Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 19. szám - A fertőtavi ügyben hozott másodbirósági határozat

— 217 — „Quid consilii" — ez a törvényhozó vezércsillaga. Ám szóljon, — s ki által szólhat illetékesebben mint a T. Cs. czikkezője által — a tapasztalat és tudomány, hogy „quid consilii", — de ez nem ad czimet a tételes szabványoknak „in thesi" megdöntésére. A mi tény az tény, bármennyire ellenkeznék is az emberi tudat összes theoriájával, — a mi tételes az tételes, ha bérczet hordunk is tetejébe az antitheoriákból. Ha példát mutat a törvényhozásiterrenum „quid juris" akadékoskodásokra ott is hol „quid consilii" a delejtű, — ne kövesse ez eljárás visszásságát a törvén yt udományi terrénum „quid juris'' kérdésnek „quid consilii" szerint eldöntésével. Maradjunk meg annak a törvényi kimondásnak ugy a mint adva van jól felfogott értelmezésénél, mire szerintünk egyáltalán legjobb közeg a tárgy természetéből merített distinctio. Kisértsük meg ezt annak a fatális XIX. czikknek is egész tartalmán: Mintegy az egész czikk tárgyának, terének, — melyen mozog — megjelölésében álló főíogalom az első szavaiban foglalt általános kimondás: „az íd. törv. szabályokban foglalt, egyéb intézkedések iránt a következők rendeltetnek'1, s azzal tárgyának részletezéséhez fogván, ezt négy pontba loglalja össze, mely két különváló egészre oszlik u. m.: a) az 1., 2., 3. pont csak a bennök különkülön megnevezett tárgyak tekintetében válik szét egymástól (igy az 1., szól a magánjog büntetőjog, csőd, keresk. sat. eljárásról; a 2., a „telekkönyvekről" a 3., „a váltótörvényről") de az azok iránti rendelkezés tekintetében (mindegyikben azoknak „fentartása" mondatván ki) együtt egy összefüggő egészet képez szemben, b) a 4-ik ponttal, mely meg tárgya tekintetében közös az 1., 2., 3., pontok mindenikével, mert visszaviszonyul azoknak mindenikére ezen kezdő szavai által: „a hol ezen intézkedésekben" — sat. Közös, igen, a tárgy tekintetében, az előbbi pontokkal de ellentét (s nem ellenkezés) amazoknak rendelkezésével szemben, mert azt mondja: ,,a hol ezen intézkedésekben, valamint az ezek által (tehát a IV. 24. §. által is) fentartott korábbi törvényekben és rendeletekben (tehát az id. Csrsz.-ban is) akár az osztr. p. pr.-ra akár az id. t. szabályokra vagy az ezek által fentartott alaki törvényekre történik hivatkozás; az 1868. 54. tcz. határozatai alkalmazandók." Igen is ez ellentét az a) alá foglalt pontok rendelkezésével szemben, mert ott van általános fentartás, itt különös részbeli megsemmisités illetőleg helyettesítés, — a nevezett alaki törvényeknek az 1868. 54. tcz. határozataivali helyettesítése. Hogy mennyire íér meg egymással általános és kivételes szabály mint ellentét, anélkül, hogy ellenkezéssé változnék, mutatja ezer példáját az élet, a tudomány, a törvény. — mutatja épen a nevezett czikk más kérdésen kívül álló tárgyaiban. így kimondatik például általában a 2., pontban a°*telekkönyvekről szóló (I. r. XII.) fejezetből a 145. §. fentartása: (épen ugy mint a csó'dről szóló IV. résznek egészben — tehát 24. §-ában is — fentartása) Az I. r. XII. fej. 145. §-a fentartja az 1855. decz. 15. telekkönyvi rendeletet egyáltalában a tkvi ügyekre (épen ugy mint a IV. r. 24. §-a az 1853. jul. 18. Csr. szabályt az ennek hatálya alatt indult csődügyekre.) Engedje már most a mélyen tisztelt czikkiró ür átvinni az ő okoskodását utolsó betűjéig csak a suppositumot helyettesítve, u. m. 1869. mart. 30. Imr. XIX. cz. 1., pontját — ugyanazon czikk 2. pontjával; az Id. t. szab. IV. r. 24. §-át — ugy annak I. r. 145. §-ával; az Id. Csrszabályt a tkönyvi rendelettel s a Csrsz. oszt. p. pr.-ra hivatkozó §§-ait a tk. rend. 99., 134., 148., sat. az osztr. p. prendtartásra világosan kifejezve hivatkozó §§-aival: — váljon ha áll a mit K. ur a „T. Cs."-ban mond, nem kellene-e itt is épen stricte csak az osztr. p. p. rendtartást követni, s ha követtük mit tevénk ? Sarokkal tiportuk a törvényt az 1869. mart. 30. Imr. 4. pontjában; s ha maradunk e XIX. czikk kimondásának korlátján belől tételesnek tekintve a mi tételes: nem kell itt „az 1868. 54. tcz. határozatait alkalmaznunk" és ekkor mi az eredmény? Az, hogy nem lesz többé „nagyon általánosan tartott s ennélfogva homályos' a 4. pont, mert ismert a tér, a tárgy, melyre saját kimondásánál fogva vonatkozik és kiderül annak minden szócskája. Nem lesz az többé „ellenmondó" az 1-ső ponttal, mert szépen magában öleli ennek általános fentartásban álló rendelkezése a 4-iknek az osztr. p. pr. sat. alaki törvények 1868. 