Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevétele az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában

230 — tekinthető, hanem oly elhivatásnak, melyet minden állampolgár, ki a törvényszabta képzettséget kimutatta, szabadon gyakorolhat, és mely közügyeket az államhatalom általános vagy különös megbízása folytán nem intéz. Oly elhivatás az, mint az orvosé vagy mérnöké, melyek őszműködnek ugyan az állam czélja előmozdításában én létesítésében, de ezt nem a szó sajátképeni értelmében mint hivataluk, és a személyeket tekintve, hivatalnokok teszik. Ha ezek sze= rint az ügyvédség nem hivatal, ügyvédi hivatali bün, mint contradictio in adjectis nem létezhetik és nem is szabályoztathatik, mihez [képest a „hivatali bűntett1' szavak ezen szakaszból kihagyandók lennének. Ebből kifolyólag a 73. §. merő mellőzését ajánljuk nem csak az imént felfejtett okokból, hanem azért is, mert az itt szabályozott bűntett igen széles és a gyakorlati alkalmazásban tetemes nehézségekre alapot szolgáltatható fogalmat rejt magában, mert továbbá egészen elütvén a bűntetteknek elméletben és gyakorlatban felállított fogalmaitól, és sem a fennálló, sem a hozandó bűnt. törvény keretébe nem tartozhatván, nem forog fenn zsinórmérték, mely szerint büntetendő lenne — már pedig hivatkozás történik arra. hogy a törvényes büntetésen felül még az ügy- ' védségtőli elmozdítást is maga után vonja, azon- j ban nincs sehol ezen büntetés szabályozva. Ezek- j hez járul még, hogy az ügyvéd, ha büntető törvény szerint büntethető cselekményt nem köve- : tett el és ha hivatása tekintete ellen vét, ezen cselekménye csak fegyelmi vétség fogalma alá j eshetik, mely miatt fegyelmi eljárásnak és büntetésnek lehet helye, mi hogy elég érezhetőn sújthatja a tettest, világos, ha megfontoljuk, hogy ez utón az ügyvédség elvesztése is ki- j mondható. Nincs tehát ok reá, hogy a tvjavaslat eltérőleg más országok törvényhozásától, ügyvédi hivatali bűntetteket teremtsen és azt a mi sajátképen fegyelmi vétség, bűntett gyanánt qualificálja és ekként a bíróságok kezébe juttassa a voltaképeni fegyelmi esetek megbirálását. Ezen 73. §. második kikezdése helyén lehet a bünt. törvényben, ha a törvényhozás a bűnt. igazság elveivel és tekinteteivel összeférhetőnek fogja tekinteni valakit valamely bűntett miatt még akkor is büntetni, mikor már törvényszabta büntetését kiállotfa és ennek utánna a becsületes megélhetés feltételeit tőle elvonni, igaz ugyan, hogy a nálunk még hatályban levő bünt. törvénykönyv 26. §-a azon esetben, ha az ügyvéd valamely bűntett miatt elitéltetett, ennek következményeképeu az ügyvédség elvesztését is kimondja, de az is igaz, hogy az uj oszt. bünt. törvény, mely haladott korunk emberiségi és igazsági tekinteteiből merített vívmányait kellőleg értékesiti és érvényesiti, ezen következménytől idegen -- csaknzt szabályozván, ha valaki a büntethető cselekmény által hivatási ismereteinek oly fogyatkozását és hiányát bizonyította be, hogy veszélyesnek látszanék neki ezen hivatás I gyakorlását megengedni, erre mindaddig képtelennek nyilvánítandó, mig az illetékes hatóság előtt kimutatta, hogy a szükséges ismereteket és jártasságot elsajátította. A mi a 74. §-ban idézett 18, 20 és 23. §§-ok es teit illeti, ezeket a felfejtettek nyomán annál kevésbbé véljük a törvényszékek hatásköréhez utalandóknak, mert a 18 és 20. §-ban szabályozottak a szó teljes értelmében fegyelmi vét- i ségek fogalma alá esnek és ha ügyvédi hivatali j bűntettekről szó lehetne, még ez esetben sem volnának azok categoriájába sorolhatók. Ennélfogva ezen §§'. a 77. §-ba lennének i átteendők. a 23. §. esete pedig mellőzendő, mert i ezen szakaszra tett észrevételeinknél alkalmunk vala kimutatni, hogy annak rendelkezése ellen- j tétben áll a 35. § éval, melylyel teljességgel [ nem fér össze. Ezekhez képest ezen 74. §. második és har- I madik kikezdése is kihagyandó lenne. A 75. §. első pontjában szabályozott intézkedéstj helyeseljük, mert a bíróságok a tárgya- j lásnál és az ülésekben a rendet és fegyelmet ; fenntartani és a nekik tartozó tisztelet külső i megtartását követelni jogositvák. Azonban teljességgel nem érthetünk egyet i a b) alatti rendelkezésével. Nem tarthatjuk ugyanis