Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 16. szám - A makacsságról a polgári törvénykezési rendtartás szerint. [1. r.] - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. [8. r.]

— 180 — szere esküt itélö határozat közölve nem lévén az jogerőre nem emelkedhetett. Hogy a semmitőszéknek ebbeli nézetét kell feltételezni, kitetszik abból, miszerint a polg. perrendttásnak 259 köv. §§-ai folytan a bírói határozatok csak a perben álló feleknek és megbízottjaiknak kézbesítendők, hogy ebből és B polg. prdttás 274-ik és köv. §§-aiból az következik, miszerint a perben nem álló személynek valami perorvoslattal élnie joga nincsen. Ha tehát a becsületsértési esetekben a közpénztár nem tekinthető perben álló félnek, akkor annak az ily perben hozott határozatot kézbesíteni nem szükséges, de ha a határozat azzal nem kö- j zöltetett, akkor annak módjában sincsen valami perorvoslattal élni. Fődolog tehát megállapítani, váljon becsületsértési perekben ama jótékony intézeti pénztár, melybe a megítélt bírság hét harmadának fizettetni kell, és ennek képviselője, ugy tekinthető e mint peres fél ? — Erdekeit fél annyiból, hogy ha a becsületsértési perben marasztaló Ítélet hozatott, a hozott ítélet alapján igénye támad a fizetendő birságnak '-' :1 részéhez mit érvényesíteni akkor, midőn az ő befolyása nélkül hozott Ítélet jogerejüvé lett, joga is van. Az érdekeltséget valami perben a törvények szerint szigorú értelemben kell venni, mert ha azt tág értelemben vesszük, akkor becsületsértési pereknél mindaz érdekeltnek mondható, kit becsületében sérteni lehet; valamint péld. lopás, rablás miatt indított perben mindenki érdekeltnek tekinthető, kinek ellopható, vagy rabolható vagyona van. Kik tehát polgári perben, minő a becsületsértési per is jelenleg, a perben állható felek? a polg. prdtartás 64-ik köv. gg-ai szerint ily felek ügyfelek, a felperes, beavatkozó, alperes, szavatos jótálló kezes és ezeknek képviselői. Hogy becsületsértési perekben a közpénztár képviselője csak beavatkozóképen vehetne részt a perben, nem pedig mint szavatos azt alig fogja valaki kétségbe vonni. De hogy a közpénztár képviselője a becsületsértési perben beavatkozóként sem tekinthető, kitűnik a következőkből : a beavatkozónál megkívántatik a felperesein vér és jogközösség vagy legalább csak az utóbbi, minélfogva a beavatkozó olyféle igényt követel, mit ő önállólag is érvényesíthet. A pénztár képviselőjének a becsületsértési perekben ily jogközössége nincsen, mert ő önállólag a becsületében megsértett helyett pert nem indíthat, mi kétségtelen abból is, hogy ott is, hol a becsületsértés bűnvádi eljárás tárgyát képezi, a közvádló az illető sértettnek felhívása, panasza , nélkül becsületsértés miatt pert indítani nem I szokott. | Ha a közpénzíár képviselője beavatkozókép tekintethetnék, akkor az a becsületsértési pert i önmaga folytathatná, az esetben midőn annak i folytatásától a sértett fél elállott, a pert letette; minek csakugyan itt jogalapja nincsen. Ha a közpénztár képviselője a becsületsértési perekben beavatkozóként résztvehetne, akkor neki már a per folyama alatt a perbe befolynia kellene a perrendtartás szabályai szerint, mit eddig attól még senki sem követelt, de az az ügy természete szerint nem is szükséges. A közpénztár a becsületsértési perekben az őt megillető birságrészt a perbei minden befolyása nélkül is aunak idejében megkapja. Lehet, hogy e határozat hozatalnál a semmitőszéknél a valami bűntett által kárositottnak joga forgott szem előtt, kinek joga vau kártérítési jogának érvényesítése végett a büntető eljáráshoz csatlakozni, és kárát igazolváu, annak a vádlottóli pótlását követelni, miszerint tehát bűnvádi perekben a felperes tiszti ügyész alperes vádlott feleken kivül még a károsodott sértett fél is befolyhat; minélfogva történik, hogy ezzel az ítélet közlendő, mi ellen azután ő perorvoslattal is élhet. De a becsületsértési perekben a közpénztár képviselőjének ily szerep nem adathatik, mert az