Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra. [2. r.]

Melléklet a „Themis" ápr. 25. 17. számához. — 197 — engem kérdez, van-e kifogásom az ellen, hogy ön nősül, akkor azt mondom én: Nem, nekem semmi kifogásom sincs, nősüljön ön Isten hírével nekem az mindegy. Egyébiránt ennek az egész históriának csak is a papság az oka; én csak azt kérdem mi haszna van a papságnak abból, hogyha fiatal pár egybekelését megakadályozzza? Ok szeretik egymást, szerették egymást és fogják is szeretni egymást, tehát csak czélirányos volna, ha ők egybekelnének., Mit akarnak mostan tulajdonképen én tőlem?" — Ezen — a berlini járgonban elmondott — ömlengés ellenében, Wünn sekrestyés ugy nyilatkozott, hogy ő Knoch vádlottat igenis megkérdező váljon ő 3z apa és hogy ez arra igenlőleg felelt volna. Ennek daczára a bíróság fölmenté mind a hármat azt hozván okul, hogy a sekrestyésnek kihirdetési könyve melyben ő feljegyzéseit tette, okmány jellegével nem bir. A vádlottak eszerint, miután kihirdetésüket ezen könyvbe bevezeték, semmi intellectualis okmányhamisitást nem követtek el. * (Az Abonyi-Ujhelyi féle rágalmazási perre) nézve némi helyreigazításokat közöl a „Reform", melyeket átvenni kötelességünknek tartjuk. Ezen per nem magánrágalmazási per volt, hanem Ugocsamegye törvényszékének végzése folytán a megye tiszti ügyészének büntető pere Újhelyi József ellen, ki habár azon megyének pár évvel előbb provizórius első alispánja volt, tehát nem Biharnak mint az első közlemény mondá, de sokféle kihágásai és zsarolásai miatt abból kimozdittatott. Ezen büntető pert pedig azért rendelte el Ugocsamegye törvényszéke a volt első alispán ellen, mert Abonyi István ellen ezen Újhelyi J. a fenyítő perben eredetiben fölmutatott három rendbeli leveleiben rágalmakat szórt, csak azért, hogy egy negyedik ferdített kézvonásokkal névtelenül irt levelében Abonyitól elhallgatás fejében kért 1200 frtot kizsarolhassa. Abonyi hiteles czáfoló okmányokat mutatván be az ugocsamegyei törvényszéknek a rágalmazó ellen, szigorú elégtételt kért. Az ugocsamegyei törvényszék bíróilag is meggyőződött, hogy egy szó sem igaz abból, a mit Újhelyi Abonyira mondott a báró Perényi Zsigmondféle pénzre nézve. Mert Cséry Lajos. Perényi titkára hitelesen kimutatja, hogy Perényinek a meneküléskor elég pénze volt s igy nem ennek hiánya, de tisztán a honvágy téritette vissza menekülési útjából, midőn aztán Schlick elfogatta s az uj épületbe küldte, honnan csak végső útját tette meg. De Perényi különben nem allt semmiféle pénzbeli viszonyban Abonyival s teljes valótlanság, hogy jószágigazgatója lett volna, mert a királyi tábla birája s utóbb épen 1849-ben az igazságügyi ministerium osztályfőnöke volt, — ki maga is ezért a hadi törvényszék által súlyosan elitéltetett. Az inség idején 1863-ban kir. biztosi eljárásából Abonyi ellen Újhelyi József által terjesztett hirt szintén oly valótlannak találta a tvszék. mert Abonyi mint inség-vizsgáló királyi biztos, legkissebb kezelésekbe sem folyt be. — A záhonyi hid építésnél való sikkasztások vádja is hamisnak találtatott, mert az orsz. épit. igazgatóság hitelbizonyitványa szerint Záhony, Ungban hid nem építtetett, hid nincsen, nem is volt. Újhelyi Józsefet az