Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - Esküdtszéki csarnok [9. r.] Két semmiségi panasz és semmitőszéki határozat

— 172 — De engedjék meg tisztelt esküdt uraim, hogy nem ugyan az egyes, hanem az összes hallott tanúvallomások értelme és értéke fölött néhány általános megjegyzést koczkáztassak. Ha önök közönséges birák volnának, luk a rideg bebizonyított tények után hozhatják csupán itéletőket én tán tartózkodnám minden további szótól; de mert önök az előterjesztett bizonyítékok méltánylásában a legnagyobb szabadsággal birnak, én szólni indíttatva érzem magamat. Távol legyen tőlem akár kinek a kihallgatott tanuk közül vallomása hitelességét kétségbe vonni, sőt el kell ismernem, hogy az a legnagyobb őszinteséggel s függetlenséggel mind le mind főleg fölfelé lett önök előtt deponálva; mibár amúgy is mint becsületes emberektől másként nem is volt várható, tekintve mégis különösen azon körülményt, hogy a kihallgatott tanuk legnagyobb része mint vádló urak alatt álló hivatalnokok, kisebb nagyobb mértekben liiL".'esben vannak tőlük — mégis teljesen elismerendő. De akármily őszinték, akármily függetlenek voltak legyen is a hallott vallomások azokon bizonyos megkötöttség hangulata vonult át, melyek a bebizonyítandó tényeket gyakran igen is finom árnyalataiban föltüntetni egyáltalán lehetlenné tették. A biró csak az után Ítélhet, mit a tanú vall; önök az után is Ítélhetnek, mit a tanú el is hallgatott. Önök kétségkívül tovább fnzendik a fonalat, habár az akár tévedés, akár hiba akár félreértés folytán megszakadt: önök át fogják karolni józan s igazságos következtetés utján azon űrt. mely netán a vallomás és a valósággal történt tény között még itt ott tátong ; önök figyelembefogják venni, mi itt bizonyittatott egész világosan de nem fogják méltányolatlanul hagyni azt sem, mit egész átlátszó biztossággal bizonyítani nem lehetett, szóval önök tekinteni fognak a mellékesekre is. de mindenekelőtt s első 9orban a lényegest, a dolgok valódi értelmét és értékét veendik, bár mi módon s mi által leple/tessék Í3 az. Csak ha igy járandnak el. lesznek valóban igazságosak, csak igy nyerendik azon meggyőződést, hogy vádlott állításait be is bizonyította. Védbeszédem végére járok tisztelt esküdt urak! A harcz, mely hosszú órák óta változó szerencsével, majd fokozódó, majd lankadó szenvedélyével vivatik önök szine előtt, már-már végeldöntéséhez közeledik: a jelenetek, melyek hosszú órákon át mint varázs lekötötték önök fievelmét, lassan eltünedeznek ; önök izgatott szelleme, melyet tömegesen megrohant a legkülönfélébb benyomás, pihenni tér, csak önök lelkiismerete uraim éber, és él, hogy szemelje ki e változatos csoportokból mi való, mi hazug, mi természetes, mi ámítás. Nem az, mit vádló terjesztett önök elé. nem az mit vádlott visszaszólt nem állapithatják meg önök ítéletét — hisz mint érdekelt fél. túloz kétségkívül mind a kettő; az sem kötheti meg egyedül önök elhatározását, mit a bizonyítékok egymást majd lerontó s majd kieeészitő játéka tüntetett fel önök előtt; — hisz ki bírálhatja meg megegyezik-e mindenben a benső vallomás, a külső törvényes vallomással; az sem fogja döntőleg önök meggyőződését átalakítani, mit én mint védő hangsúlyoztam önök előtt: — hisz engem tán elragadt az ügy heve; — de igenis uraim meg íogja állapítani önök Ítéletét az, és csupán az, mi mind ezekben együttvéve va1 ó, szabályozni fogja önök Ítéletét az, mit önök lelkiismerete különválasztva minden idegenszerűt, félretéve és rokonszenvet a viszonyok hű mérlegezése után, mint a fennforgó körülményeknél fogva leginkább igazságost fog találni. A valódi igazságosság nem az egyik jogalany megsemmitésével a másik javára üli diadalát; hanem lehető kiegyeztetésében és fenntartásában mind a kettőnek, íme ez alkalommal vádló azt kiáltja önök elé; semmitsitsétek meg vádlottat; ő becsületem jogkörébe durva önkénnyel betört; vádlott elismeri, hogy tette ezt, de hivatkozik azon magasabb, a magán egyén joga fölött álló köz jogra, mely vádlók mint közhivatalnokok irányában e cselekedetét még a törvényesség mezével ruházza fel. Igazságosság volna-e az vádlottat