Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 20. szám - Igaz-e hogy esküdtszékeink verdiktjei jogi szempontból nem állják ki a próbát?

Második évfolyam. Megjelenik minden kedden; a «magyar jogaszgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztöhez a mefrrendelések a kiadó-hivatall.os intézendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. 20. szám. THEMIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Pest, máj. 16. 1871. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vidéken béruientes szétküldéssel: negyede\re . . 2 frt. felerre . . . . 4 .. cgen. évre . . . S ., Kiadóhivatal : váczi-utcza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: JRUDNYÁNSZKY A. TARTALOM Igaz-e hogy esküd székeink verdiktjei jogi szempontból nem állják ki a próbát? Dr. Feyer Lásló úrtól. - A bíróságok székhelyei és J«l k0-r gT- S TáJ JÓ/Sel,?rtól- ~ A fra«cziaorsZági moratórium és a pesti kereskedelmi és iparkamara. - Dietrich ur és a maSiio- tS" 7 • ? f6f nrtóL,r perreudünk néhány §§-ai a gyakorlatban. - Az országházról. - A kolozsvári úgyvédegylet észrevételei. Vege ) - A m1Skolczi úgyvédegylet észrevételei. - „Esküdtszéki Csarnok." Esküdtszéki tárgyalás. - .Törvényszéki tárgyalások." Uroszi-lalányi-fele bunper. - Vegyes közlemények." Lapszemle. - A curiai döntvényekben kimondott elvek. - Kinevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések stb. Különfélék. - Értesitő. - Szerkesztői posta. - Kivonat a „Budapesti Közlönyéből Igaz-e hogy esküdtszékeink verdiktjei jogi szempontból nem állják ki a próbát? Dr. Fey er László úrtól. Esküdtszékeink verdiktjei elleu többé kevésbé határozott alakban gyakran hallhatók jogászköreinkben kifakadások, és így nem lesz felesleges kissé közelebbről megvizsgálni, mennyiben galaposak azok és mennyiben nem. Mivel pedig leginkább hallhatók panaszok jogászok részéről a becsületsértési sajtóperekben kimondott verdiktek miatt, ezen verdikteket kelleud bonczkés alá vennünk. Mielőtt azonban ezt tennők, szükséges hogy a 48-iki sajtótörvénynek a becsületsértésekre vonatkozó §-ait elemezzük. A becsületsértésekről a sajtótörvény 10. 11. és 12. §§-ai szólnak, melyek igy hangzanak : 10. §. Ki a törvény által alkotott valamely hatóságot vagy testületet rágalmakkal illet, két évig terjedhető fogsággal, és 100 ftig emelkedhető pénzbirsággal büntettetik. 11. §. Ki valamely köztisztviselőt vagy közmegbizatásban eljárót hivatalos tetteire vonatkozólag rágalmakkal illet, egy évig terjedhető fogsággal és 600 ftig emelkedhető pénzbírsággal büntettetik. 12. §. Ki magánszemélyt rágalmakkal illet, hat hónapig terjedhető fogsággal és 300 ftra emelkedhető pénzbirsággal büntettetik. — A törvény tehát büntetést csak arra szab, ha valaki mást „rágalmakkal illet" Tudjuk azonban, hogy a tágabb értelemben vett becsületsértés kétféle lehet, vagy rágalmazás, midőn valaki akár bűntett-, akár más törvénytelen vagy erkölcstelen cselekvénynyel tudva hamisan terheltetik, vagy szűkebb értelemben vett becsületsértés, midőn valaki tények felhozása nélkül sértő szavakkal illettetik. Hazai törvényeink ezen megkülönböztetést szintén megteszik, de nem ily értelemben. A magyar törvény ismer hamis feladást (falsa delatio), mely alatt érti valakinek a felsőbbség előtti szándékos hamis feladását bűntettről azon czélzattal, hogy vizsgálat és fenyíték alá vétessék, (Ezen fogalom tehát szűkebb, mint a rágalomé.) Ismeri továbbá a becsteleuitést (dehonestatio), melyet a hármaskönyv II. 72. igy ir körül: Dehonestatio est evidens vituperium proprie tale, quod inducit iufamiam, (mely definitió magában foglalja a szűkebb értelemben vett becsületsértés fogalmát, és a rágalom fogalmának egy részét.) Az ausztr. büntető törvény ugyanazon két főmegkülönböztetést teszi, melyet a magyar, és a magyar törvényben foglalt „hamis feladás" értelmében a rágalom (Verleimdung) kifejezését használja, de a becsületsértésnek ezenkívül több alosztályát különbözteti meg, melyekben benne foglaltatik, az ha valaki meghatározott becstelen vagy erkölcstelen cselekvénynyel hamisan terheltetik, továbbá az is, ha valaki határozott tények felhozása nélkül megvetésre méltó tulajdonságokkal és