Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 15. szám - Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. [8. r.]

Második évfolyam. Megjelenik minden kedden: a wtt i- • .magyar joarászgyttlés" tárta- BBBa • • §f» KB mm m WODzetesi arak: ma alatt naponként. • H • Km mm I K H helyben házhozhordással vagy viA kéziratok bérmentve a szer- Ifi Wgm I déken bérmentes szétküldéssel: kesztőhez a megrendelések V| HT^ III I felire*"* ' ' a kiadó-hivatalhoz intézendök. g gj ^^gg III I ^^^B ceesL'evre '. it " Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadóhivatal: váczi-utcza 14, sz. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYÁNSZKY A. TARTALOM : Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. Dr. Fischer Lajos úrtól. (Vége.) A törvénykezési rendtartás előadói javaslata V. könyv II. czímének 110 és 101. §§-ai. Marschalkó József úrtól. — Néhány szó expartibus. Tomcsányi Mór úrtól. — A közjegyzői törvényjavaslatra az igazságügyministeriumhoz stb. — Észrevételek a győri ügyvédegyletek az ügyvédrendtartás tárgyában stb. Krisztinkovich Ede úrtól. (Folyt, és vége.) — Jassik Menyhért felperesnek stb. Egri Endre úrtól. (Folyt.) — „Esküdtszéki Csarnok." Dr. Stiller Mór ügyvéd ur védbeszéde. — Két semmiségi panasz és semmitőszéki határozat. „Vegyes közlemények." Lapszemle. — A pesti elsőbiróságu kir. váltótörvényszéknek kimutatása. — A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közlemények. Kinevezések, választások áthelyezések, kitüntetések stb. Különfélék. — Ertesités. — Szerkesztői posta. Kiadói pósta. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Tanulmány az ügy védség; szervezéséről. Dr. Fischer Lajos ügyvéd úrtól. y(Vége.) Meglehet, hogy ezen követelmény kifejezése némelyekben a borzadály és rémület aggasztó és kinos érzetét fogja felkelteni; és lesznek talán, kik ijedelmökben ezen követelmény teljesülését egyértelműnek fogják tartani a jogi rend és nemtőm még mi végórája ütésével. Azonban a dolog korántsem oly borzasztó és rémületes, még kevésbbé oly vészteljes, mint a milyennek ezt az ijedség által felzaklalott kedélyek tartják, sőt inkább ezen követelmény teljesitését minden jogos igények kielégítése tekintetéből az ész argumentumai parancsolják. Hogy mi lépne a bíróságok ebbeli ingerentiájának helyébe, a következőkben fejtem fel. Mindenekelőtt ugyanis az ügyvédeknek szabadság engedendő, hogy akár a peres ügyek átvételekor, akár az ügy további stádiumában dijaik iránt a felekkel szerződhessenek. Az ügyvédek és felek ezen jogának korlátozása még azon időből maradott reánk, melyben a patentalis bölcseségü felsőbbség az áruk árát és a kölcsönzött tőkék kamatjainak mértékét megszabni és fixirozni hivatva érezte magát, mert bölcseségét és hatalmát erősbnek képzelte a dolog és események vaserejü logicájánál és ennek kikerülketlen és el nem hárítható következményeinél, mi rendszerint azt vonta maga után hogy az ilynemű rövidlátásból és szükkeklüségből származó intézkedéseket a gyakorlat lépten-nyomon kijátszotta és meghiúsította. Minekutána a közszükséglet kielégítésére szolgáló áruczikkek árszabásának hasztalansága, de sőt veszélyessége általános meggyőződéssé vált, és az ennélfogva legnagyobb részt megszüntettetett, és mivel az ügyvédség már nem monopólium tárgya: a polg. törvények az ügyvéd jutalmazása iránti szerződést tilalmazó szabványa megszüntetendő annál inkább, mert a szabad versenynél fogva, mely az ügyvédségnél is hatályban van és lenni fog, nem lehet attól tartani, hogy az ügyvéd munkadija aránytalanul nagy lesz, j mivel a szabad verseny elegendő alkal- | mat nyújt a feleknek, hogy oda forduljanak, hol nézetők szerint méltányos jutalmat követelnek, ha pedig épen oly ügyvédekhez akarnak folyamodni, kik okkal vagy a nélkül nagyobb követelést támasztanak, nem érezhetik magokat megterhelve, mivel szabad választásoktól függött kire bizzák ügyeiket; mert továbbá ez érintett szabad verseny mellett nincs kigondolható ok, mely a felek ügyvédi jutalom megállapítására irányzott szabad akaratának korlátozását igazolhatná, és mert végtére a gyakorlat száz meg száz esetekben éppen azért, mivel ezen korlátozás eszélytelen, ezt kijátsza és meghiusítja. Megjegyzendő még