Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - Dietrich ur és a magyar jogászgyűlés - Perrendünk nehány §§-ai a gyakorlatban

— 228 — időben történik, ha akkor vétetik fel, mikor a franczia törvény értelmében óvást felvenni lehetséges lesz. A váltórendszabály 86. §-ára nézve tehát ezen értelemben „declaratiót" (magyarázatot) kivánnak a törvényhozás által kiadatni. A bécsi kereskedő-világ nevezetesen a gabna- és liszttőzsde képviselete ellenkező szempontból indul ki, és emiitett memorandumában azt kívánja, hogy a bécsi ministerium intézkedést tegyen az iránt, miszerint az ausztriai törvényszékek előforduló esetben a lipcsei kereskedelmi főtörvényszék által hozott döntvény értelmében mondjanak ítéletet.*) A berlini és a bécsi kereskedők felfogása közti ezen ellentét onnan magyarázható meg, hogy a berliniek a bajnak gyökerét akarják orvosolni, és a lipcsei főtörvényszék döntvényének ellenében ki akarják mondatni a visszkereseti kötelezettség fenntartásának elvét. A bécsi kereskedők azonban látják, hogy berlini kaitársaik nem tudtak — legalább eddig — érvényt szerezni saját felfogásuknak, és igy biztos kilátás van arra, hogy a németországi törvényszékek a lipcsei főtörvényszék döntvénye szerint fognak eljárni. A bécsiek tehát kénytelenek azt kérni, hogy ha már a németországi hátirók felmentetnek visszkereseti kötelezettségök alól, mentessenek lel ők is, mert különben mindazon váltók, melyeken németországi és egyszersmind austriai hátirók vannak, Austriába vándoroluáuak, és az austriai kereskedők kénytelenek lennének mindazon váltókat beváltani, melyeket ők legnagyobb részt nem az előttük ismeretlen franczia, hanem a velők összeköttetésben levő német előzőik kedvéért hátiratoltak. Mi — habár a lipcsei főtörvényszék elvi határozatával teljesen nem értünk is egyet, — a bécsi kereskedői kar czélzatát helyeseljük, és ugy hisszük, hogy a magyarországi kereskedői kar is, ha tesz e tárgyban valamit, ugyanazok okoknál fogva, melyekből a bécsiek kiindulnak, csak is ezen felfogáshoz csatlakozhatik. Kevésbé értünk azonban egyet a móddal, melyen a bécsi gabna- és liszttőzsde el akarta érni czélját. A bécsi gabna- és liszttőzsde a következő három mód egyikét ajánlotta: Vagy bocsáttassék ki azonnal törvény oly értelemben, hogy a francziaországi 1870. aug. 13-iki törvény jogi hatálya austriai váltókötelezettekre ki nem terjed, és hogy ennélfogva oly váltókból, melyek Francziaországban annak idejében a Code de commerce által előirt módon, nem ovatoltattak a váltójogi kereset austriai polgárok ellen meg.-zünt, és ezen törvény az Austriában is érvényben levő általános váltórendszabály 41. és 86. §§-nak magyarázata gyanánt volna hozandó; vagy pedig adjon ki az igazságügyministerium a törvényszékeknek rendeletet, melyben kimondja, hogy az ő (az igazságügyministerium) nézete szerint a váltórendszabály emiitett §§-ainak csak is a lipcsei főtörvényszék által jelzett értelme lehet." vagy végre provokáljon a legfőbb törvényszéknél ily értelmű döntvényt. A mi az első módot illeti, hogy t. i. törvényhozási uton magyaráztassék a törvény, ez ellen természetesen nem lehet senkinek sem kifogása, és ha ezt kérnék a pesti kereskedők, akkor teljesen correcte járnának el. De már a másik két mód épen nem felel meg a birói függetlenség szempontjának. Ugyanily értelemben nyilatkozott a kérvényre adott válaszában bécsi kereskedelmi ministerium is. Bécsi jogászkörökben azonban a bécsi gabna- és liszttőzsde kérvényének czélzata ugy látszik nem csak a kivitel módjára hanem érdemére nézve sem fogadtatik el. És igy azon sajátszerű tüneménynek vagyunk tanúi, hogy a németországi jogászokat a bécsi kereskedők, a németországi kereskedőket pedig a bécsi jogászok támogatják. A gabna- és liszttőzsde ugyanis véleményadásra szólította fel e kérdésben az alsó austr. ügyvédi kamarát. Az e czélból kiküldött bizottság előadója, dr. Magg teljesen csatlakozott ugyan a lipcsei kereskedelmi törvényszék azon felfogápához, hogy a hátiró nem köteles fizetni, ha az óvás nem vétetett fel kellő időben, de ezen nézet a bizottság több tagja által erélyesen meg*) Ugyanily értelmű kérvényt nyújtott be a bécsi kereskedők reform - egylete a birodalmi tanácshoz, mely kérvény sürgős elintézés végett a ministeriumhoz utasíttatott. Ezen kivül az alsó ausztriai iparegylet és a laibachi kereskedelmi és iparkamara is hason czélu határozatokat hoztak. I támadtatott, és ezek azon véleményöknek adtak kifejezést, hogy elégséges, ha a váltó a moratonI um határidejének megszűnése után fog ovatoltatni. A szavazásnál a bizottság 12 tagja közül 5 az előadó mellett, 6 pedig clleno szavazott. A bizottság elnöke nem szavazott. — Nem tudjuk, hogy hazai kereskedői karunk szándékozik-e'e tárgyban lépéseket tenni, — ugy hisszük azonban, hogy tekintettel váltótörvényünk 4. 