Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra. [2. r.]

kerülete a Tornainegyében székelendő kir. törvényszék alá tartozzék. Fölemlitsiik-e még azon ákombákomszerü konfigurácziót, a melyet a Jászság, Kunság, Heves-és Pestmegyékkel és a Hajdúság Szabolcsmegyével képez, és a melyből helyszűke miatt sem hozunk föl más példát, mint hogy a szabolcsiak a megye alsó szögletében fekvő Püspök-Ladányt három közel, vagy útban fekvő törvényszék t. i. a karczagi, debreczeni és hajdu-böszörményi kikerülésével, vagy tizenöt mértföldnyire Nyíregyházába vagy Nagy-Kállóba akarnák perelni járatni. És mit szóljunk még Erdélyről, a melynek törvényhatóságai, mintha csak fantasztikus rajzoló leleményességétől nyerték volna alakjukat és határaikat, Doboka- és Kolosmegyék egy, a magyar határtól mélyen benyúló szalagot képeznek; Thordamegy e meg már épen Erdély szive táján Magyarországtól a moldvai határig az egész országon végig kígyózik. Yagy lolemlitsük-e még Felső Feliérmegyét, a mely épen 18 kisebb-nagyobb szigetből áll a szász és székely föld kebelében, a mely azonban már maga sem meri azt kívánni, hogy törvénykezési tekintetben egy egész testet képezzen. Félreértések kikerülése végett egyébiránt megjegyezzük, hogy a feuebbi adatokat nem ezért hozzuk föl, mintha mi föltétlenül elvetnők az ősi municipális kötelékkez való ragaszkodást, é.- tan az országnak szabályos négyszögekre való fölosztását akarnók törvénykezési tekintetben javasolni. Hanem igenis annyit követelünk, hogy a municipális érzelem tudjon áldozatokat hozni az országnak, nehogy akár az igazságszolgáltatás lényeges érdekei essenek áldozatul megyei túlzott érzékenységnek, akár pedig az országra rovassanak szükségtelen terhek, helyesebb területi fölosztás mellett könnven mellőzhető törvényszékek fölállítása által." (Teljes szivünkből osztjuk a rR." helyes érvelését. Szerk.) A „Pesti Napló"-ba n Thury Sámuel és Höfl'mann Pál urak szólanak a birói szervezés kérdéséhez, az első különösen mintegy a bizottság e táigybani nézpontjait részletezi. T h u r y ur azt mondja.hogy az egyesbiróságok túlsúlyra emelése azért kívánatos, mert az egyes birák kevesebbe kerülnek, eljárásuk gyorsabb és kevésbé nehézkes mint a társasbiróságoké ; mert a közönség bizalma is az egyesbiróságok felé gravitál, mivel a hol csak lehet a sommás ügyutat kötik ki; és mert végre a gyors és olcsó igazságszolgáltatás paralysálhatja a sok esetben talán tökéletlen igazságszolgáltatást is. Egyébiránt — azt mondja czikkiró ur — az ítéletek helyessége nem is függ a birák sokaságától; hanem azok ítélő tehetségétől. Egy eszes és tapasztalt bíró épen oly jó és helyes Ítéletet mond, mint egy eszes és tapasztalt tagokból álló társasbiróság, mert az ítélő tehetségnek, hasonló fokozat mellett, mindig ugyanazon eredménye vau, mint az egyeseknél, ugy többeknél. Valamint az egyesbiró hibázhat, ugy megeshetik ez a társasbiróságokon is. — Az illetékesség (ismert) kiterjesztését czikkiró ur szinte teljes indokoltnak találja azon óhajtás últaJ, hogy a nép, az élet és forgalom napi szükségleteiben minden nagyobb költség-és időveszteség nélkül megtalálhassa bíráját, holott e czélt a kevesebb számú s költségesebb törvényszékek által elérni lehetlen volna. És ha az e^ő