Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - A biróságok székhelyei és a szervezet költségei

— 226 zések alatt széniben azon körülménynyel, hogy a rágalmat a törvény azon szövege meg seui einliti, kétségkívül a tágabb értelemben vett becsületsértést kell érteni. Midőn tehát a 10. íl. és 12. §§-ban az eredetileg használt kifejezések helyett csak is az „életbeni szokás" kedvéért uj kifejezés tétetett, melynek a 24. §-ban foglalt kifejezéssel correspondcálni kell, uem lehet egyebet feltenni mint azt, hogy az előbbi kifejezés értelmét, a szélesebb értelmű becsületsértést, megakarták tartani. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ez szerencsétlen egy módositvány volt. Az igaz hogy a törvény eredeti szövegezése szintén nem volt kellőleg kimerítő, a mennyiben a becsületsértésekel nem osztályozta, hanem csak általánosságban megbecstelenítő és meggyalázó állításokról szólt; de azt még sem lehetett róla mondani, hogy jogilag helytelen felfogáson alapult. Úgyde azon módosítás után a törvény most már nem esak nem kimerítő, de egyenesen hibás, mert az általános kifejezés helyett, mely benne volt, és mely legalább annyiból megállhatott, mivel valamennyi részleges fogalmakat magában felölelte, határozottan részleges fogalmat jelző kifejezés tétetett belé, a minek következése az, hogy szorosan véve csak is ezen egyik részre van büntetés szabva, a másikra pedig, mely szintén minden országban büntetésre méltónak ismertetik el, nincs. Ezen bajnak anyagi oldalán azonban, mint fenébb kimutattuk, még némileg lehet segíteni az által, hogy a bíró a törvénymagyarázathoz folyamodik. De jár a törvény ezen hibás szövegezésével egy másik, az említettnél még sokkal nagyobb anomália alaki tekintetben, és pedig azon kérdéseknél, melyek az esküdteknek feltétetnek. És ezzel közvetlenül reá térünk kitűzött feladatunkra, arra t. i. hogy megmutassuk, vajon hol rejlik oka annak, hogy esküdteink némely verdiktje látszólag ellentétben áll a jogtudomány által megállapított fogalmakkal. A főkérdésuek, mely az esküdteknek a vitázat berekesztése után feltétetik, mindig olyannak kell lenni, mely a törvény által büntetésre méltónak mondott eselekvényt magában foglalja. Ámde sajtótörvényünk 10. 11. és 12. §§-ai büntetést csak is arra szabnak, ha valaki mást rágalmakkal illet. Tehát a „rágalom" szónak, vagy legalább ezen szóval összekötött bűnös cselekvéuy definitiójáuak benne kell foglaltatnia a főkérdésben. — Tegyük fel már most azon esetet, hogy oly becsületsértési vád forog fenn, melyben nincs rágalom, vagy is melyben nem erkölcstelen vagy törvénytelen cselekedetekkel hamis vádolás foglaltatik, hanem valaki tények felhozása nélkül gyalázó szavakkal illettetik (becsületsértés szűkebb értelemben). Ha ezen esetben a kérdés ugy tétetnék fel: „Foglaltatik-e az inkriminált czikkbeu becsületsértés", és az esküdtek erre, valamint a bűnösség kérdésére is ,,igeu"-nel felelnének, akkor az esküdtszéki bíróság nem szabhatná ki a büntetést, miután a törvény nem a becsületsértésre, hanem csak is a rágalmazásra határoz büntetést. Vádlott jogosan hozhatná fel, hogy büntetni valakit csak oly tettért szabad, melyre a törvény büntetést szab, már pedig a törvény itt csak a rágalmazásra szabván büntetést, ha az esküdtek nem mondják ki, hogy a vádlott a rágalmazás bűntettében vétkes, akkor nem lehet őt büntetni. Ennélfogva az esküdtekhez intézett főkérdés a törvényben használt kifejezés értelmében mindig ugy tétetik fel: „Foglaltatik-e az inkriminált czikkbeu rágáló mV"*j Az esküdtek azonban igen jól tudják, hogy rágalom alatt nem azt kell érteniök, a mit ezen kifejezéssel a jogtudomány