55. tczikkbeli helyettesítése iránti kivételes szabályát. Ha az alap, melyből kiinduláuk, nem a tárgynak tetmészetéből merített hív felfogás, — de egy légbe függő hypothesis lenne; még akkor is maga ez eredmény: a törvény kimondása körüli minden „homály", — minden „ellenmondás" elhárítása, — feljogositna bennünket, hogy a vázolt nézetnek szerényen, de bátran érvényt követeljünk szemben ugy a jogi közönséggel, mint különösen bíróságainkkal s kivált a leglőbb itéló'székkel, melynek nézetébeni correctoráúl szánja el megnevezetten K. ur egész czikkét annak záradékában. Mindenesetre pedig szabad legyen egyáltalában kimondani, hogy óvakodjunk egymás ellen iramitani akár tételes szabványt bölcseleti eszmékkel, mert ezeknek világuk különböző, akár tételes szabványt tételes szabvánnyal, mert ezeknek világuk egy s ott azon a kis téreu kell azoknak — addig a mig, — de élniök együtt. Organisatio, ez most feladata mind a törvényhozónak midőn teremt, mind a t ö rj vénytudónak, midőn a létező törvények lomhalomjából a jogélet alakját összealkotja. | És az organisationak ugy felel meg a distinctio, | mint az organismusnak a rendszer. Csakhogy amaz distinguálja tárgyának bölcseleti 1 é I nyegét, — ez distinguálja •— és exclusive | csak azt distinguálja: — a törvény enunI c ia tu mát. j K

fertőtavi ügyben hozott másodbirósági határozat. Herczeg Eszterházy, gróf Széchenyi Béla és Zalka János győrmegyei püspök mint felpereseknek Sopron és Ruszt városok mint alperesek elleni perében e lapok mult évi 24. és 25. számaiban közlött alperesi fellebbezés és semmiségi panaszt elintézőleg a pesti királyi Ítélőtábla következő Ítéletet hozta, mely még a legfőbb Ítélőszék felüibirálatának tárgyát is képezendi: Palkovits Károlynak, mint az Eszterházy herczegijavak zárgondnokának,gróf Széchenyi Bélának, Zalka János győri megyés püspöknek mint felpereseknek, — Kurtz Endre, Sopron szab. kir. város, és Gábriel Károly Ruszt szab. kir. város polgármesterei s általuk a nevezett két városi közönség, mint alperesek ellen, a kiszáradt Fertő tavából Sopron és Mosón megyék között nádori bíróság által teljesített határvonalazással Sopron megye területére ejtett Fertő tavi fenék földnek — Sopron és Ruszt városoknak kizárásával, — köztük tagositv leendő felosztása iránt Sopron vármegye első alispánja előtt 1867. évi october 7-én 95. szám alatt indított s sommás szóbeli uton befejezett perét, melyben az elsőfolyamodási bíróság 1869. évi october 31-én 140. sz. alatt kelt ítéletével az alispáni bíróság illetékességét az első rendű alperes szab. kir. Sopron városa, mint Medgyes és Balf községek volt földesura, s ottani birtokos, valamint szab. kir. Ruszt városa ellen, ugy szintén a sommás perutat is megállapítván, szab. kir. Ruszt városát a meder feloszlatásánáli részesülésből általában kizárta, — Sop) ron. szab. kir. városát ennek Medgyes és Balf községbeli volt földesúri jogaira való tekintettel aránylagosan felosztatni rendelte. Ellenben ugyan szab. kir. Sopron város közönsége ellen, saját területét tekintve az alispáni bíróság illetőségét leszállította, — a felosztási kulcsnak, és a felosztás egyéb módozatainak megvitatása végett pedig a nyílt Fertő meder felosztásához jogositottakul elismert három rendbeli felperest és első rendű alperes várost, — mint Balf és Medgyes földes urát a jelen per folytatására utasítván, a peres mederföldhöz tulajdonjog és törvényes arány czimén formálható igények érvényesítésért a törvény rendes utján minden peres fél részére fenhagyta; — végre a perköltségeket illetőleg szab. kir. Ruszt városát azok megtérítésének terhe alól fölmentette; — azonban az Eszterházy javak zárgondnoksága részére 84 ft 65 kr, gróf Széchényi Béla részére 49 ft 90 kr Zalka János győri megyés püspök részére 37 ft 92 kr, és Sopron szab. kir. városa részére 72 ft. 86 krban megállapítván, azoknak osztályrészeik arányában a meder felosztás hitelesítése alkalmával leendő megfizetésére a meder földhöz jogosított négy birtokost kötelezte, mind három felperesnek és másodrendű alperes szab. kir. varosnak, semmiségi panasza és felebbezése folytán