Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevétele az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában

— 231 megszegéséből eredő bűntények, vétségek s ki- , sebb mulasztások egymásután egy-egy kerekded egészben soroltatnának elő, - mondjuk e helyett az ide vonatkozó §§-okban majd az egyik majd a másik tárgyról felváltva, minden következetes rend nélkül tétetik intézkedés. Számtalan példát idézhetnénk ezenkívül a szövegezés határozatlanságára. Mutathatnánk §^-okat, hol az illető rendelkezés értelméről s czélzatáról csak is az indokok segélyével nyerhetni biztos felvilágosítást. Ilyen, hogy csak egyet emlitsünk, mindjárt a javaslat l §-a, melyben egyátalában nem látjuk azt határozottan kifejezve, a mi pedig az indokolás szerint annak kétségtelen intentiója, hogy t. i. az ügyvédséget, csak a ki valamely ügyvédi kamaránál az ügyvédek lajstromába felvétetett, gyakorolhatja. Érinthetnek végre az irályt is, mely itt-ott egészen szokatlan s a magyar nyelv természetével s philosophiájával ellenkező szavakat s hogy ugy mondjuk: nem magyaros kifejezéseket használ. Így a 2. §-ban „a felvétel kizáratik" a 17. §-ban: „az időveszteség költségei," — a 42. §-ban: „harmadikok", — az 57. §-ban a „meghiúsult első választás eredménye" helyett „az első választás meghiúsult eredményéről" van szó, a 121.'§-ban pedig a helyett, hogy „az ügyvédség megszűnik, ha az ügyvéd a magyar honpolgárjogút elvesztiaz mondatik hogy „az ügyvédi ügyködhetés megszűnik, .... ha a magyarhonpolgárságot veszti." stb. Mondjuk, számos aggálylyal állhatnánk elő, az előttünk fekvő javaslat szerkezetével szemben; azonban, — tekintve hogy az még nem „törvényjavaslat" hanem „csak első tervezet"; tekintve tehát, hogy az mindenesetre ujabb átdolgozásnak néz elé: — mi az előadottakat ezúttal csak általánosságban s csak annyiban kívánjuk jelezni, a mennyiben őszintén óhajtjuk:, vajha az ügyvédi rendtartást tárgya zó törrvényjavaslat végleges megállapításánál, a szer kesét re is ép oly kiváló gond fordíttatnék, a mily fontos a tárgy, melyet az felöl el s a mily fenkölt a czélzat, mely annak minden szaván átvonul. Ezeket előre bocsájtva, imitt következnek észrevételeink a javaslat némely részletes intézkedéseire. Ugyanis a 3. §-hoz. E §. azon eseteket határozván meg, melyekben az ügyvédek lajstromába leendő felvétel megtagadandó : ugy a bűntett — mint a vétség miatt megfenyített jelentkezőket, — valamint az e miatt még csak vizsgálat alatt állókat, — nemkülönben az ügyvédségtől ö r ö k r e és bizonyos időre eltiltottakat egyenlő tekintet alá helyezi, vagyis az ügyvédek lajstromából különbség nélkül kizárja. Mi e felfogást nem helyeselhetjük, mert tulszigort sőt igazságtalanságot látnánk abban, ha valaki, a ki valamely bűntett vagy épen vétségért — még csak - vizsgálat alatt áll, a kiről tehát föltehető az is, hogy teljesen büntelennek bizonyuland ép ugy kizáratnék, mint a ki már elitéltetett, a kiről tehát eme föltevésnek helye nincs. Hasonló indokolatlan tulszigor volna : az ügyvédségtől „b íz o ny os időre" és „örökre" eltiltottakat is egy cathegoriába helyezni. (Folytatjuk.) Esküdtszéki Csarnok. Estiiütszéki tárgyalás. (Május 11-én.) (A biróság elnöke Sárkány József. Birák : Kn orr Alajos és Bellaágh István. Jegyző: Dulov i c s Béla. Vádló ; Ballá Kálmán pestmegyei csendbiztos. Ügyvéde: Dr. Püzesséry Géza. Vádlottak: Csatár Zsigmond ürkény-kozségi jegyző és Schvaier Antal Örkényi biró. Esküdtek : Asbó th János, Lukács Antal Nagy József, Schmidt Izidor, Heiter Máté, Gö'dl Károly, Marsovszky Gyula, Bellányi József, Danczinger Ignácz, Hupf Ágoston. Póttagok: Sigman Izidor és Hazay Lajos.) * * * (F.) A kivételek közé tartozik, ha a sajtóbiróságnál a vádlottak padján nem professionatus hírlapíró, hanem más foglalkozású egyén ül; azonban a kivételek kivételének mondható az, hogy ezen tárgyalásnál egy egyszerű földmives gazda ki ha nem csalódunk a tollforgatásban nem igen jártas, foglal helyet azon padon saj- I tóvétség vádja miatt. Azonban a két vádlottnak 1 csak egyike tartozik azon tisztes osztályhoz, mely | ünnepélyes alkalmakkor ugy télen