Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 16. szám - A bünösséget, nem a büntényt kell büntetni. [1. r.]

— 178 — ság által nieghonosittatni terveztetik; mert inig, miüt fennebb jeleztük, a nagy szakavatottságot feltételező és nagy felelősséggel járó egyesbirói állomások betöltésére kellően minősített erőkkel nem rendelkezünk, addig a társas birói rendszer mellett az erők öszmüködése, a kölcsönös eszmecsere, és ellenőrzés pótolni képes a gyengébb készültségü és ingatagabb biró hiányait. Kevés társasbiróság — és sok egyesbiróság, de ez utóbbi nagy hatáskörrel, ez a huszonötös bizottság szervezeti munkálatának alapelve ; 5000 ftig és 50 hóidig terjedhető ügyek, kihágások és vétségek feletti bíráskodás, a telekjegyzőkönyvek vezetése stb. egy emberre szándékoltatnak bízatni, midőn azphysikailagsem képes|azon toppant terheknek megfelelni, melyek e teendőkkel járnak, nemhogy ezen ügyeket alaposan el is láthatná; az egyesbirákra szándékoltatnak ruháztatni nemcsak a napi forgalom szülte ügyek, hanem olyanok is, melyek bonyolult voltuknál és azon különös szakismeretuél fogva, melyet megkívánnak, egyes ember elbírálása alá adva vagy felületesen, vagy egyenesen a jog és igazság rovására láltatnának el, a mellett hogy a nálunk alig gyökeret vert telekkönyvi intézmény iránti bizalom helyrehozhatlanul megrendittetnék, a telekkönyvek szándékolt szétdarabolása által. A sürgős és csekély értékű ügyek igenis bízassanak minél több helyütt felállítandó egyesbirákra, mert az elsőbbek hoszszadalmas, az utóbbiak pedig költséges eljárást nem tűrnek meg, de ezeken felül bármi más ügyeket, különösen telekkönyvi ügyeket vagy birtokbiráskodást bármily mértékig jeleidegi telekkönyvi rendszerünk mellett egyesbirákra bízni, egyenlő lenne az igazságszolgáltatás és hitelünk teljes tönkretételével. Az egyesbiróságok hatáskörét igen szűkre, épen csak a napi szükségnek megfelelőleg kell szabályozni, hogy azok hivatásuknak megfeleljenek; viszonyaink és a rendelkezésre álló erők, valamint a kilátásba helyezett szóbeliség és közvetlenség a társasbirósági rendszer túlsúlyra emelését igénylik elodázhatlanúl. Már az ötvenes években megkísértetett az egyesbirói rendszer túlsúlyra emelése és habár az időben a közvetlenség és szóbeliség behozatala czélba nem vétetett, mégis kitűnt, hogy az azon alakban is mily gyarló és tarthatlan volt. Ma pedig midőn a tudomány vívmányainak megfelelő eljárást rémélünk életbeléptethetni, midőn a társadalmi és kereskedelmi viszonyok hatalmas lendületet nyertek, ma egy ily kísérlet évtizedekre lehetlenné tenné a helyes igazságszolgáltatást. Nyílt kifejezést adtunk aggályainknak és az igazságszolgáltatás érdekében hinni szeretjük, hogy ebbeli hazafias felszólalásunk által sikerült a mélyen tisztelt képviselőházat aggályaink indokoltságáról is meggyőzni, miért is kifejtett nézeteink méltányló figyelembevételéért esedezvén, legmélyebb tisztelettel vagyunk A mélyen tisztelt képviselőháznak Pesten 1871. évi apnl 16. alázatos szolgái: A budapesti ügyvédi egylet. Dr. Búsba eh Péter, alelnök. Dr. Siegmund Vilmos, titkár. i biinösnéget, nem a bűntényt kell büntetni. Dr. Csukáasy Károly tiszti ügyész úrtól. A büntetés létezik mióta a teljesen szabad állapot helyébe az együttlét lépve jogkörök keletkeztek, s találkoztak, kik ezen jogköröket átlépve az együttlétet megzavarák. A büntetés azonban nem volt mindig ugyanaz, annak fogalma és czélja iránti nézetek az államélet fejlődésével változásokon mentek át. Es változtak a büntetés alapjául szolgáló felfogások, változott a büntetés-, s változott a büntetés fogalma s jogosultsága iránti nézet, más lett a tárgy is, melyre a büntetésnek nehezednie kellett s mely a büntetés kimérésénél szem előtt lebegett. A büntetés tárgyának magával a büntetéssel való ezen szoros kapcsolata folytán, a midőn a tehetett kérdés tüzetes fejtegetésébe bocsátkozunk, mindenekelőtt szükségesnek látom a büntetés alapja, jogosultsága iránti nézetek történeti phasisait Bajái véleményünk kíséretében előadni, hogy ebből kifolyólag a második részben a büntetés tárgyát illetőleg, vagy is arra mit kelljen büntetni megfelelhessek. 