Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - Esküdtszéki csarnok. [8. r.] Esküdtszéki tárgyalás

— 162 Hogy az ily eljárással a bizonyítás elmélete teljesen kivettetik rendes rágásából, az a jogász eló'tt bizonyításra nem szorul. E kis eltérés folytán Ugyanis, nem a felperes, hanem a birtokló alperes jogczime vétetvén mindenekelőtt bírálat alá — a jogászat legsarkalatosabb elvének felforgásával a jogkedvezményben többé nem az al- hanem a felperes részesittetik. A per folyamában a bíróság hivatalból ügyködik és inquirál, — noha csak arra volna hivatva, hogy a hivatkozott köziratokat hivatalból tekintse meg. Ámde az 1819-i összeírás hiányos mii. mely Erdély tényleges úrbéreseinek alig egy kis részét foglalja rovatai közé. A jobbágyok gyakori' változása mellett, az adó-tabella serami garantiát nem nyújt; a folytonos egyenlő szolgálmány pedig a volt iöldesur szabad rendelkezése mellett, alig képzelhető, miután a robot a „felfogó" jobbágy ajánlata s a földesúr kívánalma szerint folyvást változhatott. — És igy természetes, hogy a perben álló erdélyi volt jobbágyság alig 2/5-e az, mely a rostán át nem hull, — míg 3/5-e az általa s elődei által évtizedeken keresztül bírt és müveit helyből kivetve, s a már most 42 év óta hátralékban levő haszonvételek miatt bőrig vetkeztetve megy a világba, — legtöbbnyire az antisoeialis s magyarellenes izgatás zászlója alá. Az 1854. jun. 21-én kelt nyiltparanes imigyen szól: 3. §. „úrbéri földnek vélelmezendő mind az, a mely 1848. január 1-én szolgálattevő ember birtokában volt." „Az ellenkező bizonyítható* stb, „De e bizonyításnál az 1819. év korszakot képéz oly módon, hogy a 0-ik és 20-ik §-ban érintett esetek kivételével (a cseléd és a szerződéses viszony) egy már 1819 óta létezett birtoklás ellenében, azon kérdést illetőleg, váljon a föld úrbéri vagy majorsági természetü-e — többé nem lehet keresetet indítani.* E szakasz tehát világosan mondja, hogy az 1848-ban birtokló jóbbágyot az urbériség vélelme védi, — a mi annyit tesz, hogy ő mint birtokos és alperes jogczimét igazolni nem tartozik. A miből ismét csak az következik, hogy a felperes földesúr ez ellenében, mindenekelőtt saját alanyi jogosultsága, bizonyítására azt tartozik próbálni, hogy az úrbérinek praesumált birtokot a jobbágy ö tőle kapta, ideiglenesen magánjogi szerződés folytán. Ha ez igy van, — pedig másként nem is lehet állania, akkor miként lehet az alperest a fentebb felsorolt birtok kritériumok minden létráján keresztül zaklatni? Avagy mit ér a törvényes praesumtio — ha ellenében mit sem kell bizonyítani ? Az erdélyi gyakorlat — azt tartja; nincs 1819-ben conscribálva — nincs urbériség! Ez az 1847-i urb. t. cz. szelleme, de nem az 1848-é nem az 1854-i nyiltparancsé. A ny. p. egyszóval sem köti az urbériséget az 1819-ki összeíráshoz. A ny. p. 6-ik §. szószerint azt mondja : ,.úrbéres föld az is, mely a fennálló törvények szerint ilyenül tekintendő, — habár az 1819. összeírásban benn nem foglaltatik is" — és „habár az adó-tabellákból kihagyatott is." Az 5-ik §-ban pedig ez áll: „az is urbéíes, a ki 1819—1848. közt oly módon jutott a birtokba, hogy attól adózott és robotot szolgált." Ezeknél fogva a jogász előtt azonnal tisztán áll, hogy az 6. és 5. §-a volt úrbéres védveit képezik, a szerződéssel fellépő felperes ellen. Azt is belátja még a legegyszerűbb laikus is, hogy ama törvények szerint, az ott előszámlált három kriterion közül egy is elegendő arra, hogy a peres föld úrbéri természete igazoltassék. És mégis lehet-e valaki, hogy az erdélyi hermeneutika a törvény félremagyarázhatlan értelme ellenére, a különböztető „is"-t az egybekötő „és"-re változtatván — ott hol az emiitett minőségek együttesen nem konstatálhatók, kimonja azt, hogy „a viszony nem úrbér természetű." A magyar legfőbb ítélőszék úrbéri osztálya az erdélyi jurisprudentia eme extravagantiáját nem osztja ugyan, de miután mindez ideig sem birt még egy határozott elvi megállapodásra vergődni: határozataiban hiányzik minden következetesség, minden biztonság. Ugyanazon viszonyok, ugyanazon helységben, ugyanazon földesúr, és hasonló jogalapon legfőbb Ítélőszék lel