Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - A francziaországi moratorium és a pesti kereskedelmi és iparkamara

— 227 — Ősegünket még is röstelve. azzal indokoljuk hogy: pénzügyileg nem vagyunk képesek riaév megerőltetésünk nélkül ott, a hol a törvényszékeket a megye székhelyén kivül alkalmasabb, és szükségesebb pontokon kellene elhelyeznünk, alkalmas helyiségeket építeni; holott' a megyét székhelyén lévő megyei házakban minden, vagy sokkal _ kevesebb költséggel [helyezhetők el törvényszékek; ami annyit tesz, hogy: megígértük ugyan elég hangosan a jó, gyors, és olcsó igazagszolgáltatást. hanem mert az pénzbe kerül, a törvényszékek elébe tartozó jogi eseteknek 80 százalékát szolgáltató ipar, és kereskedelemnek meghagyjuk a jelenlegi drága, idővesztegető igazságszolgáltatást; hadd érvényesítse jogait ezután is oly távolból mint eddig, nehogy "a saját központjáni jogai érvényesithetése mellett, túlságosan felviruljon: hanem igy aligha járunk el helyesen nemzetgazdászatilag! Pénzügyministerünk is kimondta a maga vétóját: az igazságügyi reform kellő keresztül vitelére? nem adhat 13 milliót sem; becsülőm, hogy félénk gazda: én is nagy bűnösnek tartom azon pénzügyministert, a ki a nép verejtékéből begyült adó-milliókat terméketlenül szórná ki; de attól félek, hogy ha az igazságszolgáltatást tovább is mostoha gyermekként csak költség kímélésből szállásoljuk el a municzipiumok épületeiben, bár máshol leendő elhelyezése termékenyítő, talán egy év tized múlva majd 4—5 milliót sem lesz képes adni a pénzügyminister ur e czélra; mert a kellő, és czélszerüleg beosztott igazságszolgáltatás nélkül — a nép adóereje nem csak növekedni nem, de hanyatlani fog. Az igazságszolgáltatásból bélyeg, és százalékban ma is szép jövedelme vau az országnak, ma, midőn a 3.-4. éves perek gyakoriak: ha pedig korszerű reformok keresztülvitele által az igazságszolgáltatás valóban gyors is lesz valahára, a bélyeg és százalék bizomnyal bőven fedezendi az igazságügy kiadásait: de ha nem fedezné is. saját jól felfogott érdekéért köteles az állam az igazságszolgáltatást a tökély lehető magas fokára emelni, mert a nélkül életerős földmivelése, ipara, és kereskedelme nem lehet, s ha nincs, akkor az ország népe nem csak megelégedett, de oly vagyonos sem lehet, hogy szabadságát, függetlenségét a mai materiális korban -fentarthassa, vagy kivívhassa; ezen a téren tehát a költséggel fukarkodni, polgári bűn. Azután a pénzügyministerium is nem csak nzért létezik, hogy a világon legrosszabb adó^ rendszerünk mellett az adót beszedje, s az eddig systematizált kiadásokat teljesítse, hanem 1867 óta legalább a kezelési költségeknek reformok utjáni apasztása által az államnak ugy direct, mint indirect jövedelmeit, tehát a bélyeg, és százalék jövedelmét is emelhette volna, reformálva' azon adó rendszert, melyről még midőn a Bach- és Schmerling kormány kezelte itt Magyarországban megmondtuk, s megírtuk többen, különösen Lónyay Menyhért Ő excellenciája megirta, Kerkápoly ő excellenciája pedig Pápán tanította, hogy mert az adó tőkéjét támadja meg, financialiter — tönkre teszi az országot; s még is 1871-ben is ezen elitélt financiális göröngyökön járunk, sőt mert ezen tulnyomólag földmivelő országban a jó isten minden évnegyedre egy-egy aratást nem ád, kevés tőkepénzeseink