elitélni megsemmisíteni azért mert cselekvényének törvényes kindulási pontjait tán áttetsző világossággal nem mutathatja ki önök előtt. Ha egyáltalán sikerült volna ez a bizonyítás által, ugy igenis igazságos volna önök ez eljárása; de midőn cselekménye törvényességét minden körülmény s ejteti, tartalmuknak valódiságátfaz elfogulatlan lelkiismeret hallgatag beismerni kényszerüli, ott tisztelt esküdt uraim, e cselekmények bűnösségét kimondani annyit tenne, mint a formának a dolog lényegét mint merő alakiságoknak magát az igazságot martalékul vetni. A biró igaz, könyebben eligazodik ily ügyben, mint minő a fennforgó. Helyzete kevésbé kényes, mint az önöké, mert ítéletének a törvény korlátot szabott, mint túltenni magát nem szabad. A bírónak nem kell mindenáron igazságosnak, neki csak törvényesnek kell lenni, és ha igazságos is, nem az ő érdeme hanem a törvényé, önök helyzete kényesebb és nehezebb ; mert ítéletük szabad, semmi által megkötve nincs. De önöké tisztelt esküdt urak a dicsőség, önöké az érdem, hogy önök önakaratból. önszabadságból igazságosok lehetnek; öuök igazságosok lehetnek nem oupán a törvényuyel. hanem a rideg törvény ellenében is; önök igazságossága e tekintetben korlátot nem ismer, s a teljhatalom, mely ez által önök szavában fekszik nagyobb és som erainebb mint magáé egy felkent királyé, ő csak a kegyelem, önök az igazság nevében oldják fél a vádlottat, ö esak a törvényes büntetést, önök magát a bűnösséget törülik el! És mert e csodálatos hatalom gyakorlatában irányadójuk csupán és egyedül az önlelkiisineretökben felismert igazságosság, emlekezetökbe vagyok bátor hivni egy gyönyörű példázatot a bibliából, melyben a valódi, emberi vi>zonvokra egyedül illő i ga zságosság mintegy legnapyobbsze.rü diadalát tünteti fél. A midőn tudniillik az Úristen Szodomát bűneiért rnejrontani akarta, oda járult Ábrahám az úrhoz és szóla: el akarod veszteni az igazat a gonoszszal? nem fogsz-e megkegyelmezni a gonoszoknak az igazakért? És szóla az ur, hacsak tiz jámbort találok a városban, megmentem azt a tiz jámborért. Tisztelt esküdt uraim! mérjenek ezen mértékkel önök is, midőn ítélni fognak vádlott felett, és én megvagyok győződve, hogy felmentendik vádlottat! Két semmisei panasz és semmitőszéki határozat. (Bíró Mihálynak Orbán Balázs elleni, és Hirsch Henriknek Adler Mór elleni rágalmazási sajtóperében.) I. Biró Mihály Orbán Balázs elleni perének folyamát vázoltuk a 10. 11. 12. számokban. A semmiségi panasz indokolása következő: 1. Az eljárás lényeges formái megsértettek, a mennyiben az esküdtek a tárgyalás alatt a közönséggel érintkeztek, mire nézve mellékeltetik két tanú által aláirt bizonyítvány, hogy egyikesküdt egy hírlapíróval czédulát váltott. 2. az esküdtek egyike a tárgyalás alatt feltűnő módon pártosan és türelmetlenül viselte magát, és közbeszólásaival a tárgyalást zavarta. 3. A vádlott A. — K. a. bizonyítványai (Lásd 10. szám) felolvastattak, a mi nyilván a törvény 24. §-a ellenére történt, mely a sértő állítások bizonyítását tiltja. Mitsem változtat a dolgon, hogy vádló képviselője állítólagosán e bizonyítványok felolvasásába beleegyezett, mert feltéve a feltétlen beleegyezést, annak a törvény határozott rendelete értelmében nem lehetett volna helyt adni; továbbá nem is egyezett bele feltétlenül ezen irományok felolvasásába, sőt határozottan ugy nyilatkozott, hogy ő csak is azon bizonyítványok felolvasásába egyez bele, a melyek a vád alatti czikk állításait bizonyítanák; úgyde ezen a lapokban közlött bizonyítványok egyike sem olyan, a mely a vád alatti czikk akármelyik egyes állítását igazolná, hanem egy halom különálló rágalom, mely egymás után felolvasva a legmérsékeltebb kedélyt is képes lázadásba hozni. Ugyanazért már azon ok is elég a megsemmisítésre, hogy ezen iratok a vizsgálati jegyzőkönyvhöz lettek csatolva, és mint olyanok tekintettek a vizsgálat kiegészítő része gyanánt, holott azokat a vizsgálatból ki kellett volna rekeszteni. A s e m m i t ő s z ék n e k f. é. martius 30-án erre hozott határozata a következő: — — — a f. év. mártius hó 2. napján tartott esküdtszéki eljárás és hozott felmentő