Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - A törvénykezési rendtartás előadói javaslata V. könyv II. czimének 110 és 101-§§-ai - Néhány szó ex partibus az ügyvédrendtartás javaslatához

— 166 mit Ua sikerrel letett, miudeu elhivatási teendőkben mint helyettes főnökét substituálhatná. A négy év lefolyta után, ügyvédi gyakorlatra lenne bocsátandó, illetőleg az ügyvédek lajstromába bejegyzendő •— feltéve, hogy jelöltsége ideje alatt nem tauusitott oly magaviseletet, mely őt az ügyvédségre érdemetlenué tenné — például, ha köztudatukig zugirászatot, ügynöki vagy alkuszi üzletet folytatott, ha aljas rugókból származó büntettet, vétséget vagy kihágást követett el és e miatt megbüntettetett vagy nem feltétlenül mentettetett fel stb., ez esetekben az ügyvédi testület jogosítva lenne a beiktatást tőle megtagadni, mely megtagadás ellen felebbezési joggal élhetne. Az ügyvédjelöltek fölötti fegyelmi jogot az ügyvédi kamarák kell hogy gyakorolják. Kötelesek volnának az ügyvédi kamarák köz- és azon gyűlésein jelen lenni, melyekben a szegénységi jog melletti ügyek fennforognak. Azon ügyvédjelöltek, kik az elősorolt kellékeknek eledet tettek, mint derek és friss erők fogják a/, ügyvédi kart gyarapítói és azon nehéz és fontos feladatot betölteni, mely az ügyvédeknek jutott. Ha az ügyvédség szervezésénél azon feltételek és elvek, melyeket ezen tanulmány rendjén felfejteni alkalmam vala, szem előtt tartatni és alkalmaztatni fognak; ha az ügyvédség az őt megillető jogokkal és kötelezettségekkel felruháztatik, ha kezébe adatik a tagjai fölötti fegyelmi hatalom, mely a nyilvánosság világosságában lesz gyakorlandó; ha minden irányban és tekintetben függetlenné tétetik a biróságoktól és hatóságoktól: az ügyvédek nálunk is nem sokára ki fognak bontakozni azon félszeg helyzetből, melybe okozatukon kivüli körülmények és viszonyok döntötték — és oly állásra fognak szert tenni, mely a midőn üdvös hatását a jogkereső közönségre kiterjeszti, a jogi rend és közszabadság egyik szilárd oszlopa lesz, megvalósítván nálunk is Aguesseau fennidézett hires mondatát, hogy „az ügyvédség oly rend, mely tiszteletre méltó mint az erény és szükséges mint az igazság." A törvénykezési rendtartás előadói javaslata V. könyv II. czimének 110 és 101-§§-ai. Marschalkó József ügyvéd úrtól. Őszinte örömmel és azon kívánsággal, hogy mielőbb foganatositassanak is, nézi a jogászvilág a m. kir. igazságügyministeriumnak azon előmunkálatait, törekvéseit, melyek az igazságszolgáltatás teljes és gyökeres reformálását czélozzák. Ezen reformtörekvések egyik legmeszszehatóbbja kétségtelenül a szóbeliség, közvetlenség és teljes nyilyánosságra fektetett törvénykezési rendtartás behozatalára irányzott törekvés. Hogy a kitűzött magasztos czélt legalább megközelítse, szükséges, hogy az a közönség követelményeinek megfeleljen, hogy a jogokat kereső és jogaikat védő személyek érdekeit egyaránt szem <] előtartsa, hogy a törvényes formák, a mennyiben az ezen most emiitett érdekek sérelme nélkül lehetséges, egyszerüsitessenek. — Ezen czél elérésére véleményünk szerint legjobb azon mód. melyet a m. kir. igazságügyi ministerium követ midőn a különféle lényeges reformot tárgyazó javaslatokat, mielőtt azok a törvényhozás elé terjesztetnek nyilvánosságra hozza és igy azoknak a szakközönség általi megvitatását lehetségesiti. Ezen megvitatás magának a javaslatnak alapelveire sarkkénléseire vonatkozhatik, a vita tárgyát képezheti az egész javaslat, — épugy mint egyes kiszukasztott rendelkezései. Jelenleg az utóbbi módot követve, a törvénykezési rendtartás előadói javaslat V. könyv II. czimének 100 és 101 §§-aira akarom szerény észrevételeimet megtenni. A hivatkozott javaslat|79 s. k. §§-ai 02 s.k. értelmében az árverést a 'kezesi rendtartás szabályai szerint a járásbiró által megbízott közjegyző foganatosítja, tartozván a 99 §. értelmében, mihelyt az árverés berekesztetett az árverési jegyzőkönyvet az összes iratokkal együtt az illető járásbiróhoz beadni, — mely utóbbi hivatalból köteles vizsgálni és orvosolni az árverés folyamában netán fölmerült alaki sérelmeket. A közjegyző, mint törvényes közeg által foganatosított árverés tehát a