Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 18. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra. [3. r.]

207 — bizalmatlanság el nem távozik s olv elmélkedésekre vetemednek, oly befolyások létezését hiszik, melyek Őket a törvényesség szeretetétől, az azok iránti bizalom és hódolattól megfosztják. A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyin in isteri javaslatra. V'(Folytatás.) III. FEJEZET. Az ügyvédi dijakról. A midőn a tj. a feleknek és az ügyvédeknek azon, ugy szólva, természetes jogukat meg illetőleg visszaadja, melynélfogva az ügyvédi jutalomdíj és idővesztési költségek iránt -zabádon egyezkedhetnek; ezzel is azon vívmányok egyikét ezélozza nálunk meghonositni, melyeket a helyes és észszerű elmélet, valamint a más országokban kipróbált gyakorlat czélszerüeknek, a coneuráló igényeknek megfelelőknek bizonyított be. Ezen vívmány értékét azonban nem csekély mértékben csökkentve látjuk a 28. §. a) és b) alatti pontok rendelkezései által. Amaz ugyanis az előleges egyezkedésben meghatározott jutalomdíj leszállítását rendes per uton kérhetni megengedi a félnek, ha az ügyvéd az ily egyezkedésnél a becsületes ügyködés szabályait és mérséklet korlátait tekinteten kivül hagyta, A mi a becsületes ügyködés szabályait illeti, erről a jelen tjavaslatban említést tenni merőben fölöslegesnek, de sőt veszélyesnek tartjuk. Mert, ha az ügyvéd a kérdéses egyezkedésnél oly nyomást vagy behatását gyakorolt védencze akaratára, hogy ez nem volt jogi értelemben szabad, a szerződés de jure érvénytelen és a félnek nyitva áll az ut az eképen létrejött szerződést a körülményekhez képest vagy bűnügyi vagy polgári uton érvényteleuitni. Nincs ennélfogva ok arra, hogy e tjavaslatban a fél érintett joga különlegszabályoztassék vagy épen e tekintetben utasítás adaasék neki, mert előre látható, -hogy sokan érdj&kük változtával haszonlesés czéljából, ezen rendelkezést kínálkozó alkalomnak fogják tekinteni és felhasználandják az egyezkedés tárgyát képező jutalomdíj leszállítása kérésére, és igy gyakori esetekben oknélkűli perekre fog jogczimet szolgáltatni. Ha még tekintetbe vétetik, hogy ezen intézkedés a szabatos fogalom meghatározás merő hiányában szenved, mert azt, hogy mi a becsületes ügyködés, alig ha bírja valaki definiálni, és hol vannak megírva ezen ügyködés szabályai, azt senki sem mondhatná meg — igazolva látjuk azon ajánlatunkat, hogy ezen rendelkezés hagyassák ki — valamint azon további is, mely mérséklet korlátaira vonatkozik. Mert a mérséklet fogalma a szó teljes értelmében relatív. Azon jutalomdíj, a mi az egyik ügyvédnek munkájához és szolgálataihoz képest nagynak tűnik fel, a másikra nézve kicsiny lehet. Az egyezkedésnek épen az a czélja,^ hogy a jutalomdijt állapítsa mérlevonja el akár a fél, akár egy harmadikmeg és golésének ingatag és arbitrarius teréről. A midőn ezen rendelkezésben még kinálkozóbb alkalom rejlik, mint sem a másikban, ilyféle és előreláthatólag a leggyakoribb esetekben alaptalan és eredmény nélküli perek előidézésére; mindkettő még azon további erkölcsi szempontból sem helyeselhető anomal következményre vezet, hogy az adott szó, illetőleg felvállalt, kötelezettség megszegésének megkönnyítésére törvényes alkalmat szolgáltat és az ügyvédet a felek hurczolásának, gyakran zsarolásának és legtöbb esetben compromitálásáuak teszi ki, mire azok számítván gyakran fog nekik ebbeli önzés kitűzte czéljuk kivitele sikerülni, mert az ügyvéd annak kikerülése végett, nehogy a bíróságok előtt oly kényes kérdésekben hurczolásnak legyen kitéve, hajlandó lenne engedményekre reá állani. Ha a felfejteltek szempontjából tekictjflni ab) alatti tétel rendelkezéseit, ugy találjuk, hogy ezek igen gyakran a gyakorlatban az előleges egyezkedés javadalmai meghiúsítását fogják magok után vonni. Mert az előre nem látott véletlen ismét oly tág értelmű fogalom, mely vajmi gyakran ürügyül fog szolgálni az önző és nézetét érdekei változásaihoz idomító félnek, hogy valamely körülményt ezen fogalom szempontjából állítson oda — vagy meg fogja szüntetni a per befejezte előtt a képviseletet, mireja tj. 