ugocsamegyei tvszék egy évi fogságra s becsületsértésre Ítélte. — A királyi tábla fölmenté ugyan Újhelyi Józsefet, de a legfelsőbb tvszék Újhelyi Józsefet, három havi fogságra ítélte, és pedig nem egyedül hivatalos személy megsértése, hanem rágalmalmazás miatt is. * (Nagyszerű csalás Bécsben.) Bock Simon kölni gabnakereskedő, ki a „zum österr. Kronprinzen" czimü szállodában lakott, már hét hét óta várta czégének pénzutalványát, melynek érkeztéről már több nappal előbb értesítve volt. Végre már nem állhatta tovább, sürgönyözött megbízóinak s azt a válasz nyerte, hogy ajánlott levélben már elküldtek neki egy 11,500 frtra szóló utalványt a Sina házra és egy váltót Fleischmann M.-re, mindkettő apr. 6-án fizetendő. A portás azt vállá, hogy márcz. 31-én csakugyan érkezett egy ajánlott levél Bock számára, melyet ő Bock megbízásához képest átvett és Bock szobájában az asztalra letett. A Sina háznál tett kutatások bebizonyiták, hogy az utalvány ugyanaz nap alig '/a órával a levél megérkezte után a nevezett bankárnál bemutattatott, s ki is fizettetett. A Fleischmannra szóló váltó mai napig sem mutattatott be. A férfi, ki az utalványt Sinánál bemutatta, mintegy 30 éves, izr. vallású, közép magasságú feketehajú barna kinézésű ember volt, feltűnően vékony ujakkal. A hatóság kihallgatta a szállodában szolgáló cselédeket s ezektől megtudta,; hogy Beér Miksa börzeügynök szintén több hónap óta lakik az illető szállodában. Mivel személyleirása teljesen megegyezik a Sina könyvvivője és pénztárnoka által adott szenielyleirással, és mivel Beér apr. 1-én. épen a csalás utáni napon utazott el Bécsből, a hová f. hó 12-én ismét visszatért, a hatóság elrendelte Beér elfogadását. 0 tagadott, de hasztalan, mert az utalványon a pénz átvételénél irt sorok teljesen azonosak, Beér írásával Beér el is árulta magát. Midőn Sina pénztárnoka: Reichl, szembesittetett vele, a pénztárnok azonnal felismerte s többek közt azt mondta neki; „Hiszen ön azóta levágatta haját, mióta nem láttam." — „Igen, — válaszolt a vigyázatlan, — Pesten nyírattam meg magamat." Az eset legközelebb fog tárgyaltatni, miirán a vizsgálat befejezése már most gyorsan eszközölhető. * (Emberélet egy „ken d"-é rt.) Pest város bünfenyitó' törvényszéke előtt tárgyaltatik jelenleg egy vérfagyasztó gyilkossági eset. Zsigmond József nagyfuvaros febr. 14-kén Kovács Zsuzsanna kerepesuti korcsmájába ment s ott iddogálás közben megismerked ett egy Tóth András nevü napszámossal. A napszámos és nagyfuvaros között természetesen nagy rangkülönbség van, s azért Zsigmond ennek tudatában nagyon zokon vette s fel is bőszült azon, hogy Tóth őt egyszerűen csak „kend"-nek czimezte. Zsigmond dühe azonban akkor már nem ismert határt, midőn Tóth, kinek pénze elfogyott, felszólította őt, a kit a „kend" szóval annyira megsértett, hogy fizessen már most Zsigmond. A nagyfuvaros ekkor rárohant Tóthra, torkon ragadta s kését többször belemeritette. Tóth öszszerogyott és azonnal meghalt. Zsigmond pedig haza ment, de néhány órával később elfogatott. Zsigmond bevallá tettét, de azt mondá, hogy csak egyszer szúrta meg Tóthot, holott az orvosi látletet 15 készszurást constatált, melyek közül egy feltétlenül halálos és kettő életveszélyes. Az