törvénykezési rendtartás szabályai szerint keresztül vitt joglépés. Annak ellenőrzésére pedig, hogy a tvkezési rendtartás szabályai pontosan és lelkiismeretesen megtartassanak az illető járásbiró \;m hivatva. Habár nem vagyok barátja annak, hogy valamely eljárásáért teljes vagyoni felelősséggel tartozó törvényes személy (kir. jegyzőkről szóló tvjavaslat 109 s. k. §§-ai) eljárása ok nélkül folytonos felülvizsgálatnak legyen kitéve, mely felülvizsgálat felelősségét is leszállíthatja ugyan azon javaslat 169 §), mégis ezen a járásbiró által gyakorolt felülvizsgalat ellen azért nem teszek kifogást, mert ez sem a végrehajtatónak sem a végrehajtást szenvedőnek hátráuyára nem szolgál. Azonban ugy hiszem, hogy ezen felülvizsgálattal az árverés véglegesen be volna fejezhető, miért is a törvénykezési rendtartás előadói javaslatának 100 és 101 §§-ait teljesen feleslegeseknek . sőt ugy a végrehajtató valamint végrehajtást szenvedőre nézve károsnak tartom. A közjegyző működése és általában a közjegyző állása azon bizalom által fog szabályoztatni, melylyel a közönség a közjegyző irányában viseletetni fog, mert bizonyos az, hogy mindaddig, míg közönségnek a közjegyző irányában bizalma nem lesz, hiábavaló sőt épen káros az ezen bizalom pótlására irányzott törvényes rendelkezés, minő első sorban a királyi I jegyzőkről szóló javaslatban több helyütt ki- , mondott jegyzői kényszer. Másrészt pedig miként minden joglépésnek j ugy az árverésnek egyik főkelléke a gyorsaság- 1 olcsóság és egyszerűség. i Véleményem szerint a törvénykezési rend- | tartás előadói javaslatának 100 és" 101 §-a ál- ! tal ezen két elv van megsértve. Ezen rendelkezés által a közjegyzőnek az árverések körüli teendői és követve a közjegyzőnek összes működése iránt bizalmatlanság élesztetik, másrészt pedig a közjegyző által foganatosított árverés teljesen szükségtelen, felesleges és a mellett költséges intézménynyé válik. Ha a törvény által decretáltatik, az hogy a közjegyző által foganatosított árverés nem érvényes, mert pótárverés által még megdönthető természetes, hogy a közönség a közjegyző eljárásába fektetett bizalmát elveszteni fogja, mert tudja, hogy ezen árverésnek eredménye illusorius, a mennyiben a bíróság által eszközlött árverés által megváltoztatható. De felesleges és teljesen értelem nélküli is ezen utólagos birói árverés. A közjegyző köteles az árverésnél a törvk. rendtartás szabályait szorosan megtartani, sőt ezen szabályok megtartása felett a járásbiró is hivatalból köteles őrködni. — Nincs tehát alapja azon további rendelkezésnek, hogy uj árverés tartassék. Ezen birói árverés által különben a közjegyző által foganatosított árverés teljesen szükségtelenné válik, mert ezen részt venni, ott ajánlatokat tenni senki sem fog, miután tudja, hogy ajánlatát a birói árverésen elég koráu megteheti. A közjegyző által eszközlött árverés tehát a mellett, hogy az ügy befejezését késlelteti, a feleknek teljesen szükségtelen költséget is okoz. Hozzájárul még az is, hogy ezen kétszeri árverésnek intézménye indokolva sincsen. A nyilvános árverésnek főczélja, hogy az eladásra került dolog minél előnyesebb módon értékesíttessék. Ezt azonban a kétszeri árverés eredményezni nem fogja, sőt ellenkezőleg, tekintettel arra, hogy a vevő a kétszeri költséget magának a megajánlandó összegbe mindenesetre beszámítja, és hogy e szerint az eredményezett összegből a kétszeri árverésnek költségei leszámitandók, a kétszeri árverés az eladásra került tárgy értékét csökkenti. Ezek alapján azt hiszem, hogy a törvénykezési rendtartás előadói javaslat V. könyv II. czimének 100 és 101 §§-ai teljesen melőzendők, vagy pedig a másodszori árverés tisztán csak azon esetre szoritassék, ha az első árverésen a becsár el nem éretik, mely esetban azonban ezen második árverés szintén a közjegyzőre bizassék. yjXéhány szó ex partibus az ilgyvtdrmdtartás javaslatához.