elkövetett becsületsértés miatt kárt nem szenved, mint ki az által közvetlenül nem is érintetik, és csak annyiból van érdekelve, hogy a jótékony czél tekinsetétől a birságnak fizetendő egy része neki adatik, miért is annak csak a végitélet hozatala után annyi befolyása lehet, mennyi megkívántatik a végre, hogy az itéletileg megítélt birság részt az illető jótékony intézeti pénztár megkapja. Az előadottak szerint ugy látszik, hogy az említett semmitőszéki határozatnak törvényen és törvényes gyakorlaton alapuló indokolása hiányzik. A makacsságról a polgári törvénykezési rendtartás szerint. l>r. Hertzka Emil ügyvéd wrtól. A magyar törvényhozás a perbeli mulasztás vagy elmaradás iránti elvek meghatározásánál a többi polgárosult nemzet törvénykezési rendszerei nyomán az alfirmativa litiscontestatio vélelmezését fogadta el s a ppdts 111. §-a ezen jogelv következetes és részletes alkalmazását tartalmazza. Messze vezetne o helyütt az alfirmativa és negativa litiscontestatio vélelmezése mellett felhozott érveket elősorolni és annak tüzetes fejtegetésébe bocsátkozni, miért érdemel az előbbi a törvénykezési elmélet és politika szempontjából leltét lenül elsőbbséget a másik fölött.*) A mit az elmélet tudományos szempontból helyesnek mondott, azt a jogélet fontos igényeinek is megfelelőnek találták, mi természetesen általános érvényre emelését eredményezte. A törvény e szerint a megidézett peres fél meg nem jelenéséhez azon jogi lictiot köti, hogy e/. elmaradása daczára tényleg a perbe avatkozott, e perbeavatkozás pedig azon feltétlen vélelmet szüli, hogy az ellenfele által előadott ténykörülmények hallgatag beösmerteknek tartatnak (költött beösmerés.) Ezen általános elv a peres felek külömbözősége, az eljárás módja és az esetek változatosságához képest alkalmazásában többféleképen módosul, ez által eltérő jogszabályokat alkot, és feltünőleg jellemző fejleményeket mutat fel. Mielőtt azonban a külömböző esetek taglalásába bocsátkoznánk, szükségesnek tartjuk az irányadóul szolgáló főelv természete, tartalma, és hatálya tekintetében tisztába jönni, mert csak e mellett leszünk képesek az egyes eltérő alakzatokat kellőképen kifejteni. Az elmaradásnak közvetlen következménye, mint már fennebb említettük, az, hogy a megjelenő fél állításai, a ténykörülményeket illetőleg, általában valóknak tartatnak. Itt azonban megjegyzendő, hogy ezen vélelmezett beösmerés csakis a ténykörülményekre terjed ki, s az ezekből folyó jogi oldalt egyáltalában nem érinti. Ezen intézkedést a 111. tj-ban is találjuk, ámbár kétséget nem szenved, hogy alperes elmaradásáról szóló első szakaszának azon tétele „a keresetben felhozott tények és állitások., annyiban szolgáltathat alkalmat balmagyarázatra, a mennyiben állitások nemcsak fémekre, hanem az ezekből folyó jogi következményekre is vonatkoztathatnak, a mi azon tévútra vezethetne, mintha a törvény a felperes javára ezek tekintetében is a hallgatólagos beösmerés hatályát ösmernó el. Ezen okoskodás annál inkább léphet fel a valószínűség bizonyos látszatával, mert a 111. §. második, — felperes elmaradásáról szóló szakaszában o tekintetben csak .ténykörülmények* említtetnek, mely kitétel ellenében az előbb használt „tények és állitások" mint a törvényhozó által határozottan kijelölt tágasabb értelmű^ kifejezések a két eset közti külömbség elötünte-" résére szolgálhatnának. Azon vezérelv azonban hogy az elmaradás hatálya csakis a ténybeli momentumra birhat befolyással, eloszlat minden kételyt az állitások értelme iránt, és ha igaz is, hogy a szövegezés j tekintetében az eltérő kitételek elhibázottak, ez I az elven nem változtat. • A felhozott ténykörülmények rendszerint valóknak tartatnak, mely szabály azonban kivételt szenved a következő két esetben: 1) Ha a bíróság elébe hozott bizonyítékok e ténykörülményeket megezáfolják. 