mint nyáron erősen béllelt kék posztóban jelenik meg; a máj sík vádlott, habár szintén nem hírlapíró, de tolla j után él, ő ugyanis Örkény községének jegyzője, vagyis mint mondani szokás a „falu tolla." | Pestmegyének egyik csendbiztosa és Örkény j község elöljárósága közt a kölcsönös czimzésekre j nézve diplomatiai nehézségek merültek fel. A falu : elöljárósága (a biró és jegyző) a csendbiztost j mindig tekintetes urnák czimezték a mit ez meg i ez meg is kívánt, ő azonban az elöljáróságnak ; nem adta meg a kellő tiszteletet és a falu jegyi zőjét egyszerűen nevénél szólította: „Hallja ! Csatár," „lássa Csatár," mi több, a tisztes falu| si biró irányában a csendbiztos rendesen, a patri! archalis „kend" czimezéssel élt. Ennek folytán a | viszony a község elöljárói és a csendbiztos közt • mindinkább elmérgesedett, és ez utóbbi mindenI kép éreztette az elöljárósággal „ellenséges in; dulatát/' elannyira, hogy végre a helyzet türhetlenné vált. Mi volt azonban teendő? A leleményes jegyző eltalálta. A sajtóhoz folyamodott, i mely nagyhatalom mindig kész az iuterventióra j Fogalmazott egy levelet, melyben a csendblztos! nak előéletét és véghezvitt tetteit leírta. E leve! let felolvasta a bírónak, ki azt „igaznak tudván, i magáévá tette." A jegyző ezután rányomta a le, vélre a község pecsétjét, és elküldte a „Reform" | czimü napilapnak. A levél" a „Reform" ujdonj ságai közt kivonatban közöltetvén, a csendbiz! tos annak tartalma által sértve érezte magát hij vatali és magánbecsületében, és sajtópert indított I a jegyző és bíró ellen. A vádlevél szerint a „Reform" czimü nai pilap 1870. november 17-kén kiadóit 336. szá! mában „Különfélék" rovatában „egy csendbiztos ! basáskodása" czim alatt Ballá Kálmán ellen oly | sértő és becstelenitő rágalmak foglaltatnak, me| lyeket egyéni becsülete és hivatalos állása megI torlatlanul nem hagyhat. A czikk egész tartalma sérelmes, de sértők ! különösen ezen kitételei: „Ballá Kálmán a provisoriumbeli hatóság | alatt bizonyos ügy miatt perbe fogatván, mindi eddig bujdokolt, míg a prpvisoiiuni hatalma tari tott. Ezután nagy rokonságának befolyása kö| vetkeztében csendbiztossá választatott — s a ! községi elöljáróságtól szolgai meghunyászkodást | követelt. „Az Örkényi elöljáróságtól azt akarta, hogy I egy jegyzőkönyvet hamisítson meg s miután a ; jegyző ellene szegült, üldözőbe vette. „Deák János telkes gazda fiát minden ok nélkül elfogatta, elbörtönözve keresztguzsba kötötte s pálinkával leitatván, arra vette, hogy vallja atyjára, miszerint a jegyző tanúságára ez lövette át a pap ablakát. A fin, miután a biztos egy csomó bankjegyet is mutogatott s a szesztől már mámoros volt, rávallott atyjára, csakhamar azonban visszavonta, Ballá ur ezzel nem törődve, Deák Jánost vasra verette s igy hurczoltatá maga elé. Ballá ur most újra kedvet kapott; 9 zsandár érkezett közelebb a faluba, hogy a jegyzői, birót, 3 esküdtet és a póstamestert elfogván, Némedire kisérjék. Ez a csendbiztos, ki a megyétől két lóra huz dijat de lova nincs, csak kétszer volt a községben 2 éves uralkodása alatt, és akkor is kerülve a község házát; idegen helyen veretett meg egy pár legényt." Minthogy e czikkben foglaltak a vádlevél állítása szerint rágalmat képeznek, vádló kéri vádlottakat a sajtótörvény 11. és 12. §. értelmében egy évig terjedő fogsággal és 600 Étig terjedő pénzbirsággal sújtani. Elnök megnyitván az ülést, a vádlottakhoz intézi kérdéseit: Csatár Zsigmond 35 éves, nőtlen, szabolcsmegyei születésű, sajtóügyben vizsgálat alatt nem állt, elismeri, hogy az inkriminált czikket ő irta. Schvaier Antal 52 éves, nős, 8 gyermekatyja, vizsgálat alatt nem állt. A czikket ő is aláirta. A vádlevél és incriminált czikk felolvasása után elsőrendű vádlott azon megjegyzést teszi, hogy a közleményben positive, a szerkesztőséghez beküldött czikkben pedig csak valószínű állítás foglaltatik. Rákosi Jenő, a „Reform" szerkesztőjének levele felolvastatván, kitűnt, hogy a beküldött czikk megsemmisíttetett, következőleg nem lehet összehasonlítani az incriminált közleménynyel. A sajtóbiróság a felek által bejelentett okmányok