bíróságok szervezésénél a súlypont a járásbíróságokra fektettetik: akkor — czikkiró ur szerint — valóban közömbös, hogy azok csak 500 ft erejéig itélhesseuek-e vagy 5000 forintig. Az itélet helyességéae és jogosságára nincs befolyása a per substratumának, mivel néha csekélyebb ügyek sokkal bonyolódottabbak, mint az ezerekre rugók. A mi pedig az 50 holdat illeti, ha azt akarjuk, hogy minden ingatlan iránti ügyben ne szaladjon a fél a központba, akár hagyatéki, akár más dologi keresetnél : kevesebb mennyiséget íölvenni alig lehetett annyival kevésbé, mivel a magyar szervezés nem lehet szűkkeblűbb a fennállott osztrák illetőségi törvénynél, mely a volt úrbéri birtokokat a járásbíróságok illetékessége alá vetette ; pedig tudjuk, hogy az úrbéri birtok törvényes maximuma bárom telket, tehát több mint 100 holdat tett. De bármennyire kiterjesztessék is a járásbíróságok hatásköre : a kitűzött czélt, az olcsó és gyors igazságkiszolgáltatást elérni csak ugy lehet, ha egyszersmind a telekkönyvek decentralisáltatnak. Indokolja ezt nem csak a könnyebb hozzáférhetés, de különösen az ingatlanokra vezetendő végrehajtások gyors és olcsóbb foganatosításának szempontja. Végül czikkiró a felmerült ellenvéleményeket igyekszik megczáfolni. — 198 — I Holl'mann ur a fötörvényszékek és ügyvédegyletek véleményei ellen polemizál, és azt ! igyekezik kimutatni, hogy helytelenül történt a ! 2f>ös bizottság részéről az egyesbirák hatáskő; re kiterjesztésének elejtése és helytelenül szán! dékoltatik a jelenlegi hatáskör továbbra is fenntartatni; mert szerinte a fötörvényszékek és ügy védegyletek azon indoka, hogy nem rendelkt /.íink elegendő szakképzett bíróval, épen az j egyesbirói rendszer mellett szól, mivel ha első j folyaraodásu bíráskodásra képes jogászok csak! ugyan oly csekély számmal vannak, ugy okvet[ lenül és kizárólag épen az egyesbirósági rendj szert kell első fokban elfogadni és behozni, j mert a collegialis rendszer mellett háromannyi e. f. biróra van szükségünk, mint ama rendszer j mellett. A telekkönyvek, állapota most is azért ' nem kielégítő, mert a telekkönyvek a helyszinéj tői távol vezettetvén, a kis birtokban történt jogváltozások hiányosan vagy nem i^ vezettetI nik, e bajon e/.ikkiró ur csal; a decentralizatió segíthet, és a telekkönyvek vezetésének a/, egyesj bírákra leendő bizatása. Hogy az egyesbiróságok tág hatáskörrel leendő felállítása többe kerülne mint a társasbiróságoké ;|/| czikkiró ur telje.- alaptalannak mondja, mert egy egy ember mindenesetre kevesebbe kerül mint három vagy öt ember egy fittesen. Hogy a közvélemény az egyesbirói rendszer túlsúlyra emelése ellen nyilatkozott volna, azt czikkiró ur nem találja, mert a fötörvényszékek, i néhány ügyvédigylet előítéletes véleménye nyil: vánult ugyon, de egy törvényhatóság, egy község sem szólalt fel a 25-ös bizottság tervezete I ellen, sőt attól tart, hogy ezek most fognak j felszólalni a tervezet elejtése folytán ellenkező értelemben. (Saját ismételten jelzett álláspontunk e kérdésben a fennvázolt czikkek által legtávolabról sem ingattatott meg, érveinket, melyekkel az egyesbirói intézménynek jelenleg tulysulyra emelése és az egyesbirák illetőségének szándékolt kiterjesztése ellen küzdöttünk és melyeket a kiválóan