Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - Fogott birák. Nyáry Pál emlékének szentelve - Még egyszer a birói kinevezésekhez

— 193 — törvényszéknél az evidentiában tartás sokkal könnyebb, az ügykezelés is sokkal gyorsabb, mert az ily törvényszék kisebb területet* foglal­ván magában a felek könnyebben érintkez­hetnek vele: és emez különösen a kisebb te­rületű törvényszékek mellett szól, az akkor a kisebb törvényszékek felállítása a közvetlenség és szóbeliség behozatala által jövőre elkerülhet­lenül szükségessé fog válni; nem pártolhatjuk tehát a tervezett három katherogiába sorzott törvényszékek felállítását tárgyazó javaslatot — de különben nem állhat lel azon elv, hogy azon törvényszék, melynek területén 100,000-nél több lakos van, több teendőket kell hogy vé­gezzen, mert az a kerületbe eső lakosokban ki­fejlett művelődési fokozat, jogérzület és tör­vény iránti tisztelet fogalmától, s különösen a vagyonosodástól feltételezendő, mert nem fog ugyanis találkozni ki kétségbe vonná, miszerint hazánk lakossainál a perlekedési viszketeg egy­átaljában igen ki van fejtve, de hogy leginkább oly tájékon tapasztalható ez, hol a vagyonoso­dás nagyobb fokon áll, — ezen állításainkat adatokkal volnánk képesek beigazolni; — ös­merünk megyét, melyben a tervezet sze­rint egy első és egy másod osztályú bíróság fog felállitattni, s biztosan állithatjuk, hogy az első osztályú bíróságnak sokkal több teendője van jelenleg is, mint a most is nagyobb terü­letű s több személyzettel ellátott azon bíróság­nak, mely a második kathegoriába fog soroztat­ni. és pedig csupán azon oknál fogva, mert a lakosság az első helyt megnevezet területen vagyonosabb, mint az utóbbi. A most említett megyéről előadhatjuk, miszerint az egyik törvényszék területi lakossá­ga nem tesz 100.000 lelket, de sokkal több személyzettel bír jelenleg mint fog bírni az a tervezet szerint jövőre, s az összes személyzet legniegfeszitettebb erőlködése mellett és daczára annak, hogy a kezelő személyzet hivatalos órái 8—12 délután 2—6-ig vannak megállapítva nem csak, de a legnagyobb pontossággal meg is tartatnak, — s a fogalmazói személyzet mely a fent kitett időn tul is igen gyakran működik, — a kívánalomnak alig képes megfe­lelni, — s ezen személyzet most nem foglala­toskodik, sem a váltó-, sem úrbéri-, sem bá­bányaügyekkel, melyek csak is a szervezés után fognak e törvényszék illetőségéhez tartoz­ni, miből ugy hisszük abbeli állításunkat, mi­szerint a tervezetben megállapított személyzeti mennyiséggel, a bíróság hivatásának meg nem fog felelni; eléggé bebizonyítottuk. Mindig hangoztatott, hogy az igazságügyéi­részéről valamint az országgyűlésen is, ha a birói szervezésről volt szó, — miszerint csak azon esetre lehet jó, gyors részrehajhatlan igazságszolgáltatást remélni, ha a biró ugy fel-, mint lefelé független, ha oly állapotba helyez­tetik, miszerint anyagi állása akként biztosita­tik, hogy állásához mérten tiszteségessen meg­élhessen, tehát illően fizettetik, — kérdjük most már minden józan s méltányosan gondol­kodó egyéntől, el lesznek e ezen kívánalmak érve? ha a bírót 1100, 1200, vagy 1500 forint fizetéssel látják el, — s meg vannak e győződ­ve intéző körökben arról, miszerint ily fizetés mellett egy biró családostól megélhessen, s hogy gyermekeit a nélkülözhetetlen ruházattal s élelmezéssel elláthassa — a nekik adandó nevelésről ugy is szó sem lehet, — s hogy j ezek szerint oly férfiakat, kikre a szoros érte­! lemben vett birói diszes elnevezés illik, meg­j nyerni fognak ? vagy remélik e, hogy a már most ; hivataloskodó egyének közül olyanok, kik ké­I pességgel bírnak s dolgozni szeretnek is, a jövő i szervezésnél ily csekély fizetés mellett alkal­i maztatásaikat óhajtanák ? — vagy talán azon reményben kecsegtetik magukat, hogy eddig hivatalt nem viselt s eddig ügyvédekként mű­ködött egyének fognak ily csekély fizetéssel do­tált állomásokra aspirálni ? — nézetünk sze­rint nagyon csalatkoznak, a kik ezt hiszik; a napi tapasztalat szerint Ítélve biztosithatjuk az illetőket, hogy vajmi nagy csalódásban ringat­ják magukat, ha azt gondolják, hogy ily silány fizetés mellett a birói szakmára nemcsak ké­pesített, de