Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - A közjegyzői törvényjavaslatra az igazságügyministeriumhoz beküldött észrevételekről

— 167 — nak, hogy az ügyvéd, nyomorult restitutiv-törvénykezésünk miatt, m i n t p a r a k 1 e t fel sem léphet, hanem kénytelen pvocuratori, — tekintélyt soha ki nem vívható — teendőket végezni ? Ha azt akarjuk, hogy az ügyvédi kar a tekintély s garantia azon fokát érje el, a mely őt magánjogi, s publicisticus oldalú magasztos hivatásánál fogva, méltán megilleti; akkor azt is kell akarnunk, hogy az ügyvéd (advocatus) az ügyviselőtől (procurator) megkülönböztetve legyen, — mert csak ekkor lehet tőle magasabb képzettséget követelni, de őt a kormány s bírótól függetlenné is, s annyira immunusá tenni, hogy csupán védettje irányában marad felelős; mely előnyökben az ügyviselőt, mint egy, a közjegyzővel rokon közhivatalnokot, részeltetni állami tekintetekből sem szabad. De maga sa igazságszolgáltatás okszerűsége is kívánja e megkülönböztetést. Ugyanis, az állam egyik főérdeke, a valóban jó igazságkiszolgáltatás; hogy a birói hatalom gyakorlása, nemcsak az alaki jognak megfelelő, hanem hogy a hozott ítélet, lényegileg is igazságos legyen, s épen ezért alaki jogú intézményekiáltal oda kel'l hatni, h o gy a z iga •/.ság ne maradjon elrejtve, elfojtva, hanem, — mint a bíráskodás alapjául szolgáló anyag, — leplezetlenül valóban ki is deritessék. Ez csak ugy érethetik el, ha a pereljárásban, a tény kérdése, — mely az igazság (veritas) — a jog kérdésétől, —mely az igazság (justitia) eszméjének felel meg — egészen elválás z tátik ugy a bíró, mint és főképen a képviselő személye tekintetében. A tény kérdése, mint az igazság eszméjének kifolyása, nemtür védelmet; mert az o eleme a meztelenség, mely amüvész keze alatt elvész. — Itt a védelem, — palástoló mentegető természeténél fogva — csak az igazság rovására gyakoroltathatik. És ezen tétel valóságát elismerni kell, ha csak nem állíttatik, hogy mivel nem minden perlekedő fél egyformán igazságszerető s ezen egyenlőtlenség miatt épen az igazságos, kénytelen gyakran őszintesége miatt a rövidebbet húzni, kell a ténykörülmények előadását is ügyvédekre bízni, s igy az egyenlőtlenség hátrányait lehetőleg paralysálni. — De ez paralogia; mert képzelni is alig lehet, hogy az igazság (veritas) nem beismerés, hanem tagadás által lenne napfényre hozandó. A tény kérdése tehát nem tür védelmet. A jog kérdése ellenben nem csak eltűri, de megkívánja s szükségeli is; mert itt már az objectiv jog alkalmazásáról, s az alanyi jogon ejtett sérelem orvoslásáról van szó, mi mély, tudományos vizsgálatot, s az a melletti, és ellenokok | teljes kifejtését, tehát védelmet igényli. Ebből is látható, hogy a tényállás előterjesztése és a védelem, két ellentétes, s épen ezért nem egy és ugyanazon személyben, czélszerüen össze nem foglalható működés, s hogy a kérdéses javaslat szerzőjének azon nézete, miszerint a képviselői teendőknek az avoués, és avocat működése szerinti kettéosztása nem czélszerü, helyesnek el nem ismertethetik Hogy a szóbeli s nyilvános pereljárás mellett, az ügyviselői s ügyvédi teendőkkel megbízott képviselő fenn nem állhat, az iránt már a történet apodicticus igazsággal döntött. Ezen különbség, a közvetlen s nyilvános pereljárás behozatala után azonnal, nálunk is önmagától ki fog tűnni; pedig már is ,e szentély küszöbén állunk: — s a javaslat mégis nem ügyvédeket, hanem ügyvédi képzettségű ügyviselőket teremteni javasol, s egyáltalában ugyanazon szűk körben mozog, melyet az osztrák, 1868-dik évi ügyvédrendtartás foglal el, s mely kör a mi viszonyainknok előbb sem volt volna elégséges. A javaslat tehát czélját tekintve nem áll összhangban az uralkodó jogreformtörekvésekkel, nem igér maradandóságot, nem kelt bizalmat, s igy nem is csoda, ha az elfogulatlan vizsgáló azon kérdést intézi magához: nem czélszerübb-e bevárni a pereljárásrendezését, mint elvesztegetni a törvényhozás most fokozott értékű idejét, egy halva születendő törvény megalkotására? De a javaslat azon elvekhez sem hü, melyeket önmaga felállít. Első alapelvül vallja ezt: „Az ügyvéd elméleti és gyakorlati képzettsége iránt biztosítéknak kell szereztetni.