Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 16. szám - Igazságszolgáltatásunk lassuságának okai

179 — kifolyása, miért is annak az egyesülés természetéből kifolyólag- czéljai magában az intézményben, fenállbatási szükségességében nem pedig más, különálló törekvésekben léteznek. — Mindaz tehát, ini az állam ezéljának elérésére szükséges az jogosnak mondassák; mert a helyzet kényszerűsége követeli, azon kényszerűség t. i. mi az állam keletkezését idézte elő. Az államnak léte pedig szükséges lévén, a létéhez megkívántató s jogokat nem sértő létszükségbeli jogkörök fenntartására és az egyesek szabad működésének biztosítására szükséges feltételek kétségkívül jogosak is, és jogok alapját, forrását képezik. Az államszükségszülte jogok egyikének mondák a büntető jogot is, mely az állami rend és érdekek ellen feltámadók ellen gyakoroltatik; de mert az állam érdekei nyujták a jogot a büntetésre, legjobban gondoltak cselekedni akkor, ha az állam érdekei elérésének czéljából büntetnek is. — Az államérdeke volt pedig az, hogy minél kevesebben bűnözzenek, hogy a roszat szándékozók akaratjuktól elálljanak, ennélfogva büntetéuek, hogy a bűnösöket javítsák, hogy másokat elriasszanak, hogy példát alkossanak stb. Az először bűnözőt 'példásan bünteték meg azért, hogy többé ne bűnözzön a visszaesőt példásan bünteték meg azért, hogy már bűnözött; — ha sok volt a büntettek száma példás volt a büntetés a még nem büuözöttek miatt; ha kevés volt a büntettek száma, példás volt a büntetés a többiek miatt. Az államérdeke felkarolt mindent s érvényesült mindenütt! — Az állam fogalmából leszármaztatott büntetőjog, így érdekek eszközévé lett egyes tagjainak sérelmével. Mert a midőn a büntetés mértékének jogosultságára nézve oly czélpontokat tűzött ki, melyek a büntetés körén túlesve idegen érdekek előmozdítására volt irányulva, a midőn a büntetés alapját annak kihatásai képezék, akkor a bűnöző bizonyos czélok elérésére eszközzé lett. — A büntetés jogi alapjára nézve helyes volt a felfogás, de annak alkalmazása a büntetés követelményének meg nem felelt, mely kizár magából minden idegent s egyedül a jogon és igazságon alapul. A büntetést illetőleg tehát nézetem a következő. A büntetés az állami élet okszerű következménye, s a mint nem képzelhető állam büntető hatalom nélkül, szintúgy nincs büntető hatalom emberi együttlét, szövetkezés nélkül; miért is a jog a büntetésre állami szükség s az államlétokából származik, és sem nem isteni eredetű, sem az állami tagok különös helybenhagyó nyilatkozatából nem ered. — Ezen eredeténél fogva a jogvédelem a feladata, mely védelmet minden tagjaira nézve egyenlően terjeszti ki, hogy az együttlét fenmaradjon és lehetővé váljék. A jogok sértése mi a büntetést feltételezi, nem szükségképi kifolyása ugyan az államéletnek, de az emberi együttlétben létezik, é3 a történet tanúságaként elmaradhatatlan; miután a társulat tagjai különböző egyéniséggel, természettel, jellemmel és tulajdonságokkal birnak, és igy saját jogkörüknek a másokévali érintkezésben nem egyenlőképen tudják az idegen jogok tiszteletét megtartani. — Az ily jogzavarók ellenében, kik a mások jogait erőszakosan megtámadják, az állam a sértettet védeni s a támadót sa- f ját jogkörébe visszaszoritni köteles. Ugy de miként teheti ezt az állam, ha nem erő által, ha nem erőt vet az erő elle* j nébe ? Erőt csak erővel lehet ellensúlyozni j s igy a midőn az állam a sértőt bünteti ' ném tesz mást, mint erőt alkalmaz az erő ellenébe. — Ez nem boszuállás, ez az osztó igazság szoros követelménye, a szükségesség