Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 16. szám - A szatmári ügyvédjelöltek önképző egyletének észrevételei az "ügyvédrendtartási" törvényjavaslatra

— 183 — csak akkor avatkozhassék be a kormány a kir. ügyész által, ha a kamara a törvényben körülirt hatáskörét túllépte, a fegyelmi eljárást pedig bizza egészen az ügyvédi kamarák választmányára és a legfőbb itéló'székre. II. Részleteiben. A 2. §. 2-ik pontjával nem értünk egyet, inert : Azt igenis mellőzhetlennek tartjuk, hogy az ügyvédek lajstromába csak nagykorúak vétethessenek fel, de hogy miért köttessék ki épen a 24-ik évkor — akkor, midőn törvényeink 24-ik év előtt is megengedik a nagykorusitást fel nem foghatjuk. Mert ha a jogi és ügyvédi vizsgák nem nyújtanak biztosítékot az ügyvédi pályára lépőnek megkívántató képzettségére nézve, az a puszta évek számával meg nem szereztetik. Ily intézkedés nem volna egyéb, mint tétlenségre kárhoztatása a nagyratörő, többnyire korai érett szellemeknek, mely azokat visszariasztaná az ügyvédi pályától és oly pályára utasítaná, hol korábban czélhoz lehet érni. Ugyanazért véleményünk szerint a 2. §. 2-ik pontja helyett czélszerübb és igazságosabb volna ezt tenni : 2. „Nagykorú vagy hatóságilag nagykorúsított.' Az 5. §. 1-ső pontja aggályokat kelt bennünk, a mennyiben a jogtudori vizsga csak a pesti egyetemen tehető le. Már most Magyarország minden jogásza Pestre zarándokoljon-e a jogtudorság elnyeréseért ? Ezenkívül az egyetemi szabályok szerint nyolcz félév szükségeltetik a jogtudori vizsga letehetéséhez, s minthogy a jogakadémiák jelen szervezete ezen javaslat törvénynyó emelését tul fogja élni: az eperjesi jogász még négy félévvel, a többi két félévvel kell hogy megpótolja a jogi tanfolyamot. Eltekintve attól, hogy nézetünk szerint a tudorságok mellett napjainkban nagyrészt a szellemi hiúság harczol, a jogtudorsághoz kötni caak azon esetben látnók jónak az ügyvédi vizsga letehetését, ha az országban több helyen lehetne jogtudori vizsgát tenni, s ha az nem egy intézet egis-ét képezné, — úgyis a buda-pesti ügyvédegylet még az ügyvédi vizsgákat is több helyen letehetőnek javasolta. És ha a jogtudori vizsga kötelezettsége a jelen javaslat folytán törvény erejére emelkednék, azon esetben óhajtnók, hogy a külföld mintájára több hazai jogászok véleményezése után a leendő Bgvvédek csak a tisztán jogi tudományokból köteleztessenek a tudori vizsga előzetes letételére, 8 az állam tudományok, mint a melyek az ügyvéd hivatásához szorosan nem tartoznak, mellőztessenek. Ezen aggályaink eloszlatását csak az akadémiák szervezésétől és azoknak, azon esetben, ha a jogtudori vizsga csak a pesti egyetemen lenne letehető, az egyetemmel egyen jogosításától reméljük. Az 5-ik §. 2-ik pontjával sem vagyunk egyértelemben, a mennyiben az a joggyakorlati időt négy évre szabja ki. Azt, hogy a jelenleg ügyvédi vizsgát tevők kát évi joggyakorlat után a kellő és megkivántató képességgel talán nem birnak, nem egyedül a két év csekély voltában, mint jogakadémiáink köztudomású hiányaiban találjuk. Ehez járul még azon bizonytalanság, mely jogi életünket uralja. Most tehát, midőn a jogakadémiák szervezése általános óhajjá vált, s annak megtörténte közeli kilátásba helyeztetett, most midőn a codiíicatio a bizonytalanság boraját rövid idő alatt elűzi jogi életünk egéről, — a két évi joggyakorlatot tökéletesen elegendőnek találjuk, hogy egy elméletileg kellőleg előkészült egyén a gyakorlatot annyira elsajátítsa, miszerint a követelményeknek minden tekintetben megfelelhessen. Mert eltekintve mult társadalmi viszonyainktól, annak, hogy az ügyvédi kar hazánkban a kor színvonalán nem áll, oka nem ügyvédeink gyakorlati gyengeségében, hanem az elméleti kiképzés hiányaiban és a társas szellem iránti közönyösségben rejlik. A 26 §. azon intézkedését, hogy ügyvéd lakhelyén kivül fiókirodát nem tarthat, honnan segédje által ügyködjék, — azon esetben, midőn az illető ügyvéd, fiókirodájában szolgálatába szegődött ügyvéd által ügyködik: igazolatlan megszorításnak tartjuk, pedig az ily szolgálatba szegődött ügyvéd is „segéd", — a 26. §. tehát nézetünk szerint igy lenne módosítandó : „26 §. Ügyvéd lakhelyén kivül nem tarthat fiókirodát, ha ott nem társ vagy alárendelt ügyvéd által ügyködik." A 29 §-ra észrevételeink következők : A javaslat az ügyvédi dijakról szóló fejezetében igen hangsúlyozza azon elvet, hogy az ügyvéd fáradság dija senki önkénye által tőle el ne vétessék. — Ezen elv azonban illusoriussá válik ezen §. következtében, mert az egyességileg kikötött munkadijak a 28. §-ban felsorolt esetekben a fél kérelmére az eljáró törvényszékek által szállíttatik le, — s mert az ügyvédi választmány megelőző véleményezése amaz elvet legkevésbé sem menti meg. Az ügyvéd fáradság dija tehát a birói hatalom önkénye által tőle elvonatik. Nézetünk szerint a 28 § és 31 § közt különbség csak annyiban létezvén, hogy amaz az előre kikötött, "ez pedig az utólag felszámított jutalomdijakról intézkedik : indokolatlan azon különböző eljárás, hogy a 28 §. esetében az eljáró törvényszék, a 31 §. esetében pedig az ügyvédi kamara választmánya határozzon, — miután mindkét esetben az ügyvédi munka értékéről van szó. Mi az ügyvédi kamara választmányát illetékesebb közegnek tartjuk a 28 §. eseteiben is az ügyvédi munkadijak leszállítására nézve. A 43. §. gyakorlati kivihetősége ellen következő kifogásaink vannak: Per előtt az ügyvéd soha sem tudhatja bizonyosan, hogy fele mire fog esküt tenni, sőt igen sok esetben azt sem tudhatja, hogy fog-e esküt tenni: ugy hogy a per alatt kifejlett körülmények szabályozzák mindig az eskü formáját. Számtalan előre nem látható esetben tárgyalás közben merülhetvén fel az eskü kínálás vagy elfogadás szüksége: ezen §. intézkedése szerint a rövid szóbeli eljárásnál, hol ily aránylag csekély actusok a tárgyalás menetét meg nem szakithatják — a feleknek mindig jelen kellene lenni, mit azonban a féltől, ha egyszer ügyvédre bizza ügyét követelni nem lehet, — vagy az eskü forma elkészítése és beadása végett határnapot kellene kitűzni, mi a szóper rövidségével ellentétben áll. Ugyanazért az eskü általi bizonyítás ezen nehézkes módját csak a rendes, azaz írásbeli eljárásnál tartjuk elfogadhatónak. A/, ügyvédjelöltekről szóló 5. fejezet 51. §-nak czélzataiból kiindulva, megragadjuk az alkalmat, hogy nézeteinket az ügyvédjelöltek hivatásáról és hatásköréről kifejezzük, annyival is inkább, mert a javaslat e tekintetben a fenálló törvénykezési eljárás intézkedéseire hivatkozik, i mely legközelebb újjáalakításnak néz elébe. Mélyen érezzük, hogy ügyvédségünk a kor színvonalán nem áll, ennek okait helyenként meg is emiitettük, azonban minden orvoslást, e tekintetben hasztalannak tartunk, — ha az ügyvédi kar alapjában a gyakorlat elemeinek elsajátításánál fejlődésében akadályoztatva van. Mi mint jelenleg e minőségben mííködők legjobban érezzük az 51. §. által szándékolt, de jelenleg is oly szűkre szorított hatáskör hátrányait, szellemi s gyakorlati kiképeztetésünknél; minthogy igy lehetetlenittetik az egyetemi s akadémiai életben szerzett theoreticus ismereteknek a gyakorlat terén önálló érvényesítése, s ez által tulajdonképen irodai másoló gépekké s perirathordozóvá tétetnénk. Ha az ügyvédi felelősség oly határozott kifejezést nyert, mint a javaslatban, akkor igaztalan ily megszorításokat életbeléptetni. Hisz a helyettesítés határát azon bizalom képezi egyedül, melylyel az ügyvéd segédje szellemi képessége iránt viseltetik. Az 5-ik fejezet indokolásánál felhozott azon óhajt, hogy az ügyvédjelöltek „az önálló ügyködésbe gyakorlatilag bevezetendó'k" mi is magunkévá tesszük, de az ne csak jámbor óhajtás maradjon, hanem egy következetésen átvitt s megállapított elv, mely úgy hisszük az ügyvédség szellemi képességére hatás nélkül maradni nem fog. Ezen Óhajnak következetes keresztül vitele szükségtelenné teszi a négy évi joggyakorlatot és az általunk ajánlott két évet igazolni fogja. Azonban ha megvonjuk az alkalmat a gyakorlati kiképezhetéstől, hiába szabunk annak elsajátítására két vagy három annyi időt is ki, mert a gynkorlatot önmagából, nem pedig a hosszú időből lehet meríteni. — Több alkalmat tehát a gyakorlatra és kevesebb időt!! A 67. §-ra következő é.zrevételeink vannak : Magyarország és Erdélyben a legújabb statistikai