Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - Esküdtszéki csarnok. [8. r.]. Az esküdtek elzáratásának kérdéséhez

— 160 lenleg is, jegyzőkönyvök volnának fölveendok, 8 azokhoz az okmányok csatolandók. Nehogy azonban esetleg gyanúsításra adhasson az okot, megsemmisítés alatt megtiltanám azt, hogy a járásbirák ezen jegyzőkönyveket magok szerkeszszék, hanem e végett minden járásbiró mellé tollvivő volna rendelendő, kinek tolla alá a járásbiró mondatolná a jegyzőkönyv tartalmát, s a jegyzőkönyv szokott módon aláírandó lenne. És most egy szót a fölebbezési törvényszékek eljárásáról. A fölebbezési törvényszékeknél a perkivonatot szinte megszüntetném, és csak is egy alább meghatározandó esetben adnék annak helyet. Ugyanazért a íelebbező köteles lenne felebbezésében az ügyet rövid foglalatban ugy kifejteni, hogy az ugyszólva perkivonat legyen, s belőle az egész ügy indokaival tökéletesen felismertessék. Az ellenfél a felebbezésre köteles legyen 15 nap alatt észrevételeit megtenni, szinte röviden és ugy, hogy az által az ügy minden oldalról l'elvilágosittassék. A felebbezési törvényszéknél csak a fölebbezési kérvény, az erre tett észrevételek, a felebbezett Ítélet és indokai, és mind három iratban hivatolt okmányok olvastatnának fel s azokból hozatnék az Ítélet. A felebbezési kérvényre ha az ellenfél észrevételeket nem tett, az a vélelem áll. mikén az első bíróság előtt nyertes íél ügyét az Ítélet indokaiban tökéletesen kifejtettnek tekinti: ugyanazért a felebbezési törvényszéken csak a felebbezési kénény, az itélet és indokai s az azokban hivatolt okmányok alapján és felolvasásával hozatik meg az itélet. Ha a föllebbozés, illetőleg az arra tett észrevételek hosszadalmasoknak tfiDnének feljogosítva van az elnök a hosszadalmas perirat- vagy periratokból az előadót kivonat készítésére utasítani, s az esetben a hosszadalmas perirat felolvasása mellőztetik. Ezen intézkedés által eléretnék a czél, hogy a felebbezési törvényszéknél mind az előadassék, még pedig ne hosszadalmasan adassék elő, mit a felek, ügyök elintézésénél kiemelni szükségesnek vélnek. Felebbezésekben a járásbiróktól, a szóbeli tárgyalásról vezetett jegyzőkönyvek, s azok mellékletei egész terjedelmökben felolvasandók volnának. íme ez az én véleményem, elmondtam, és itt állok kövezzetek meg! Észrevételei a győri ügyvé d-e gyletnek„az ügyvédrendtartás" tárgyában k'i adott igazságügyi ministeri t ö r v éky j a v a sl atra. Közli : Kriszti nhovich Ede ügyvéd ur, az egylet elnöke, s ez esetre a V-ik szakosztály előadója. Teljes készséggel nyilvánítjuk, miszerint e javaslat indokolásában elősorolt következő alapelvek : a) elméleti s gyakorlati képzettség, b) szabad verseny, c) önállóság, d) fél irányában felelősség, e) testületi tömörülés, f) munka-dij biztositás, — állásunk rendezése körül saját irányeszméinkkel találkoznak; — azonban, mert a törvényjavaslat szövege az indokolásban czélul tűzött feladat megoldását legkevésbbé sem eszközli, sőt abban a jelzett alapelveket éppen veszélyeztetve látjuk. — e veszély félelmében a törvényjavaslat iránt aggodalmunkat kijelenteni, módositványunkat előterjeszteni önfentartásunk kötelme parancsolja. Elvitázhatlan, hogy az államhatalom gyakorlása csak addig jogos, mig ama jólét biztosításán működik, mit az egyén az állammá vált társasulásban elérni óhajt : Elvitázhatlan továbbá, hogy az embernek elidegenithetlen joga van a szabadsághoz s egyenlőséghez. — e jog mindinkább érvényesül ama tudat emelkedésében, hogy a kormány van a népért, s nem a nép a kormányért, — kifejezést nyer annak törvénynyé vált