A fentebb mondottakból önként folyik, hogy j a vételár felosztása csak az árverésnek tettleges : foganatosítása után és akkor is csak azon esetben eszközlendő, ha több hitelező követelése van bekebelezve, vagy ha több tulajdonostárs része is eladatott volna, kiknek jutalékaira a követelés bekebelezve nem volt, e szerint tehát a végrehajtás foganatosításával megbízott, az árverési jegyzőkönyvnek a telekkönyvi hatósághoz leendő beadására volna kötelezendő. Mielőtt azonban további észrevételeimet megtenném, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nincsen törvényes intézkedés, mi történjék addig, mig a vevő az árverési feltételeknek eleget .nem tett. A pprt 461. §. és a javaslatnak 111. §-a értelmében a végrehajtásuak minden fokozata feljegyzendő ugyan, de a már foganatosított árverés szorosan véve végrehajtás fokozatának nem tekiutethető, mert az annak végbefejezése. Minthogy a javaslatnak 109. és a 458. §. értelmében a tulajdonjog a vevő javára csak az árverési feltéleleknek teljesítése után bekebelezendő, szükségesnek mutatkozik hogy telekkönyvileg is kitüntetessék, miszerint az árverés tettleg foganatositatott, mert legtöbb esetben csak hónapok után tartozik a vevő a vételárt lefizetni. Én feleslegesnek tartom, hogy az árverés elrendelése a telekkönyvbe feljegyeztessék, mert