Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - A büntetőjognak lélektani elvekre fektetése

— 191 — I Egy ügyes, értelmes, jólelkű és a mit főképen megkívánnék, a bíráskodás terén begyakorlott és a maga hivatását kellőleg felfogó e g y e s b i r ó azon bizalomnál fogva, melyet egyenes és részrebajlatlan eljárása a közönségnél szükségkép kelteni fog. igen sok esetben már a legelső általános kihallgatáskor ki fogja egyeztetni a feleket, és ugy a belátása szerint nyilvánosan jogtalannak mutatkozó követelőt, mint ellen esetben az ellenfelet a czélbavett költséges pernek felette bizonytalan eredménye, és a barátságos kiegyezés előnyeire való figyelmeztetéssel igen sok esetben arra birandja, hogy a dolgot perre nem is bocsátják; mi a társas bírósági eljárásnál oly könnyen nem eszközölhető. Az ősiségnek eltörlése, és a törvény előtti egyenlőségnek kimondása után már-már tisztulni kezdenek magánjogviszonyaink annyira, hogy oly bonyolódott nagyobbszerü ügyek, melyek több tagu bíróság általi elintézést nem mondom szükségessé, hanem kívánatossá tehetnek, mindinkább ritkulnak. Továbbá nem ritka eset, hogy a csekélyebbnek látszó perekben még bonyolodottabb kérdések merülnek fel, mint a nagyobbaknál, a melyek közönségesen nevezetesebb, rendesen nagy óvatossággal kötött jogügyletekből származnak, és többnyire magából a jogügyletből könnyen tisztába hozhatók. És mert kétségtelen, hogy azon fél a mely már perre szálni kényszerült és vesztes lett, akár hozta légyen az Ítéletet egyesbiró, akár a társas bíróság, abban teljesen megnyugodni nehezen, hanem a legtöbb esetben fellebbezni fog, az ügyet tehát véglegesen többnyire nem az első bíróság, hanem a felebbviteli törvényszék dönti el. És végre mert az immár törvény által megállapított fegyelmi hatóságnál fogva, a felebbviteli bíróság a tisztében talán nem kellőleg jártas, és a perlekedő felek kárára ügyetlenkedő bírót azonnal rendre utasitandja, sőt ha szükséges, annak más általi felváltása iránt is intézkedni fog. Nézetem szerint tehát az elsőbiróságok rendezésénél fősuly, az egyesbiróságokra volna fektetendő. Azonban ismétlem, hogy midőn az egyesbirósági rendszer mellett emelek szót, mindenkor azt teszem fel: hogy az egyesbirák olyanok lesznek, a milyeneknek lenniök kell, t. i. kellőleg kiképzettek és a bíráskodás terén begyakorlottak, továbbá: hogy azok kellő és szintén kiképzett segédszemélyzettel elláttatni, és oly anyagi helyzetbe tétetni fognak, hogy szükséges tekintélyüket és függetlenségüket, bármi befolyástól megóvhassák és egész idejőket kellő nyugalommal hivatásuknak szentelhessék. Hogy pedig hazánkban, a prókátorok országában a bíróságra alkalmas egyéniség elegendő van, azt ugy hiszem kétségbe vonni, senkisem fogja. Vagy ki az, a ki állítni merné, hogy e hazában volna csak egy oly vármegye is, melyben azon 10—20 egyéniség., a mennyi t. i. a bírói állomások betöltésére szükséges, ne találtatnék? ennek igazolta elszomorító kihatással volna nemcsak az egyesbiróságok betöltésére, hanema társasbiróságok öszszeállitására is, mivel azon esetben, a társasbiróságok sem lennének kellőleg összeállíthatók; mely eset azonban egyáltalában fenn nem forog. Azonban szükséges, hogy a bírák meg- j választásánál pártra és politikai meggyőződésre semmi tekintet se le- j gyen, mert az igazságszolgáltatásnak a pártokkal semmi köze, — a bíró minden pártok felett áll — a törvény és igazságróli fogalom a politikai meggyőződéssel nem változhatik, szükséges továbbá, hogy ugy az egyesbiró és segédei, mint a társasbirósági tagok is illő fizetéssel ellátassanak, értem olyannal, melylyel ne csak az éhen hálástól legyenek mentesítve, hanem a családi élettel járó minden rendes, és a mi sokszor kikerülhetlen rendkívüli szükségleteiket is fedezhessék, hogy igy magukat teljes nyugalommal hivatásuknak szentelhessék, és ez által a birói magas álláshoz kötött tekintélyüket és függetlenségüket minden befolyástól menten fentarthassák. Hogy azonban az 1300, 1400, 1500 frtnyi fizetés, a mennyi t. i. ezen birói állomásokra megállapitatni czéloztatik, erre nem