Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - Esküdtszéki csarnok. [8. r.] Esküdtszéki tárgyalás

— 161 — hogy az esküdteknek a tárgyalás elején letenni szokott esküjébe az is befoglaltassák, hogy a tárgyalás alatt levő ügyről a tárgyalás befejezése előtt senkivel sem fognak beszélni, sem irásbelileg az iránt eszmecserébe nem bocsátkoznak. Ez által eleje vétetnék azon aggodalomnak, mely az esküdtek kibocsátása ellen legtöbbször hozatik fel, hogy t. i. az esküdtek egyegyszerü polgárok lévén, otthon vagy bárhol akárkivel beszélgetésbe bocsátkozhatnak a tárgy felett és igy bárki igen könnyen behathat az Ítéletre, melyet hozr<i fognak. Ha az esküdt megesküszik arra, hogy nem fog senkivel beszélgetni a tárgyról sem irásbelileg az iránt eszmecserébe nem bocsátkozik, akkor ezen ellenvetésnek eleje van véve. Ezen mód foglaltatik a legújabb ausztriai jeles büntető perrendtartási javaslatban is, mely jelenleg a birodalmi tanács bizottságának tárgyalása alatt áll, és ugy hiszszük, hogy az eszme mindenesetre megérdemli a megfontolást. y^Esküütszéki tárgyalás. (Martius 27.) (Közvádló — Bugarszki Miklós, volt-póstatiszt ellen.) Elnök: Sárkány József. B i r á k: Bellaagh István és Paizs Andor. Jegyző: Dulovics Béla. K ö z v á d 1 ó i helyettes : Szeyffert Ede. Vádlott: Bugarszki Miklós, védője ár- Stiller Mór, ügvvéd. Szak é r t Ő : Hám Péter. Az esküdtszék tagjai: Bakics Ferencz, Beliczay Béla, Győry Pál, Deszkás Gusztáv. Suhajda György, Ábrányi Cornél, Galbavi Márton. Hunfalvy Pál, Barabás Dániel, Eötvös Pétéi. Stadler Ágoston, Szokoly Dénes. Póttagok: Csiczmanczay Pál, Ghiczey Sámuel. A vádlevél, melyet mult számunkban majdnem egész terjedelmében közlöttünk, csaknem reljesen kimeríti a vád tárgyát, melyre nézve vádlott a sajtótörvény 24. §-a értelmében az inkriminált tételek valódiságának bebizonyítására vállalkozott. A bizonyitás kétféle volt: okiratok és tanuk álta' A czikkekben ugyanis mint tudjuk, vádak hozatnak fel arra nézve, hogy a póstakezelésnél oly hivatalnokok, kik nagyobb pénzmennyiségeket sikkasztottak el, a póstakezelés élén álló hivatalnokok által protegáltatnak, sőt magasabb állásokra előmozdittatnak, másodszor pedig arra nézve, hogy ily kedvencz egyéniségek ellen a vizsgálat igen lanyhán és eínézőleg szokott megtartatni, sőt ezen vizsgálatok az állam és egyesek legnagyobb kárára éveken át nyugszanak. Ezen vádak felvilágosítására bekérettek azon okmányok, melyek ezen állítólag kedvencz egyéniségek ellen folytatott eljárásokra vonatkoznak. Az okmányok ugyan nem }) vastattak fel, a mi azok nagy halmaza miatt nem is lett volna czélszerü, hanem a bíróság í-lnöke minden egyes vádpontra vonatkozó okmányok tartalmát röviden összefoglalva előadta, mely eljárásba a felek készségesen bele is nyugodtak. Sokkal megfelelőbb volt a szóbeliség ^ivének a második, a tanuk általi bizonyitás. Beidéztettek ugyanis egyrészt mindazon egyének, kik a vádbeli czikkek szerint telebbvalóik részéről vétkes kedvezmény- és elnézésben részesültek, másrészt pedig azok is, kikről az állíttatott, hogy azért, mivel a közérdeket felebbvalóik kegyének elébe helyezték, csekély mulasztások miatt szándékosan elbocsáttattak. A mi a bizonyítási eljárás eredményét illeti az vádlottra nézve legnagyobb részben kedvezőnek mondható, a mennyiben kitűnt, hogy valóban visszaélések történnek póstakezelésünknél. A tárgyalás súlypontja azonban nem ezen kérdés körül fogott. A visszaélések kérdése csak mint bizonytási eszköz szerepelt annak kiderítésére váljon volt-e vádlottnak joga az inkriminált czikkekben foglalt tényeket sajtó utján közrebocsátani. És habár nem merittetett ki teljesen azon kérdés, hogy a felhozottak mennyiben jogosulatlan és vétkes visszaélések, és hol fekszik a baj oka, annyi mégis bizonyos, hogy az előadottakból mindenki azon meggyőződésre jutott, hogy sajtó utján emelt panaszok nem teljesen alaptalanok. A bizonyítási eljárás — melynek részletei egyébiránt olvasóinkat kevésbé érdekelhetik, — reggeli 10 órától éjfélig tartott. Éjfélkor kezdette meg a közvádlói helyettes vádbeszédjét. A vádbeszéd előadván vádolt