valósággal képes egyéneket fog­nak megnyerhetni, mert nézetünk szerint egyént a birói állomás betöltésére kinevezni lehet ugyan, de biróvá tenni nem; a bírót azzá nevelni kell; megengedjük, hogy lesznek sokan kik birói ál­! lomások elnyeréseért pályázni fognnk megen­gedjük azt is, hogy mindnyája beigazolandja a birói állomásra szükséges képzettséget o k m á­n y i 1 a-:g, mert hiszen nincs talán ország, hol annyian választották a jogi pályát életpályájuk­ká, de hogy mindnyája ezek körül bírónak való volna; ezt kénytelenek vagyunk kétségbe vonni. Végr'e hallgatással nem mellőzhetjük azon ! körülményt, hogy az elnökök s bírák az egyes ! kathegoriáju törvényszékek szerint különböző fi­, zetésekben részesülnek; hogy mi adhatott okot a kormánynak ily fokozat megállapítására, azt, őszintén megvallva, nem értjük; talán kevesebb képességet, kevesebb jártasságot, kevesebb be­csületességet és részrehajtlanságot kiván a kormány oly elnöktől s bírótól, ki egy százezer lelket meg nem haladó lakosságú területre fel­állítandó törvényszéknél fog alkalmaztatni, mint attól ki egy kétszázezernyi lakosságú területre felállítandó törvényszéknél s ettől ismét keve­sebbet mint a kétszázeret meghaladó lakosságú törvényszéknél lesz alkalmazva? — mi ezt két­ségbe vonjuk, — a qualifica tionak itt ia ott is, egyformának kell lenni, itt nem határoz­hat a lélekszám képességi mérőül, hanem igen is a munka mennyiség, s igy csak a különbség lehet, hogy ott, hol több munka van, több, I ott hol kevesebb, csekélyebb számú bírák alkal­maztatnak, vagy talán azon nézet vezethette a kormáuyt a fizetések ily fokozatos megállapítá­sára, mert talán vidéki kisebb városokban az élelmezés az élelmezés olcsóbb mint nagy vá­rosokban ? ezt is kénytelenek vagyunk kétségbe vonni, s felkérjük az illetőket mielőtt azt hatá­rozottan állítanák, győződjenek meg a valóról. Véleményünk tehát oda járul, hogy ha a kor­mány jobb fizetéssel, jobb szervezetet életbelép­tetni, akár politikai akár más, talán pénzügyi I okuknál fogva nem képes, inkább hagyjon fel a szervezéssel, mivel az ily módon a czélnak meg nem felelend, csak is kísérlet leend, mely előbb mint sem gondolnánk, megboszulná magát. Y Még egyszer a birói kinevezé­sekhez. Timkó József ügyvéd úrtól. E nagyfontosságú kérdésről, csekélységem érzetében s azon okból, mert minden szak- és politikai napilapban beható s élénk vita tárgya volt, — nem irtam volna semmit is, ha e na­pokban nem leendettem tanuja s észlelője oly körülménynek, mely kétségbe ejthetné a vá­lasztás fe 1 ett a kinevezésnek előnyt adó legbuzgóbb pártembert is. A korteskedések megindultak minden me­gyében, járásban és kerületben — titkon ugyan, de élénkebben mint a restauratiók korszakában a választásokat megelőzőleg. Minden járásbíró­ságnak van determinált jelöltje; minden jelölt­nek befolyásos kineveztetését előmozdítani vál­lalkozott köre; az egyesült körök kinevezendőik TÁRGZA. y „Fogott" birák. (Nyáry Pál emlékének szentelve.) F. h. 13-án a pesti államvasuti indóházban Kecskemétre utazandó a vaggonban vártam a vonat elindulását, midőn a vaggon ajtaján be­lépett Nyáry Pál. Alig települt le, már is meg­indult a beszélgetés a napi kérdések felett. Ke­délye teljesen nyugodt volt, és Pestről egész Pi­lisig, a hol mint jószágához legközelebb fekvő állomáson kiszállott, csak nem szünet nélkül folyt köztünk a társalgás, ugy hogy ezen rövid két óra alatt végig mentünk politikai életünk valamennyi ágain. A megboldogult zavartalan ítélettel, mondhatnám látnoki objectivitással tár­gyalta közéletünk kérdéseit: az administratiót, bírói szervezést, a vallási kérdést, és hideg bor­zalom fog el ha reá gondolok, hogy azon tisztán gondolkodó agy ekkor már talán magában hor­dotta szerencsétlen öngyilkossági gondolatait. Sőt nem lehetetlen, hogy a vészes tett már akkor el volt határozva, és hogy épen az utolsó látoga­tást akarta tenni jószágán. Nem szándékom a beszélgetést, mely reám nézve örökké emlékezetes lesz a maga sokoldalu­ságában leírni, — de miután az a mit a ^meg­boldogult a megérintett kérdések egyikéről, az esküdtszéki intézményről mondott, kiválólag ta­núságos, és talán kevesek előtt ismeretes, köte­lességemnek