elegendő, azt minden elfogulatlan ember, a ki jelen viszonyaink között az élet szükségeiről magával szá] molni szokott, egy tekintetre átláthatja. A fizetéseknek oly szük mértékbeni kiszabását illetőleg hallatszott ugyanazon megjegyzés, hogy: nincs pénz, hogy a fizetések felemelése azért sem volna szükséges, mert a hivatalok után sovárgók nagy száma mutatja, hogy vannak elegen, kik elválaljáka hivatalt csekélyebb fizetésért is, és hogy sok hivatalnoknak többnyire van saját vagyona is, a melylyel a fizetés csekélységét ! pótolhatja. Ezekkel azonban a fizetésnéli fukarkodás épen nem indokolható, mert: a mi az elsőt illeti: csak nem rég tetszéssel fogadtatott a képviselőházban Ghyczy Kálmán képviselőnek a kir. táblai birák szaporítása iránti vita alkalmával tett azon megjegyzése, hogy az igazságszolgáltatás dolgában a pénz mellékes kérdés. Én is azt tartom! és valóban nagyon szomorú önkormányzat volna az, mely biráit oly anyagi állásba nem helyezhetné, a milyent a közjó érdekében, a hivatal tekintélye szükségkép megkíván. Magyarországban bizonyosan kiteremthető lesz még annyi pénz, a mennyi az igazságszolgáltatásnak okszerű és az európai civilisationak megfelelő berendezésére megkívántatik, csak akarjuk, de akarni kell komolyan és álhatatosan. , A mi az igazságügy rendezésére forditatik, az nem kidobott pénz, nem is fizettetik valami idegen ellenségnek (a mely pedig ha reá kerülne, a mitől Isten óvjon meg! még tán sokkal többet is ki tudna csikarni), hanem fizettetik saját polgártársainknak, kik a közjó érdekében teljesítendő becsületes szolgálattal azt kiérdemelni akarják és bőven vissza is származtatják. Mi eddig ugy a törvénykezést mint az administrationalis dolgainkat igen egyszerűn, könynyedén és olcsón intéztük el. Csak nem igen rég volt még, hogy mig a többi európai civilisált nemzetek mind rendes polgári és büntető codexekről, polgári és büntető perrendtartásról, ügykezelési rendszabályokról, szükséges bírósági helyiségekről stb. gondoskodtak — egyedül mi nem törődtünk az ily költséges dolgokkal. És hogy csak egy példát emlitsek a törvénykezésből e g y e g é s z a 1 i s p á n i (vagy szolgabírói) bíróság állott 400, 500 vagy 600 frtos alispánból, egy 60 ftos patvaristával, azután egy 400 frtos fő vagy 200 frtos alszolgabiróból, i egy 100 frtos esküdttel és egy-egy csákós tar| solyos hajdúból. Ha pedig a restauratio bekövetkezett, és más alispánt vagy főbírót választottak, az egész bírósági archívumot egy zsákba bepakolva az ügyes hajdj átszálli- I totta az uj biróhoz, és avval az egész i g t a- ! tói, kiadói és irattári hivatalok át j voltak adva. Az ily olcsó justitiából és rosszul fizetett birákból azonban ugy hiszem hazánknak eddig elég volt már, megadtuk annak az árát sokszorosan, mert az csak látszólagosan volt olcsó, de valóságban igen drága volt, és pedig épen azért, meit a biró fizetéséből el nem élhetett, tehát a szükségtelen napidijak csinálásával és egyéb módon kellé pótolni azt. Sok perlekedő sirt ezen olcsó justitia felett, mert tömérdek pénzébe, gond, fáradozás, lotásfutásába került. Az, hogy a csekélyebb fizetésű hivatalokra is számtalan folyamódok vannak, semmi egyebet nem bizonyít, mint legfeljebb csak azt, hogy megszokta már a magyar a hivatalt nem annyira köteleséggekkel járó szolgálatnak, mint inkább uraskodásnak tekinteni. Mióta hazánkban a korteskedés lábrakapott, a választásoknál formális ütközetet tartanak a hivatali competensek, — de hogy az ilyenek mind arra valók-e? és ha megválasztattak, hivatásuknak eleget is tenni akarnak-e? vagy tudnak-e? az más kérdés. Kégente minden kaputos ember hivatal után törekedett, ha máskép nem lehetett, tehát tiszteletbeli czimet kért, de ha a csekély fizetésű hivatalba kortesei egyszer bele helyezték, azt a hivatalt csak mellékes foglalatosságnak tekinté, a mint épen commoditása és kedve tartotta, szolgálata egy filérrel sem ért többet mint fizetése, de ez azon körülményekhez képest máskép nem is lehetett, — mert a csekély fizetést másunnan kellé pótolni, a gazdaság után is látni. Ujabb időben azonban, hála a nemzet