Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - Jogi kérdés

— 194 — érdekében gyűléseket tartanak s egymást gyámolítani, egymásnak segédkezet nyújtani Ígérkeznek. Compromissumok jönnek létre : ezt ki nem állhatja a kerület lakossága, beszuratjuk a törvényszéki ülnökök közzé, — hadd marakodjék ülnök-társaival; amaz egyszerű rustikus, a Haynau korszak óta, mikorou főszolgabíró volt, soha pert nem látott, — ez is elfér a hat törvényszéki ülnök között, majd dolgozik helyette más stb. stb. Ilynemű combinátióknak voltam hallója, melyek, hogy nem fognak betüről-betüre teljesedni : attól talán megóvja hazánkat a magyarok istene. De az igazságügyi minister ur készen lehet arra, hogy legbensőbb emberei, legjobb barátai oly ajánlatokkal terholendik, melyek teljesítése közromlásunkat idézheti elő. És mert isten legyen az, ki annyi ezer és ezer folyamodó között csupán a valóban érdemeseket leend képes kiszemelni: hogy a számtalan kinevezéseknél ejtendő' csorba, később kiköszörültessék, hogy az igazságügyi minister a teménk-k panaszt és szemrehányás keserű poharát cseppenkint kiüríteni ne legyen kénytelen, és hogy a bírói hivatalokra teljesen alkalmatlan, már kinevezett egyének az ország verejtékén ne élősködhessenek : annak csak egyetlenegy orvossága van és lehet. Jó hirből, eddigi sükeros működésről, egyes nagyobb perek viteléből, és a jogi lapok hasábjaiból országosan, vagy legalábbjnagyobb körben [ ismert egyéniségekből, számtalan képzettlés qualificált biróra tehet szert az ;gazságflgyi minister; az ilyenek ajánlják önmagukat: az ilyeneket ajánlja kétségbe vonhatlan, mert beigazolt tehetségűk. Ezeket ^s olyakat, ha birói hivatalra vállalkoznak, kinevezni kell, szükséges. A kik azonban tudományuknak, képzességöknek mi jelét sem adták, kikről az ajánlókon kivül az ország, minister, kerület és mások csak annyit tudnak, hogy élnek és működnek procul negotiis, akár mint ügyvédek, birák, akár mint magánzók: kiket sem a folytonos és elismerést érdemlő gyakorlat, sem a köztéren tanúsított szaktudományuk nem ajánl : azokat — ha az el.ő categoriából ki nem telnék, — nevezze ki az igazságügyi minister ur ideiglenesen azon serkentő feltétel alatt, hogy ha hivatásuknak megfelelnek, véglegesen is ki fognak neveztetni, — ellenkező esetben helyeiket másokkal töltendi be. Ne is mondja senki, hogy az ideiglenesség a netalán vállalkozókat elidegeníti. A ki magában tehetséget nem érez, az ne folyamodják, elmaradása által csak nyerhet az igazságszolgáltatás : annak pedig, kinek hivatása, képessége, | szakismerete ^van, van egyszersmind biztos tu- . data végleges kineveztetéséről. E közvetítő, de jó birák kineveztetését egyedül biztosító javaslatom semmi élő törvénybe nem ütközik; a modus praecedens pedig ott van a tanárok kineveztetésénél.*) K Jogi kérdés. Peőcz József telekkönyvi fogalmazó úrtól. Zalabéri Horváth Ferencz mint eladó Horváth János mint vevő között 1862. évi január hó 14-én Baltavárott a következő örökszerződés jött létre; 1-ör. Én zalabéri Horváth Ferencz a baltavári helységben az 56, sz. alatt fekvő Andókféle házamat minden hozzá tartozandó épületekkel, udvarral, kerttel és külső telekkel, mely 1 hold 600 Q ölből áll: örökbe és visszavonhatlanul eladtam Horváth János baltavári kovács mesternek 800 ftokért oly formán, hogy azt mint tulajdonát azon joggal, melyei én birtam — örök időkig használja, mely 800 ftot tüstént le is fizette. A második pont csak azt mondja: hogy Horváth János a fentérintett házat tartozékával együtt 800 ftokért megvette s minden átruházási költséget magára vállal. Azután következik s szerződés kelte s a szerződő felek és a tanuk aláírásai. i A mint látjuk ezen okmányban hiányzik a bekeblezési engedély. Horváth János vevő fél a szerződés létrejötte után tulajdoni jogát előjegyeztetni vagy bekebleztetni elmulasztotta; s igy történt, hogy a baltavári uradalom, — melynek tartozékát ké*) A „budapesti ügyvédi egylet" ugyanezen kinevezési múdot javasolta. Szerk. pezi a fentérintett ház udvar és kert is — a f. évi martius hó 13-án elárvereztetvén, s a roppant bekebelezett követeléseket kellőleg a vételár sem fedezhetvén, — Horváth János nem csak hogy a tulajdontól elesik, de még a befizetett