5. és 6. §§-amak nem egészen világos szövegezésére, és tekintettel azon nem megvetendő forgalomra, melyben a magyarországi kereskedők franczia házakkal vannak, minden esetre kívánatos előintézkedésről idejekorán gondoskodni. Dietrich ur és a magyar jogászgyűlés. Timkó József ügyvád úrtól. A magyar jugászgyülésnek ez ideig sem vagyok tagja, s ez okból mondandóim még kevésbé lesznek .Cicero pro domo sua," mint a miket e tárgyban Tóth-I'ápay Soma ur e lap hasábjain már közzétett. A mult évi jogászgyülésnek nem azért maradtam távol szemlélője, mintha azt erkölcsi pressiók által előidézett tényül tekintettem volna, avagy mintha a gyűlés szabadelvűsé gét s politikai függetlenségét még gondolatban is kétségbe vontam volna : mert hisz akkor nekem, épen ugy mint Dietrich Ignácz uruak első kötelességüuk leendett, egynézetü tagtársainkat összetoborozva, a gyűlésen tömegestül megjelennünk s teljes erőnkből oda hatnunk, hogy a magyar jogi közönség kétségbevo nhatlan szabadelvüségét s becsületét e téren is miuden szándékolt megtámadás ellen megóvjuk. Nem hiszem ugyanis, hogy Dietrich ur tagadná, miként hazánkban ÜZ igazságú'gymiuisteri hivatalnokokon, a kinevezett s kineveztetésre aspiráló jogászokon kivül — ha ezek csakugyan mindannyian a hivatalos pressio behatása alatt állanának is — fölös, nagyon tölös számmal ne volnának, kikhez a pressio-gyakorlás gyanújának mégj árnyéka sem férhet. Ha ez igy áll s ha a magyar összes jogászkar tekintélyét, függetlenségét, szabadelvüségét bár legtávolabbról czélzó merénylet intéztetik alulról vagy felülről, véleményem szerint a szabadelvű tábornak elodázhatlan szent kötelesége volna összetett erővel, mint egy ember a sikra lépni s a merényletet meghiúsítani. A magyar jogászgyűlésnek tagja lehetett és lehet Dietrich ur s a vele hason nézeten levő valamennyi jogász; ha ők ugy hitték s hiszik, hogy a gyűlés a minister nem szabadelvű (V?) törekvéseit mozditja elő; hogy nem független s a magyar jogászi karnak derogál : méltóztattak volna vagy méltóztassanak egytől egyig a gyűlésen megjelenni s a ministeri hivatalnokokat, kinevezett bírákat s a kinevezésre aspiráló kisebbséget leszavazni. Ez az egyedüli helyes eljárás, ez a tiszt, ez a kötelesség. Én ugyan még a Tóth-Pápay Soma ur fejtegetésénél is egyszerűbb okát adnám : miért voltak az első magyar jogászgyülésen a Dietrich ur által első csoportba osztott jogászok oly szép számmal képviselve. Mert legnagyobb része az ott érintett uraknak helyben lakott; a tanár urak pedig szünidejőket élvezték, mig velünk, provinciális jogászokkal a „terminus" rendelkezik. Egyébiránt ismételve áttekintém az első magyar jogászgyülésen tett indítványokat, ezek tárgyalását, a hozott határozatokat, s bár politikai elveim közelebb állanak Dietrich úréihoz, mint az igazságügyi minister és követői politikájához : nem találtam s nem találok ama munkálatokban semmi olyast, a mi akár pressiónak, akár függőségnek nyomát, jelét viselné. Már pedig a fát gyümölcséről tanuljuk ismerni. Megvallom őszintén, hogy én — a mondhatnám divatba jött — országos testületi gyűléseknek barátja nem vagyok, s nem is tulajdonitok azoknak nagyobb fontosságot, mint a mennyit tulajdonithatni egy tágabbkörü többé kevésbbé barátságos összejövetelnek , melybeu ismerkedünk, vitázunk, agyonbeszéljük egymást, és jól — roszul mulatunk. Ez volt az ok, a miért én az első magyar jogászgyülésen részt nem vevék. De kész örömmel bevallom azt is, hogy mig egyrészt a magyar jogászgyülés ama nézetemet ezúttal megingatá, másrészt mai rendezetlen viszonyaink I közepett, — nem lévén karunknak alkalmas helye és módja, törvénykezésünk hiányait nyilvánosan s közvetlenül az ország szemei elé tárni• arra legkompetensebb és leghathatósabb közeg' csakis az általános magyar jogászgyülés lehet] melynek másodikán — hiszem — hogy Dietrich Ignácz úrral is találkoznom szerencsém leend. ^Perrendiink néhány §#-ai a gyakorlatban. ( y 1.) A központhoz nem messze efő városban, mely elsőfolyamodási bírósági jog. körrel van íölruházva a közelebb mult évtized közepén végrendelkezett D. M. özvegy M. F.