* Ezen elvvel ellenkeznek az 5-dik §. 2-dik pontjának azon részei, melyek szerinti a gyakorlat szerzése oly helyeken is engedtetik meg, hol azt kellő mértékben nyerni nem lehet, az ügy[ védi vizsgákhoz pedig bocsáttatnak részint olyaI nok, kik, — igaz kitűnő, de — csupán elméleti, és részint olyanok, kik csak gyakorlati képzettséggel bírnak. 2-dik alapelv; „Mindenki, ki a kellő képzettséggel bír, mint ügyvéd szabadon működhessék, és e tekintetben teljesen szabad verseny biztositassék. Ebbe ütközik a 69-dik §. azon rendelkezése, hogy az ügyvéd, az első három éven át köteles azon lakhelyet elfoglalni, a melyet számára a kamarai választmány kijelöl. A 3-dik alapelv: „Az ügyvéd, hivatása gyakorlásában, teljes önállósággal ruháztassék fel." Ha ebben nincs anagogia, akkor immunitást jelent; csakhogy a javaslatban egyetlen egy §-t sem lehet találni, a mely az immunitás elvének teljesen megfelel. — Az ügyvédi kar nem bir autonómiával, s a beavatkozás, büntetés és zaklatásnak ajtó kapu nyitva. 4- dik alapelv: „Az ügyvéd a fél irányában felelősségre köteleztessék. A fél, s ügyvéd közötti jogviszony, magánjogi természetű szerződésen alapszik; minden sérelem tehát, mely az ügyvéd által védettje jogain ejtetik, és nem képez egyúttal status-áthágást, és minden kérdés, mely a palmariumra vonatkozik, nem helyeztethetik ügyvédek elbírálása alá a nélkül, hogy az ügyvéd felelőssége illusor i u s s á ne váljék. A javaslat pedig épen ezeket vonja el a rendes bírótól, s ruházza át az ügyvédi kamarára. 5- dik alapelv: „Az ügyvédi kar saját tekintélyének fényét maga őrizze; és ennek fentartására az ügyvédek solidaritásba lépjenek." Hogy miképen léphetnek az ügyvédek solidaritásba, és tekintélyüket mikép őrizhessék, ha az ügyvédi kar mint olyan nem szerveztetik, s nem ruháztatik fel igazgatási joggal ? — azt felfogni lehetetlen. Az ügyvédi kamarák, az ügyvédi karnak csak egyes, még pedig alárendelendő részei; és felettük ki á!l ? — Egy bíróság, mely magában véve bár mily eminens is, nem lehet hivatva s képesítve az ügyvédi kar képviselésére. Itt ügyvédgyülésre van szükség. 6- dik alapelv: „Az ügyvéd részére, fáradozásainak kiérdemelt jutalma biztositassék." Még erre nézve is, a javaslat 35. s 36-dik §§-ai összeütközésben állnak. Hiba van a javaslat tartalmának beosztásában is. Ugyanis az átmeneti intézkedéseknek (X-dik fejezet) nem mint e mü egyik fejezetének, hanem mint bevezetésnek kellett volna szerepelniök. A IX-dik fejezet (az ügyvédi ügyködhet és megszűnte) össze lett volna, az I-sővel (szervezet) következő, helyesebb czim alatt: Az ügyvédi jogositvány megszerzése, s elenyésztének feltételei, — olvasztandó. A II-dik III-dik IV-dik és VH-dik fejezetből egy fejezet lett volna alakítandó. De az egyes fejezetek tartalma sem alapszik logicai renden. Igy a 7-dik §. nem az I-ső hanem a Vl-dik fejezetbe, — a 8-dik §. részben a Il-ik, részben a Vl-dikba, a 9-dik §. nem az első, hanem a Vl-dikba, és a 44. 45. és 46-dik §§-ok nem a IV-dik hanem a II-dikba valók; a 14-dik §. pedig a 15-dik helyére lett volna teendő. A javaslat irálya sem egészen correct, és a többi között még obsolet szavakra is szorul, mint .lajstrom" — .jegyzék" helyett. Az „ügyvédkamara" szóval pedig már épen nem lehet megbarátkozni; mert igen nagyon szagol ipar és mesterség után. — Miért nem „ügyvédi testület." ? Ennyiből állnak, az ügyvédrendtartási előadói javaslat iránti, általános megjegyzéseim. Az uralkodó eszmék, és sajátságos viszonyaink, más, nevezetesen pedig, egy az immunitás maximájára fektetett, ügyvédeket, nem procuracorokat teremtő, rendtartást tesznek szükségessé, ily beosztással: Bevezetés után, _ I- ső fejezet: Az ügyvédi jogosítvány megszerzése, s elenyésztének feltételei. II- dik Ügyvédek jogai és kötelességei. III- dik Joggyakornok és ügyvédjelöltekről. IV. Ügyvédi testületek, és azok válaszmányairól. V- dik Ügyvédgyülés és annak választmánya. VI- dik A fegyelem gyakorlása. ^ Ezt várjuk, s ilyen törvény megalkotására kérjük a törvényhozás factorait. A közjegyzői törvényjavaslatra az igazságiigyministeriuinlioz beküldött észrevételekből. (II.) 30. §. A pesti kir. tábla kívánja, hogy a jegyzői közbenjárás megtagadása esetében a folyamadásnak nem mint a javaslat szerint a törvényszékhez, hanem a jegyzői kamarához történjék. — Kolozsvári ügyv. egylet véleménye szerint kívánatos, hogy a jegyző a birói határozat ellenében a felsőbb fegyelmi bírósághoz folyamodhassák. 