1. A büntetés, mint a hatalomnak kifolyása mint az erőnek nyilvánulása az ős időkben az egyczél felé törekvők elsejének kezébe volt letéve. A családfők, az egyes törzsök vezérei büutetének jogérzetOk alapján, hogy a gonosztett elvegye büntetését és a megsértett kieugeszttdtessék. Az érzet megvolt • szivökben, hogy a mit tesznek lelkiösmeretök szavával nem ellenkezik, de mert az érzet még tudattá nem fejlődött, az istenséghez folyamodtak, hogy minden kétséget tettök jogosultsága iránt eloszlassanak. Az áldozatok lángjai fellobogtak tehát s meghallgattatának a papok, és mert az istenség is a bűntett megboszulását kívánta a büntetés végrehajtva lőn. A bálványimádás ezen korszakában az istenség fogalmára nézve egészen különálló zsidönép is a büntetés jogosultsága iránti felfogását egy felsőbb lénynek, magának a láthatatlan istennek tulajdonságaival hozá kapcsolatba. 0 istenét agy képzelé, ugy állitá maga elé, mint a ki a jót megjutalmazza s a büut megboszulja. Így taniták azt a népnek bölcsei. S miután a legfőbb lényt ily tulajdonokkal gondolák birni a legjobban hívének cselekedni, ha a bűnt, a roszat megbőszülni törekedtek annak büntetése által. A boszuállás volt tehát általán véve alapja a büntetés jogosultságának s mert a boszu a szívben gyökeredzik, s a felzajlott érzemények kifolyása, semmi egyéb nem lőn vizsgálva és tekintve mint a tett, és ennek megtorlása — a sértett felek álláspontjáva helyezkedve — semmiféle más módon eszközölve, mint ugyan olyannak elitéltetése által. Ennélfogva a ki vert az megveretett, a ki ölt az megöletett; mert a boszu hasonlót kívánt hasonlóért. A boszuállási alapokon nyugvó büntetés azonban a kereszténység terjedésével lassauként elejtetett a bekövetkezett nézetváltozások folytán. A kereszténység taua ugyanis, mely nem a külsőségekre, a parancsok egyszerű teljesítésére, de az akarat a szándék tisztaságára fekteti a fősúlyt, — melyszerint (jminden jó, minden hatalom magasabb lény az Isten kegyelméből veszi eredetét, nem maradt befolyás nélkül az államuralom körüli felfogás és a büntetésbeli nézetekre nézve sem. Az uralkodási jog az Istentől származtatván le, az uralkodók az Isten földi helytartóiként tekintetének s miután a nézet általános volt, hogy az Isten érdemök szerint ítél jók és gonoszok felett, az uralkodók feladatuknak tárták, hogy a gonosz már e földön elvegye büntetését. Ily felfogás folytán a büntetés átviteték az erkölcsi térre is, melynek épen | tág köre s az emberi megitélhetésre nézve lehetetlensége okozá, hogy a büntetés ingadozó s tevőleges alapokat nélkülöző volt. Jogosultságára nézve az isteni akarat és kijelentésre történt a hivatkozás, mértékét illetőleg pedig a tényben feltételezett gonoszság határozott, s gonosz volt mindaz, mi jogot, erkölcsöt sértett, avagy a mi az emberekre nézve baj és csapásként jelentkezett. Csak a jó jön az Istentől — mondák — a rosz pedig a gonosztól, s mert a gonosz az emberekben leli fel eszközeit, azok kik roszat követnek el mint a gonosz cziraborái megbüntetendők, mivel hogy semmi gonosztett nem maradhatott büntetés nélkül, így a büntetés jogosultságának alapja az istenségben, czélja pedig saját magában létezett. A büntetésrőli felfogásnak ilyetén léte azonban az ujabbkor philosophiai vizsgálódásai folytán mindinkább ingadozni kezdett, mig végre a mult században megdőlt. Hogy a büntetés magában véve czél nem lehet, a bölcsészek s a tudomány ezen ágával foglalkozók mindegyike megegyezett, de a lerontott felfo gás helyébe egyik ezt, másik amazt helyezé, ugy hogy valóságos megállapodás a büntetésre nézve létre nem jött. — Ha azonban azon okoskodásokat és fejtegetéseket tüzetesen vizsgáljuk, mindnyájuknál azon elvet látjuk keresztül vouului, [ hogy a büntetés eszköz bizonyos ezélok elérésére, melyek egyesek ugy, mint az i államérdekeit szolgálják. Azoubau az állani érdekei, czéljai iránti fogalmak sem maradtak a régiek. A jog fogalmát, az uralom alapját illető I fejtegetések és vitatások, az állam keletkezési, jogalapja és feladatát is tudományos bonezkés alá helyezék, melyekből kifolyólag azután az érdekek is, mint a végezélok mozzanatai, az alap és feladat iránti felfogások szerint módosultak. Ezen vizsgálódások eredményének legelseje az államintézméuy körüli ama hitnek elenyészte volt, hogy az egy felsőbb hatalom, az istenség müve, melyet venni kell ugy a mint van, s eredetének homálya jogosultságot ad léte és feladatának fel nem ismerése iránt. — Ezen megingatott hitnek osztásával azonban elveszté alapját az államilét és ingadozni kezdett maga az intézmény, melynek léte szüksége iránt pedig kétség fenn nem foroghatván, a valódi az igazi alapokok földerítésének sürgős követelménye állott be. Es az államok keletkezése történetének vizsgálódásai hosszú sorát idézék elő a jogelméleti vitatkozásoknak, melyekből tisztán került felszínre az, hogy az állam a benne lakók szabad szövetkezése, önakaratbóli egyesülése folytán jött létre, hogy alapját szerződés képezi és így az emberi mü s emberi akarat