pedig a kir. curia mint semmitőszék 1869-dik évi 4795. sz. alatt halározatával magát illetéktelennek kimondván, a kir. ítélő tábla 1870. évi febr. 9-én 36. sz. alatt kelt végzésével Ruszt vá« ros semmiségi panaszának helyt adva az alispáni bíróság ítéletét leszállította; azonban a m. kir. curia, mint legfőbb Ítélőszék felperesek részéről közbevetett semmiségi panaszszal egybekötött felebbezés folytán 1870. évi június hó 22-én 311. sz. a. hozott végzésével a kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával az alispáni birós ág illetékességét az általa hozott Ítéletben fogla lt ide vonatkozó indokoknál fogva megállapítván, a periratokat a kir. itélő táblához az eljáró első bíróság fellebbezett ítéletének érdemleges felülvizsgálása végett visszaküldötte. Ezen legfőbb itélőszéki végzésnek a felekkel közlése s ennek eszközlése után a periratoknak további intézkedés végetti föltejesztését elrendelő 1870. július 4-én 835. sz. alatt hozott kir. táblai végzés értelmében az eljáró alispáni bíróság 1870-dik év július 8-án 82. sz- a. intézkedett ugyan, azonban felpereseknek a periratok felterjesztése előtt 1-ső rendű alperes Sporon szabad kir. város irányában érdemleges ítélet hozatalát sürgető s 1870-dik évi augusztus 15-én benyújtott kérvénye, — illetőleg felfolyamodványára 1870-dik évi november hó 2-án 93. sz. alatt hozott ítéletével Sopron sz. kir. várost, mint ilyent a nádori bíróság intézkedése által Sopron megye területéhez ejtett Fertő tavi fenékföldnek felosztásánál, a részesülésből teljesen kizárta; most nevezett városnak 1870. évi. novbr. 15-én. 128 szám alatt közbevetett semmiségi panasza és felebbezése, valamint 2-od rendű alperesnek már előbb közbevetett felebbezése folytan a pesti kir. itélő tábla: az 1871-dik évi január hó 17-dik napján tartott nyilvános ülésen vizsgálat alá vevén következő: ítél etet ho zott: A semmiségi panasznak helye lévén; az alispáni bíróságnak Sopron szab. kir. város mint ilyen ellen 1870-dik évi november 2-án 93. szám alatt hozott érdemleges Ítélete megsemmisíttetik, és egyidejűleg az eljáró bíróságnak 1869-dik évi october 31-én 140. szám alatti Ítélete vétetvén vizsgálat alá, az Ruszt sz. királyi városra nézve megváltó ztatik, és a nevezett város a Fertő nyilt medrébőli részesülésre jogosítottnak mondatik ki; ugyan azon ítéletnek Sopron szab. kir. várost mint Balf és Medgyes helységek egykori földes urát érdeklő pontja pedig helybenhagyatik. Sopron szab. kir. város mint ilyennek saját területére nézve a beavatkozási jog, mennyiben azzal élni akarna, fennhagyatik; az ítéletnek azon része, mely a felosztást ideiglenesnek jelenti ki, s illető feleknek a tulajdoni jog s arányosítás iránt a törvény rendes útját fentartja, — mellőztetik; az eddigi perköltségekre nézve indokaiból helybenhagyatik, oly meghagyással: hogy 2-od rendű alperes költségeit az eljáró bíróság utólag állapítsa meg; végre a per folytatása iránti utasítás helybeuhagyólag 2-od rendű alperesre is kiterjesztetik. Indokok: I. A m. kir. curia mint legfőbb ítélőszék 1870-dik évi június 22-én 311. sz. alatti végzésével a kir. itélő táblának azon évi február 9-én 36. sz. a. határozatát megváltoztatván, illetőleg feloldván, az alispáni bíróság illetékességét az 1869-dik évi october 31-én 140. sz. a. Ítéletben foglalt arra vonatkozó indokoknál fogva állapította meg. Megváltoztatta tehát a m. kir. curia mint leglőbb ítélőszék egyedül a kir. itélő tábla végzését, s teljes erejében fennhagyta az eljáró bíróság ítéletének azon részét, mely 1-ső rendű alperes, mint szab. kir. város ellen saját városi területét tekintve az alispáni bíróság illetőségét leszállította, — sőt hivatkozott is az első bírósági Ítéletben idevonatkozó indokokra ezek pedig csak elsőrendű alperes, mint balti s medgyesi földbirtokosra s 2-odrendü alperesre vonatkoznak s határozottan kiemelik, hogy elsőrendű alpe • res mint kir. város felett az alispáni bíróság soha sem gyakorolt bírói hatalmat. Ily helyzetben az eljáró alispáni bíróság annál kevésbé volt hivatva 1-ső r. alperes városi területére nézve érdemileg Ítélni, mivel az érdemleges vizsgálatra utasított kir. itélő tábla a pernél XXVI. sz. a. levő 1870. jun. 4-én 835. sz. a. kelt rendelvénynyel a legfőbb itélőszéki végzést csak a felek értesítése végett küldötte le a az összes periratok további