hogy ítéleteiben legyen álló jobbágyok felett ejtett határozatai különbözők, gyakran diametraliler ellenkezők. A birtokos mellett küzdő praesumtióra mit sem ad. Néha megelégszik a folytonos adófizetés tanúsításával, majd együttesen követeli azt a folytonos szolgálat bizonyításával. Leginkább azonban az 1819. constriptiot követeli — s ezt hiteles közokiratnak kanonizálván, az urbériség elismerését az összeírástól tételezi fel. Mi pedig minden elfogulatlan embertől kérdjük - törvényes-e ez, igazság-e ez? Az 1S19-Í összeírás az urbériségre nézve nem hiteles közokirat. Nem az történeténél, nem az a törvénynél fogva. Az adóalap nyilvántartása i-zéljából a kormány által egyoldalulag Kezdeményezve, az erdélyi közönség által bizalmatlansággal fogadtatva, az úrbéri viszonyok hiteles lajstromául soha nem tartatott. Semmi ezt jobban nem bizonyítja, mint az urb. pátens, midőn nyíltan kimondja, hogy lehet úrbéri valamely birtok, habár a 1819 öszszeirásból ki maradott is. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a nyiltparancsban a suly nem is az 1819. conscriptioia van fektetve; hanem az 1819-ik évre, mely év az elbirtoklás határidejét jelezi a ny. p. 3. és 18-ik értelmében. De mindezektől eltekintve követolhetnök a 1. f. itélőszéktŐl annak belátását, hogy ha a ny. p. 5. és G. §-nál fogva, áll is az, hogy mind az úrbéri, a mi az 1819-i összeírásban foglaltatik — még abból nem következik, fhogy a mi abban nincs, már az ne is lehessen úrbéri birtok. Követelhetnők, hogy a törvény világos szavai után belássa azt, hogy a folytonos adófizetés, a folytonos uri szolgálat — mind oly körülmények melyek egymagukban is elegendők arra, hogy a birtok úrbéri természetét igazolják, — és hogy ezen eszmét a magyarországi ny. p. 3-ik az erdélyi ny. p. 5. 6. §-ai kötelező tör vénykép kötik a tisztelt kére. Követelhetjük végre, következetes, indokolásaiban törvényes, — irány^ zatában pedig elvszerü." (Ajánljuk e czikket nem csak a legfőbb ítélőszék de a törvényhozás figyelmébe is, mert a tárgy közérdekű és mert a világos szabályozás itt égető szükséget képez. Szerk.) Ugyancsak a „ J u g t u d o m á n yi K ö zlöny"-ben Külley Ede ur a csődnyitást tárgyalván, azon nézetnek ad kifejezést, hogy ha a csődnyitási ítélet felsőbiróságilag jogérvényesen feloldatik a vagyon lezárolása is feloldottnak tekintendő, és ezen nézetét következőleg indokolja : „Több esetben a felső biróságok a csődnyitási itélet feloldása alkalmával határozottan kimondottál;, hogy az adós vagyonának összeírása által eszközlött biztosítási intézkedések érintetlenül maradnak. Nem tagadhatni, hogy ezen nézetet az opportunitási szempont hathatósan támogatja, mert az összeírás joghatályának fenntartása a hitelezők követeléseinek biztosítására szolgál azon esetre, ha az ujabbi itélet által a csőd még is elrendelendőnek találtatik. De más kérdés az, váljon ezen intézkedés bir-e jogos, törvényes alappal ? S e tekintetben nekem igen, igen erős kételyeim vannak, mert nem tudom szem elől téveszteni azon megdönthetlen axiómát: „mente fundamento ruit et superaeditícatum." Ugyanis min alapszik a közadós vagyonának összeírása, illetőleg a csődleltározás ? Nemde a csődnyitási ítéletben? Lehet-e a csődnyitási itélet hozatala előtt az adós vagyonát leltározni? Felelet: nem; mert ez a csődtörvény 11. §. rendeletével homlokegyenest ellenkeznék, és mert ily intézkedés törvényes alappal nem bírna. Mi a feloldás természetszerű következménye? Az, hogy a feloldott határozatnak minden következményei önként megsemmisülnek. Ha például egy végrehajtást rendelő végzés alapján az adós vagyona bíróilag lefoglaltatván, a végrehajtási végzés semmiségi panasz folytán megszüntettetik, érvényben maradhat-e a bírói foglalás? Nem, mert megdőlvén a foglalás alapja, kell hogy maga a foglalás is megdőljön. Én ily végrehajtási és egy csődnyitási eset közt — e tekintetben — semmi különbséget felfedezni nem tudok. Ha a csődnyitási itélet, mely a leltárnak Lapunk inai számához negyedivnyi melléklet van csatolva. egyedüli alapja, bármi okból megszünteítetik annak következménye a leltár is kell, hogy törvényes lenni megszűnjék." (Czikkiró