Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - A büntetőjognak lélektani elvekre fektetése

192 — tői, tagadhatlanul sokat tett arra nézve, bogy a büntetések igazságosok, és az erkölcsi becsérzetnek ne előló'i, hanem inkább felemelői, és javítói legyenek. Innen van, hogy a büntetés mértékei a büntetésre méltó tettekhez képest szabványokba szoríttattak, — és a meggyalázó testi büntetések nagy részben eltöröltettek, s a börtönök ugy alakíttattak, hogy míg azokban a test szenved, a léleknek alkalma legyen elmélkedés, tanítás és foglalkozás utján jóra térni. Azonban, hogy a lélektan követelményeinek még itt koránt sincs elégtéve, mutatja az, miszerint a szabványok két véghatára közt a bírónak szabadság hagyatott, hogy lélektani nézleteit is érvényesíthesse, tekintetbe vévén a tett indokait és a tettes lelkületét; — mint mutatja továbbá az is, miszerint büntetés kezelési egyik szabályul emeltetett, hogy a kissebb tettesek, a nagyobbakkal, vizsgálat alattiak, az elitéltekkel össze ne zárassanak, nehogy azok lelkülete ezeké által megfertőztessék. Itt azonban a helyett, bogy következetesen átvitte volna nemes irányzatát, mintha attól félt volna, hogy ha tovább megy, büntetés helyett helytelen philantropiába sülyed alá, Európa jogbölcselete félúton megállott, s máig is öszsze vissza együttesen ítéltetnek és büntettetnek az oly tettek is, melyek magokban véve — au und für sich — eltekintve következményeiktől nem foglalnak magokban bűnösséget, vagyis roszakaratu jogsérelmet, hanem csak lehető rosz következményeikért tiltatnak. — vagy is a közbiztonsági kihágások — azon büntetésre méltó tettekkel, melyeknek már fogalmában ugy vallási, mint bölcseleti erkölcstan szerint a bűnösség eszméje bennfoglaltatik, vagy is melyek az egyes és az egész elleni roszakaratu jogsérelmet foglalnak magukban, — vagy is a bűntettekkel és vétségekkel. Sőt az erkölcsi romlottságból folyó, bemocskoló ezen tettek kissebb mérve épen kihágásnak is jellegeztetvén, mig a rendőri kihágások — a könyelmüségnek vagy vigyázatlan mulasztásnak következményei, az erkölcsileg is gonosz tettek közé vegyítés által túlságosan érintetnek, menynyiben az által szeny tapad reájok amaz önmagukban is szenyes tettek megtisztíttatnak mintegy, és leszállittatnak betudásban a nép hit szerint, holott, alapjok s ' lényegök ugyan az, mint a bűntényeké és csak is mérveik különbözők. Az eszmék s alapfogalmak összezavarása igen sajnálatos, — a büntetés alá jövő rendőri kihágóra pedig, a gonosztevőkkel egy helyre szorítás valóban kebel-lázitó lehet; mert ez által az erkölcsi beszenyezésnek, az erkölcsi balálnak vettetik oda áldozatul, — tehát igaztalanul suj- I tátik. De láthatni ezekből azt is, hogy a miatt, mert a tettek felosztásában sem alapjoknál, sem következményeiknél fogva semmi belső egység nincs a büntetőjog voltaképen még ma nem is tudomány, hanem csak önkényes szabályok és szabványok aggregátuma. Óhajtandó, hogy a büntetésre méltó cselekedetek közül azok, melyek magukban véve — au und für sich — s eltekintve következményeiktől nem foglalnak magukban bűnösséget, vagy is roszakaratu jogsérelmet, hanem közbiztonsági tekintetből következményeiknél fogva tiltatván e tilalomnak áthágása által és folytán lesznek jogsértőkké és büntetésre méltókká azon tettektől, melyeknek már fogalmában ugy vallási, mint bölcseleti erkölcstan szerint a bűnösség bennfoglaltatik, s ezek ismét, a mint egyes vagy az egész elleni jogsérelmet foglalnak magukban gondosan elkülönittetvén: amazoknak mint rendőri kihágásoknak elbírálása és büntetése ezektől, melyek terjedelmöknél fogva magán vagy közbüntettek, elválasztva: külön hatóság által és külön börtönbe helyezéssel, — jelesen pedig a kihágások miután független bíróság mellett az ezekkeli elbánást függő rendőri közegekre bizni a polgári szabadság eszméje többé meg nem engedné, a királyi járásbíróság által és ezek fogdáiban történjék; — a büntettek pedig a szerint, a mint azok egyes elleni jogsérelmet foglalnak magukban a törvényszékek által és azok börtöneiben, — vagy a mint az egészet is sértik, vagyis politikaiak: a polis közönség vagy is annak megbízottjai — esküdtszékek által kezeltessenek, ítéltessenek és fenyíttessenek elkülönzött fogdákban szintén. Mert ha bár a politikai büntettek is erkölcsi