e tekintetben, hogy Ausztriában is a fennidózett ügyvédi rendtartás szerint ezen korlátozás meg van szüntetve, és igy a polgári törvénykönyv 879. §-ának intézkedése csak nálunk Erdélyben van még hatályban, ős hazájában pedig már rég abrogálva! Ha ekként a feleknek és ügyvédeknek vissza lesz adva azon, ugy szólva, természetes jog, hogy az ügyvédi szolgálatok diját szabadon és közös megállapodás szerint meghatározhassák, igen számos esetekben nem lesz szükség a költségek és dijak bírói megállapítására. Mi vei azonban gyakran megtörténik, hogy a bíróságoknak peres esetekben a pervesztes fél rovására és a nyertes javára kell költségeket megállapitui, az esetekre nézve díjszabály (tarifa) szolgáljon zsinórmértékül. Megengedem én, hogy nyomatékos érvek szólanak a tarifa ellen, tudom én, hogy az ügyvédi munkát, mely kiválólag szellemi tevékenység eredménye, igen nehezen lehet becsleni, hogy ugyanazon nemű de többek által előállított munka különböző értékű lehet, hogy ezekre ugyanazon díjszabály nem lesz méltányos és igazságos — ezen és hason nyomatékú okok fennforgását elismerem. Azonban a díjszabály csak is az ügyvédekre lehet hátrányos, nem pedig a közönségre nézve, melynek szemlátomást javára szolgál Úgyde ezen hátrányt az ügyvédek szivesen elviselik azon nagyobb hátrány megszüntetése czéljából, nehogy a bíróságok tetszése, hajlamai, egyszóval önkénye legyen mérvadó dijaik megállapításánál, s ezen csere fejében szivesen eltűrik azon netáui megrövidítést, melyet a a tarifa okozna. Ha elhivatása, tekintélye és méltósága követeli, kész az ügyvéd áldozatokra és szivesen hozza azokat, hogy erkölcsi érdekei lendületet és gyarapodást nyerjenek. A díjjegyzék a törvényhozás vagy ennek megbízása folytán az igazságügyi minister által állapíttatnék meg az érdekeltek meghallgatása után, s legalább minden öt évben revideálandó és a körülményekhez képest módosítandó lenne. Ha oly költségek megállapításának szüksége forogna fenn, melyek iránt sem a felek, sem a díjszabály nem szolgálhatna mérvül, azokat az ügyvédi testületek választmánya állapítaná meg. Mert oly munkák és szolgálatok megbecslését, melyek speciális elhivatásból kifolyólag lege artis teljesíttetnek, a fennforgó és latba eső körülmények és viszonyok tekintetbe vételével csak is azok eszközölhetik, kik azon elhivatáshoz tartoznak és ennélfogva szakértők. Ezek méltányolhatják kellő belátással mindazon tényezőket, melyek az illető munka előállítására befolyással birváu, zsinórmértékül szolgálhatnak annak értékére, illetőleg becsére. Ilyen szakértők pedig az ügyvédi munkára nézve az ügyvédek, illetőleg ezek bizalmi férfiai, kik az ügyvédi testületek választmányát képezik. Az aggodalom, hogy az ügyvédek közös érdek tekintetéből hajlandók lesznek a dijakat a méltányosság mértékén tul szabni meg, nem bír több sulylyal, mint az, melyet bármely szakértő ellen lehetne táplálni, ki kartársa munkájának megbecslésére alkalmaztatik, és ha alapos volna, azon absurdumra kellene hogy vezessen, miszerint szakértőül ne szakértő használtassák, például: valamely épület becsének meghatározása csizmadiára bizassék. 8. A miről tán elébb kell vala értekeznem t. i. az ügyvédséghez való bocsáttatás feltételeiről, most és ezen tanulmányom végén akarok szólani. Ha azt kívánják, hogy az ügyvédség azon tiszteletreméltó állást foglalja el az államban és a társadalomban, mely őt mint a jogszolgáltatás egyik lényeges tényezőjét megilleti; ha azt óhajtjuk, hogy az ügyvéd a neki jutott és ezen tanulmány rendjén jelzett feladat magaslatára emelkedjék; azt kell követelnünk, hogy terjedelmes, általános, különösen pedig jogés államtudományi műveltséget és euuek alapjáu sokoldalú gyakorlati jártasságot sajátított legyen el. Az ismeretek ezen szükséges mértékét azonban rendszerint és a közönséges tehetségeket véve zsinórmértékül, csak az fogja magában egyesíthetni, ki négy éven át a jogi tanulmányoknak szentelvén magát, ezek befejezte után a jogi és államtudományokból 3 szigorlatot jó eredménynyel kiállott és ennek folytán mint ügyvédjelölt u égy éven át volt gyakorlatban, melyből két évet feltétlenül ügyvédi irodában töltött. Két évi gyakorlat után a jelölt ügyvédi vizsgára lenne bocsátható.