Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 16. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra. [1. r.]

— 184 — A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministuri javaslatra. I FEJEZET. Szervezet. A 2. §. 4. pont alatt szabványozott kelléket szükségtelennek tartjuk, mert az ügyvéd lak-, illetőleg székhelyét szabadon választhatván, nem képzelhető ok, miért jegyeztethetné be magát más ügyvédi kamaránál, mint mely lakhelyéhez képest illetékes; mert továbbá tartani lehet attól, hogy félreértésekre szolgáltathatna alkalmat, melyekből kifolyólag az ügyvéd jogosul! bejegyeztetését nem eszközölhetné. A tvj. 8. §-a szerint ugyanis az ügyvéd, ha lakhelyét más ügyvéd kamara területére akarja áttenni, köteles ezl három hónappal előre bejelenteni. Ennek folytán a választmány őt az ügyvédi lajstromból kitörli és ezt azon kamara választmányával közli, melynek kerületébe lakását átteszi. Ezen választmány a felvétel felett önállóan határoz. Megtörténhetik már most, hoey ezen választmány oly időben határoz a felvétel fölött, mikor az ügyvéd a három hónapot régi székhelyén betölti, mely esetben azért nem eszközölhetné a bejegyzést, mivel területén az ügyvédnek még nincs állandó lakhelye. Vagy tegyük fel, hogy a három hó eltelte után rögtön és a költözködés folyama alatt tehát mikor még állandó lakhelvének eriteriumai nem tűnnek fel, folyamodnék a bejegyeztetéséért, ez azért nem vétethetnék eszközlésbe, mivel nem volna képes kimutatni, hogy már állandó lakhelye a kamara területén van. Ezekhez még az is járul, hogy ezen kellék azon oknélküli alkalmatlansággal is terhelné az ügyvédet, hogy a politikai hatóságok bizonyítványát kellene megszereznie annak kimutatására, hogy állandó lakhelye a kamara területén van. Ezeknél fogva ajánljuk a 2. §. 4. p. kihagyását. Örömmel üdvözöljük a 4. §. azon rendelkezését, hogy az ügyvédi vizsga egy Pesten felállítandó vizsgáló bizottság előtt lesz leteendő, mely az ügyvédi oklevél kiállítására is feljogosítva leend. mert ez által meg lesz szüntetve azon anomália, hogy az ügyvéd képzettségét egy többségében birákból álló és ennélfogva hívatlan bizottság bírálja meg: de egyszersmind azon nézetünket kell kifejeznünk, hogy ezen szakasz 3-ik és 4-ik kikezdésében, valamint a 6-ik §-ban foglalt intézkedések nem tartozhatnak ezen törvényjavaslathoz, illetőleg az ügyvédi rendtartáshoz, melynek tulajdonképeni feladata az ügyvédi elhivatás viszonyainak rendezése. Hogyan legyen ugyanis a vizsgáló bizottság alkotva, ki nevezze vagy válassza ennek tagjait, mely tárgyakból kelljen az ügyvédjelöltnek vizsgát tennie? mind oly kérdések, melyek az ügyvédi elhivatással és az ebbeli működéssel összeköttetésben nincsenek, és annálinkább külön törvényben vagy rendeletben lennének szabályzandók, mert a tvj. érintett helyein előforduló rendelkezések az ide tartozó kérdések összeségét nem merítik ki, és igy nem is kerülhető ki, hogy ezen hiányzó és dologra tartozó intézkedések külön uton szabályozást ne nyerjenek. Ezen vizsgáló bizottságra nézve még csak azon óhajunkat nyilvánítjuk, hogy tekintetbe véve, hogy nálunk az erdélyi részekben más törvények vannak hatályban, mitsem az anyahonban, addig is, mig az egész nagy haza ugyanazon törvények uralma alatt álland, gondoskodás történnék arra nézve, hogy az itt végzett és a gyakorlatot kitöltött jelöltek megvizsgálására oly biztosok is alkalmaztassanak, kik az u. n. osztrák törvényeket elméletileg és gyakorlatilag alaposan tudják. Az 5. §. §. szerint a négy évi joggyakorlatot pótolná, ha valaki belföldi egyetemen vagy jogakadémián mint önálló jogtanár öt éven át, vagy valamely hazai bíróságnál mint önálló biró három éven át működött. A mi a jogtanárokat illeti, az ügyvédi kar bizonyára mindenha örömmel fogja őket sorában is figyelmet torditunk, hogy ily 'feltétlen átmenet a jogtanári pályáról az ügyvédére semmi más országban megengedve nincs; azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy sem a jogtanároknak, sem a jogkereső közönségnek a törvény jó szolgálatot nem tenne, ha a bizonyos évek során át folytatott jogtanári működést feltétlenül «a joggyakorlat surrogatuma gyanánt tekintené. Ezeknél fogva javasoljuk, hogy az. ki négy éven át mint jogtanár valamely belföldi egyetemen vagy jogakadémián működött, csak azon feltétel