közakaratában: — s igy a kormány nem az absolut hatalom összpontosításinak képzete, hanem csakis a nyilvánított közakaratnak hűséges végrehajtója lehet jogszerűen. Minél le]lődöttebbek az elvek valamely államban, — :mnál inkább biztosított annak fennmaradása, alkotmányossága : — és mert Alkotmányos államban az ember, s az egyéni-jog tisztelete közfigyelem tárgya, — a jogsérelmeket birói ítéletek s jogorvoslatok egyenli1 tik lu : — következve Az ügyvédnek, ki a törvények korlátain be- lül polgártársainak érdekeit a tény, a jog s igazI ság szempontiából bővebben kideríteni van hi' vatva, független, önálló polgárnak kell lenni. És a történelem tanúsítja, hogy a szabadj ság s az állam-intézményeknek a közjóléttel öszi hangzatos fejlődésére az ügyvédi-kar minden ! egyébnél inkább hatott, — tanúsítja, hogy e fej| lődés azon arányban növekedett, a mint w; ügy! védi-kar a joc és államtudományok ismeretében | el Sic haladott, — a mint az ügyvédi-karban az | igazság s függetlenség érzete rendithetlenué, 1 közszelleinmó vált, — s a mint hivatásának jól— j értett felfogása, önmagát a haszonlesés s tudatj lanságtól, a jogot a durvaságtól, 8 ugy a des: potia, mint n demagógia zsarnokságától meg: menteni képes lőn. Az ügyvédi-kar mint a jog s közszabadság 1 fejlődésének tényezője,-- az állam-zervezet egyik j főoszlopa. Kell tehát, hogy az ügyvéd mint az I államnak, testületeknek, családoknak s egyesek| nek jogvédője, tanácsadója, maradjon polgár a , polgárok között: — állása államhivatallá ne i változzék. A függetlenség s önállóság eszméjével öszsze nem egyeztethető, hogy az ügyvéd, ki ok'' levelét egyedül tehetségének, kitűnő képzettsé\ gének, társadalmi állását közbecsültetésre érde| mesült jellemének, fokozott szorgalmának köszönheti, — állásának ama elválaszthatlan kel\ lékeit biztosítva érezze, ha ugyan állása tekinte| téből alá van remiéivé akár az igazságügyi mii nister főfelügyeletének, — a midőn parlamentaris ; államban c minister mindig a politikai hullámi zásban többségre jutott pártnak egyik vezére ; ; — akár alá van rendelve bárminő eminens birói hatóság, avagy éppen testülete egyik tagja a kir. ügyészség őrködésének, midőn ezen hatóságok egyes tagjai végre is a többséget élvező politicai párt ministerének kinevezésétől — még pedig a birói nemis azon magasabb képzettségénél ! fogva, mint az ügyvédi — nyerték állásukat, és i többé kevésbbé ugyan e ministeri kegytől kapták, 1 vagy várják előléptetésüket. — De ha az állam ! a saját képzettségére, szorgalmára utalt ügyvéd| nek még munkaképtelenné váltában s elaggottsá; gában nem nyújtja segélő kezét, nem lehet joga. I hogy közhivatalnokának tekintse; — mert joga I csakis az ügyvédnek n törvény által tiltott, vagy i államveszélyeztető cselekvényei ellenében támadhat. — Nem indokolhatná az ügyvéd egyéni jo' gának s tarsasulási szabadságának korlátolását a i ministeri felelősséggel, — ugyan kinek is jutna i eszébe az igazságügy-ministert feleletre vonni, j j hogy ügyvédje a tárgyalásról elkésett, avagy bi- j i zonylatait nem a nyert utasítás szerint alkal- | mázta? ! — sőt ellenkezően az állam-gyámko- | j dásnak félhető kivitele esetén kiszolgáltatand bizI tositékot az ügyvédi karnak, de magának az ál- j ! Iámnak, — hogy a törvények végrehajtására hí- | ! vatott pártvezér — a minister — saját pártjá- i i nak érdekéből még ezen kar megingatott lügget- | lenségének megsemmisítésével is, azt teljesen államszolgává ne alacsonyíthassa. (Folytatjuk.) Esdüktszéki Csarnok. \'Á esküdtek elzáratásának kérdéséhez. (F.) A legközelebb lefolyt esküdtszéki tár- | ! gyalás, melynek