összeköt, t. i. erkölcstelen vagy törvénytelen cselekedetekkel való hamis vádolást, hanem általában becsületsértést. Ók tehát noha jogilag nem helyesen, de a törvény hibás szerkezetének megfelelőleg, ott is, hol nem rágalom, hanem gyalázás forog fenn, kimondják a rágalmazás bűntettét. Ennek következménye azonban az, hogy ily esetekben noha rágalmazást constatálnak, nélia még is felmentik a vádlottat. Es ebben vau a jogi anomália. Mert ha egyszerű becsületsértés forog fenn, ebből még nem következik az, hogy vádlott egyszersmind bűnös is; ha azonban rágalom forog fenn, ezen fogalomban eo ipso benne lévén az, hogy tudva hamisan terhelte az illetőt törvénytelen vagy erkölcstelen cselekvénynyel, bűnösnek kell lennie. Hogy tehát esküdteink gyakran ott is, hol rágalmazást mondanak ki, a vádlottat felmentik, ez kétségtelenül ellenkezik ugyan a jogtudomány által iuegállapított azon fogalommal, melyet a „rágalom" szó kifejez, de ők a „rágalom" szó alatt általa ban becsületsértést értenek. Es hogy így kell eljárniok, azt okozza azon kényszerhelyzet, melyben a törvény hibás szövegezése és a hoz^tjok intézett kérdések kiszabott alakisága miatt vaunak. Világos ebből, hogy kik azt mondják, miszerint esküdteink Bnkényszérüleg ítélnek, vagy hogy nem épen értenek a dologhoz, azok e vádak felhozásával csak azt mutatják, hogy ép ők nem ismerik eléggé a törvényt. Az esküdtek, a mint kimutattuk, helyes tapintattal olykép járnak el, a mint a törvény hibás szövegezésével szemben az anyagi igazság megkívánja, és hivatásukat felfogván, nem áldozzák fel, mivel nem szabad feláldozniok, a lényeget a formának. 7 ~ >A bíróságok székhelyei és a szervezet költségei. Molnúi- Józsefiigyvéd úrtól. A 25-ös bizottság munkálatának azon része, mely az egyesbiróságok hatáskörét a telekkönyvek decentralisatiója mellett 5000 fntig, s 50. hold ingatlanig kiterjeszteudunek tartotta káros-e, vagy hasznos, annyira megvitattatott a jogászközönség által, hogy szerénytelenséguek tartom részemró'l ez érdemben szószaporitással a „Themis* hasábjait igénybe venni akarni; de van még egy nagy érv, az egyesbiróságok hatáskörének oly nagy kiterjesztése ellen, mely államgazdászutilag uem csak a jelenben, hanem maradandólag jövőre is tekintetbe vételt igényel. Ha az egyesbiróságok hatáskörébe tesszük át a telekkönyveket, 5000 ft, s 50. hold feletti birói illetőséggel, akkor nem minden egyes megyében, de 3. megyére is felesleges s pénz pazarlás lenne a törvényszék felállítása,; mert nem *) A pestkeruleti sajtóbiróság gyakran a rágalom mellé a becsületsértést is belefoglalja, és igy teszi fel a kérdést: » Foglaltatik-e az inkriminált czikkben becsület sé rtő rágal o u?" Ezáltal egyrészről elegetakar tenni a törvénynek, mely csakis a rágalomról szól, másrészről pedig, ha nem csalódunk, azon szó által „becsületsértő" figyelmeztetni akarja az esküdteket arra, hogy a rágalom nem valódi értelmében veendő. lenne a törvényszék tagjainak dolguk, legalább fizetéseikkel arányos dolguk nem lenne. Magyarországról magunk hirdetjük, hogy BldmivelŐ ország: az ipar és kereskedelem aíig éli még csecsemő korát egyes nagyobb városok s még csak kiépíteni kezdett vaspályáink néhány forgalmi pontjainak anyai kebelén; a birtokváltozások is 50.:: ,holdon belül gyakoriak csak, 50. holdon felül pedig ritkán fordulnak elő; telekkönyvi ügyek feletti bíráskodás 5000 fnt, s 50. holdnyi illetőséggel felruházott egyesbiróságok mellett tehát, — mé" nem is az ipar és kereskedés főforgalmi pontjain, hanem, hogy az építkezési költségeket indokolhatlan gazdálkodással megkíméljük, a megyéknek gyakran jelentéktelen faluszerü székhelyein