vételár is veszve van. A vizbe eső ember azonban a habhoz is kapkod; midőn látta, hogy háza és pénze egyiránt veszélyben forog, járt kelt ide-oda, és sikerült neki egy oly birtokot felfedezni, melyet zalabéri Horváth Ferencz egy baltavári földmives polgártól megvett, mely azonban Horváth Ferencz nevére telekkönyvileg átirva nincsen. Ámde itt azt a bökkenő; hogy ezen birtokot, mely a baltavári 12-dik sz tjkvben Legl József nevén áll, zalabéri Horváth Ferencz, tagosítás alkalmával a többi tolekkönyvezett birtokaival össze mérette; a legközelebb lefolyt árverés alkalmával pedig a tagositott — de a telekkönyvben még mindig a régi birtok állapot szerint szereplő (nem lévén a nem tagositási birtok állapot a baltavárijtelekjk\ékben keresztül vive) — adatott el. A Horváth János által felfedezett s a baltavári 12. sz. tjkvken Legl József nevén fennálló */4 telekből '/4 telek az, melyből a fent emiitett vovő fél a 800 ft vételárnak kielégittetését reményű. Legl József ugyan is, Horváth János részére kiállított egy oly nyilatkozatot, melyből kitűnik, hogy a nevén álló '/„ teleknek felét, tehát '/4 telket zalabéri Horváth Ferencznek eladta, s minthogy ez még a nevén áll; megengedi, hogy a 800 ft o. é. vételár a baltavári 12. sz. tjkvben felvett fél telkére jelzálogilag biztositassék. A nyilatkozatból azonban nem tűnik ki, hogy azon V4 telek mikor adatott el Z. Horváth Ferencznek, 8 ezen eladást igazoló, adás vevési szerződés sem nyújtatott be. Horváth János tehát a fentérintett ház és tartozékáért lefizetett 800 ftokat, a fent legelsőben említett örökszerződés és Legl Józsefnek fent idézett nyilatkozata alapján a baltavári 12. sz. tjkvben felvett a/4 telekből Horváth Ferencz által megvásárlott V4 telekre, egy pót kérelem mellett pedig az egész Legl József nevén álló 4/4 telekre — erre is lévén bekeblezési engedélye bekebleztetni kérte, s kérelmét benyújtotta 1871. évi febr. hó 17-én 1256 sz. alatt, tehát az árverést megelőzőleg. A pótkérelem valószínűleg csak azért nyújtatott be. hogy a telekkvi rendszabályok 57-dik §-ának elég tétessék. Itt az a kérdés merül fel tehát váljon a baltavári uradalomra bekebelezett jelzálogos hitelezők zálogjoga kiterjedhet e Horváth Ferencznek olyan birtokára, mely még ez ideig tehát még az árverés megtörténte után is Legl József nevén áll, s nem nyerhetne e jogosan Horváth János ezen zalabéri Horváth Ferencz birtokához commassált, de még nevére nem telekkönyvezett V« telekből kielégítést annyival is inkább : mivel ezen % telkére H. J. jelentette be legelőszőr a lefizetett 8ü0 ft vételárnak biztosítási iránti kérelmét s következve ő áll első helyen ? Igaz ugyan, hogy az árverést megelőző összeírásban, a baltavári urodalomnak tagositási állapota vétetett fel — de mindig a telekkönyvekben fel vett birtokállásra hivatkozással, s igaz az is, hogy a közzé tett árverési hirdetmény értelme szerint a lefoglalt tagositott ingatlan javakra Horváth János akár tulajdoni akár elsőbbségi jogának érvényesítése végett a kitűzött határ idő alatt nem jelentkezett, ügyét nem ügyvédre, — hanem zugirászra bízván; — ámde a tagositási birtokállapotnak telekkönyvi átidomitása a telekk. rendszabályok és a nagymélt. m. kir. igazságügyi ministerium által 1869. évi apr. hó 8-án 2579. sz. alatt kibocsátott szabályrendelet 2-dik és 7-dik §§-ának b. pontjai szerint ugy foganatosítandó: hogy a régi birtok helyett kiosztott uj birtok a telekkönyvi tulajdonos nevére vezettessék be, és ismét a 7-dik §-nak b. pontja szerint, az uj birtok rendszerint annak tulajdonául vezetendő be, kinek nevén a régi birtok állt sat. — jogában állván a vásárló félnek a telekk. hatóságnál benyújtandó szerzési okirat alapján tulajdoni jogát szabályszerüleg érvényesíthetni. Mert tegyük fel az esetet: ha például Legl Józsefnek a baltavári 12. sz. tjkvben felvett % telke annyira ternelve volna, hogy annak értéke a bekebelezett terheket nem pótolhatná, én azt hiszem, hogy a Legl József nevére felvett 2/4 telekre jó hiszemmel zálogjogot szerzett hitelezők nem csupán az adós birtokában levő l/t telekből hanem a telekkönyvben fennálló 2/4 telekből nyerhetnék kielégittetésöket, és ekkor tagosítás folytán a baltavári uradalomhoz csatolt Y4 telek