felolvasása és tanuk kihallgatása felett határozandó, visszavonulván, félórai tanácskozás után következő végzést hirdet ki. Vádlottak azon kérelmének, hogy a bepanaszolt czikkben előadott azon körülmény bebizonyítására, mely szerint vádló a provisorium idején perbe fogatván, bujdosott, a beidézett tanuk hallgattassanak ki, valamint ugyanezen körülmény bebizonyítására a vádlottak által beadott nyomozó levél olvastassák fel, hely nem adatik : és pedig azért, mivel a vádlevél tanúsítása szerint a vád az ezen tételekben foglalt állítólagos sértő állitások irányában az 1848. XVIII. t. cz. 12. §-ára van alapítva; a sajtótörvény 24. és 25. §§-ai pedig magánsértések bebizonyítását feltétlenül tiltják. Vádlottak azon kérelmének, hogy azon körülmény bebizonyítására, miszerint vádló az Örkényi elöljáróságot okmányhamisitásia akarta bírni, a beidézett tanuk hallgattassanak ki, valamint, hogy az ez iránt becsatolt okmány olvastassék fel, hely adatik, és pedig az 1848. XVIII. t. cz. 24. §-a alapján, mely egy köztisztviselő hivatalos tetteire vonatkozó állitások bebizonyítását megengedi. Vádlottak azon kérelmének, hogy azon körülmény bebizonyítására, miszerint vádló a községi elöljáróktól szolgai meghunayászkodást követett, a beidézett ianuhallgattassék ki, hivatkozással az 1848. XVIII. t. cz. imént jelzett 24. és 25. §§-ra hely nem adatik. Vádlottak azon kérelmének, hogy azon állitások valóságának igazolására, mely szerint vádló Deák János telkes gazda fiát minden ok nélkül elfogatta, keresztguzsba kötötte, és pálinkával leitatván, arra vette, hogy atyjára valljon, a beidézett tanuk hallgattassanak ki, hely adatik azon esetre, ha az előttünk fekvő és majdan felolvasandó bünfenyitő periratokból ezen kihallgatás szükségesnek mutatkoznék, miután vádló maga kijelentette, hogy ezen tanuk kihallgatására suly fektet. Azon körülmény bebizonyítására, mely szerint vádló kilencz pandurt küldött Örkényre, hogy a jegyzőt, birót, három esküdtet és a póstamestert elfogják, beidézett tanuk kihallgattatása, valamint az ide vonatkozó okmányok felolvastatása iránti kórelemnek a pestkerületi sajtóbiróság hivatkozással a sajtótörvény 25. §-ára helyt ad. Vádlottak azon kérelmének, hogy azon körülmények bebizonyítására, miszerint vádló a megyétől két lóra huz dijat, de lova nincs, Nyáry Balázs és Vörösmarty Gedeon tanuk hallgattassanak ki. a pestkerületi sajtóbiróság helyt nem ad, nem pedig azon oknál fogva, mert ezen ténykörülmények nem vonatkoznak vádlónak hivatalos tetteire, és mert a vád az ezen állítást tartalmazó tételt illetőleg az 1848. XVIII. t. cz. 12. §-ára van alapítva. Vádlottak azon kérelemének, hogy azon körülmény bebizonyítására, miszerint vádló idegen helyen veretett meg egy pár legényt, és hogy négy évi uralkodása alatt csak kétszer volt a községben a beidézett tanuk hallgatassanak ki. az 1848. XVIII. 24. §-a értelmében hely adatik. Végre hivatkozással az 1848. XVIII. t. cz. 24. és 25. §§-ra, hely adatik vádló azon kérelmének, hogy becsatolt erkölcsi bizonyítványai felolvastassanak; továbbá hely adatik azon kérelmének, hogy az irányban Bellaágh Imre főszolgabíró ur hallgattassák ki. Vádló képviselője e végzés ellen nem tesz kifogást. Első rendű vádlott a bujdosás'igazolására beidézett tanuk kihallgattatása, a nyomozó levél felolvasása és a lótartásra nézve kijelölt tanuk kihallgatása tárgyában előadott kérelmének megtagadása folytán semmiségi panaszt jelent be. Következett a bizonyítási eljárás. A felolvasott okmányok és a kihallgatott tanuk nagy részben terhelőleg bizonyítottak vádlóra nézve, és vádlottak állításai nagy részben ha túlzottaknak is de nem alapnélkülieknek tűntek ki. Az esküdtek azonban az inkriminált közleményben a rágalomnak még objectiv tényálladékát sem találták fel. Legalább azt kell következtetnünk azon feleletekből, melyeket a feltett kérdésekre adtak. A kérdések az azokra adott feleletekkel együtt a következők: 1 Foglaltatik-e a „Reform" czimü napilapnak 336. számában megjelent közlemény tételeiben Ballá Kálmán pestmegye. w^tatos, mint tisztviselő ellen zó rágalom vagy nem? (Felelet: 4 rgen 8 nem.j