ugyan kamat nyereséggel, de a népség túlnyomó tömege késedelmi kamatokkal a folytonos executio költségeivel kénytelen adóját leróni anélkül, hogy jó, gyors igazságszolgáltatás által jogaink érvényesithetésében bajainktól, még az adó executiótól. s adó kamatoktól is sokan megszabadulhatnáunk. Hogy Austriában nagyobb népességre is az igazság kiszolgáltatása pár millióval többe, vagy kevesebbe kerül-e, igénytelen nézetem szerint nem argumentum arra, hogy mi az osztrák tartományok népességi arányában ott szükségesnek talált igazságügyi kiadásnak hányada szerint rendezzük be igazságügyi reformunkat; mert ha ők 12 millióért szerintük jó igazságszolgáltatásnak örvendenek, mi pedig talán 12 millióért sem nyerhetnénk meg azt, akkor kötelességünk saját érdekünkben az igazság kiszolgáltatására 12 milliónál is többet kiadni: valóban, mi Magyarországiak az osztrák taríománybani peres ügyeinknek jó, és gyors elintézéséről aligha panaszolkodhatunk, én legalább mint ügyvéd, — az általam közvetített ügyekben, nem panaszolkodhatom, hanem ismét mint ügyvéd, — ausztriai ügyfeleim részéről, hazai igazságszolgáltatásunk elleni panaszokról,' azok leveleiből, — általam is beismerni kényszerült elég speciális bizonyítványokkal szolgálhatok, s szolgálhatnak ugy hiszem ügyvédtársaim is, a kik külföldi ügyeket is kezelnek. Én is büszke leszek rá, ha Pest-Buda első rangú európai várossá emelkedhetik szépítések által, ezért a 24 millió kölcsönt annak előmozmozditására nem sajnálnám, ha nem tudnám azt, hogy e kölcsön csak jó, gyors, és olcsó országos igazságszolgáltatás által lehet termékeny az országra nézve, e realistico-materialis korban; hanem ha a hazai igazságszolgáltatásra még 13 milliót sem adhatunk, vagy nem annyit a mennyi csakugyan szükséges, akkor kár volt kikiáltanunk a világba, hogy igazságszolgáltatásunk ugyan gyenge, sőt rosz lábon áll, de segítünk rajta, mert ma már magunk urai vagyunk valahára, s jó gyors, és olcsó igazságszolgáltatást rendezendünk be: kár volt először gyalázni azt a mink van, azután dicsekedni; illőbb lett volna meggyőződni előre arról a mit tehetünk, s azt csendben létre hozni, mint most a világnak — adott nagy ígéret után azt mondani: annyira, a mennyire ígértük, erszényünk nem bírja meg! Do hát igaz-e, hogy nem birja meg? a pénzügyminister ur ő excellentiája vétója szerint körülbelül 9 milliót még is csak várhatnánk; ha már most Pest-Buda szépítésére helyesen 24 millió kölcsönt nem sokalt a törvényhozó testület, ne ijedjen meg a pénzügyminister ur vétójától, hanem az igazságszolgáltatásnak az országos érdek, és jogtudományi előhaladás által igényelt helyes berendezésére határozza e! 5, 6. millió oly termékeny kölcsön felvételét, mely a Pest-Buda szépítésére felvett 24 millió köles-önt is. — az országos ipar, és kereskedelem felsegélése által megtermékenyítse; mindenben, mindenben lehetünk- fösvények, csak a hon védelmében, az igazság kiszolgáltatásában, s a népnevelésében nem szabad, nem lehet bün nélkül fösvényeknek lennünk. ai franciaországi moratórium és pesti kereskedelmi és iparkamara, j (F.) A bécsi gabna- és liszttőzsde a napok- 1 ban a pesti kereskedelmi és iparkamarával egy j memorandumot közlött, melyet azon kereskedői ! egyesület a francziaországi moratórium tárgyá- \ ban a bécsi kereskedelmi rninisteriumhoz