adatok szerint összesen 4634 ügyvéd van, általában egy kamarára tehát 309 ügyvéd esik. — Ily tekintélyes számú testületnél a közgyűlési határozati képes 8. számot szerfelett csekélynek találjuk. — E tekintetben, miután viszonylagosan a kamarák tagjainak száma különböző leend, az % meghatározást viszonyítva az összes számmal, — legelfogadhatóbbnak találjuk. A választmányi tagok határozati képes számát t. i. az elnökön kivül 4. — illetőleg két tagot a javaslat szerint szintén keveseljük. — S tekintve azon fontos jogokat, melyekkel a választmány a fegyelmi eljárásban felruháztatik, szükségesnek tartjuk, hogy az elnökön kivül 8. illetőleg 6 választmányi tag együttes jelenléte kivántassék meg a határozat képességhez. Ehez képest a választmányi tagok számát 12. rendesre és 4. póttagra ajánljuk emelni. Es ha tanácsosnak látta a javaslat a választmányi tagság elfogadására az 58. §. szerint pressiót gyakorolni, mi hajlandók vagyunk indítványba hozni, hogy a hanyag választmányi tagok elmozdítására és tevékenységre ösztönzésére szabályok alkottassanak. Ez mint szükséges rosz, annyival volna ajánlatosabb, mivel köztudomásúlag nálunk a tisztán szellemi érdekű testületek iránt közönyösség mutatkozik. A 68. §-nál csak jelezzük a kir. ügyész azon jogát, melyet a javaslat felett általában elmondottakban megtámadtunk, s mely alkotmányos államban, mint rendőri intézkedés még a politikai egyesületek irányában sem türetik. A 69. §. a mai kor szellemével ellentétben áll, mely bennünket a czéh korlátaira emlékeztet. Ez megsértése azon legkifogástalanabb sza1 badságnak, hogy az ember ott munkálkodjék, j hol saját jogos érdekéből legjobbnak látja. És ez annyival érezhetőbb, mivel oly pályát sujt, mely a társadalmi helyi viszonyoknak leginkább alávetve van. De korunkban példátlan is, hogy a társadalmi viszonyok befolyása ily egy gyámkodás által szabályoztassék. Ezen §-t tehát, mint az ügyvédi pályától elidegenítőt egészen mellőzendőnek tartjuk. — Egyszersmind alkalomszerüleg megemlítjük, hogy a fiókirodáknak a 26. §-nál tett megjegyzéseink értelmébeni megengedliető'sége ezen §. intézke! dését minden tekintetben nélkülözhetővé tenné. A 75. eseteiben a bíróság 100 ftig terjedhető bírságoló határozata ellen a felebbezést megengedhetőnek óhajtjuk, épen azon tekintetből, i hogy az ügyvéd a vele közvetlenül érintkező bij rói hatalom netaláni önkénye ellen orvoslást találhasson. Indoka ezen egyoldalú intézkedésnek ugy sincs. A 92. §. esetében ajánlanók, hogy tekintve azon solidaris viszonyt, mely az egy helyben, sőt ahoz közel ügyködő ügyvédek közt fejlődik, — vizsgáló biztosként mindig a vétkes ügyvéd lakhelyétől legtávolabb lakó tag küldessék ki. A 91, 96, 97 és különösen a 113. §§-ban csak jelezzük ismét azon főbefolyást, mellyel a kir. ügyészek a fegyelmi eljárásban birnak. Végül, miután az átmenet reánk ügyvédjelöltekre nézve leginkább kihat, amennyiben a gyakorlati időt két évről négy évre teszi át: az átmeneti intézkedéseket hiányosoknak tartjuk; mert nincs intézkedés arról, hogy a javaslat törvénnyé emelése esetében az akkori ügyvédjelölteknek már eltöltött ideje mennyiben számíttatik be. Nézetünk szerint a törvényszékileg bejegyzett ügyvédjelöltekre az uj intézkedés, a törvény visszaható erejéről szóló elv szerint, már semmi befolyással nem lehet. Nincs intézkedés arról sem, hogy a jogtudori vizsga kötelező ereje miként fog kiterjedni azokra, kik a jogi tanfolyamot már bevégezték, vagy épen a gyakorlatnak bevégzéséhez is közel állanak. A törvényszékileg bejegyzett ügyvédjelölt a törvény visszahatási elvénél fogva a jogtudori vizsga letételére nem kötelezhető. Jónak látnók egyúttal intézkedni az iránt is, hogy felvételűnk a kamara jegyzékébe az átmenet alatt miként eszközöltessék. Ha ezen észrevételeink által az ügyvédi rendtartás tárgyában készítendő törvényjavaslat elveinek tisztázásához csak legkisebb részben is járulhattunk, — zsenge egyletünk kezdetleges működésének sikerével teljesen megelégedve leszünk. Tisztelettel maradván a szatmári ügyvédjelöltek önképző egyletének nevében A nagyméltóságú Igazságügyi Minister urnák alázatos szolgái Hermán Mihály, elnök.