alatt legven ügyvédi vizsgára bocsátható, ha kimutatta, hogy egy évi gyakorlatot ügyvédnél töltött. A bírákra nézve észrevételünk a következő: Mivel a bírák és ügyvédek lényeges tényezői az igazságszolgáltatásnak és mivel ennek érdekében egymás támogatására vaunak hivatva és utalva; mivel továbbá ezen köztök fennforgó kapcsolatnál lógva kívánatos, hogy ennek élénk és hathatós kifejezése végett gyakoriak legyenek az átlépési esetek egyik karból a másikba; örömmel fogadunk minden utat módot, mely a bíráknak alkalmat nyújt az ügyvédi pályára lépni. Mindazonáltal" nem helyeselhetjük a tj. szóban forgó, ugy szólva, feltétlen rendelkezését, még pedig a következő okoknál fogva. Az 1800: 10. t. czikk 17. §-a a bírónak nvugalomba helyezését megengedi, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére többé nem képes. A bírák felelősségéről szóló tjavaslat továbbá az oly birót, ki hivatali kötelességét vétkes szándékból megszegi vagy ennek tekintetei ellen egyébként aggályos módon vét, fegyelmi eljárás alá vétetni rendeli, melynek eredménye az lehet, hogy birói hivatalától elmozdittatik. De azon eset is előfordulhat, hogy valamely biró büntető ítélet folytán fosztatik meg birói hivatalától. Mindezen esetekben a birói pályától elmozdított egyének a szóban forgó szakasznak szövegezésénél fogva igényt tarthatnának arra, hogy az ügyvédek jegyzékébe felvétessenek, ha elmozdittatások előtt három éven át mint önálló hirák működtek. Ily bírákat azonban az ügyvédi pályára bocsátani nem lehet a tj. czélzata, mert nem tehetjük fel, hogy szellemileg vagy erkölcsileg hitelt vesztett vagy magokat lehetlenné tett birák menhelvévé akarná sülyeszteni az ügyvédséget. Ennek eleje vétele végett javasoljuk, hogy ezen szakasz végtétele megtoldassék egy mondatfái, melyben kifejezve legyen, hogy az érintett kedvezményben nem részesülhetnek azon birák, kik büntető ítélet vagy fegyelmi határozat folytán mozdittattak el a birói hivataltól vagy önkénytelenül helveztettek nvugalomba. II. FEJEZET. Az ügyvédek jogai és kötelességei. Mivel a tj. az ügyvédi ügyködést conditio sine qua non-ként azon kellékhez köti, hogy az j ügyvéd magát a lakhelyéhez képest illetékes kai maránál az ügyvédek lajstromába bejegyeztette I légyen és mivel ezen béjegyzés nélkül gyakorI latra jogosítod ügyvédnek nem tekinthető ; miI vei továbbá a béjegyeztetésnek fontos czélja van I és ennek elmulasztása hátránynyal kell hogy | egybekötve legyen: az oly ügyvéd, ki bejegyezj tetését elmulasztja és mindazonáltal működik, ugy volna tekintendő, mint a 13. §-ban emiitett azon meghatalmazott, ki nem ügyvéd, mihez képest ezen szakasz első sorában az „ügyvéd" szó után ezen mondat „vagy ügyvéd, ki magát valamely ügyvédi kamaránál az ügyvédek lajstromába nem vétette fel", lenne fölveendő. A 21. §. azon intézkedését, melynélfogva az ügyvédnek megtiltatik. hogy ugyanegy időben mindkét felet, habár külön ügyekben is, képviselhesse, igazolatlan megszorításnak tartjuk. Mert az ügyvéd csak azáltal, hogy valakit mint felperest egy harmadik ellen képvisel, amannak barátjává, emennek ellenségévé nem válik. 0 az ügy érdekét teszi sajátjává, ezt védelmezi, e mellett harezol és megeshetik, hogy e közben több oka van alperest becsülni, sem mint védenczét. Mivel ekként az ügyvéd nem üdvözölni, ^ mert tudományos képzettségűkkel a j arra van hivatva, hogy fele érzelmeit és kedély kar tekintélyét csak gyarapitni és emelni fogják. De ha tekintetbe vesszük, hogy ők rendszerint kizárólag a jogtudomány elméletével foglalkoznak és beható tanulmányok és müködésök a legtöbb] esetekben csakis a tudomány egyik másik ágára szorítkozik, és ha nem feledjük, hogy az Ügyvédi qualificatio egyik leglényegesb követelménye a gyakorlati jártasság, [mely nélkül sikeres működés nem képzelhető; ha továbbá arra állapotát, hanem ügyének rendszerint anyagi érdekeit képviselje és mivel védencze ellenfelének is lehet jogos és alapos igénye; nem látunk az ügyvéd felfejtett helyzeténél fogva összeférhetlenséget ezen ügyek képviseletére nézve. Azon netáni aggodalmat, hogy az ügyvéd védencze ellenfelének ügye felvállalása által hajlandó lesz ennek kedvezésével amannak érdekeit elhanyagolni, vagy hogy kitenné magát az öszLapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva. szejátszás gyanújának: alaposnak