ur nézetét teljesen osztjuk, mert a mennyiben a gyakorlat a csődnyitási itélet jogérvényességét megtámadhatónak declarálta, el "kell fogadnia azt is, hogy az alap jogérvényes megszűntével a következmény is megszűnjék : nézetünk szerint azonban e kérdés eldöntésének szüksége sem merülhetett volna fel, ha a gyakorlat a létező tényleges törvényt fel nem forgatja, midőn a csődtőrvény 119. §-ának világos tilalma ellenére a csődnyitási itélet ellen fellebbvitelnek egyáltalán helyet ad. Nem mondjuk, hogy e részben a törvény igazságos lenne, de határozott, és igy a gyakorlat jogosulatlan, mert a szokásjognak világos törvénynyel nem szabad összeütköznie. Szerk.) Egyleti közlemények. * (A budapesti ügvvédi egylet rendes fllése)a mult héten az „ügyvédrendtartási törvényjavaslat* első öt fejezetét tárgyalván, többnyire a negyedik szakosztály módosításait fogadta el. * (A debreczeni ügy véd egylet) márcz. hó 25-kén tartott rendes ülésében az „ügyvéd-rendtartás" iránti ministeri javaslatra észrevételeit legnagyobb részben a titkár előterjesztése szerint megállapította, mint a rDebreczen*-ben olvassuk: A ministeri javaslatot általánosságban elfogadta s elfogadhatónak nyilvánította, mivel abban az ügyvédi testületnek az igazságügy érdekében kívánatos szervezete továbbá az ügyvédek joga s kötelességei: az ügyvédi-kar erkölcsi hitelének és tekintélyének megóvása s fenntartására vonatkozó intézkedések azon egyedül czélra vezethető elv alkalmazása mellett, miszerint egyfelől magának az ügyvédi testületnek adandó kezébe első sorban a fegyelmi hatalom, másfelől pedig az ügyvédi testület oly szervezettel is ellátandó, melynek alapján a tudomány terén folytonosan előhaladni hivatásának tarthassa és hatáskörrel bírjon arra. hogy a reformok létesítése iránt kezdeményezve is hivatalosan felléphessen — feltalálhatók: mivel továbbá azon javaslatban az ügyvéd és megbízói közt fennforgó viszonyok kölcsönösen meghatároztalak és az ügyvédi karnak jól értelmezett s az igazságügy végetlen kárára eddig biztosítani elmulasztott független állása az idö intelméhez s a hazai viszonyokhoz képest megóvatni czéloztatik. A javaslat némely egyes intézkedéseit azonban nem tette magáévá az egylet: jelesen nem fogadta el azon intézkedést, hogy az ügyvédi vizsgáló bizottság elnökét s tagjai felének szániát a minister nevezze ki. hanem e helyett azt ajánlja, hogy azon bizottság elnökét a minister nevezze ki, a tagokat pedig fele részben a pesti kir. tábla, másik fele részben pedig a budapesti ügyvédi kamara \álaszsza. Az ügyvédi képességre nézve a jogtudorságot mint nélkülözhetlen kelléket elvetette s azt hazánkban, hol még mai napig egyetlen egyetem áll fenn. kivihetetlen megszorító intézkedésnek nyilvánította. A javaslat azon intézkedése, miszerint az ügyvédi jutalomdíj s idő vesztési költségek szabad egyezkedés utján határozhatók meg, mint a mely az ügyvéd önállóságának egyik legnagyobb biztositékát képezi, helyeseltetvén. amaz intézkedésnek a per tárgya hányad részére leendő kiterjesztése is véleményeztetett tüzetes indokolás mellett. A perbeni eskü-mintának az ügyvéd általi kiállítása, illetőleg az e tekintetben az ügyvédre szabott kötelezettség elvettetett. A kir. ügyésznek a közgyűlésekbe meghivatása s annak ott szólási joggal birása nem helyeseltetett, valamint elvettetett azon intézkedés is, hogy leglegalább egy-két ügyvéd valamely járásbíróság székhelyén lakásra szükség esetére kényszeríttethessék, inivel oly község, hol egy ügyvéd nem akar önként letelepedni, járásbíróságot nem igényelhet. Megjegyeztetvén, hogy a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani nem lehet s épen ezért azon ügyvédjelöltekre nézve is, kik a törvény életbeléptetése előtt a gyakorlati éveket az eddigi mód szerint kitöltötték, méltányos intézkedés ajánltatott. — Ugyanazon rendes ülésből az országos képviselőház elnöke felkerestetése elhatároztatott, hogy az egyletnek a törvényszékek székhelyére vonatkozó nyilatkozatát, a székhelyek megállapításával újból megbízott huszonötös bizottsághoz juttatná el. * (A kolozsvári ügyvédi egylet) ez évi nagygyűlésében megválasztattak: elnökké