érzem a hallottakat emlékezetem szerint itt néhány vonással vázolni. Teszem ezt azért is mivel a „Themis" feladatául tűzte ki az esküdtszéki intézményt minden oldalról megvi­lágítani, és igy nem lesz érdektelen a kérdésnek a megboldogult által kiemelt oldalára, a speciá­lis magyar jogtörténeti szempontra is utalni. Szó volt többek közt az idegen institutiók átültetésről, és ő sajnálattal emelte ki, hogy az országgyűlés által munkába vett általános re­formnál az angolországi institutiók sokkal ke­vésbé méltattatnak figyelemre, mint a mennyire azok megérdemelnék. Minden reformjainknál a continentalis irányt követjük, holott az angol institutiók sok tekintetben felette állanak a con­tinensen felállított elméleteknek, és ezen kívül a magyarországi régi institutiók sok tekintetben hasonlítanak az angolországiakhoz. Én erre azon megjegyzést tettem, váljon gondolja-e, miszerint a mi viszonyaink közt le­hetséges volna az angol institutiókat egyszerűen átültetni hazánkba. Utaltam egyszersmind arra, hogy nem lehet állítani, miszerint egészen igno­rál tatnak nálunk az angol institutiók, miután irányadó körökben épen jelenleg tervezik az/an­gol esküdtszék behozását, és kérdém tőle, váljon hiszi-e, hogy az angol esküdtszéket ná­lunk létesíteni lehetne az angol birói szervezet nélkül ? Erre azt válaszolá, hogy az angol esküdt­széki intézmény magasan felette áll ugyan a continentalisnak, vagy is francziának, de épen ezen intézménynél igen nagy nehézségekre fo­gunk akadni, ha az angol minta szerint akarjuk azt rendezni, mivel az angol esküdtszék szoros összeköttetésben van az egész angol jogélettel. Ezen kivül az esküdtszék Augolországban körül­belül hétszázados intézmény, melynek legnagyobb garantiája épen abban fekszik, hogy teljesen összeforrt a nemzet életével. Megjegyzé továbbá hogy nálunk Magyarországon még az esküdt­székekre nézve is vannak előzmények. „Ön épen Kecskemétre utazik," — folytatá — „menjen be a Kecskemét-városi levéltárba, és kérje el a „fogó tt bi rák"-ról szóló régi okmányokat, és meg fogja látni hogy ezen fogott birák nem vol­takegyebek, mint esküdtek." — Elbeszélte ezután, hogy 1848 előtt Kecskeméten hivataloskodott, azon időben átkutatta az egész levéltárt, és többek közt talált ott számos okmányt a fogott ta­rákról. Előadta, hogy ezen fogott birák itéle­I tei miként voltak formulázva. Az ítéletekben 1 benne foglaltatikíjezen s ezen fogott bírákat, hogy a rendes bíróság felszólította a bíráskodásra, éj ők miután meghallgatták a feleket, felhatalma­I zák a bíróságot arra, hogy Ítéletet mondjon a bü­j nös felett, vagyis kimondották a vétkest, és a I biróság kiszabta a büntetést. A fogott birák ! nem voltak összeírva, hanem ugy látszik, hogy : mindazok, a kik bizonyos qualificatióval birtak l (épugy mint Angol országban) a rendes biróság | felszólítására a birói tisztben eljártak, és pedig ! nem csak saját közsógökben, hanem más közsé­! gekb en is, ha esetleg ott tartózkodtak, és a bi­i róságtól ez iránt felszólítást nyertek és innen az • elnevezés : fogott birák. Ha valaki utón volt, rende­I sen magával hordotta saját községének bizonyitvá­, nyát a birói képesítés vagy pedig a birói tiszt alóli j mentesség iránt. — „A mikor a 43-iki büntető­i törvénykönyvi javaslat kidolgoztatott" — folytatá I Nyáry — „én összeszedtem ezen adatokat és ] egyszersmind tudakozódtam többeknél, kik be­j hatóan foglalkoztak a magyar történelemmel, de senki sem tudott valamit mondani a fogott tarákról, mig nem végre Döbrentey egyik mun­kájában találtam ily adatokra. Erre felszólítot­tam több várost, hogy tegyenek kutatást e tárgy iránt, és az eredményt közöljék velem, a mi némelyek részéről meg is történt, ugy hogy j 1843-ban képes voltam összeállítani a fogott birák egész szervezetét. Ezen munkámat átad­tam akkor a büntető javaslat kidolgozására kiküldött bizottság egyik tagjának, ki azonban azt nem adta vissza." Hogy ki volt ezen követ, azt nem mondta meg, — annyi azonban bizonyos, hogy ha ezeu munka előkerülne, nagy világot vetne jogtörténe­tünknek oly oldalára, melyre eddig vajmi kevés figvelem lordittatott. Dr. Eeyer László. I «Hlt )»)<$•<«<»<•'«

Next

/
Thumbnails
Contents