2) Ha ezek köztudomás szerint valótlanok. E kivételek az elmaradás fennebb emiitett közvetlen következményéből, a hallgatag beösmerés természetéből nyerik igazolásukat és megmagyarázásukat ; a meg nem jelent fél hallgatag beösmerése ugyanis ésszerüleg csak olyan ténykörülményekre terjedhet ki, melyekre nézve a valóság és lehetőség tekintetében az ellenkező nincsen bizonyítva, valamint azon esetben is ha a fél megjelenik, a megezáfolt és köztudomás szerint valótlan tények beösmerése által a bíróság előtt hitelt nem nyernek. *) L. Hainerl t'ber Litiscontestation und Einwendungen. (Zeitschrift fiir üsterreichische Rechtsgelehrbamkeit 1839. A 111. §. ebbeli intézkedései részint nem elég szabatosak, részint pedig hézagosak, mi a gyakorlatban számos visszásságra vezethet. Mert míg az első szakasz kimondja, hogy a keresetben felhozott tények és állitások — a mennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem czáföltatnak — valóknak tartandók, a második felperes elmaradását tárgyazó szakasza a védelemre felhozott ténykörülményeknek csak a keresetlevélhez mellékelt, tehát felperesi bizonyítékok általi megezáfolását érinti, és igy azon esetet egészen mellőzi, melyben az alperes saját bizonyítékai ténybeli előadását megezáfolják. A szerkezet e hiányán legkönnyebben ugy segíthetünk, ha a 111. §. második tételét kiterjesztőleg ugy értelmezzük, hogy az alperesi állitások megezáfoltatása az alperesi bizonyítékok által is eszközölhető. Az e részben előfordulható külömböző esetek feltüntetésére szolgaijának a következő példák: Ha felperes adósának elmarasztalását a keresethez mellékelt oly kötelezvény alapján kéri, melyen a kereseti ősszeg nyugtatványozása foglaltatik, felperesnek azon előadása, hogy a kö! vetélés még nincs törlesztve, alperes elmaradása J daczára valónak nem tartandó, mert felperesnek bizonyítéka e kereseti állítás valótlanságát tünteti ki. Ha alperes egy aláírása valódiságának hitelesítésével ellátott okirat ellenében leiperes elmaradása esetében aláírását egyszerűen tagadásba veszi, alperes ebbeli aliitasaoa valónak nem vehető, miuián a keresethez mellékelt hiteles okirat ezt teljesen megrontja. Ha alperes felperes által egy kölcsönösszeg megfizetése végett bepereltetik, és ez felperes megnem jelenése eseteoen védelmére egy nyugta felmutatásával előadja, hogy felpereste szerint kielégítette, a hivatkozott nyugta azonban nem a keresetbe vett, hanem mas követelés kifizetését igazolja, alperesnek a kereseti követelés törlesztésére vonatkozó állítása valónak nem tartható, mert ebbeli előadása saját bizonyítéka által czátoltatott meg. Kiemeltük tovább, hogy a köztudomás szerint valótlan ténykörülmények az ellentel meg nem jelenése esetében sem tarthatók valóknak, mert ilyenkor a költött beösmerés tárgya hiányzik. A p. tkzsi rendtartás 111. §-ának jelenlegi szerkezetéből azonban az ellenkezőre is lehetne következtetést vonni, mert midőn a hivatkozott ij. azon általános szabály mellett , hogy a ténykörülmények valóknak tartandok, az egy kivételt különösen hangsúlyozza, bátran állíthatni, hogy a kivételben uein említett köztudomás szerint valótlan ténykörülmények is a fenuebbi általános intézkedés alá sorolandók. (Folytatjuk.) Jassik Menyhért felperesnek l>ebreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogválto perének vázlata. Közli Egri Endre főügyész ur. fcj (Folytatás.) a) Boldogfalva az 1552 évi országos dicalis összeírás szerint 28 és fél portából állott akképen, hogy ezen mennyiségből. tízepesy György birtokában 15 Csaky Farkas dto 3 Derese Miklós dto 4 Italmay György dto 1 Fügedy Gaüor dto 57, Összesen 28% porta vagy kapu találtatott. Ezen porták pedig az 1618 évi 41-ik t. cz. rendeleténél fogvást az 1609-ik év 62-ik t. cz. és 1613 év t. cz. szerint egy-egy portára 4 házas zsellérekből pedig egy-egy porta számra 12 számítandó levén, ezen terület a végrehajtás alkalmával a helyszínén is kimutatható. Hasonlóul. b) Szepes pusztának — 5434, c. Ebes pusztának — 5724, d. Pacz pusztának 2207, e. Szováthnak — 6000 catastralis holdnyi kiterjedését, holfekvését, minőségét, s mindezekuek határait a helyszínén kimutatni felperes mega-