Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - Esküdtszéki csarnok [9. r.] Dr. Stiller Mór ügyvéd úr védbeszéde

170 — ték, s az illető örökösök által beszövették, alig ha előre láthatták azt, hogy találkozik valaki, habár századok múlva is, ki az 1461-ik évben a két Szepesy testvér közt létrejött Q. alatti transactionalis* egyességben illetőleg osztálylevél­ben foglalt összes' birtokokat, melyek a Szepesy családnak a 15-ik század végével férfi ágba­lett magvaszakadása után, egészben a leány ágbeliek leszármazottadra háromlottak s a Deb­reezen városát sokáig megszálva és sarcz alatt tartotta törököknek Debreczen alul lett elvonu­lások után pusztákká tétetve egy összesített egé­szet, de mindenkor a Szepesy család ágán le­származott örökösök osztatlan tulajdonát képez­ték a felhívott törvények értelmében, mint azon Szepesv család ágból leszármazott egészben és nem ratalitásban fogja zálogváltási, s egyszers­mint a törvénytelen feltételeket erőtlenitő kere­set indításával" beperelni, s ezen per előpostája­ként az I. alatti szerint a várost meginteni, ki minthogy a K. alatti visszaintésében minden igaz ok nélkül a zálogbirtokokat kiboesájtani. t B befektetések és javítások iránt, öt az egész összeg készpénzbeli kifizetésének felajánlása mel­lett a felszólitónak liquidálni nem akart, az al­peres várost a keresetileg is hivatott 1055: 52. 9zerint, s a 14.80: 25. s Plánum Talmlare zálog visszaváltási perre vonatkozó 13-ik döntvény va­lamint az ugyanott olvasható 15-ik végzés sze­rint a befektetési és javítási sommák elveszté­sében elmarasztaltatni követelendi. Én tehát az alperes elémbe állított azon vesszőparipára, melyet ő telivérü arabs fajtának állit, s melyen felültetve a rata portióra, s a ratalitás misége, mennyisége, és hőitek vesének kimutatási ösvényen perlekedőket bíróilag eluta­sittatta. — felülni nem akarok, s az általa ki­tárt azon hálóba, melybe temérdek jogosítottakat cselesen bekerített, magamat bekerittetni és befo­gatni nem akarom hanem, ha a rata pórtio és ratalitás kimutatásának vesszőparipája csak­ugyan azon és olyan arabsfaj. milyennek azt al­peres felkantározta, s előállította, ugy szíves­kedjék önmaga felülni reá, s ha a rata porti Scyllaján és ratalitás holfekvésének mennyisé­gének, s miségének, kimutatási Charybdisén ke­resztül hatolva, kimutatandja menyiségét és hol­fekvését azon rata portioknak, melyeket a Sze­pesy ágon leszármazott örökösök számtalanjai­tól." miként ellenbeszédében állítja megszerzett, s magára ruháztatott, melylyel, minthogy min­den szerződvény kétoldalulag kötelező, alperes szinte köteles; ugy én a megszerzetlenül szaba­don maradt résznek mennyiségét kimutatni meg­ajánlom. Minthogy azonban az osztatlan közösből tett ily szerzemények habár az örökbevallás czimét viselik is, de magános pecsétek alatt té­tettek a H. T. K. 2-ik R. 13-ik czikk 4. §. és 1723. 47-ik törvények értelme valamint a Plan Tab. de causis Pignorum ad Relutionem in Co­mitatibus 18-ik döntvény szerint mindig csak zálogok maradnak az 1723. 47-ik t. cz. 4-ik §-a szerint pedig a közös osztályú jószágokból való elidegenítések az alsóbb bíróság által is félreve­tendők a jelen esetben pedig a Plan Tab. de Relutionem Pignorum in Diversis Comitatibus hozott 12-ik döntvény szerint az alperes város, mint idegen előtt elsőbbségi jogon lévén, min­den ilyen elidegenítés semmis — a felhozott okoknál és telidézett törvényeknél fogvást a ke­resetben megnevezett Ebes, Szepes, Pacz, Fan­csika, Boldogfalva puszták és Szováth helység határában lévő nemesi, és Szepesy család köz osztályosait illető egész részeket az általam keresetileg kért módon, a zálogból kiboesájtani a zálogváltását bonyolító feltételeket elvetni, al­peres várost a felszámitandók felszámítására szoríttatni, s az előre bocsájtott megintés után is a zálogjószágnak visszabocsájtását hátráltató, sőt konokul megtagadó tilos cselekvénye miatt alperest a végrehajtáskor felszámítandó költsé­gekben is bíróilag elmarasztalni kérem, mert 1-ször. Nem csak magam mint egyik örö­kös személyében, hanem a velem közös osztályú, s vérszerinti rokon érdektársak u. m. az N. alatti meghatalmazásban foglalt Szepesy, Becs­ky, Köröskényi, Farkas vonalon lejövök az N. nb alatti Szepesy, Becsky Éva Desevffy