illetékeseknek és hivatottaknak a bíróságokat oly esetekben itélni és büntetni, melyekben ők vagy egyes tagjaik a sértettek, mert a jog és igazság első és sarkfeltétele, hogy senki a maga ügyében biró nem lehet; nem továbbá azért sem, mert közökben lé- I vén a hatalom, alapos azon aggodalom, hogy erzésök által togják magokat vezéreltetni a büntetés kiszabásában, a mi rendszerint a vétség tulszigoru és igy igazságtalan büntetését fogja eredményezni, következőleg a hatalommal való viszszaéiést maga után vonni. Ezekhez járul még, hogy az ügyvéd fele érdeke melletti buzgalmában, hevében és küzdelmébe használ némelykor oly kifejezéseket, melyek a curialis illem határain tulmennek, de nem sértési szándókból,-hanem azért, hogy azon akadályokat, melyek joga. érvényesítésének útjába állottak, kitüntethesse és reájolc mutatva eltávolithassa. Ilyen szavak és kifejezések az arany latra ' nem tehetők, hanem az eset körülményei érett I és higgadt megfontolása után mérlegelhetők. Erre a bíróságok, ha ezen kifejezések éle | ellenök van fordítva nem képesek, mert a sértettek. Végül még az is fontolóra veendő, hogy ha az ügyvédi immunitási jog nem irott malaszt akar maradni; nem szabad az ügyvédet ezen jog kétséges eseteiben a bíróságok alá rendelni, kiknél leginkább lehet tartani attól, hogy hajlandók lesznek ezen jogot a legszűkebb korlátok közé szorítani, éppen azon testülettel szemben, mely ellenőrzésére van hivatva. Ezeknél fogva a legbehatóbban ajánljuk, hogy a b) alatti rendelkezés e helyen hagyassék ki és helyeztessék át a 77. §-ba, hol egy külön pontban lenne felveendő, illetőleg ajánljuk, hogy az ezen pont esetei mint fegyelmi vétségek a fegyelmi bírósághoz utasíttassanak annál is inkább, mert ha az ügyvéd védencze ellenfelét vagy ennek ügyvédjét sértette meg, bizassék ezek tetszésére, ha vájjon a sértés megtorlását kivánják-e, és ha igen, forduljanak az ügyvédi kamarához, illetőleg a fegyelmi bírósághoz, melynek ngy is lényeges feladata az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvása, mely ellen bizonyosan vétett azon ügyvéd, ki oknélkül akár védencze ellenfelét, akár kartársát megsértette. Ha pedig formális becsületsértés forog fenn. bizassék szabadságára a sértettnek a büntető biróság oltalmát igénybe venni. Annál nagyobb anomáliát látunk ezen pont rendelkezésében, mert ugy látszik, hogy hivatalos kötelességévé teszi a bíróságoknak sértés esetében a büntetést kiszabni, holott sokkal fontosb t. i. becsületsértési esetben, a törvény csak azon esetekben enged bírói közbejovetelt, ha a sértett fél azt kívánja. A felfejtett érvek harczolnak a mellett is, hogy a tanuk és szakértőkön ejtett sértések miatt az ügyvéd fegyelmi bírósága előtt legyen felelősségre vonható. Feltéve azonban, hogy előttünk agyún nem ismeretes, de, nyomós okok szólalának a mellett, az érintett esetekben a bíróságok gyakorolják a büntető jogot, ez esetre a jogra és igazságra való tekintet szem előtt tartása mellett engedtessék meg az ügyvédnek a felebbezési jog. Mert bármely büntetés a ügyvédet vagyonában és a mi fődolog becsületében károsítja s megtörténhetik, a hátrány őt helyes ok nélkül éri. Fenn kell ennélfogva hagyni az alkalmat, és módot, hogy orvoslást kérhessen és eszközölhessen egy magasb és elfogulatlanabb bíróságnál. Es igy mindenesetre ilynemű sértések fennforgása esetében a 79. §. negyedik kikezdése kihagyandó lenne. Azt is túlságosnak tartjuk, hogy az ügyvéd, ha ezen szakasz értelmében sértést követett volna el, kétszeres büntetéssel legyen terhelhető. Mert ha tette olyan, ha csak az illedelem és tisztelet ellen vétett, ugy bűnhődjék ezen tetteért. Ha pedig ilyen tette becsületsértést képez, ugy a bünt. jog elfogadott és mindenütt gyakoilatban levő elvei szerint csakis azon biróság előtt vonandó felelősségre, mely a sulyosb büntetésre méltó cselekvényre nézve illetékes, és ez azon másik tettét, melylyel a tisztelet és illemet sértette, súlyosító körülmény gyanánt fogja nekie imputálrii, Ezek szerint ezen szakasz végtótele a felfejtettekhez képest módosítandó lenne. A 81, 82. és 83. §§-ok melyek a kártérítési kötelezettségről ennek mikor és mely bíróságok előtt történhető érvényesithetéséről intézkednek, nem ide, hanem a polg. törvénybe és perrendt. valók, hol már megoldást nyertek. A 86. §. rendelkezése pedig éppen feleslegesnek tűnik fel, mert hatályban lévő perrendt. 