bizo| nyosan mint Legl József tulajdona tekintetnék s az uradalomtól bíróilag is elkűlönittetnékmáskép a telekkönyv hitelének csonkítása né\l kül szerintem eljárni nem lehetne. Ha tehát áll ez a következtetés, állani kell annak is, hogy a baltavári uradalomra az árverés napjáig bekeblezett jelzálogos hitelezők zálog, joga is csak azon ingatlanokra terjedhet ki, melyek a telekkönyvben az adós zalabéri Horváth Ferencz nevére telekkönyvileg felvéve vannak. Miután e tekintetben eltérő nézetekkel találkoztam, érdekesnek látom e kérdést a nyilvánosság elé bocsátani, ugy hiszem, megérdemli noííy a jogász közönség vele egy kissé foglalkozzék, s hogy e kérdésre véleményüket a nyilvánosság terén minél többen mondanák, el mert az által az igazságszolgáltatás érdekének tennének jó szolgálatot. A 25-ös bizottság mult heti ülései az az elvi vita tekintetében kiváló figyelmet érdemelnek. Az april 18-án tartott ülésben a mart. 25-iki ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után elnök előadta, hogy a beérkezett számos kérvények és jelentések miatt az albizottságok nem készülhettek el előadásaikkal, hogy tehát mig egyik vagy másik albizottság bejelenti előadását az alsóbiróságnk költségvetését lehetne tárgyalni. Inditványoztatott, hogy tekintettel a tömegesen beérkező kérvényekre, az albizottságok számát szaporítani kellene, minek ellenében azonban Csengery, miután 3 azt hiszi, hogy az alsó bíróságok szervezése a magyar igazságszolgáltatás rendezésében provisorium lesz, mert mikorra a polgári és büntető törvénykönyvek, a szóbeliség és közvetlenségre alapított uj perrendtartás stb. életbelép, az alsó bíróságok illetősége és száma is változás alá kerül, azt javasolta, hogy ne szaporittassanak a kivonatolásra kiküldött albizottságok, hanem ellenkezőlet; a kiküldöttek is mentessenek fel ezen nagy munkától, továbbá, hogy az ország venné át most az alsó bíróságokat ugy a mint vannak, s nevezné ki az igazságügyminister az alsó bírákat. Azon királyi városok és nagy községeknél, melyek eddig telekkönyvi hatósággal birtak, hagyassanak meg a telekkönyvek, de azokba nagyobb körű járásbíróságok állíttassanak be. Tisza Kálmán oda nyilatkozott, hogy ő mindaddig nem szólhat Csengery indítványához még az igazságügyminister ur nem nyilatkozik váljon pontozatait viszszaveszi-e és visszatér-e eredeti javaslatához. Horváth Boldizsár igazságügyi minister előadta: miképen ötet a törvényhatóságoktól, az ország minden vidékein létező ügyvédi testületektől, a pesti és maros-vásárhelyi királyi tábláktól a kúriától és erdélyi királyi biztosságtól beérkezett kérvények, emlékiratok, és kimerítő jelentések azon meggyőződésre téritették, hogy azon most is táplált nézetét, mely :zerint a fősúlyt az egyesbiróságok illetőségének szélesbitésére, "s a telekkönyvek decentralizálására fektette, az | ország gyakorlati emberei, és lotörvényszékei elI lenkező meggyőződésének alárendelje, nem érez1 vén magában bátorságot, ezen ; nagyszerű ellení nyilatkozatokkal szemközt saját egyéni meggyői ződését keresztülvinni. Ehez járul még azon kö; rülmény, hogy az alkotmányos és felelős ministeri kormányzat mellett, 'egyes minister tartozik törvényjavaslatait a ministeri tanács elé terjeszteni s ha ott elfogadásra nem találnak, módosítani, vagy épen vissza is venni. Jelen alsó bírósági szervezet ugyanezen sorsra talált a ministeri tanácsban, és mert a kigyőzhetőnél költségesebbnek, de az illetőség és telekkönyv megosztása tekintetében kivihetlenuek találtatott, kénytelen attól eltérni. Ezután Paczolay János emelt szót és mind Csengery indítványát, mind az igazságügyminister eltérését ellenzé, a 25-ös bizottság munkálatát továbbra is fennta rtandónak jelezte.^ Nem hagyhatunk ez alkalommal megemlítés nélkül Paczolay ur beszédjéből egy passust, melyet ha hallásunk csalt volna is teljes élében a lapok is következőleg tüntetnek fel: „Az ügyvédségre tódult egyének is, azért nem térnek át az adóbíróságokhoz, mert az eddigi alsóbirósági rendszer mellett egy egész megyében egy törvényszék és telekkönyv levén, ki sem kell me nni szo báj ábó 1 az ügyvédnek, ott kénytelenek az ügyes bajos emberek felkeresni, s onnan zsarolják azokat. A 25-ös bizottság munkálata szerint