kifolyása, mert a jogsértő erőszakhoz viszonyított ellenerő az államlét követelménye, s azon ki az erőnek oly mérvbeni reá nehezedését kénytelen eltűrni minőt ő polgártársai ellen alkalmazott, sem jogtalanság sem igazságtalanság el nem követtetik. — De az állam által alkalmazott erő bajt és fájdalmat foglalván magában, a büntetésnek annál kevésbé szabad különálló indokokból származui, avagy czélok elérése miatt alkalmaztatni, mert az csupán a megzavart jogbátorság- helyreállításában bírja mértékét, s nem igazságos ha ezenkívül más tekintetek miatt nagyobb a sértésnek megfelelőnél. A büntetésnek tehát igazságosnak kell lenni, akkor lesz pedig az igazságos, ha az nem más, mint tényeken alapszik, ha az nem kivül álló czélok elérésére, de a jogbátorság helyreállítása végett gyakoroltatik, ha abban nem a boszu de a szükségesség mértéke képezi a vezérelvet, mely a jogosnak körén belül oly szépen érvényesíthető. (Folytatjuk.) ^Igazságszolgáltatásunk lassúságának okai. Bedö Lajos üyyvéd úrtól. Igazságszolgáltatásunk csigamódra menő lassúsága miait, úgy alsó, mint felső, és legfőbb itélőszékeinket illetőleg általános a panasz ország szerte; csupán a semmitőszéknél tapasztalunk tiszteletre méltó kivételt. S ha e lassú eljárás okait kérdezzük, mindenfelöl azon apodicticus rövid feleletet nyerjük, sok a hátralék, bíróságaink el vannak halmozva ügyekkel. Azonban ha nem elégszünk meg a száraz felelettel, hanem egy kissé mélyebben fürkészünk a birói eljárás lassúságának okait burkoló palást alatt, ugy találjuk, hogy a perek lassú folyamatának más indokai is vannak. Én legfőbb indoknak találom, hogy különösen első folyamodásu bíróságaink számos tagjaiban nincs meg azon nemes és magasztos hivatás érzete, mely a léleknek az ügy iránt buzgóságot, a munkára rugékonyságot, tetterőt ad. Nagyon sok ember csak ugy tekinti a birói pályát, mint bármely keresetmódot, mely az életfentartásához vezet és kenyeret ad. Sokat csak hiu dicsvágy vezet a birói állomásra, hogy polgártársaik felett tekintélyt gyakoroljanak, s a szegény perlekedők sorsát kezökben tartsák, mint a párkák az élet fonalát. Annyira megy némely bíróság indolentiája, hogy gyakran egyszerű sommás ügyben hetek sőt hónapok múlva kapja meg a szegény perlekedő fél ítéletét; a felületességről, mely az ily ítéletben, — minthogy az érdemes biró ur legtöbb esetben nem vesz magának fáradságot arra, hogy a pert tanulmányozása tárgyává tegye, hanem csak ugy emlékezete táblájáról diktálja az igazságot — veres fonalként végig húzódik, nem is szólok, mert annak orvoslásául ott van a felebbezés, és a felsőbíróságok juris prudentiája. Vidékünkön különösen nevezetes e tekintetben, a karcagi egyes és társasbiróság. Legyen az sommás vagy rendes ügy, biztosítási vagy kielégítési végrehajtás, egyszerű kereset vagy csőd, ha egy kissé tanulmányozást kiván az ügy, évekig elhever némely előadó urak fiókjában, mint hever már 2 év óta a Steiner Ignácz ellen nyitott csődper, azon állapotban a mint a hitelezők kereseteiket beadták. Valóban nagy okunk van felsóhajtani birói szerzetés mikor jön el a te országod! ? Első bíróságaink e csökönösségén nem csodálkozunk, mert ennek sok tagja, érezve a leendő birói szervezésnél kimaradását, legokosabban hisz cselekedni ha semmit se tesz. De nem kevésbé károsan hat a jogérzetre, s nem kevésbé rendíti meg az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat felsőbíróságaink eljárásának lassúsága is, különösen midőn látjuk, hogy az igazságügyminister ur, a legernyedetlenebb törekvéssel buzgólkodik javítgatni törvénykezésünk hiányait, s