szakértő testületek, mint a fötörvényszékek és az ügyvédi egyletek, valamiut a közvéle, mény legilletékesebb tolmácsai, a szak-és napilapok majdnem kivétel nélkül osztottak, — megczáfo'va nem látjuk, és miután az igen tisztelt czikkiró urak által felhozott érvelések, saját szempontunkból megítélve, önmagukban hordják czátolatukat is, elegendőnek tartottuk minden megjegyzés nélkül olvasóink figyelmét ez érvelésekre irányozni. Szerk.) A Hon* szemrehányást tesz az igazságügyi minist érnek, hogy az országgyűlés elé terjesztő a birósági székhelyek és illetőség iránti törvényjavaslatát, mielőtt az érdeklettek és szakértők véleményeit kikérte és tekintetbe vette volna és hogy midőn már e javaslattal a 25-ös bizottság hét hétig fáradozott, a minister most miután beérkeztek a szakértői vélemények, elejté a munkálkodás kezdetén változtatott tervezetét. (Az ingadozás vádja e tárgy ban nézetünk szerint ép oly indokoltan emelhető az igazságügyminister, mint a 25-ös bizottság ellenében, igazolják azt a biz ottság összes, különösen pedig mult heti ülései; és habár ez ingadozáskáros voltát A11 a Iában elismerjük, és bár be kell vallanunk, hogy ritka képzettségű és fennkölt lelkű igazságügyérünk sokszor kelleténél túl „jó ember*, ezen speciális esetben mégis kénytelenek vagyunk a tapasztalt ingadozást valóságos áldásnak tekinteni, mert oly tervezet elejtésére vezetett, mely ha a minister vagy a bizottság makacsul ragaszkodik hozzá, teljesen alkalmas leomlott arra, hogy a helyes igazságszolgáltatást nálunk jelen viszonyaink között lehetlenné tegye. Szerk.) A curiai döntvényekben kimondott elvek. Semmitőazéki határozatok. — A katonai törvényszékek által a nyugalmazott vagy a rang megtartásával kilépett katonatisztek elleni polgári ügyekben az 1868. LX. törvónyezikk életbelépte után hozott ítéletek a polgári bíróságok által végre nem hajthatók.(2458. sz. 1871. évi marczius 22.) — Ingók és ingatlanokra egyidejűleg elrendeltetvén és foganatositottatván a végrehajtás, és az ingókra igény támasztatván, ezen igény az ingatlan'árverését nem gátolja. (3112 sz. 1871. évi april. 5.) — A fellebbezvény beadásának elmulasztása miatt indított igazolási ügyekben elegéndő a vétlen mulasztás begyőzése. (3239 sz. 1871. april 5.) -- Biztosítási végrehajtás, még az esetben is. ha az arra való jog az adós által az adóslevélben megadatott, csak aveszély valószínűségének igazolása mellett rendelhető el. (3459. sz 1871. évi apr. 5.) b) Legfőbb HAlönf.ki határozatok. — Valamely perbeszédileg elkövetett becsületsértés ugyanazon perben lévén megtorlandó, kQ. lön becsületsértési kereset alapját nem képezheti (7506 sz. 1871. martius 22.) — A telki állománynak nem az egészhezi arányban kifejezett része, hanem csak egyes hely. rajzi számok alatt foglalt részletek fele adatván el, arra lejegyzés nélkül sem a tulajdonjog bekeblezése, sem annak előjegyzése nem foganatosítható. (3498. sz. 1871. marczius 13.) — A gyengelméjüség gyanúja miatt gondnokság alá helyezett egyén által alkotott végrendelet is érvényes, ha a gy engeelméjűség létezése jogérvényes birói határozattal még meg nem állapíttatott. (4943. sz. 1871. marczius 23.) — Végrendeleti tanukul nőszemélyek is alkalmaztathatván, a kellő számú nó'tanuk előtt tett szóbeli végrendelet és érvénvesnek tekintendő. (7221 sz. 1871. évi april 5.) Könyvészet. (Das peinliche KechtBverfahren im jüdischen Altertlium. Eiu Beitrag zur EL'.