beadott. | Pelszólitá egyszersmind a pesti kereskedelmi ka- j marát, hogy szintén tegyen e tárgyban lépése- i ket, a magyar kormánynál. A kérdés kétségtele- I mii fontos, és közvetlenül érdekel bennünket, a i mennyiben a Francziaországi zavarok megszüné- j sével a franczia moratórium hatásai súlyosan | érezhetőkké fognak válni mindazon országokban, j melyek írancziaországgal kereskedelmi összekötfetésbón állanak. A m. é. aug. 13-án kibocsátott moratórium- ' törvényben kimondatik, hogy az óvási és fizetési | határidő miuden adósok számára 30 nappal el- j halasztatik, és ezen törvény képezi, valamennyi későbbi moratóriumoknak alapját. A Franeziaor- j szagon kivüli országokra nézve e tárgyban fon- j tossá válik azon kérdés, vajon a Francziaország- i ra szóló váltók birtokosai, kik a moratórium I folytán Francziaországban sem pénzt nem kap- i hatnak, sem pedig óvást nem tehetnek, fordulhatnak-e a Francziaországon kiviili hátirók ellen a váltó kifizetéséért? Különösen fontos, hogy mily állást foglalnak el ezen kérdés irányában a Francziaországon kivüli törvényszékek, mert ezek magatartásától függ az, hogy a Franczia országra szóló váltók birtokosai a Francziaországban nem teljesített fizetésekért élnetnek-e visszkeresettel Francziaországon kivüli előzőik ellen, vagy pedig nem. Ez azon kérdés, melylyel a bécsi gabonakereskedők memoranduma is foglalkozik. Németországban ugyanis a lipcsei szövetségi kereskedelmi főtörvényszék e tárgyban f. é. február 13-án már döntvényt hozott, mely ha nem csalódunk Németországban valamennyi törvényszékeknek irányadóul fog ezen'.ul szolgálni. Ezen döntvény kimondja, hogy a francziaországi 1870. augusztus 13-iki törvény azon visszkereseti kötelezettségeket, melyek franczia váltóknak Németországban történt hátiratozásából eredtek, és Németországban érvényesíttetnek, nem érinti, hogy tehát a németországi hátirók visszkereseti kötelezettsége megszűnik, ha az óvás a különben Francziaországban előirt 24 óra alatt nem vétetett fel. Az ítéletet hosszú indokolás kiséri, mely Berlinben (Guttentagnál) önálló füzetben is meg jelent. Ezen indokolás következőkben vonható ' hát I össze: A lejárat meg van határozva a váltóban és a hátiró kötelezettsége oda irányul, hogv a fizetés ezen meghatározott időben pontosan meg | fog történni. Ezen kötelezettség azonban határo] zott időhöz van kötve, és a hátirók nen vállal; nak kezességet azon eshetőleges változásokért melyek az elfogadó állapotában a lejárat után beállhatnak. — A váltóbeli kötelezettségek egymástól teljesen függetlenek, és minden hátiró ép ugy mint a kiállító utasitja az elfogadót arra, hogy a váltót a meghatározott lejárati napon kifizesse, és ő az utána levő hátiróknak kezeskedik a váltó kifizetéséért függetlenül a többinek kötelezettségétől. Épen azért azon prolongatió. melyet a váltóbirtokos az elfogadónak ad, ^nem hosszítja meg a hátirók visszkereseti kötelezettségét. Ezek számára ugyanaz marad a lejárat meghatározott napja, és hogy ezek ellen visszkereseti jogával élhessen, a váltót, be kell nu atnia és ovatoltatnia. Ugyanezen elv áll a nem önként adott, hanem úgynevezett szükséges prolongatiónál. mely alatt a törvényhozás azon intézkedése értetik, midőn a váltók lejárati és óvási határideje elhalasztatik. Kétségtelen, hogy a lejárati időnek ezen