10. §-a e tekintetben kifejezetten intézkedik és az alkotandó perrendtartás is bizonyosan intézkedni fog. VIII. FEJEZET. Fegyelmi eljárás. Nem érthetünk egyet a 91. és 90. §§. azon rendelkezéseivel, hogy a vádlott ügyvéd a fegyelmi vizsgálat megindítása és a vád alá helyezés iránti határozata ellen a felebbezési jogtól el van zárva, mert ezen intézkedés az ügyvéd kényes de sőt vitális jogaiba vághat s ha e jogok elegendő ok nélkül megsértetnek, az igazság követelményeit szem elől nem tévesztve, nem lehet az ügyvéd előtt elrekeszteni az utat, melyen orvoslást eszközölhet: mihez még az is járul, l10gy semminemű bíróságot csalhatlannak nem tekinthetvén, igen is keletkezhetnek tévedésből vagy helytelen felfogásból származó határozatok, melyeknek következményeitől t, i. a fegyelmi eljárással kapcsolatos kellemetlenségektől és zaklatásoktól, hogy az illető magát megóvhassa, kívánatosnak tartjuk. De azért is megengedendőnek véljük a felebbezési jogot, mert ezt a vádló kamara ügyésze, a kir. ügyész és panaszló magán fél számára nyitva tartatik azon esetben, ha fegyelmi eljárás bevezetése vagy a bevezetett megszüntetése mondatik ki, a jogegyenlőség elve is indítványunk mellett szól. Ezekhez képest a 91 és 96. §§. ez értelembeni kiegészítését ajánljuk. Úgyszintén az ügyvédjelölteknek fenntartandó lenne a felebbezési jog, ha a fegyelmi biróság a gyakorlati évek meghosszabbítását határozta, mert ezen intézkedés egy igen fontos jog elvonását foglalván magában, igazságos és méltányos, hogy ha csakugyan jogsérelmet involvána, mód és alkalom nyíljék az illetőnek orvoslást szerezni. Kiadta : K ő vár y Mihály, egyleti titkár. (A miskoíczi ügyvédi egylet észrevételei az iígyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában. Hogy az ügyvédség rendezése hazánkban ugy jogszolgáltatási mint társadalmi tekintetekből mellőzhetlen : ma már bizonyítani sem kell. E részben mindnyájan régtől egyetértünk. Nézetkülönbség e téren — ha van — csupán a rendezés alapelvei s ezek részletes érvényesítése körül lehet. Az előttünk fekvő javaslat a tekintetben — mint az indokok V. pontjában olvassuk — azt czélozza, hogy 1.) az ügyvéd elméleti és gyakorlati képzettsége iránt biztosíték szereztessék; — hogy 2.) a kellő képzettséggel bírók részére szabad működhetés és szabad verseny biztositassék; — hogy 3.) az ügyvéd hivatása gyakorlatában önállósággal birjou, — s 4.) fele irányában felelősséggel tartozzék, hogy továbbá 5.) az ügyvédi kar saját tekintélyének fényét maga őrizze és ennekjfentartására az ügyvédek solidaritásba lépjenek, s hogy végre 6.) az ügyvéd részére fáradozásának kiérdemlett jutalma biztositassék. Mi ez alapelveket benső meggyőződéssel osztjuk s ennyiben az előttünk fekvő javaslathoz általánosságban bizalommal s elismeréssel járulunk. Vannak azonban észrevételeink egyfelől annak szerkezete, másfelől némely részletes intézkedéseire. Az elsőre nézve az tartjuk ugyanis, miként helyes beosztás, — a részletek rendszeres s kö • vetkezetcs egymásmellé állítása, — határozottság a szövegezésben s correct irály, minden codexuek első alaki kelléke. Ily szempontból tekintve az előttünk fekvő munkálatot, számos aggályt lehetne az ellen fölhoznunk. Fölhozhatnék — a többek között — hogy az, tárgyát fölöslegesen sok fejezetekre osztja. — Igy az „ügyvédi dijakról" szóló III — a „meghatalmazváuyok"-at tárgyazó IV, — valamint az „ügyvédjelöltekről" rendelkező V, — és az „ügyvédi felelősséget szabályozó VII fejezetek szükségtelenül képeznek önálló részeket; mert az ügyvédjelöltekről szóló intézkedések a .szervezet" czimü I. a dijak, meghatalmazványok, és felelősség szabályozása pedig: az „ügyvéd jogai és kötelességeit tárgyazó II fejezetben sokkal rendszeresebben s következesebben lennének elhelyezhetők. Fölhozhatnók továbbá, miként az egyes fejezetek tartalma sincs kellő logikai renddel összeállítva. — Eként pl. a VI fejezetben, a helyett, hogy az ügyvédi kamarák, ezek közgyűlései, — választmányai, — elnöke s illetőleg tisztviselőinek hatásköre, valamint a VII. fejezetben az ügyvédi kötelességek