-iheiduDg der Frage über Anfhebong der Todesstrafe. Von Dr. J. Fürst, Kabbiner der israelitischen Cultus-Geineinde zu Bayruth. 1870.) (F.) Ezen füzet igen időszerűén jelent meg, mert a halálbüntetés fenntartásának védelmezői nagyon gyakran hivatkoznak a bibliára, mint legerősebb fegyverükre állítván, hogy az ó-testamentom nem csak hogy megparancsolja a halálbüntetést, hanem annak eltörlését egyenesen tiltja. Szerző méltán kívánja, hogy ha már ezen kérdésben hivatkozás történik a bibliára, legyenek az illetők elég loyalisok. ezen egy büntetést a többi ide vonatkozó jogi intézményekkel összeköttetésben felfogni. Szerző kimutatja, hogy a régi zsidóknál a törvényszék összeállítása, a bizonyítási eszközök megválasztása, a tettes szándékossága iránt megkövetelt bizonyíték, a Törvényszéki tagok tanácskozása és szavazása és végre az ittlét revisiója feletti határozmányok körül a legscupulosusabb törekvés mutatkozik aziránt, hogy a vádlottnak oly biztosíték nyujtassék igazságtalan elitéltetése ellen, a milyen nálunk teljesen ismeretlen. Hogy csak némelyeket emeljünk ki: az egyetlen érvényes bizonyítási mód két teljes kora és fedhetleu jellemű férfi tanúvallomása volt. kiknek személyesen és szóval kellett tanúságot tenniök a törvényszék előtt. Vádlott beismerése nem birt jogi hatálylyal Ha a halálitélet kimondatott, akkor a tanuk kötelesek voltak azt önmaguk végrehajtani. A tanuknak a hozzájuk intézett különféle kérdésekre határozott és teljesen egybehangzó feleleteket kellet adniok. Ha a szavazatok a felmentés és elitélés mellett egyenlő számúak voltak, vagy ha az elitélés mellett csak egy szavazat többsége mutatkozott, akkor a törvényszék tagjait szaporítani kellett, ellenben a felmentésre elegendő volt egy szavazat többsége. Szerző kimutatja azt is, hogy a siker teljes tudatással a halálbüntetés csaknem lehetetlenné tétetett, és ennek bebizonyítását azon tételben foglalja össze, hogy a „biblia, ha azt valódi szellemében és valamennyi ide vonatkozó jogi intézmény összefoglalásával fogjuk fel, a halálbüntetés eltörlését nem csak nem tiltja, de ellenkezőleg annak fenntartását a jelenlegi büntető eljárás mellett (azon jogi garantiák nélkül, melyeket a biblia figyelembe kiván vétetni) a leghatározottabban — elitéli." Ajánljuk e kis füzetet a szakközönség figyelmébe. (Észrevételek a niagy. kir. igazságügyi ministerium által az ügyvédi rendtartás tárgyában közzétett javaslatra. Irta Németh Antal Károlv koz és váltó ügyvéd. Pest 1871. Pfeiffer Nándor bizoinánya.) (d.) Szerző méltán azon szempontból indulván ki, hogy a gyakorló ügyvéd ismeri és ismerheti legjobban" állásának "viszonyait, a hiányokat és módozatokat, melyekkel, amazokon javítani, emezeken segiteni lehet, behatóan tárgyalja az ügyvédrendtartási törvényjavaslatot, és kifogások a aggályok és módositványok alakjában tüzetesen adja elő észrevételeit, melyek lényegben megegyeznek az ügyvédi egyletek és különösen a budapesti ügyvédi egylet észrevételeivel, és tanúságot tesznek arról, hogy szerzőjük előszeretetI tel foglalkozott tárgyával," azt tanulmányozta és