a törvényhozás kellő munkaerő szerzése végett nem kiméivé semmi áldozatot, belső bíróságaink létszámát folytonosan szaporítja: és még is gyakran a legegyszerűbb, csupán pár órai áttekintést igénylő perek esztendő múlva kerülnek le a királyi táblától. Igaz, hogy temérdek az ügy forgalom, de tekintélyes a munka erő is, melylyel a királyi tábla rendelkezik. S nem is kívánjuk azon vádat emelni a királyi tábla ellen, hogy elegendő buzgóságot nem fejt ki az ügyek elintézése körül. Ezt Ítéljék meg azok kik közelebb vannak a focushoz. Hanem az elvitázhatatlan visszásság, hogy előbb intéztetnek el az ujabb, mint a régibb ügyek, mert alulírottnak szerény ügyködési köréből, — s biztosan tudom, hogy a másokéból is — vannak fent ügyek, melyek már ez előtti 10—11 hónappal kiosztattak előadás végett s máig is az illető előadó urak fiókjában hevernek, holott ugyan ezen előadó uraktól voltunk szerencsések venni, félévvel, sőt soKkal később felterjesztett, elintézett pereket. Szerény nézetem szerint, nemcsak az igazság, de a szegény perlekedő felek érdekében is szigorúan megtartandó volna, hogy amily rendben érkeznek fel a perek, azon sorban osztassanak ki, és az előadó urak tartsák kötelességöknek azokat ugyan azon sorban elő is terjeszteni. Semmitőszéki határozat becsületsértési perben. Csacskó Imre kir. táblai biró úrtól Timkó József ügyvéd ur becsűletsértési esetet közöl a „Themis"-nek f. é. 13-ik számában a 145-ik lapon, melyben ama feltűnő különösség történt, hogy midőn a per a felperes által letett póteskü alapján ennek javára eldöntetett, és a végrehajtás eszközöltetett, az alperes semmiségi panaszt nyújtott be azért, mert a végrehajtás a kelet előtti napon foganatositatott. A semmiség mint megjegyzi közlő ügyvéd ur, ez alapon nyilvánvaló volt; ámde a semmitőszék hivatalból az addigi egész eljárást megsemmisítette, és a bíróságot mindenekelőtt az ítéletnek az illető közpénztár (kinek t. i. javára a birság egy része jut) képviseletével leendő közlésére utasította, mert a közpénztár ez esetben érdekelt levén, azzal az esküt ítélő határozatot közleni kellett volna; mi nem történtvén a bíróság a polg. törvénykezési rendtartás 239-ik illetőleg 245-ik §§-ba ütköző alaki sérelmet követett el. Közlő ur az eljárást a gyakorlattal ellenkezőnek és újdonságnak lenni állítja, egyszersmind a jogi közönséget e határozathoz szólásra felkéri. Előttem is szokatlannak tűnt fel a semmiségi határozat annak indokolásánál fogva, és hogy megnyugtassam magamat, mindenekelőtt az indokolásban hivatkozott törvényeket olvastam meg; de ez által a határozat helyességéről meg nem győződtem; mert az 1723: 57 tcz. mint a jogászok előtt ismeretes, a becsületsértésért járó birságnak egy harmadát a sértett félnek, két harmadát pedig a biróságnak adatni rendeli. E rendelkezésről az ujabb gyakorlat ugyan eltért annyiban, hogy a/3-át a birságnak s bíróság helyett jótékony intézetek kapják. A polg. prdttás 239-ik §-a az eskü letételrei jelentkezésről szól és rendeli, hogy az eskü letételére határnapot kérni tartozik az illető fél az ítélet jogerejüvé válta után, a polg. prdttás 245-ik §-a pedig kimondja, hogy a biró a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapján a törvények szerint hozzon határozatot, habár a felek a törvényekre nem hivatkoztak. Ez utóbbi idézetek szerint a semmitőszek, ugy látszik, legfőbb súlyt arra fektetett, hogy a becsűletsértési perekben érdekelt illető közpénztár ugy tekinthető, mint perben á 11 ó fél, mert csak akkor áll ama következtetés, miszerint az érdekelt közpénztárral a felperes ré-