Ítélet m e gsemmisittetik, s a fennforgó vád Lapunk mai szántához lélivnvi melléklet van csatolva. az 1867. évi május 17. napján kelt igazságügyministeri rendelet 93. §-a értelmében új esküdtszék elébe ujabbi szabályszerű eljárás és eldöntés végett utasittatik; mert az A. — K. a. iratok oly körülmények felderítésére lettek a vádlott által a viz3. gálati eljárás folyama alatt bemutatva, melyek bebizonyítása, tekintve, hogy magánvádló tisztviselőnek vagy közmegbizottnak nem tekintethetett, a sajtótörvény 24. és 25. gg-ai értelmében s az 1867. május 17-iki ig. ministeri rendelet 5], §-a éltelmében tiltva van : ezek felolvasása tehát habár magán-vádló afelolvasás ellen kifogástnemtett, azesküdtszéki tárgyalás alkalmával asajtóbiróság által szabálytalanul lett megengedve; miutánaz említett törvény feltétlen tilalmat tartalmaz, ésatörvénnyel ellenkező kívánalmak teljesítése ép oly szabályellenes, mint a törvényes kívánalmak megtagadása; ennélfogva az eljárás lényeges formái levén megsértve, az eljárási szabályok 91. §-ának b. pontja s 93. g-a alkalmazandó volt. II. Hirsch Henrik — Adler Mór elleni perének folyamát vázoltuk a 9. számban. Asemmiségí panasz indokolása következő : 1. Glflck Ignáczot illetőleg a bíróság azt határozta, hogy csakis a közvetlenség elvénél fogva a vizsgálati jegyzőkönyvekben foglalt vallomásainak constatálása fog eszközöltetni: azonban Glück ignácz körülményesen hallgattatott ki, és megengedtetett neki. hogy a maga érdekében fekvő koholmányait elmondhassa, s ha elvileg, ezen egyén vallomásainak hitelt nem adni lett is elhatározva, az esküdtekre mégis úgyszólván döntő hatást idézett elő legalább az alanyi tényálladékot illetőleg, a mely körülményre nézve ugy is alig feküdt az esküdtek előtt valami bizonyíték vádlott ellen. Világos tehát, hogy Glück Ignácz vallomásait tekintetbe vették. 2. Kom Lajos, ki vádlottra nézve ugy az alanyi mint a tárgyi tényálladékot illetőleg azon tanú, ki az egész ügyről a legközvetlenebb tudomással bír, és kinek kihallgattatását a vizsgálat alkalmával több izben kérte, sem az elosem a pótvizsgálat alkalmával ki nem hallgattatott. A tárgyaláskor vádlott képviselője ugyan elállt ezen tanútól, de ezt csak a tárgyi nem pedig az alanyi tényálladékot illetőleg gondolhatta. A semmisítőszékuek f. é. martius 21-én erre hozott határozata a következő: — — — a semmiségi panasz elvettetik ; mert Glück Ignácznak a tényállás felvilágosítása érdekeben történendő eskü nélküli kihallgatásába a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint mindkét fél beleegyezvén, a bíróság a nevezett egyénnek ily irányban elrendelt kihallgatás a ál tal semmiséget el nem követett: annak megítélése pedig, hogy mily befolyással volt Glück vallomása az esküdtszéki ítélet hozatalára, az ügy érdemére tartozván, semmiségi panasz alapjául nem szolgálhat; mert továbbá a vádlott által felhívott, s úgy a vizsgálat, mint az esküdtszéki tárgyalás folyama alatt a megjelenésben betegség által akadályozva volt Korn Lajos tanú kihallgatásával vádlott védője, a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint feltétlenül és minden fentartás nélkül elállván- a tanú kihallgatásának mellőzése alapos semmiségi panasz tárgyát szintén nem képezheti. * (Apestkerületisajtóbiróságnak ügy ki mutat ás a) Ez év első évnegyedében egészben 16 vizsgálat volt folyamatban, melyek közül négy esetben a vizsgalat megszüntetett; 7 vizsgálatban a vizsgálat befejezve a sajtóbiróság elnökének végtárgyalásra bemutattatott; végre 5 vizsgálat még most is folyamatban van. * (Érdekes becsületsértési per) került e napokban a London melletti Kingstonbaní tárgyalásra. A pert a hires énekesnő Jenny Lind férje, Goldschmith Ottó ur indította három hetilap ellen, melyek amerikai lapok nyomán azon hirt közölték, hogy Goldschmith ur nejének egész vagyonát elpazarolta, ugy hogy Jenny Lind kénytelen volt tőle elválni, s most zeneoktatással keresi kenyerét. Egész London tudja, hogy a dolog nem igy áll, hogy Goldschmith minden inkább mint pazarló, s ezt a törvényszék elé idézett tanuk is bizonyiták, sőt Goldschmith-Lind asszony még azt a vallomást is