31. §. A pesti kir. tábla kívánja, hogy a kir. jegyzőnek ezen §-ban tárgyalt feladata részletesebben körülírandó. — A" pesti kereskedők csarnoka : e §-hoz hozzáadandó: „A kir. jegyző ügyelni tartozik, hogy az általa felveendő jogügyletek tartalma másoknak netán előbb szerzett és a jegyző előtt ismert jogaival sem ellenkezzék. " 52. §. A javaslat szerint igy szól: A menynyiben az érdekelt felek a kir. jegyző járásában divatozó nyelvek egyikét sem értenék, a kir. jegyző azonban az idegen nyelvben jártas: a jegyzői okmány az idegen nyelven veendő fel, azonban a királyi jegyző köteles a hivatalos nyelven hiteles fordítást csatolni hozzá: Debreczeni ügyvédi ezen §-t igy kívánja szerkesztetni : a jegyzői okmányok magyarul szerkesztendők, melyhez a fordítás csatolandó szükség esetében. 69. §. A javaslat szerint igy szól: A jegyzői okmány alapján a végrehajtás elrendelendő, ha az a következő kellékekkel bir: 1. ha valamely kötelezettség teljesítése, legyen az bár készpénzbeli fizetés, ingó vagy ingatalannak tulajdonul avagy használatul átadása, abban — megállapittatott; 2. ha a jogosult és kötelezett nevei, a kötelezettség jogczime és tárgya, ugy a teljesítés ideje abban szabatosan kitétettek ; 3. ha a kötelezettség nem teljesítése esetére a kötelezett fél a birói végrehajtásnak magát világosan aláveti: 4. ha a jegyzői okmány a jelen törvényben előszabott egyéb lényeges kellékekkel el van látva. A pesti kir. tábla átalánosságban megjegyzi, hogy a 69. §.1. 2. és 4. pontjaiban körülirt kellékkel ellátott jegyzői okmányok alapján legalább a váltói sommás, vagy ehez hasonló kedvezményezett eljárásnak adassék hely. A pesti kereskedelmi kamara mint nagy nemzetgazdászati jótéteményt üdvözli ezen § intézkedését. — Az eperjesi ügyvédi egylet ellenben nem nyugodhatik meg benne, mert a közjegyzői okmány alapján csak fizetési parancsnak s nem végrehajtásnak kiván helyet adatni. — Debreczeni ügyvédi egylet helyesli e §-t, de épen azért nem helyesli a bírósági beavatkozást. 71. §. A javaslat szerint igy hangzik: A végrehajtás a polgári törvénykezési rendtartás 347. §. szerint kérhető és rendelendő el, s a további eljárás a polgári törvénykezési rendtartás határozatai szerint történik. Fehér módosítása: .A foganatositási záradék csak akkor vezetendő az okiratra ha a) a jegyzői okmány a fennebbi 69. §. határozatainak megfelel; b) azon feltételek vagy körülmények beállta, melyekhez a teljesítés kötve van, közokirat által bebizonyíttatott; c) ha a teljesítés kikötött ideje bekövetkezett. — Takács módosítása: .A végrehajtás a prdt. 347. §. szerint kérendő és rendelendő el; az elrendelés vagy megtagadás ellen az érdekelt felek semmiségi panaszszal élhetnek (prt. 207. §. 18.); a további eljárás és jogorvoslat szintén a prt. szabályai szerint történik." — Az ekként módosított § feleslegessé tenné a 72. 73. és 74. §§-okat. 73. §. Ezen §-a végrehajtás ellen beadható kifogásokról szól. Fehér módosítása: .A jegyzői okirat alapján foganatosított végrehajtás ellen a polg. törv. rendt. 374. 375. gg-ai alapján kereset használható, különben csak a törv. rendes utján kereshető orvoslás. — Kolozsvári kereskedelmi kamara: A végrehajtás felfüggesztéI sének lehetőségét nem helyesli. — Pinterics a ! végrehajtás megengedése iránti tárgyalást a jegyj ző előtt kívánja eszközöltetni és a végrehajtási i okmányt a Curián divatozott sententionalisok ' alakjában kiállíttatni. Az alkatrészei volnának ' ü Felsége czime, az üzletről felvett eredeti szer-