ge, niusának, ez máskép kezd lenni, — az oly uraskodás utáni vágy már csökkeni kezd, és ifjaink mindinkább többen az ipar, kereskedelem vagy más tudományos képzettség után igyekeznek boldogulni. Es ha mégis egyik másik hivatalra többen (jelentkeznek, ebből azt következtetni I hogy az alsóbb bíróságok fizetését javítani nem szükséges, felette téves volna, mert hisz Írassék ki a m i n u e n d o árlejtés bármely csekély imoki, akár valami más magasabb hivatalra, bizonyosan mindig fog akadni oly ember elég, a ki azt olcsóbbért is elválalni kész, ily eljárást azonban behozni ugy hiszem senkisem kiván ; nem is lehet a birák fizetését, ugy mint a kézi munkásokét, a szerint felemelni vagy alább szállítani, a mint arra többen vagy kevesebben kínálkoznak, hanem ugy kell azt megállapítani, a mint a hivatali állásnak országos érdeküsége megkívánja. Az pedig, hogy a biró, a ki a személy és vagyonbiztonság érdekében tesz szolgálatot a hazának, illő jutalom helyett még saját v agyonábóli élésre utajsitass ék, egyik rendezett államtól sem várható. És különben is az, hogy minden biró saját vagyonnal, melyből a fizetés csekélységét pótolni képes lehetne, okvetlenül bir, általánosságban fel nem tehető, minthogy tapasztalat szerint vagyonos ember a nagy felelősséggel járó hivataloskodásra csak igen kevés adja magát. Még egy tekintet van, a mely ált a láb an a bíróságok rendezésénél kiváló figyelmet érdemel, és ez az üresedésbe jött birói állások betöltésének módja. E tekintetben nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is mutatkozik az, hogy minden collegialis bíróságoknak megadassák azon jog, hogy az üresedésbe jött birói állomásoknak — kivéve az elnököt — betöltésére 3 egyént ajánlhassanak. A törvényszék többnyire közelebbi érintkezésben lévén az illető folyamodókkal, azok tehetségéről és értékéről, saját tapasztalata nyomán szerezhet meggyőződést, a ministerium azonban legjobb akarata mellett is, legtöbb esetben csak mások ajánlataira alapithatja kinevezését, az ily ajánlatok pedig köztudomás szerint nem mindig részrehajlatlanok ; holott a törvényszék, melynek érdekében áll, hogy. tagjait, kikkel solidaritásban van, és együtt felelős — jól megválassza, — °ly egyént, ki hivatásának meg nem felelhetne, ajánlatba hozni bizonyosan meg nem fog. Ha igy a biró kellőleg megválasztatik, és oly állapotba helyeztetik, hogy minden házi gondoktól menten, hivatásának szentelhesse egész idejét, hogy más keresetmód után járni ne kénytelenitessék, hanem inkább a maga további tökéletesbitéséről gondoskodhasson, és ha mindezekhez még hozzá járul az is, hogy a bírónak eljárása a már szentesitett fegyelmi törvény szerint a fegyelmi hatóság által kellőleg ellenőriztetik, akkor elvárhatjuk, hogy jó igazságszolgáltatásunklesz. Mert a j ó igazságszolgáltatásnak legfőbb biztositéka a jó és ért elmés bíróban van. Codifikálhatunk, alkothatunk akárminő perrendtartást, beoszthatjuk a bíróságokat a mint legjobbnak látszik, fektethetjük a súlyt akár az egyes akár a társasbiróságokra, ha nem lesznek kellőleg begyakorlott illő fizetéssel ellátott qualificált bírák, hiába minden codificálás ;és rendezés, az igazságszolgáltatás nyomorúságos lesz; mig ellenben a jó biró, hiányos törvények mellett is, ügyes, jóakaró tapintatával kitudja megnyugtatólag szolgáltatni az igazságot, a mint ezt némely példányai a választástól függő mostani első folyamodási bíráknak is mutatják, kik a jelen bonyolódott törvénykezési állapotban is bizalmat ébresztőleg tudják kezelni az igazságszolgáltatást. De az ily kivételekre támaszkodni nem lehet. Ha tehát megvagyunk győződve, hogy az igazságügyi reformra szükségünk van, reformáljunk gyökeresen, ne zsugoriskodjunk a közjó nyilvános hátrányára fillérkedve, mert ez a kívánt eredményre nem vezetne és csak ugy gyümölcsözhetne, mint azon föld, melytől a szükséges beruházásra a pénzt sajnáljuk és melyet kellőleg mivelni nem akarunk. A büntető jognak lélektani elvekre lektetése. Nagy János nagykun kapitány úrtól. Az ujabbkori, különben még kifejletlen jogbölcselet átlengve a humanismus szellemé-