Erős az ad N. nb alatti 1. alatti Szepesy, Becsky Judit, Csomaközi, Dolinay, Sulyok az ad N. 2 alatti Bégányi, Bogdányi az ad N. nb 3 alatti meghatal­mazásban alá irt Uketyevicb, — ad N. nb 4. alatt kiállított Bánóczy, ad N. nb 5 alatt látható Szepe­sy Kuhn, Megyery, Újhelyi család ágon leszár­mazottak meghatalmazottja, s illetőleg engedmé­nyeseként azon összes Boldogfalvai. Ebesi, Sze­pesy, Paczi, Fancsikai és Szováthi birtokokat, melyek iránt a két Szepesy testvér László és János 1461-ik esztendőben a Q. alatti szerint transigáltak, s melyek a Szepesy család fi ágának a 15-ik század végével történt magva szakadtá­val Szepesi leány ágra, mint közosztálynl s köl­csönös örökösödést képző osztatlan jószágként szállottak, s a törökök által elpusztíttatván Debreczen által felfogatva, a Beregh, Ugocsa, Szathmár, Szabolcs, Zemplén stb. megyékben távollakó osztálvos rokonoknak megjelenése al­kalmával kiállított, majd haszonbéri majd zá­logszerződések mellet, az alpt-res város által harmadfél századot haladta időn keresztül bir­laltatak. — mint az L. alatti lesyármazási táb­lázat szerint az 1416-ki transigáló Szepesi Lász­lótól lefelé 400 évet haladta időn keresztül, a 13-ik ízben álló örökös a keresetben felidézett i törvények, i bővebben a plan. Tab. de causis I ad Peíuitionem Pignorum in Diver. Comit. szólló 509-ik—571— 572—575—577- 599. tételek va­I gyis számok alatt foglalaltató 7-ik 9-ik 10-ik 11-ik 13-ik 15-ik és 37-ik döntvények, valamint a 965-ik tétel alatt foglaltató első döntvény sze­I réut perelem, s az egészet, mint osztalan közös­I birtokot, a zálogságból kibocsáttatni kérem, ki ! az N. és ad N. nb nb 1 nb 2. nb 3. nb 4 nb 5. alatt látható felhatalmazóknak részüket kiad­| ni kötelességül ismerendem, mire az alperes vá­rosnak semmi gondja, se joga nem lehet köve­telni azt. hogy miként fogok én vérrokonairn­I mai osztályossaimal, s meghatalniazóimmal elbán­| ni. Melynek folytán ámbár az N. s ahhoz csatolt ubének" alatti mellékletben olvasható családok eldődei. s illetőleg magok az ott Írottak által harmadfél század óta a legújabb időkig az al­peres várossal köttetett majd zálog, majd áren­\ dátis szerződéseknek birtokában vagyok, s az il­letők keresztleveleit is birom. leszármázásukat i pedig 1461-ik évtől óta a mai napig izénkét ki­• mutató táblázattal birok, sőt körülbelöl azt is kimutathatom, hogy ezen családbeli leszárma­zottaknak azon időtől togva. mióta az alperes város a keresetileges birtokokat birlalja. kinek? mikor? és mennyi zálog, pót vagy felülfizetési ősszegeket, vagy árendát fizetett, és így méltán : lehet következtetni, hogy ezek összessége az egész keresetileges birtokok állománvát kimeri­[ ti; mindazonáltal minthogy én a jelen zálog­I váltási ügyet csak a saját családomat kitüntető zálog és pótzálog szerződvények alapján intézem a fennebb említet N. alatti azon kívül az ahhoz csatolt hason természetű, de már más mellék ágbeli N. nbénék alattiaknak Debreczen városával kötött szerződéseit, valamint azok keresztleveleit is felmutatni szükségtelennek tartom ugyan, de ha bíróilag kívántatnék, azokat is felmutatni kész vagyok. 2- szor. A zálogos jószágok ugyanazonos­ságát, melyet az alperes város különben se tagad ; vagy is, hogy a keresetleges, Ebes, Szepes Bol­dogfalva, Pacz, Fancsika és Szováth birtokok ugyanazok legyenek, melyek az 1461-iki tran­sactió mellett Szepesy János és László testvérek között felosztattak, a Q. alatti transactionalis okmány és R. alatt hivatolt 12 darab szerződé­sek igazolják. 3- szor. A kereset tárgyát tevő birtokoknak saját és családbeli megbízóim személyére való alkalmazását, az R. alatti szerződvények, Q. alatti egy segédlevél, N. és S. alatti meghat al­mazványok, valamint az alperes fél által a 9-ik 10-dik 11-dik számok alatt felmutatott csatol­mányokban olvasható végzések és határozatok állapítják meg. 4- szer A kereseti zálogság miségért és hol fekvésére nézve és pedig mennyiségére vonatko­zólag, valamint már fennebb említettem, ugy most kijelentem, hogy, (Folytatjuk.) Esdüktszéki Csarnok. Dr. Stiller Mór ügyvéd ur védbe­széde a közvádlónak Bugarszky elleni sajtóperében.