elhalasztása kötelező mindazokra, kik az illető törvényhozásnak alattvalói. De oly váltókötelezettek, kik ezen törvényen kivül állanak, joggal hivatkozhatnak a váltóbeli kötelezettség szoros voltára, alaki természetére, továbbá annak határozott időhöz kötöttségére és teljes önállóságára a többi váltókötelezettekkel szemben, és hivatkozhatnak egyszersmind azon jogelvre, hogy „minden jogügyletre azon hely törvénye (joga) alkalmazandó hova az természeténél fogva tartozik" (Savigny). Ha tehát a kiállító és hátirók németországiak."akkor német törvény szerint kell eljárni, ha az elfogadó Francziaországban lakik is. — Igaz. hogy az az óvás alakja iránt azon törvény dönt, mely ott uralkodik, hol az óvást tenni kellett. Ez alatt értetik az idő is, mely alatt az óvást felvétetni kell; és igy a fizetési hely törvénye határoz az órák. és az ünnepnapok felett, melyekben óvást felvenni nem lehet; és ha az óvástétel helyén úgynevezett kiméleti napok vannak behozva, akkor ezeket is tekintetbe kell venni. A franczia moratórium törvény azonban nem az óvás idejét akarja meghosszitani. nem az czélja, hogy lehetővé tétessék a váltóbirtokosoknak netalán elkövetett mulasztásaikat helyre hozni, hasonlókép nem akart kiméleti napokat sem adni, hanem elhalasztotta csak is azon kereskedelmi papírok fizetési napját, a melyek 1870. aug. 13-ától kezdve le fognak járni. Ezen törvény által tehát a felek nem köttetnek valamely helyi törvényhez (joghoz), és igy azon kötelezettség, melyet a hátirók' magukra vállaltak, ezen törvény által nem alteráltatik. — Kiterjeszkedik az indokolás azon lehető ellenvetésre is, hogy a franczia moratórium, ha nem is mint törvény, de miután a francziaországi közjegyzők az óvástételt mint a törvény által tiltottat, egyenesen megtagadják, mint „force majeure" kizárja váltó késvesztettségét. Kimutatja az indokolás, hogy az általános német váltőrondszabály szerint a „force majeure1' mindig annak árt, a kit ér, vagj'is a jelen esetben a váltóbirtokost, nem pedig a hátirókat éri. Miután pedig a váltóbirtokos nem engedményese a hátiróknak, hanem állása azok irányában teljesen - önálló, nem lehet követelni, hogy ő kiméletben részesüljön a hátirók rovására. — A kereskedelmi főtörvényszék ezen döntvénye azonban nem találkozott Németországban a kereskedői világ helyeslésével. Nevezetesen a berlini kereskedő kar képviselete (Das deltesten-Collegium der Berliner KaufmanuschaTt) beadványt intézett a szövetségi kanczellári hivatalhoz, melyben kiemeli, hogy a főtörvényszék döntvénye folytán a németországi kereskedők hitele nagy mértékben szenvedni fog. mivel meg fog ingattatni a külföld bizalma a németországi kereskedők soliditása tekintetében. Felhozatik továbbá a beadványban, hogy maguknak az érdekelt kereskedőknek, kik fel fognak mentetni kötelezettségűk teljesítése alól, sem lesz hasznok a dologból, miután el lehetnek készülve arra, hogy a váltóbirtokosok Francziaországban fognak ellenük pert indítani, és Francziaországban akar most akár később található vagyonukat, u. ra. árukait, követeléseiket, sőt leveleiket is le iogiak foglaltatni. Utalnak arra is, hogy az aitat.mnémet váltórendszabály 86. §-a szennt az ÖvttJ ra nézve azon ország törvénye ^^J. *"g ors/á-banaz óvásnak fel kell íéfcetow. i\szeiiu.tn óvás a szóban levő váltókra nézve kellő