16. §. szerint feltétlen joga van, csak, hogy a szerződésileg kikötött jutalomdijt ne kelljen fizetnie. Mindezekhez mégis az is járul, hogy ez uton a legtágasbb tér nyittatnék a bíróságoknak az ügyvéd költségeit a féllel szemben megállapitni, mi ismét a régi nyomorúságot vezetné be azon az ajtón, melyen át véltünk tőle menekülni. És igy ezen pont mellőzését is ajánlanunk kell. Nem helyeselhetjük a 30. §. azon intézkedését sem, hogy az ügyvéd a portárgy hányadát jutalomdíj fejében ki nem kötheti. Mert ha szabad egyezkedés van engedve egy bizonyos összegre nézve, nem látjuk az okát, miért nem lehetne ily öszvegre egyezkedni, ha más t. i. hányad formában van kifejezve. Igen ritka esetben fordul elő, hogy a hányad más mint pénz substratumu perekben köttetnék ki, illetőleg állapíttatnék meg. És igy azon előttünk ismeretlen ratio, mely azt hozná magával, hogy hányad alakban az ügyvéd diját ne kösse ki, ritkán szenvedne sérelmet, noha mi ezen ratio helyes voltát nem ismerhetjük el, mert akár kapjon az ügyvéd 500 frtot, akár egy ház felét, mely annyit ér, egyre megyén ki — hacsak a tj. a társasági viszonyból gyakran származható kellemetlenségtől és alkalmatlanságoktól nem akarja az ügyvédeket megóvni, mihez még az is járul, hogy népünknek ugy szólva véreben van az ügyvédi jutalomdijt, kivált ha előleget nem adhat, hányad alakban ajánlani, mely ajánlattól még az osztr. polg. törvénykönyv és ügyvédi rendtartás vonatkozó szigorú tilalmai sem szoktatta el. Ezeknél fogva ohajtanók, hogy ezen rendelkezés hagyassék ki ezen szakaszból. IV. FEZEZET. Az ügyvédi hatalmaz vány okról. Azon jogi viszony, mely az ügyvéd és védencze között a képviselet tárgyát képező ügy iránt fennforog, a meghatalmazási szerződésen alapul, melyre nézve zsinórmértékül szolgál a fél által adott és az ügyvéd által elfogadott hatalmazvány. Ebből kifolyólag a meghatalmazási viszony az ügyvéd és védencze között a polgári törvény szabályai alá esik, melyek rendezik az azon viszonyból folyó jogokat és kötelezectségeket. A mi pedig a meghatalmazás írásbeli kifejezését t. i. a hatalmazványt illeti, ez mint okmánybeli bizonyíték a polg. perrendtartás szabályai alá esvén, ezek által nyeri és kell, hogy nyerje szabályozását. Ha ezen, nézetünk szerint, helyes kiindulási pontból tekintjük ezen fejezet rendelkezéseit, lehetetlen más meggyőződést táplálnunk, mint i hogy azok teljességei nem az ügyvédi rendtar! tásra, hanem kizárólag a polg. törv. rendt. ke[ rétébe tartoznak, mert részint a peres eljárásra, részint a hatalniazványok kellékeire vonatkoznak. Ez az eset különösen a 38, 39, 40 41, 42 és 43. §§-okkal. Igaz ugyan, hogy az indokok avval kívánják ezen szakaszok felvételét igazolni, hogy fennálló törvényeink e tekintetben hézagosságot tüntetnek fel. Úgyde minket ezen indok a felvétel helyességéről nem győzhet meg. Mert tény az, hogy polg. törv. rendtartásunk 89. §-a elég szabatosan intézkedik az ügyvédi hatalmazványok a per folyamában mikor leendő előmutatása és ennek meg nem történte esetében beállandó köI vetkezniények iránt, valamint intézkedik a hatal1 mazványtk kellékeiről is, még pedig nemcsak j kimeritőleg, hanem valljuk be, hogy más országok e tekintetbeni törvényeihez képest tulszigoruan és szükség feletti formalitások előszabásával. Utalunk e tekintetben a p. t. # 107, 168 és 88. §§-ra, mihez még csak azon megjegyzést csatoljuk, hogy mi az erdélyi részekben még azon szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy rendszeres és uémi leszámítással jónak bebizonyult polgári törvénykönyvvel bírunk. A mint emiitők, már a polg. törv. rendtartásunk e tekintetben előszabott kellékei is túlságosak, mert fokozott formalitások megtart;isát°i<rénylik. Értjük azon intézkedését, mely szerint° a meghatalmazvány bizonyító erejére nézve okvetlen két tanú előttemezése szükséges. Igen számos eset fordul elő ugyanis, hogy I az ügyvéd segédszemélyzete egy egyénből áll, vagy pedig a fél oly időben fordul hozzá, mi! kor,' habár több egyénből álló személyzete közül egy sincs jelen az irodában és a meghatalmazást az eset sürgőssége vagy egyéb