érzelmekkel nyilvánosan vádoltatik. Az 1843-iki büntető törvénykönyvi javaslat még világosabban megkülönbözteti mindezen fogalmakat, t. i. egészen külön választja a hamis feladást, külön a rágalmat és külön a becsületsértést. A hamis feladást a fenébb kifejtett értelemben határozza meg. A javaslat szerint a Vigalom határozottan megnevezett bűntett erkölcstelenség ráfogásában, a becsületsértés pedig abban áll, ha valaki becsületsértő általános kifejezésekkel szemben megtámadtatik, távollétében nyilván és közbotránkozással lealacsonyittatik. Ezen megkülönböztetést a 48-iki sajtótörvény, mint a fenébb idézett §§-ból látszik, nem teszi meg. A 10. 11. és 12. §§. csak azt mondják, hogy a ki „rágalmakkal illet", és ez alatt értik valamennyi becsületsértéseket, vagyis a rágalmat és a szorosabb értelemben vett becsületsértést (gyalázást, Schmáhung.) Következtetnünk kell ezt abból, hogy egyrészt ez utóbbi nem is említtetik a törvényben; másrészt pedig azt sem lehet feltenni, hogy a törvény csak is a rágalmat akarta volna büntetni, a szűkebb értelmű becsületsértést (gyalázást) azonban nem. Megjegyzendő ezen kivül, hogy a törvény 24. §-a, mely a bizonyítás korlátait szabja meg, csak is „megbecstelenítő, meggyalázó, sértő „állításokéról szól, és azt mondja, hogy ezek bebizonyítása nem engedtetik meg. A törvény által használt ezen kitétel alatt pedig szorosan véve csak is a szűkebb értelmű becsületsértést, a gyalázást kellene érteni. De mivel az nem tehető fel, hogy a törvény ne akarta volna megengedni a sértő kifejezések bebizonyítását, ha azok tények említése nélkül használtatnak, ha azonban egyszer a tények már felhozattak, akkor a bebizonyítást meg akarta volna engedni, ennélfogva következtetnünk kell hogy itt is a „megbecstelenítő, gyalázó, sértő kifejezések" alatt értetik a szűkebb értelemben vett becsületsértés és egyszersmind a rágalom. A törvény tehát az egyik helyen, ott t. i. hol a büntetés kiszabatik a becsületsértésnek csak is egyik fajáról, a rágalomról szól, a másik helyen pedig, hol az eljárás módja határoztatik meg, szól a másik fajról, a gyalázásról. Ebből, miután ezen két rendelkezésnek csak ugy van értelme, ha egymással correspondeálnak, szintén nem lehet egyebet következtetni mint azt, hegy ezen két kitétel „rágalmakkal illet", és megbecstelenítő, „meggyalázó, sértő állitások" a törvény által azonos értelmüekuek vétetnek, vagy is értetik azok alatt a tágabb értelmű becsületsértés, melyben benne foglaltatik a rágalmazás és a szűkebb értelemben vett becsületsértés vagy is gyalázás. Még világosabbá és úgyszólván minden kételyen felülivé teszi ezt a sajtótörvény legilletékesebb commentárja, a 48-iki országgyűlés naplója, melyből kivehető a törvény keletkezési módja. Ugyanis a sajtótörvény azon szövegezésében, melyet rendek táblája eredetileg elfogadott, a 10. 11. 12. §§. igy hangzanak: 10. §. A ki törvény által alkotott valamely hatóságot vagy testületet nem megbírál, de meggyaláz, vagy m egbecstelenit, két évig stb. 11. §. A ki valamely köztisztviselőt vagy közmegbizatásban eljárót hivatalos tetteire vonatkozólag nem megbírál, de meggyaláz vagy megbecstelen i t, egy évig stb. 12. §. A ki magán személyt gyaláz meg, becstel enit meg, 6 hónapig stb. A főrendiház ezen javaslaton némely módosításokat tett, melyek azonban nem ezen idézett §§-ra vonatkoztak, és a módosítások elfogadása végett a rendek táblájához visszaküldte a törvényjavaslatot. Mielőtt az ismét tárgyaltatott volna a rendek tábláján, a ház bizottsága által több rendbeli uj módosítás ajánltatott, melyek el is fogadtattak. Ezek közt van az is, hogy a fenebbi három §-ban ezen szavak helyett „nem megbírál, de meggyaláz vagy megbecstelenit" tétessék ezen kifejezés „rágalmakkal illet." Ezen módosítást a rendek táblája a főrendiházhoz küldött üzenetében csak is azzal indokolja, hogy „az életbeni nyelv.szokásból kiindulva, ezt czélszerübbnek vélnők.'^ Látjuk tehát ebből, hogy az eredeti szövegezés szerint a 10.11.ésl2. §§-bana 24 §-ban használtakkal a mint szükséges is, azon os kifejezések foglaltattak, (megsrvaiáz, megbeestelenit: megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások.) Ezen krfeje-