előóle| tét, sikkasztását, zsarolásait s elbocsáttatását az államszolgálatból, feltüntetni igyekszik, hogy : vádlott a „P. Journ." emiitett czikkeit csupa 1 boszuból irta, nem pedig a közügy, a póstaügy ; előmozdítása érdekében. Utal arra, hogy épen a ; rágalmazott tisztviselők minden lehetőt megteszj nek a pénzsikkasztás gátlásra. Épen a rágalmazott Rácz póstaigazgató egy rendeletének köszönhető, kogy az utóbbi két évben csak egyetlen levél veszett el s akkor is a tettes rögtön felfedeztetett és elvette méltó büntetését. így a többi vádlottakra nézve is áll ez. Gervay Mihály osztálytanácsosra mért csalási vád alaptalanságát kimutatja azon eljárás nyilvánosságából, mely a póstaszekereknél követtetett. Végül a tanúvallomásokra hivatkozva, visszautasítja vádlott azon rágalmát, hogy Luger ministeri titkár , Toborfy Lajos póstakezelő és Treszky postatiszt ügyében hivatalos hatatmával viszaélt volna. Erre az esküdtek igazságszeretetére hivatkozik, hogy a közhivatalnokok becsületének elégtételt szerezzenek. Kéri vádlott elmarasztalását. Vádlott elmondja, hogy sok mulatságosat tudua beszélni a vádló urak életéből, mit azonban tenni nem akar. Azt tartja, hogy Gervay, Rácz és Luger urak lelkiismerete nem a legnyugodtabb lehet, mert különben személyesen megjelentek volna. Tagadja, hogy azóta, mióta Rácz lett pesti póstaigazgató, a pénzeslevelek sikkasztása lehetlenné vált. Vádlott megvitatja Rácz emiitett rendeletét, s attól minden szakértelmet megtagad. Ha Rácz képtelen a póstahiányokon segíteni, Gervay és Luger nem akarnak azokon segíteni. Gervayra nézve ujabban is erősiti, hogy a póstajármüvek beszerzésénél saját javára s a kincstár kárára járt el. Gervay csak azért utazgat mindig az országban, hogy a magas utazási napidijakat húzza, és a kincstár rovására még dijnokokat is számit fel, hogy ezen nem is létező dijnokok napidijaiból saját bérkocsibérét kifizethesse. Dr. StillerMór vádlott ügyvéde a sajtószabadság vívmányát dicsőítve a bureaucratia rémét festi le az esküdtek előtt, a bureaucratiáét, melynek hatalma még mindig fennáll, és különösen a póstaigazgatóságban van megcsontosodva. Utal annak szükségességére, hogy a póstaigazgatás terén a legnagyobb nyilvánosság hozassék be. A mostani szomorú póstakezelés a legszigorúbb bírálatot provocálja. Kit lehetne mást vádolni e hiányokról, mint azt, ki a póstaügynek éléi! áll, a főpóstaigazgatót ? Ily értelemben kell megítélni vádlott incriminált czikkeit. Az in' criminált czikkekben több vád is foglaltatik, mint a mennyi ellen a póstahivatali főnökség szükségesnek látta remonstrálni. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a póstaigazgatóság maga is érzi a póstakezelés hiányának súlyát, s igy azok szellőztetése a vádlott részéről nem eshetik oly súlyos beszámítás alá. Védő a tanúvallomások által okozott általános benyomásokra hivatkozva, felhívja az esküdteket, hogy necsak a hallottak, de az elhallgatottak után is Ítéljenek.*) A szokott replika és duplika után elnök előadja a resumét, melynek befejezése után 55 kérdést tesz fel az esküdteknek. A kérdések ezen nagy száma onnan van, hogy minden egyes személyre külön kérdések tétettek, és pedig mindenütt egy kérdés arra, nézve, hogy a sajtótörvény 11. §-á értelmében fenníorog-e rágalmazás vádló, mint köztisztviselő ellen, és egy másik kérdés arra nézve, hogy a 12. §. értelmében fennforog-e rágalmazás vádló mint magán személy ellen."**) Az esküdtek éjfél utáni V4 4 órakor visszavonultak. 3/4 órai tanácskozás után az esküdtek visszatérve a terembe, elnökük Hunfalvy Pál kihirdett az esküdtek verdiktjét, melynek értelmében a vádlott által közzétett czikkekbe vádlók mint köztisztviselők ellen rágalom nem foglaltatik, és igy vádlőtt a köztisztviselő elkövetett rágalomban nem vétkes; (10 szavazat 2 ellen) ellenben vádlók mint magánszemélyek ellen az inkriminált czikkekben i rágalmazás foglaltatik, és vádlott a magánj személyek ellen elkövetett rágalomban (egy' hangulag) vétkesnek mondatott. *) Ezeu védbeszédet legközelebbi számunkban egész terjedelmében közlendjük. Szerk. **) Hogy a küzvádló, mint