roszak tagadhatatlan, hogy azok forrása többnyire nem azon aljas önzés wgy állatiasság, t mely az egyesek elleni gonosztetteké, — hanem . vagy jogsértés miatti bosszú, vagy őnhatalrai jogvédelem nem ritkán, legtöbbször pedig a közügynek használás téves hite, melyek a tolvaj és gyilkos stb. állati aljasságától messze esnek s távol állanak, annálfogva igazságos is, hogy azzal egysorba ne tétessenek, habár esetleg következményeikben vészesebbek levén, keményebben is büntetendők, de az erkölcsi halálba, a gonosztevők gyalázatába ne dobassanak be. Csak így lehet a büntetés. a) Igazságos, mert a tett indokaihoz s okozatához méretvén: nem lesz tulszigoru itt, tul enyhe amott. b) Czélszerü, mert nem öli ki a becsérzetet, sőt inkább javítja s nemesíti azt, vagy legalább megvédi. c) Alkalomszerű — oportunus — mert különben, ha a kihágásokon tul a büntettek kissebb mérveit is a járásbiró itéli és fenyíti, száma nélküli fogházat kellene épitetni, mig ha a járásbiróságnak csak a rendőri kihágások adatnak, melyek többnyire pénzbírságot vonnak maguk után: a létező fogdákkal és börtönökkel kijöhetni. tl) a gyakorlat is azt követeli, mennyiben eddigelé is a rendőri kihágások külön fogdákban letartóztatással (arrost), ha bár nem is helyesen választva s rendezve be, de az eszmének öntudatlanul is külön közegek, város kapitány, szolgabíró stb, — a büntettek pedig rendes törvényszékek által ítéltettek és fenyíttettek hatósági közbörtönben fogsággal, vagy rabsággal, mihez most az esküdtszékek intézménye járulna, a politikai tévtetteknél, melyek eddig is rendszerint külön bőrtönökben fenyítettek. e) Végre ez alapokra helyezés által tétethetik elég a tudomány követelményeinek is, — mennyiben így a büntettek és kihágásák együttesen'méltányolt indokai és következményei lesznek a büntetés szabványoknál irányadók ; vagyis ezen, gyakran viszás arányban állókét factornak correlatiója, más szóval a j o g i vétkezés foka leszen mérve abüntetésnek, s ezen általános elvből concret esetekben ugy a büntetés nagysága, mint ismétléseknél súlyosbítása is biztosan megállapítható leend akkép, hogy az egész büntető jogon bizonyos egység vonuland át, mig most a bűntetteknek vétséggé és kihágássá csak következményeiknél fogva lefokoztatása miatt lehetlen eligazító irányt s elvet találni, hanem csupán önkényes szabályokat kell s azokat is önkéntesen a szabványok széles határai között küzdve alkalmazni, — a mi is a mint fárasztó egyfelől a lélekre: ugy másfelöl Európa büntető jogainak incorrektségét és tarthatlanságát igazolja. Mondanom sem kell ezek után, hogy a büntetésreméltó tetteknek közelebbről osztrák felosztása általam elvetve s a magyar felosztás van elfogadva, a mi psychologiai alap mellett máskép nem is lehet, — azonban e rendszert mindenesetre akép fejlesztve tovább, hogy a homogén büntettek ugy csoportosítására, mint büntetéseik berendszeresitésére nézve átalános alapelveken nyugvó szabályok állapíttassanak meg. Szükségtelennek tartom továbbá jelezni, mikép a m. büntető t. javaslat büntető eljárásával sem levén elégedett, az általain javaslott elbánásnak alkalmazását átalábau az egész bűnvádi eljárásnál különösen a letartóztatásnál és nyilvánosságnál is a fentebbi elvből önként folyónak és óhajtandónak tekintrtu, — mi mellett a magyar nemes királyi szabadságának ama palládiuma „nemo nisi legitimé citatus" stb. a legszélesebb mérvben leszen kiterjesztendő, és csak is a közelitélés alatt álló vagy is ösmeretes csavargókra, s az elitéléssel egyen jelentőségű tetten kapatás eseteiben leszen bűntényeknél az egyéni szabadság ítélet előtt korlátozandó; — mig a nyilvánosság politikai bűntetteknél az esküdtszékek előtt igeu is használandó lesz, hogy a polgárzat maga ellenőrizhesse pártoskodás ellen a vádlott elleuébeni eljárást, — ellenben egyéb büntetésre méltó tettek betárgyal ásánál, hol pártérdek már nem szerepel, épen a vádlott önérzete kímélése végett mellőzendő lesz, nehogy az egyesek ellenségeinek alkalom adassék nyíltan kigúnyolni, sőt gunyhahota közt kísérni fogházba a bukottat, s az által prostituálni annak önérzetét. Végre önként folyik az általam ajánlott lélektani nézetből, mikép a börtönrendszerrel is, mint az a m. büntető javaslatban áll, elégedett nem lehetek, s kívánnom kell, miszerint az abbani