orvosi vizsgálat azt is kiderité, hogy a gyilkosság iszonyú kegyetlenséggel történt, mert a gyilkos a kést minden szúrásnál megforgatta a sebben. * (Ki a gyilkos?) Bizonyos Béres János pesti lakos, kinek Nagybátoriban szép birtoka van, leányát Mikházi Gábornak nőül adván, ötvenkettedik évében maga is nősülni szándékozott. Ballá Zsuzsa nagybátori korcsmárosnét mindenki a legszebb asszonyoknak tartotta az egész helységben, azért nem is csodálkoztak, hogy - a földbirtokos szivét meghóditta. Egy este ismét kedvesénél csevegett, midőn egyszerre nagy durranás hallatszik. Béres János szivéhez kapott, s rogyás közt ez kiáltá: „Zsuzsikám érted halok!" Bencze János, ki szintén a korcsmában volt, azonnal az udvarra sietett s állítja, hogy ép oly embert látott a kerítésen átugrani, mint Mikházi Gábor. Az orvosi látlelet szerint a seb okvetlenül halálthozó : a golyó, mely hegyes volt nem a hegyével, hanem lapos részével ment a testbe, a szakértők állítják, hogy a csőbe is megfordítva volt eresztve. A körülményt gyanússá tette, miszerint Mikházi már régóta félt ipja nősülésétől, mely nejét látta öröksége egy részétől megfosztva. Bizonyos Jakab Istvánt bérelt fölt tehát és 100 forintot s 20 anyajuhot ígért, ha ipját megöli, a bérencz azonban utólag nem fogadta el az ajánlatot. A látszat arra mutatott hogy, Mikházi a gyilkos, a vádlott azonban a tettet határozottan tagadván a bizonyítékok pedig nem lévén teljesek, a bűnös a legfőbb ítélőszék által próbák elégtelenség miatt fölmentettett. * (Egy termés és három gazda.) Duka Anasztázia bárónő, kit pár év előtt gr. Sobodetti vett nőül, egyideig állítólag igen boldogan élt férjével. Nemsokára azonban a gróf más földi gyönyörök után is kacsintgatott, mi nem kis pénzbe" került s daczára, hogy tetemes jövedelme volt, a sokra rugó váltókat nem volt képes fizetni. A hitelezők türelmetlenkedni kezdtek s Sobodetti birtokát zár alá helyezték. Nejének sikerült magánvagyonával kieszközleni, hogy férje birtokai neki adattak bérbe. E birtokhoz tartozik a sibeki községhez csatolt Rózsi puszta, melyet a grófné Stampf Mihály ügyvédnek adott bérbe oly kikötéssel, hogy ha akármi adósság vagy követelésekkel terhelve volna, a grófné köteles hold és év után 10 mázsa tiszta búzát kiadni. A szerződés aláíratott; de eljővén az ősz, több földmives okmánynyal állt elő, melyben ki volt mutatva, hogy igényök van a pusztai termés felére. Stampf e szerint 2000 frtta! károsodott. A grófné a föltételeket nem akarta teljesíteni. Az ügyvéd a megyei törvényszéknél a grófnét csalás miatt vádolta | be, de a vádlott azt állttá, hogy ő az ügyről csak annyit tud. hogy nevét a szerződés alá irta. Mirth Ignácz tisztartó állítja, miszerint ő adta ki a pusztát először s nem tudhatta, hogy a grófné ismét kiadja. A grófné bátyja pedig azt, hogy ő adta Stampf ügyvédnek albérbe a birtokot, de hogy már ki van adva, arról nem volt tudomása. A grófnét fölmentette a pestmegyei bünfenyitő törvényszék a vád alól. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlön y"-ben közöltetik a kassai ügyvédi egylet emlékirata a bírósági szervezet tárgyában. (Miután ezen emlékirat a budapesti ügyvédi egylet lapunk számában közölt emlékiratának kiindulási pontul szolgált és miután abban a kassai egylet ugyanazon értelemben nyilatkozik a 25-ös bizottság munkálata ellenében, mint a budapesti ügyvédi egylet, ez emlékiratot tüzetesebben ismertetni feleslegesnek tartjuk. Szerk.) A „Jogtudományi Köz lön y "-ben találj uk még a! rimaszombati ügyvédi egyletnek észrevételeit a „királyi jegyzők és ezek dijairó 1" szóló törvényjavaslatokra, az egylet pártolja aközjegyzői intézményt; czimül a királyi közjegyző czimét ajánlja és határozottan a 26. §. ellen nyilatkozik, a mennyiben az aközjegyzői kényszert decretálja; a közjegyzői okiratok alapján csak fizetési parancsok és biztosítási intézkedések, de nem egyúttal a kielégítési végrehajtásnak helyét látja: a hagyatéki eljárás tekintetében a közjegyzőt csak mint bírói kiküldöttet kívánja alkalmaztatni, de nem találja hivatva osztálytételek, birtokadás vagy perre utasítás körüli teendőkre; árverések teljesítésére, kivéve az önkéntes árveréseket egyáltalán nem kívánja alkalmaztatni a közjegyzőket. A díjszabás tételeit aránytalanul csekélyeknek mondja az egylet. (Saját nézeteink e tárgyban sokkal ismeretesebbek t. olvasóink előtt semhogy azoknak itt újólagosán kifejezést adni kellene. Szerk.) A „Reform" a szervezendő bíróságok területkörével is székhelyeivel foglalkozik „Kétségtelen, az, — úgymond a „R." — hogy a törvényszékek elhelyezése és területeiknek he; lyes beosztása, csakis közlekedési, indusztriális és geopraphiai viszonyok kellő figyelembe vétele mellett történhetik meg helyesen; de viszont az is bizonyos, hogy a magyarországi kivált erdélyi megyéknek történetileg kifejlődött területi fölosztása mindennek inkább megfelelhet, de nem ama viszonyok követelményeinek; és hogy ennélfogva a törvényszékek fölosztásának a megyei határok közé való fölosztása mindennek inkább meg fogna felelni, mint a jó igazságszolgáltatás követelményeinek a melyek közül az első bizonyára nem az, hogy mindenki a maga ősi megyéje területén, hanem hogy mentül közelebb és igy mentül olcsóbban találja meg bíráját és törvényszékét. — Ez állításokat bizonyítására alig kell egyéb, mint az országnak egy megyék szerint színezett térképére mutatnunk. S hogy mindjárt példákat idézzünk, ott van mindenekelőtt Zalamegye, a mely a világért sem engedné, hogy füredi kiszögellése a két órányira eső Veszprémhez csatlakozzék; hanem kívánja, hogy vagy menjen a füredi ember másfél napi "járó földet a maga igazságáért, vagy álllitson az ország vagy 30 ezer frt évi költséggel egy fölösleges negyedik törvényszéket Zalamegye területén. Ott vannak azután a Duna két partján fekvő megyék : Esztergom, Komárom, a melyekben tehát vagy mindkét parton kell egyegy különben szükségtelen törvényszéket állítani, vagy koczkáztatni azt, hogy ősszel és tavaszszal néhány hétig vagy hónapig álljanak az igazságkeresők a Duna partján várakozva. Ott van azután több kisebb megye, in specie a Jegkisebb : , Tornavármegye, a mely néhány mértföldnyi területére és 20 ezernyi lakosságára külön tőrvényszéket kiván (a mely különben csak cca 100 ezer főre esik) azért, inert ő sem akar „idegen" területen keresni igazságot, sem más megye nem I egyez abba (a hol megyéről beszélnek, ott értsed az illető megyebeli képviselőket), hogy egy