Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevétele az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában

— 232 — 2. Foglaltatik-e ugyanazon közleményben Ballá Kálmán mint magán személy ellen elkövetett becsületsértő rágalom vagy nem ? (6 igen 6 nem.) 3. Csatár Zsigmond szerzó'je-e e közleménynek, vagy nem ? (Egyhangúlag: igen.) 4. Schvaier Antal is szerzó'je-e e közleménynek vagy nem s ehez képes ? (Egyhangúlag: nem.) 5. Vádlott Csatár Zsigmond a közlemény közzététele folytán Ballá Kálmán elleni hivatalos tetteire vonatkozó rágalmazási sajtóvétségben vétkes-e vagy nem? (4 igen 8 nem.) 6. Vádlott Csatár Zs. Ballá K. mint magánszemély ellenij rágalomban vétkes-e vagy nem? (4 igen 8 nem.) 7. Vádlott Svaier Antal a közlemény közzététele folytán Ballá K. mint köztisztviselő elleni hivatalos tetteire vonatkozó rágalmazási sajtóvétségben vétkes-e vagy nem? (Egyhangúlag: nem.) 8. Vádlott Svaier Antal Ballá K. mint magán személy rágalmazási 'sajtóvétségben vétkes-e vagy nem ? (Egyhangúlag : nem.) Ennek következtében vádlottak a vád terhe alól felmentettek. Vádló ügyvéde semmiségi panaszt jelentett be. Másnap (május 12-én) tárgyaltatott ugyanazon vádlónak szintén Csatár Zsigmond elleni sajtópere egy a .Magyar Ujság"-ban megjelent hasonló tárgyú czikk miatt. Az Ítélet ugyanaz lett mint előbbi napon. Törvényszéki tárgyalások. Oroszi-Talányi-féle bünper. F. hó 8-kán vette kezdetét a Hevesmegye szolnoki delegált törvényszék előtt azon bünper tárgyalása, melyben Oroszi Miklós szentesi polgármester és volt országgyűlési képvselő arról vádoltatik, hogy sógornőjét Dobozy Jusztinát és újszülött gyermekét barátja dr. Talányi kunsz.-mártoni orvossal egyetértve, megölte. A per már előbb Csongrádmegye törvényszéke előtt letárgyaltatván, vádlottak tényálladék hiányában felmentettek, de ők ártatlanságuk kiderítésére kérték a per megújítását és a szolnoki törvényszék delegálását, mert szerintük a csongrádmegyei törvényszék elfogult a dologban. így jött a per a szolnoki törvénysz ék elé. A tényálladék röviden a következő: Dobozy Jusztina hajadon lévén, testvére Oroszi Miklósnénál lakott. 1868-ik évben teherbe esvén, ezen állapotát, mindaddig mig a szülés közellétét nem érezte, eltitkolta és csakis ekkor kérte meg sógorát Oroszit, hogy miután a ház becsületét beszennyezni nem akarja, szállíttassa őt Talányi János k.-sz.-mártom" orvoshoz. Talányi engedve jó barátja Oroszi felkérésének, Dobozy Jusztinát kiköltöztette Csorba nevü pusztájára és egy szülésznőt rendelt mellé. Dobozy Jusztin jul. 7-én egj holt gyermeket szült. Talányi ekkor nem volt jelen, hanem csak később érkezvén meg, látta, hogy a nő a roppant véryesztés folytán aggasztó állapotban van, és igy 8 ki kevésbé volt jártas szülész, azonnal táviratozott dr. Kreitzernek, hogy jelenjen meg; ezt azonban a távirat nem találván otthon, meg sem is jelenhetett; e közben következett be Dobozy Jusztina halála. Talányi azonnal tudósította Oroszit sógornője haláláról, de a posta késlekedése folytán a 6-án irt levél, csak 11 -én jutott rendeltetése helyére. Talányi ezalatt Dobozy Jusztinát, ennek végakarata szerint Turkevibe eltemette, és igy mikor Oroszi a levelet megkapta és ennek folytán Talányihoz azonnal átment, sógornője már el volt temetve, ő azonban azonnal kijelenté, hogy ő nem egyezik bele, miszerint sógornője idegen helyen legyen eltemetve, és azonnal intézkedést is tett a hullának Szentesre leendő szállittatása iránt, mire nézve a hulla a Csorba pusztára vitetvén, itt egy kész koporsóba tétetett, a gyermek hullája pedig ezalatt egy ládában a félszerbe helyeztetett el, mire a kutyák ráakadván, azt annyira szétmarczangolták, hogy csak a koponya csontjai maradtak meg. Ez eset hire csakhamar elterjedt Szentesen a szokásos és ily eseteknél el nem maradható bővítések és magyarázatokkal, végre oly annyira, hogy Csongrádmegye alispánja kötelességének tartotta a vizsgálatot elrendelni, mint azonban fentebb emiitők vádlottak tényálladék hiányából felmentettek. A bulla orvosi szemle elé terjesztetvén a szentesi orvosok véleménye kimondta, hogy a nevezett nó' a kora szülés által bekövetkezett vérzésnek lett áldozata. A gyermek hulláját megvizsgálván, egy