humánus nézeteken tul a vádlottnak s elitéltnek kora és műveltségi állapota és büntetésének neme is tekintetbe vétessék, s azokhoz képest, ha nem is külön börtönökbe, de külön osztályokba helyeztessenek el. Szóval nehogy részletezésre tévedjek, mit a kijelentem mikép indítványomba nem csak az anyagi büntető jogot, hanem az alakit — a büntető eljárást is a börtönrendszerrel együtt befoglalom, s illetőleg lélektani elvekre fektettetni kívánom, miután korunk humanisticus szelleme szerint különben is a büntetésnek direct czélja többé már nem is a bosszú és elrettentés, melyek a czélzattal gyakran épen ellenkező eredményt idéztek elő, hanem a jogi elégtétel és erkölcs javítás. Észrevételek a 2.">-ös bizottság munkálatára.*) (P. P.) A „Themis" f. évi 14-ik számában a 2.'j-ös bizottság húsvét előtti legutóbbi üléséről hozott tudósítás minden szakíérfit meglepett, különösen a bíróságok osztályzata és ennek folytán a bírák fizetésére nézve felállított fokozat iránt ott kimondott elv az, mely a jelzeit meglepetést szülte. Hajlandók vagyunk hinni, miszerint a közvélemény hiányos, a mennyiben tudniillik nincsen megmondva határozottan az, hogy váljon, a felállítandó társasbiróságnál megállapított I személyzet számában, a telekkönyvi, váltó és | bünfenyitő törvényszék ugy előadói mint kezelő j személyzete is bentfoglaltatik-e vagy nem? mi ez utóbbit feltételezzük, és 2ő-ős bizottság jaj vaslatában megállapított számmenyiség tekintej tében csak is azt képzelhetjük el, hogy a kormány s , illetőleg az igazságügyi minister a szorosan vett polgári ügyek elintézése tekintetében hozta • javaslatba ezen csekély személyzeti számot, j mert ha felkelleue tennünk, miszerint ezen szej mélyzetnek kellene elvégezni a polgári, a telek| könyvi, a váltó a bünfenyitő, az úrbéri, a csőd, és hol bányabiróság lesz, ezen teendőket I is, akkor önkéntelenül azon kérdés merül fel, 1 váljon van e fogalmuk az intéző köröknek ari ról, hogy egy első fokú társasbiróságnak mi a teendője? s váljon \an-e az intezokörökben I egyén, ki saját tapasztalásából ismeri az elsőbij rósági teendők körét, s talán maga is tettleg I résztvett egy első fokú társasbiróságnál az ügyek elintézésében, s az ügyek kezelésében, | hogy ily csekély számú személyzettel, s baI bár egytül egyig mindnyája szakmájában mind I ügyességre, mind képzettségre mint sebes muni kásságra nézve, a tökély ne továbbjait elérte ! lett légyen is; képes volna a felek kivánalmáI nak megfelelni ? Mi kik majdnem közel két éví tizedet szakadatlanul a bíróságnál tetttleg mü! ködtünk, s így minden önhittség s elbizakodottság nélkül állithatjuk, hogy alkalmunk volt ez irányban tapasztalatokat szerezni, — nem bírnánk oly vakmerőséggel a felelősséget az iránt magunkra válalui, hogy biztosítanék ugy a kor| mányt, valamint a leieket arról, miszerint az ily módon szervezett törvényszék a kor kívánalmának s a felek igényeinek meg fog felelni, pedig meg vagyunk arról győződve, hogy mind e két tényező, ezt az uj bírói szervezéstől meg kívánja, különösen pedig a felek, kiknek számára csak is ezen egy iustitutio létezik az államban. A 25-ös bizottság üléséből hozott tudósítás szerint a szervezendő bíróságok három osztályban sorozva fognak felállitatni, — és pedig az első osztályú bíróság fog állani egy elnökből, négy ülnökből, egy pótülnökbol két jegyzőből, egy iktatóból, egy irodai tisztből és két Írnokból, a szükséges börtönőr s szolgaszemélyzetből, — ezen bíróság kerületi lakossága százezerét meg nem halad, — a második káthegoriába tartozó törvényszék fog állani, egy elnökből, hat ülnökből, két pótülnökbol, három jegyzőből, és szükséges irodai, börtönőri s szolgaszemélyzetből, — ezen bíróság területi lakossága kétszázezerig számíttatik; — a harmadik káthegoriába tartozó bíróság állaiid egy elnökből nyolcz üluökből, három pótülnökből, négy jegyzőből, az iroda, a börtönőri és szolgaszemélyzetből, — ezen bíróság területi lakossága a kétszázezerét meghaladja. Szerény nézetünk szerint sokkal e.zélszerübb volna, több kisebb területi törvényszékeket például 10,0000 lélek számra kiterjedőket felállítani, mert eltekintve attól, hogy az ily kissebb *) Ezeu egy tekintélyes vidéki törvényszék érdemes elnökétől származó felszólalást az illetékes körök kiváló figyelmébe ajánljuk. Szerk.