körülményeinél fogva ekkor akarja végleg'adni. Ha a felet ilyenkor az irodában magára hagyni, az utczára vagy a szomszédba °sem akarja küldeni, hogy razziát csináljon egy vagy két tanura; nem marad egyéb hátra, mint hogy a meghatalmazást aláíratja és utólagosan előttemezteti olyanok által, kik sem a felet, sem annak kézírását nem látták. Hogy ezen esetek a gyakorlatban igen gyakran fordulnak elő, sajnos fényképen kell constatálnunk, és nincs mit csodálkozni rajta, mert annyiszor megtörténnek, a mennyiszer a törvényhozó a forgalmi viszonyok és körülmények, valamint az emberek sajátságos hajlama iránt kellő tekintettel nem viseltetvén, bizonyos jogi cselekményekre nézve szükség fölötti formalitásokat szab elő. Már pedig azt vagyunk bátrak állítani és vitatni is, hogy a p. t. r. fennidézett szakaszaiban foglalt intézkedések túlságos formalitást foglalnak magokban. Mert épen az ügyvédnél elhivatásánál és helyzete parancsolta tekinteteknél fogva lehet legkevésbé attól tartani, hogy oly ügyek képviselésébe elegyedjék belé, melyek specialiter nem lettek reá bizva; mivel ily esetekben azon féltől, kinek ügyeibe megbízás nélkül bocsátkozott, kiadásai, fáradozásai és idővesztése diját nem veheti igénybe, de sőt még kellemetlen és komoly következményeknek tenné ki magát, ha a félre a legkissebb hátrány hárulna ezen beléelegyedése folytán. Ha pláne hamis hatalmazványt csinálna azon czélzattal, hogy az illető felet ezen hatalmazvány alapján megkárosítsa, nemcsak mint bűnös büntettetnék, hanem az ügyvédséget elvesztené. Ezen okok csakis a mellett szólanak, hogy épen az ügyvédi elhivatas nyújtja a lehető legnagyobb gárantiát arra nézve, hogy az ügyvéd, ha a legegyszerűbb formalitásu hatalmazvány alapján lép fel valamely fél ügyében mint képviselő, ő ezen félnek valóságos megbízottja. Ha ezek szerint már azt sem látjuk igazolva, hogy más törvényhozások ebbeli intézkedéseitől eltérőleg polg. t. rendtartásunk az ügyvédi meghatmazványokra vonatkozólag complicált alaki kellékeket szab elő, semmiképen sem láthatjuk indokolva és igazolva ha a fennforgó tj. ezen formalitásokat még inkább élesíti és súlyosítja az által, hogy az ügyvédi hatalmazványokat általánosokra és különösökre osztván, amazokra nézve azt szabja elő, hogy csak azon feltétel alatt érvényesek, ha hitelesített okmányban nyernek kifejezést. Nem látjuk igazoltnak annál kevésbbé, mert a p. t. r. 553. §. már ugy is gondoskodott a felől, hogy az ügyvéd részére kiállított, de nem a törvénykezési ügyletekre szóló meghatalmazvány hitelesítendő legyen. Ha azon kérdést teszük fel, hogy ezen súlyosított alakiság kinek biztosítására szolgálaud, valjou az ügyvédnek a féllel vagy ennek amazzal szemben? ezen kérdésre azt kell, hogy az egyiknek, sem a másiknak arra szüksége nincs. Mert mi nem aggódunk a felől, hogy az ügyvéd megbízójának az általános meghatalmazványra vezetett aláírását szükség esetében befogja bizonyíthatni és magát mint valóságos képviselő igazolhatni. A mi pedig a fél e tekintetben fennforgó érdekeit illetve biztosítását érdekli; alkalmunk vala már felfejteni, hogy legkisebb ok sincs aggályt táplálni az iránt, hogy az ügyvéd az általános hatalmazványnyal visszaélve, oly ügyekbe fogna beavatkozni, melyek megbízatása speciális tárgyát nem képezik; mihez még az is járul, hogy ha a szóban forgó rendelkezés eló'vigyázati természetű, azért sem látjuk igazolva, mert az ügyvédi gyakorlatban igen is gyérek azon esetek, melyekben az ügyvédek általános batalmazványokkal visszaélnének, a mi legalább egyletünk tagjait illeti, ezek nem emlékeznek ily esetre és hazánk bünkróuikája sem igen jegyzett fel ilyeneket. Ha még azt is figyelembe ajánljuk, hogy ezen rendelkezés párját más országok törvényeiben hiába keressük, és ha fig3'elembo ajánljuk, hogy Magyarország ügyvédjei legnagyobb részének jellémessége és becsületessége nem indokolja,' az ezen elővigyázati intézkedésben rejlő bizalmatlanság kifejezését: ugy hisszük, hogy megyőzésig igazoltuk, miszerint a tvj. 38, 39, 40 és 41. §-ai, mint olyanok, melyek részint fölöslegesek, részint nem helyesek, merőbenkihagyaudók.