*) Tisztelt esküdtszék! A midőn a sajtószabadság alkotmányos éle­*) A tárgyalás folyamát legutóbbi számunkban vá­zoltuk. Szerk.) tünk visszaállításával halottaiból feltámadott, az ország lakosságának nagy zöme osztatlan érzü­lettel kiáltott hozsánnát egy jobb jövő ez uj biz­tositékának. Nem mérlegelte azt, hogy a közélet ez uj eleme erő, mely nem csupán épit hanem ront is, elfogadta azt minden kétkedés s utógon­dolat nélkül, mert első sorban megmentőt lá­tott benne, mely az évek hosszú során legyőzött gondolatnak s szónak szabad röptét adta ismét mert első sorban tüzet látott benne, nem mely gyújt és pusztít, hanem mely melegít, terméke­nyit, s mely főleg világot vet a közviszonyok legtávolabb még oly titokszerü zugába, a hata­lom legalattomosabb fondorlataiba is. Igenis tisztelt esküdt uraim ; elfogadta az ország lakosságának nagy zöme, őszinte üdvöz­lettel a sajtószabadságot, mert tudta hogy az ő uralmával megszűnik a hazugság uralma: hogy dolgok viszonyok s emberek azon színben s ér­tékben tűnnek fel, mely lényegükben s nem csu­pán kölcsönzött külsejükben rejlik; mert tudta, hogy megszűnik a titok, megszűnik az ámítás, s hogy helyettők világosság, nyilvánosság, való­ság lesznek a közélet tényezői. De míg a túlnyomó többség teljes üne­pélyt Olt a nyert vívmányon, egy töredék, bár számra csekély, de befolyásra hatalmas, mogorva lélekkel nézte az uj fordulatot. E tőredék, a szolgaságban születvén, télt a szabad lehelettől, mely egyre áradozott országszerte; sőtétsétségben növekedvén nagyra irtózott a világosságtól, a titokban űzvén fondorlatait, remegett a nyilvá­J nosságtól, mely mint megvesztegethetlen tanú j tett bizonyítékot mindenről mi tőrtént. mi lett. i E töredék nem tagja a néptestének, tőle idegen j s mégis él vele, nedveiből ő is táplálékot huz; | e töredék nem képez osztályt, nem képez kasz­I tot, mely ridegen különvál a társadalom termé­i szetszerü részeitől, és mégis mintha valami is­: mertető jele volna mindegyik tagjának, mint va­| lami titkos rend, megtörhetlen fogadalommal I összetart; bár él közöttünk, jár asztalunkhoz, kőz­| bevegyül társaságunkba, mégis valami hideg I idegenszerűség visszatart tőle — érzi mindenki j hogy ez nem a hus, a mi húsunkból, vér a mi vérünkből. Ha hozzánk jár, nem a részvét su­gallata hozta, hanem az inger, hallgato/.ni tit­kaink után ha magasabban állunk nála, só'tét gyűlölettel, ha alatta, sebző megvetéssel kisér bennünket. E töredéknek létezése veszély a szabadságra kétszeres veszély mert a közügyek egy részét ő igazgatta. E töredék volt az. mely •a hivatalos szobából vélte kormányozhatni é3 kormányozta tettleg iz országot, mely megcson­tosodott formaságoknak föláldozott minden sza­badabb fejlődést és mely elölt minden közéle­tet, mert omnipotentiájával minden más tevé­kenységet megsemmisített s csak a magáét jut­tatta mindenütt érvényre. E vészterhes töredék nevét megaeveznem önök előtt előtt tisztelt esküdt uraim tán fölös­leges is. önök mindnyájukban él kétségkívül kárhozatos tevékenységének fájós emléke, önök ajkain ez általam jellemezett rajz után kétség­kívül önkénytelenül hangozik-e vészes szó „bure­aukraezia." De önök kérdhetik minek idézem e sötét kísértetet sírjából hisz az rég meghalt. Éu azt felelem önöknek, hogy az még meg nem halt, én azt felelem, hogy az él önök között, hogy az beszéli az önök nyelvét, hogy az semmiben sem változott csak hogy hatásaiban még veszé­lyesebb lett. Mert mig előbb mint az absolutis­mus gyűlöletes eszköze, annak kainjegye hom­lokán felismerhető és kerülhető volt, most az al­kotmányosság szent mezében annak tábori jelé­vel jár és kel ámítja azokat, kik e jel alatt, ez igét hangoztatva a szabadságnak őszinte har­ezosai. Igen tisztelt esküdt uraim a bureaukraczia azon értelemben mint gyűlölni tanulta mindeni­künk közéletünkből nem veszett ki egészen. Az alkotmányosság tág felelősségével és átlátszó nyilvánosságával diadalmasan megvívott ugyan vele közéletünk legtöbb helyén; a közigazgatás egyik igen is fontos terén ereje még mindig ép és megtöretlen befolyása még mindig min­denható maradt. A közigazgatás e fontos tere a póstaigaz­gatás. Nézzenek önök körül esküdt uraim a köz­igazgatás e fontos terén, nézzék mint szabályoz­zák e nagy gazdászati intézményt még mindig azon elavult-rendszabályokkal, melyet a boldo­gult udvari kanczellaria a harminczas évekből s

Next

/
Thumbnails
Contents