nem találjuk, — mert a becsületes ügyvédről nem szabad feltenni, hogy kötelessége teljesítésétől bármely oknál íogva magát elfogja tántoríttatni; mert továbbá tiszte teljesítése iránt a felelősség egész súlya rajta maradván, gondosan óvakodni fog annak követelményeit szem elől téveszteni, mit ha tenne, a megrövidített félnek joga és alkalma nyílnék őt nemcsak súlyosan compromittálni, hanem anyagilag is felelősségre vonni; mihez még azon körülmény is járul, hogy épen az ily felek ügyeinek képviselése fog nagyobb ösztönül szolgálni az ügyvédnek arra nézve, hogy megmutassa és bebizonyítsa, hogy felvállalt kötelességeit minden tekintetben részrehajlatlanul, becsületesen, odaadással és buzgalommal teljesiti. Tekintetbe veendő még az is, hogy a kérdéses megszorítás ellentétben áll az ezen szakasz indoklásául felhozott azon kijelentéssel, hogy a 21. és 22. §-ok mind az ügyvéd, mind a fél szabadságát megóvják. Korlátozza ugyanis a fél ügyvéd választási jogát, mert azon ügyvéd szolgálata igénybe vételét, ki ellenfele más ügyét képviseli, meggátolja, mi annál érezhetőbb megszorítás lehet reá nézve, mert meggyőződvén, hogy az illető ügyvéd buzgalommal, erélylyel és szigorúan járt el ellene: óhajtaná, hogy eze'n becses tulajdonokat érdeke mellett és ellenfelével szemben is érvényesítse, a nélkül, hogy kívánná, hogy az ellene folyó ügyben kedvezésben vagy elnézésben részesüljön. A felfejtett okoknál fogva annál is inkább mellőzendőnek véljük ezen helyes oknélküli korlátozó rendelkezést, mert az ügyvédi gyakorlatban ily esetek majd csaknem napirenden lévén, alig van keresett ügyvéd, ki ily módom ellenfeleket ne képviselne a nélkül, hogy ebből anomália, bizalmatlanság, vagy az ügyvédek jó hírnevének csőkkenése származnék, és mert semmi más ügyvédi rendtartásban ahoz hasonlót nem lelvén, ugy hisszük, hogy annyi bizalomra a magyarországi ügyvédek is'igényt tarthatnak, mint más országok ügyvédei. A 22. §. rendelkezését nem helyeselhetvén, annak kihagyását óhajtjuk. Mert annak elhatározása, vájjon valamely peres igény alapos-e vagy nem. rendszerint alanyi belátástól, nézettől vagy meggyőződéstől függvén, igen ritka esetekben forognak fenn olv tárgyilagos mozzanatok, melyek alapján apodictice valamely ügy alaptalan voltát előre meghatározni lehetne. A törvénykezési gyakorlatban számos esetek fordulnak elő. melyek alaposságára nézve a leghivatottabb közegek, a birák. homlokegyenest ellenkező nézeten vannak és ezen nézeteknek ítéleteikben adnak kifejezést. Ezekhez járul, hogy gyakori esetekben látszólag alaptalan ügyek az ellenfél mulasztása vagy avatlan védelme miatt jogilag alaposokká válnak. Ha még figyelembe vétetik, hogy ott is. hol codificált törvények vannak hatályban, mennyire széles tér nyilik peres ügyek eldöntésénél a biró belátásának és mennyivel nagyobb, szélesbb és kimérhetlenebb tér nyilik az érintett belátásnak ott, hol mint az anyaországban codificált törvények nincsenek: majd csaknem mérték nélküli igénynek tekintenék, ha a törvényhozás azt követelné az ügyvédtől, hogy valamely peres ügyre nézve a keresztülvihetlenségi ítéletet kötelességszerű] eg kimondja felével szemben, és ha nem tette, e miatt felelősséget hárítson reája. De nem csak ezen okok harezolnak a fennforgó szakasz ellen, hanem még az is, hogy gyakorlatilag kivihetlen. Mert csak azon esetben rójja az ügyvédre az értesítés, illetőleg figyelmeztetés kötelmét, ha meggyőződik, hogy az illető peres ügy alaptalan. Ki fogja a concret esetekben ezen meggyőződést kideritni ? Senki! Mert sem a bíróságok sem az ügyvédi választmányok nem lehetnek sem hivatva sem képesítve az ügyvédek veséjébe pillantani, és az emberi érzék, észlelés és tapasztalás körén kivül eső erkölcsi momentumokat constatálni. De tekintsük a dolgot más oldalról. Az ügyvédi gyakorlat azon psychologiai észleletet tünteti föl, hogy a magát valami oknál fogva jogában vagy érdekeiben megsértve érzo fél, igen gyakori esetekben még akkor sem áll el attól, hogy ügyét per alá bocsássa, ha az ügyvéd csekély vagy semmi reményt sem nyújt neki annak győzelmére nézve. Az ildomos ügyvéd azonban nem mulasztja el ezen nézetének a hozzá folyamodó féllel szemben kifejezést adni, már csak azért is, nehogy oly reményeket ébresszen vagy tápláljon benn, melyeket aligha, vagy éppen nem teljesithet.