pár a koponyán levő lyukról, (melyeknek tágulásai belül voltak) azt véleményezték, hogy a gyermek szeggel-vassal szurkálva öletett meg. A hullák hivatalból a pesti orvosi egyetem véleményezése végett küldettek Pestre. A pesti egyetem" vizsgálata azonban sem erőszakosan előidézett szülést, sem ennek következtében beálló halált ki nem mutatott. A gyermekről pedig kimondta, hogy az halva született, s igy az első vizsgálaton mondott véleményt megsemmisité. Oroszi M. folyamodása folytán — mint már emiittűk — az igazságflgyministerium szolnoki tszéket delegálta e bűnügy befejezésére. A törvényszék elnöke Fülöp József hevesmegyei alispán; vádló Zabolay István megyei ügyész; vádlottak védője dr. Friedmann Bernát pesti ügyvéd. Első nap felolvastattak a periratok, és ezenkívül 8 tanú hallgattatott ki. Az első napi tanúvallomásokból az tűnik ki, hogy Dobozy Jusztina, Oroszi sógornője, egy, a házhoz tartozó egyénnel, de nem Oroszival, szoros viszonyban állott s a viszony következményét mindenképen elrejteni igyekezett, és többször öngyilkossági gondolatokkal tépelődött. Az első napi tárgyalás ezzel véget ért. Másnap folytattatván a tárgyalás mindenekelőtt Talányi J. önvallomása és a N-Kunságban felvett első vizsgálati jegyzőkönyv olvastatott fel, mely szerint a gyermek erőszakos halállal kimultnak állíttatik. Ezen véleményt azonban az egyetemi orvosikar vélemény megdöntötte. A kihallgatott tanuk vallomásai Dobozy Jusztina terhes állapotát és azon körülményt coustatálják, hogy a szüléshez Talányi és Oroszi által a szükséges előintézkedések megtétettek, sőt az elővigyázati intézkedések sem mulasztattak el. Olvastatott vádlott Oroszi Miklós vallomása, melyből kitűnik, hogy Dobozy Jusztin elszállítása a szülés eltitkolása czéljából történt, miután mint leánygyermekek atyja nem akarta nyilvánosságra hozni e szégyentettet, megmentendő leánygyermekei jövőjét. A május 10-én tartott tárgyalás alkalmával kivett tanúvallomások közül említést a már elhalt Sárossy Pálné vallomásának felolvasása érdemel, ki Dobozy Jusztin körül az ápolónő szerepét vitte. E szerint Talányi mindenről gondoskodott, gyermekrubáról, dajkáról. Vallj;), hogy a gyermek holtan született, és a szülőnőt a szülés után láz és csuklás ragadta meg, mely életétől másnap reggel megfosztotta. Ezután fölolvastattak: az alisp. rendelete Oroszi Miklós letartóztatására vonatkozólag, Török Bálint rendelete a vádlottak házai motoztatása iránt; Török B. megkeresvénye az egyetem dékáni hivatalához Dobozi J. tetemének megvizsgáltatása iránt. Az egyetemen 1869. márcz. 7-én tartott vegytani vizsgálat jegyzőkönyve következőt is tartalmaz; „A hulla lolküldése alkalmával a megyei orvosok által történt elhelyezése oly rosz volt, hogy az a vizsgálatban sok nehézséget okozott, igy a máj és tüdő elveszett, mi nélkül a vizsgálat sok bajjal járt." E nagy fáradsággal és valóságos müismerettel kiállított vizsgálati jegyzőkönyvből sem mérgezés általi halál, sem erőszak alkalmazása által előidézett halál ki nem tűnik, s ez már a vizsgálat beszüntetését kellett volna, hogy eredményezze, de Csongrád vármegye tvszéke meg nem elégedvén az egyetem fölülvizsgálatával, az ott körül lakó orvosokból egy fölülvizsgáló bizottságot hiván össze, ezek egy 20 ívnyi jegyzőkönyvben azt véleményezték, hogy az egyetem orvosi véleménye nem helyes, s hogy itt elvéreztetés általi halál forog fön. Az orvosi vizsgálati jegyzőkönyv olvastatván, az ülés 3 órakor befejeztetett. A máj. 11-én tartott tárgyalás alkalmával Talányi és Oroszi hallgattattak ki körülményesen. Talányi állítja, hogy Dobozy Jusztina életkorát nem ismerte csak később tudta meg azt Oroszitól, mert ba tudta volna, hogy a beteg 44 éves, nem veendette orvosi kezelése alá. Felolvastatván Talányi erkölcsi bizonyítványai, azok őt köztiszteleletben állónak tüntetik fel. Oroszi azt vallja, hogy czélja csak a törvénytelen szülés eltitkolása volt. Hatósági bizonyítványok Oro- i szít szerény és igazságos embernek jellemzik. Kulcsár József vádlott előadja, hogy tortura alatt vallott, hogy vasba veretett és fenyegettetett. Miután a bizonyítási eljárás teljesen kimerittetett, vádló ügyész előadva a tényálladékot kéri a törvényszéket hazai