felállított— törvényszékeknek egyenként, egy év alatt alig lesz 3 csőd, — 50. váltó, — 5. ötezer intőn, — és 50. ötven holdon felüli feldolgozandó perük ; a mely contigens három megyében sem teszi ki oly ősszegét a törvényszék "által elintézendő polg. jogi kérdéseknek, hogy egy három megyére felállított törvényszéket munkával elfoglaljon. Ha a 25-03 bizottság mielőtt munkához fogott, az igazságügyi ministerium utján a jelenlegi megyei, s városi törvényszékektől egy oly kimutatást kivánt volna megszerezni, mely nem csak a kezelt perek számát, de a pertárgyát, a váltótörvényszékek kimutatása pedig a váltóperek egyes megyei contigeusét is kitüntette volna, a fennjelzett illetőségi alapon még sokkal több egyesbiróságot, és sokkal kevesebb törvényszéket hozott volna javaslatba, mint ily kimutatások nélkül javaslatba hozott; — mert: a fenntebbiekrol meggyőződve, gazdászati szempontból nem javasolhatott volna minden, hanem alig 30. megyére egy-egy törvényszéket, több megyéket pedig össze csoportosított volna két, három megyérei hatáskörű törvényszékek alá. A volt cs. k. járásbíróságok hatásköre sokkal szűkebb volt, mint a 25-ös bizottság által javaslatba hozott egyesbirósági hatáskör, mégis 1861-ig a bes/.terczei cs. k. megyei törvényszék hatósági köre Zólyom- és Barsmegyére, a balassa-gyarmathi cs. k. megyei törvényszéké pedig Nógrád- és Honthmegyére terjedt ki; sokkal több jogi kérdések voltak tehát a szűkebb körű cs. k. szolgabiróságok mellett a cs. k. megyei törvényszékekhez utasítva, mint lennének a javaslatba hozott 5000 fnt, s 50. hold illetőségű egyesbiróságok mellett a kir. törvényszékekhez; mégis, ama cs. k. megyei törvényszékek két megyének hozzájuk tartozó peres kérdéseit nem csak képesek voltak elintézni, de sokkal gyorsabban elintézték, mint a jelenlegi megyei törvényszékek egy megye peres kérdéseit elintézik, s ama restantiáknak, melyeket tőlük a megyei törvényszékek mégis által vettek, oka nem az volt, hogy el nem intéztethettek volna, hanem mert állásuk bizonytalanságában a cs. k. megyei törvényszékek személyzetét elhagyta az utolsó időben a munkakedv, s a havonkénti munkakimutatás sem kívántatott meg az utolsó időkben a főtörvényszékek által. A felett, ha váljon társas- vagy*egyesbirósági rendszerre fektessük e igazságszolgáltatási reformunkat, a vita a társasbirósági rendszer javára döntetvén el, az egyesbirósági illetőségnek javasolt széles körbeni kiterjesztését többé államgazdászati szempontból sem lehetue helyeselni; de ugy a törvényszékek, mint a járásbíróságok székhelyeinek meghatározására döntő befolyással csak az ipar, és kereskedési forgalom fokának kellene egyedül bírnia; mert a peres kérdéseknek legalább 80 százaléka, tartozzanak azok bár a törvényszékek, vagy az egyesbirák illetőségéhez, ma már az ipar- és kereskedelem pontjain jő létre, s a kiválóan gyors igazságszolgáltatástól függő ipar, és kereskedelem kára nélkül máshol elég gyorsan elsem intéztethetnek az ipar- és kereskedelem peres kérdései, bármily jó bírósági szervezet- s perrendtartás mellett sem. Mi azonban az igazságszolgáltatását, mely nem lehet többé tisztán megyei, hanem országos, ma is megyeileg akarjuk tekinteni; ugy tartjuk, hogy a megye befolyását, erejét csonkítjuk meg akkor, ha a törvényszéket a talán ipar, és kereskedelmi tekintetben jelentéktelen, csupán a megye háza által várossá lett faluszerü megyei székhelyről, Barsmegyében például Aranyos Maróthról, egy ipar és kereskedelmi tekintetben igen is jelentékeny, de ugyan azon megyében lévő városba, p. o. Barsban Lévára tennénk által, s ezen a kereskedelem és ipar ellen, csak saját kárunkra elkövetendő szükkeb-