*) T o m c s á n y i Mór alispán úrtól. A lapokban közlött, ügyvédrendtartási előadói javaslat egyik főhiánya abbau áll, hogy nincs maxi maja, melynek világánál e mü, egy szerves, eurythmikus egésszé kikerekítethetett volna. Egyes elvek felállításával nincsen segítve a dolgon. — Ezeket is kell, hogy egy átkaroló s összefoglaló eszmének sugárzata hassa át. Csak igy lehet az egyes részeket, a fénylő központ körül ugy elhelyezni, hogy azok egymást kölcsönösen támogatva s kiegészítve, egy elénk, egészséges, egészszé folyjanak össze. Ennek kell tulajdonítani, hogy e mü, több I helyen nem egészen következetes, hogy egy részben miuutiosus pontosságú, más részben pedig nem eléggé kimeritő, egészben véve pedig élettelen s homályos. Másik főhiánya ezen műnek az, hogy az irányra nézve nem áll összhangban az uralkodó jogreformiörekvésekkel, s igy láthatóan tévesztő tt ezé 1 u. A szerző nem akar az „avoués" és „avocat" közölt különbségét tenui, és még is ügyvédi tekintélyről s közbecsülesról beszel, s hiszi, hogy a jogKépviselő ez amphibiuma jövőre is fenntartható. Koppant tévedés! — Nem — épen az főoka-e az általános tekintély s közbecsüiéshiány*) Szívesen tert engedünk ezen észrevételeknek, bár azok csak részüen egyeznek meg nézeteinkkel, es bar ket sarkalatos elvre nézve ellentétben állanak az eddig e tárgyban nyilvánult kózvéleinénynyel is. A tisztelt czikuxo ur a lranczia „avocats" és „avoues" rendszeret szeretné meghonosítani hazánkban, és másreszt a fegyelmi hatalom gyakorlására masodlorumkent a legíoob ítélőszék helyett egy űgyvedgyülest kívánna felállíttatni, es miutkét óhajával eddigelé egyedül áÜ. Hogy a kasztieudszert megállapító „avucats" és „avoues" intézményét naiunk meghonosítani nem Tolna czelszerü, elegge es meggyőződésünk szerint igen helyesen ki vau lejtve a ministen javaslat indokolásának bevezetésében, melyben kiemeltetik, hogy: „E íelosztas nagyon terhes és költséges voiua a felekre nézve, kiknek ket közeggel ke.lene eriutkezniok és mindkettőt iníormaluiok es tizetuiok. E felosztásnak magara a peres ügy helyes vezetésére is hátrányos betolyasa vau. A lel ugyanis mindenekelőtt az avoueval értekezvén, ez szerkeszti a keresetlevelet és periratokat; minthogy azonban az avoué nem bír anuyi képességgel mint az ügyved, könnyebben megeshetik, hogy az ügyet egészen hibás szempontból fogja lel, es a periratukat is Helytelenül szerkeszti; ugy, hogy a* ügyved a mar elkövetett hibát ueni is képes jova tenni. Azért a külföldön is leginkább az a gyakorlat áll feun, hogy az avoue már e.olegesen értekezik az ügyveddel, es szorosan ennek utasításai szerint késziti az elonatokat. Ezért sokkal egyszcrüob, ha az egész per vezetése formailag is egy kezbeu öszpontosittatik, mi a felnek meg azon előnyt is nyújtja, hogy a felelősséget egeszén egy sztiuely vállaira helyezi es a netáui hibának másra hántását lehetlenne teszi. A pernek egyes szakai oly szorosan üss^elugguek egymással, hogy logikai szükségesség azokat egy vezető kézben öszpontositasi. Az ügy kimenetelére ugyanis nagyon léuyeges befolyással vau uz, hogy vezetését kezdettől fogva befejezéséig, bizonyos nezetegjstg hassa át es ez egység legkevésbé sincs biztosítva az által, ha két különböző közeg, melyek különböző szempontokból indulhatuak ki, vau üufolj assal az ügy vezetésere. Egyébiránt teljesen iudokulhatlau is volna epen a pernek legfontosabb részét t. i. a kereset feltevését, az ügyvédénél kevésbé avatott kezekre bízni." A mi a fegyelmi eljárás tekintetében felállítandó inásodf .rumot illeti, erre nézve ugy a niugyar jogászgyüles mint az ügyvédi egyletek, különösen a budapesti ügyvédi egylet liaiarozotian a legfőbb ítélőszék mellett nyilatkoztak, mert az ailaiuerdek és a felek érdeke az ügyveui kamarák tulszigura vagy esetleg tulengedekenysege ellenében legjobban meg vaunak ova a legfőbb bírói testület felülbírálása által; az ügyvédi gyűlés e garaatiákat nem nyújtja és a molett természetszerűen oly nehézkes szerkezetű testület lenne, hogy egy fegyel 'i ügy elbírálása a méltányosság haláram messze túleső idot venne igeuybe. A mily szentek elöttüuk az ügyvédi kar jogos igényei, o,y annyira íuehányoljuk az állam fölolugyeleti es a lelek egyéni érdekeit is, és azért nem pártolhatjuk czikkiró ur indítványát. Van ugyan még több pont is, melyre nézve eltérő nézetben vagyunk, de azokra nézve különvéleményünket részletesen indokolni — tekintettel az e lapokban már több izben kitejtettekre — nem tartjuk szükségesnek. Szerk.