tőrvényeink értelmében Talányi és Oroszi ellen a főbenjáró pert gyilkosság végett, és Kulcsát mint bűntárs ellen folyamatba tenni. Védő Dr. Friedmann Bernát nem látja helyét az Írásbeli eljárás elrendelésének, miután a főbenjáró pernek tárgyi tényálladéka nincsen, mert hogy ugy Dobozy Jusztina, mint gyermeke természetes halállal multak ki, az ugy a vallomásokból, mint az egyetemi orvosi véleményből kétségtelen, sat. Kéri vádlottakat tényálladék hiányából felmentetni. A törvényszék visszavonulva, félórai tanácskozás után elnök kihirdeti a következő határozatot: Az ügynek nagy bonyolultsága miatt az Írásbeli el. járás elrendeltetik." Ez Ítéletet vádlottak felebbezték. * (T r i g a m i a.) Mintegy három évvel ezelőtt bizonyos Kapp nevü egyén Temesmegye UjBesenyő községben megjelent, ott kiszolgált katonai orvosnak adá ki magát, és az elzálogitás űrügye alatt ebbeli rangját egyetemi bizonyítványa másolatával igazolta ugy a községi elöljáróság, mint a kerület politikai és orvosi tisztviselői előtt. Osztráknak vallotta magát és íígyea magaviselete által nemsokára megnyerte a vidéki német lakosok bizalmát. Néhány havi ottmulatása után egy tisztes özvegy asszonynyal egybekelt és ezáltal valamint gyakori nyilatkozataival elhiteté, hogy állandóan Uj-Besenyőn fog lakni. Orvosunk azonban, mihelyt keresetét meglehetősen biztosítva látta, kihívó viseletet tanúsított, a népet túlságos igényeivel zsarolta s ekkép el is veszté a bizalmat. Rapp belátván ezt, egy közel fekvő német községbe tette át lakhelyét. Itt hasonló viseletével csakhamar ellenségeket szerzett magának. Bizonyos napon megjelent e helyen egy ur. ki öt évekkel ezelőtt ismerte és nyíltan kimondá. hogy Rapp csaló. Erre a súlyosan vádolt orvos gyors távozásban keresett menedéket s nejével együtt Pestmegyébe szökött és ennek egyik falujában újra kezdé gyakorolni orvosi tisztjét. Kihívó viseletével itt ismét kellemetlen következményeket idézett elő éa a többi között egy katonatiszttel oly heves vitába elegyedett, hogy Rapp egyedül párbajjal vélt ennek végét vethetni. A megsértett tiszt kijelenté, hogy csak akkor verekedik az ex-katonai orvossal, ha meggyőződést szerezhet e kóbor ember becsületességéről. Hosszas kutatások után Rapp, mint egy közönséges csaló lett leálezázva. A hatóság őt szökés közben elfogatta és M.-Ovárott bezárta. Kititnt ugyanis, hogy tuíajdonképeni neve Breuninger József, hogy 3 él ó' felesége van, és atyja két gyermeknek, kiket nev eletlenül első nejével együtt elhagyott. Midőn fogságba került; késznek nyilatkozott hosszú vallomást tenni. 0 maga írásba foglalta azt és 12 ívnyi terjedelmében átadá egy példányban a törvényszéknek és megkfíldeté egy-egy példányban szalmaözvegyeinek. Kitűnik ebből, hogy Breuninger üveges, asztalos és borbély inas volt, néhány iskolát végzett, egy katonai kórházban sokáig működött, mint katonai kórházi segéd, beutazta az egész osztrák-magyar államot, sőt Szerbiát és Romániát is, továbbá, hogy még egy 4-ik nőt is elakart venni s ezzel már jegyet is váltott, de első neje üldöztetései miatt szöknie kellett. E csaló történetében érdekes adatként felemiitjük még, hogy bizonyítványa másolatát maga irta és Temesvárott egy őrmester áttal hitelesítő. Ugye Mosonmegye törvényszéke előtt folyik. * (E g y szomorú történet.) Kerékegyházán B. gazdag földmives nőül adta leányát egyik falusi legényhez. A lakodalom fényes volt; a vendégek közt különösen bizonyos Kreha Antal és Hadlavil tűntek ki jó kedvőkkel, kik a földmivesnél szolgáltak. Egyszerre a pap Vincze kocsisa is megjelent s kötekedni kezdett, mire a szolgák elütlegelték. Erre jajgatva hagyta el a házat s Kuták Mihály biró uramhoz sietett. A biró hivatalos botját s nejét vévén magával, betoppant a lakodalmas szobába, hol a vigalom javában folyt. Hirtelen azonban elaludtak a gyertyák, biró uramat arezon csapták, birónénak pedig jobb karján felvágták az ütereket. Mikorára ismét világot gyújtottak, a két főczinkos már eltűnt, gyorsan utánok futottak tehát s a vérző birónéról egészen megfeledkeztek. Az üldözöttek, mikor már majnem a kelepczébe kerültek, pisztolyaikat süték el s visszariasztották üldözőiket. Lapunk mai számához telivnyi melléklet van csatolva.