-né a 80. évhez közel volt asszony olyan, ház é» szőllőből állott vagyonáról, mely az ottani telekkönyvbe ugy volt bele vezetve „D. M. özvegy I M. F.-né s névszerint elősorolt kilencz gyermekeié, ez utóbbiakra határozatlan arányban". Ezen elaggodt asszony a végrendelet tevését meghaladott néhány év óta ágyhoz szegzett beteg levén, nyolcz gyermekeitől ha egészen el nem hagyatott is: de gyermeki szeretetre, melegségre sem talált; özvegyi joga még 1845-ben keletkezvén, férje tetemes adósságainak kifizetése után is főlosztá egyenlően minden gyermeke közt a férje öröklött vagyonát, s az ezt értékben meghaladott közkeresményt; hozományának nagyobb része is e fölosztott javak közé került, s igy a fenntebb érintett házat, szőlló't bátran Írathatta volna kizárólagos sajátjaként a telekkönyvbe; csak egy gyermeke akadt M. K. hajadon a legkissebbik, ki átérezvén azon kötelességét melylyel gyermek anyja iránt tartozik, számításon kivül hagyá női hivatását, éjt napot egygyé tőn, gondviselé anyját egész a halálig; megjegyezzük itt, hogy mind ez nem vala kisszerű föladat, mert e sorok közlője is oly körülmények között Iátá egyszer a végrendelkezett közanyát, midőn ujjai körmei már-már rothadásnak indultak; ezen sokat szenvedett, szerencsétlen közanya némi részben megakarván jutalmazni legkissebb gyermeke M. K. hajadonnak irányában hoszszu éven át tanúsított lankadatlan szeretetét, fáradozásait: ugy végrendelkezett a többi 8. gyermekeivel szemben, hogy azoknak köteles részük ezen intézkedésnél fogva is sértetlenül fönntartatott : azonban — a mi természetesen várható volt — M. K. hajadon leányát némi öröklési előnyökben részesité; végintézkedése végrehajtójául annak írásba foglalóját e sorok közlőjét nevezte meg; ez azonban már a többi 8. gyeniekkel szembea is ajánlatosabbnak vélte, ha mellé azon város az időbeni polgármestere is végrehajtóul lesz megnevezve; igy fogalmaztatott a fő, s ez után a fiókvégrendelet, melyek egyikében sincs lényeges — az értékre vonatkozó — különbség: hanem a fiók végrendeletben már természetbeni kiadás foglaltatik. A közanya elhalt, a végrendelet kihirdettetett: a végrehajtatók össze hivaták az örökösöket, nyolczan a kilenczedik ellen nem egyeltek a végrendelet exequálásába; természetes teI hát: hogy perre utasíttattak. A pert megkezdték: de kimenetelétől tartván, panaszt emeltek a hagyatéki bíróságnál, hogy a vagyonok, — melyek a végrendeleti végrehajtóknak, mint tömeggoudnokoknak voltak kezelés végett átadva pusztulnak, értéktelenülnek : tehát a per lefolyásáig álljon jót a 9-ik testvér az idő közben előállható árkülönbözetre, máskint ők azoknak eladatását kérvényezik; M. K. hajadon ezen törvényen nem alapuló kívánságot visszautasítván, a fentérintett város törvényszéke — mint hagyatéki bíróság — az összes javak eladatását, áruknak takarékpénztáriig leendő kezeltetését rendelé el a perrend 588. §-a szerint, pedig ez nem szól eladatbatásról; — M. K. jogait ez által meg rövidítve látván, fölfolyamodott ezen végzés ellen ; de a királyi tábla visszautasitá kérvényét a perrend 294. §-a értelmében, mint felülvizsgálhatatlant; ezen végzés ellen M. K. semmiségi panaszt adott be, különösen hangsúlyozván azt, hogy ily féle intézkedések által a végrendelet szentsége lábbal tiportatik, bármely család emlékei áldozatul eshetnek valami elpalástolt érdeknek stb. a semmitőszék a panaszt egyszerűen elvetette. Mind ezen történtek lefolyásához több idő kívántatott, mint czikkünk megírásához. A végrendelet félretétele végetti per, melyet 8. örökös a telekkönyv határozatlan aránybani kitétele szerint ugy akart értelmezni: hogy azért, mert határozatlan az arány: tehát egyenlő osztály rendelendő az 1870-ik évi dec. 30-áu