mult számunkban irtuk, visszavonta ezen utóbbi vádját, tevés értesülésen alapult, a mit ezennel helyre igazítunk. Szerk. , Kiemelendőuek tartjuk, hogy az esküdtek I azon kérdésekre, hogy foglaltatik-e rágalom vádi lók mint köztisztviselők ellen, nemmel feleltek, I vagy is köztisztiviselők elleni rágalom tényálladékát az inkr. czikkekben nem látták, és igy ezen vádra nézve a nem — vétkest eo ipso ki — kellett mondaniok. Ezen verdiktnek egészen más értelme van, mint hogy ha kimondották volna az esküdtek, hogy a rágalom tényálladékát ugyan feltalálják a czikkekben, de vádlott nem vétkes — mivel bebizonyította sértő állításait. Magából a verdiktből tehát terhelő következtetéseket vádlókra nézve nem lehet vonni, hanem igen is a bizonyítási eljárásból. Rövid tanácskozás után hajnali háromnegyed 5 órakor Sárkány József a sajtóbiróság el! nöke, kihirdette a következő Ítéletet: „Bugarszki Miklós a Gervay főpóstaigazgató, Rácz póstaigazgató és Luger ministeri titkár ellen mint köztisztviselők ellen elkövetett rágalom vádja alól felmentetik, de a nevezettek mint magánszemélyek ellen elkövetett rágalomban vétkesnek találtatik, s 4 havi fogság, 200 forint pénzbírság és 195 írt 67 kr perköltségben, valamint az Ítéletnek a hivatalos lapban való' közzétételére bíróilag elitéltetik." Vádlott bejelentett semmiségi panaszát. * (Kegyelmi tény.) Kohn Miksának a j „Pester Journal" munkatársának a pestkerületi I sajtóbiróság által sajtó vétségeért reárótt 2 havi I fogságbüntetés kegyelmi folyamodvány folytán el| engedtetett. * (Az Orbán-Biró sajtóperben) mint í már irtuk semmiségi panasz jelentetett be, a I semmitőszék az ítéletet meg is semmisítette. Indoka az, hogy a vád bebizonyítását sajtótörvényünk tiltván, a törvényt az érdekelt felek megegyezésével sem szabad megsérteni. Ezeu per, mely már most újonnan fog tárgyaltatni, gyorsírói feljegyzés nyomán külön füzetben nyomtatásban is megjelent, és igen érdekes képét nyutja a lefolyt tárgyalásnak. * (Esküdtszéki tágyalás) fog tartatni Debreczenben f. é. május 11-én és pedig azon sajtóperben, melyet Kuthy István esküdtszéki kerületi közvádló, Vitális Mór hevesmegyei domoszlói lakos ellen indított. Tárgya a pörnek a hires „Hepp, nepp" ponyvairodalmi termék. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Köz 1 ö ny"-be n | folytattatván „az elmélet felsőbb itélőszékeink | gyakorlásában* czimü czikksorozat, czikkiró ur I ama rabulismust jelezi, melyről legutóbbi szái munkban megemlékeztünk midőn igy szól: „Legutóbbi czikkünk zártételéből következik, I hogy minden oly esetben, midőn a volt földesúr a birtokló úrbérest megtámadja, azt kell mindenekelőtt bizonyítani, hogy a pertárgya „tiszta majorsági" természetű, (1848.4)mely a jobbágy kezébe a 20. §-ban körülirt módon került — valamint ha a volt jobbágy a felperes, a reá nehezülő próba az, hogy a perlemény úrbéri természetű. Erdélyben azonban egy kis mesterséggel az ügy lefolyását más mederbe terelik. X. földesúr beperli Y. volt jobbágyát mondván : Y. tőlem egy belsőgét bir 5 darab külső földdel. Ő nincs beirva az 1819-i Cziráky-féle lajstromba, — de adót sem fizetett rendesen, I szolgálata pedig felezte a törvényes robot rnenynyiségét, — s miután e szerint köztünk úrbéri viszony nem létezett, kérem tőle a birtokot elvétetni ; azt nekem átadni s őt az 1848. óta elvont haszonvételek megtérítésében elmarasztani. Tehát nem arra hivatik fel a biró, hogy ítélje meg — váljon forog-e fenn szerződéses viszony, hanem arra, — hogy az alperes birtoka megfelel-e az úrbéri kritériumoknak. A bíróság ekkor, az alperes beszédeire mitsem adva, hivatalból utána néz, váljon alperes be van-e, az 1819-i consriptioba irva, mint colonus ; aztán nézi az adó-tabellát, váljon rendesen fizette-e alperes a földadót: teljesítette-e folytonosan a törvényszerű „urdolgát," s ha a szerencsétlen Mitru vagy Juon — mert az Isten adtákat majd mind igy biyják — mindezen a tűzpróbán szerencsésen átesett, — akkor legyen rá gondja, hogy telkének a falu területén való fekvését is igazolja, nehogy a czélpont előtt veszszen kárba minden edddigi igazsága.