vázlatát alább közöljük, az es- j i küdtszéki iutézményre nézve felette fontos kér! dést hozott előtérbe, és ez az, vájjon szabad-e | ] az esküdteket a tárgyalás tartama alatt egyálta- j j Ián, vagy legalább is éjjelre haza bocsátani? j I Jelenleg természetesen ez iránt csak a j | törvény vagyis a törvényerejű 1867. máj. 17-ki ! igazságügyministeri rendelet szolgálhat zsinór• mértékül, a mint ezt utóbbi számunkban ki is ; mondottuk. Egyszersmind azonban már lapunk j egyik előbbi számában kifejezést adtunk azon I aggodalmunknak is. vájjon lesz-e a pesti esküd; tekben elegendő közszellem arra, hogy egy vagy : több éjjelre magukat bezárassák? Aggályunkban nem csalatkoztunk, mert az esküdtek határozottan a mellett nyilatkoztak ugyan, hogy a törvénynek, mely a tárgyalást . megszakítás éi a külvilággal való érintkezés nélkül" kívánja bevégeztetni, elég tétessék annyiban, a mennyiben a külvilággal való minden közlekedéstől tartózkodni kívántak, de másrészről határozottan ellenezték azt, hogy a tárgyalás a résztvevők ,kipihenése" végett éjjelre felfüggesztessék, és e közben ó'k — az esküdtek — az esküdtszéki tár* gyalások jelenlegi felette szük helyiségeiben elelzárva tartassanak. Nem lehetett tehát mást tenni, mint a tárgyalást egyfolytában megtartani, a mi meg is történt. De épen ez által a leghatározottabban kitűnt, hogy a dolgon segíteni elkerülhetlenné vált. Mindenki be fogja látni, hogy 20 órán át egyfolytában tárgyalni, akár veszszük a dolgot az esküdtek és a bíróság, akár a felek szempontjából, a fisikai lehetetlenséggel határos. Azt mondhatná ugyan valaki, hogy meg van mutatva, miszerint lehetséges, miután megtörtént. Ámde ez nem lehet irányadó, mert ha egy törvény félszeg rendeletének súlya alatt egyszer megtették az illetők, kérdés, vájjon ha ez többször igy fog történni, nem idegenitjűk-e el ez által az esküdteket az esküdti functiótól, nem kivánunk-e ezáltal a bíróságtól méltánytalan megerőltetést, nem gyakorlunk-e a peres felekre az ügy tisztába hozását gátló, jogtalan pressiót i a tárgyalás rövidítésére nézve, nem szoritjuk-e . meg az éjjeli és szakadatlan tárgyalások által a . nyilvánosság jogait, nem teszszük-e lehetetlenI né a joumalistikának, hogy kellő figyelemmel i kisérje a tárgyalásokat ? Kétségtelen, hogy ezen ! tekintetek bármelyike egyedül elég fontos volna i arra, miszerint a most követett eljárás kényszeI rüsége minél elébb elhárittassék. í)e mi legyen az óvszer? Ezen kérdés szo] rosan összefügg azzal, hogy a nálunk véulege! sen meghonositandó esküdtszéki eljárásban — ! miután a jelenlegi eljárás minden irányban csak 1 ideiglenesnek tekinthető — az angol- ameri! kai, vagy pedig az európai continentalis, vagyis j valódi nevén franczia esküdtszéki intézmény fog-e • mintául vétetni. Némely irányadó köreinkben az j angol esküdtszéknek a mi viszonyaink szempontl jából elsőbbséget adnak a franczia felett, és az I angol esküdtszék a magyarországi közvéleményi ben is rokonszenvvel látszik találkozni ámbár : nem lehet tagadni, hogy az angol esküdtszéki I rendszer behozása angol institutiók és különösen I angol közszellem nélkül nagy nehézségekkel I járna. A mi különösen a tárgya'ások folytonossáI gának kérdését illeti, az igaz hogy Angolországban az esküdtek a tárgyalás egész folyama alatt nem érintkeznek a külvilággal, és számukra a nagyobb városokban kényelmes éttermek és hálószobák vannak berendezve, a hol pedig ez nincs, ott rendesen a vendéglőbeu szállásolják el és őrizet alatt tartják őket. Azonban az esküdteknek tartózkodása a külvilággal való érintkezéstől Angolországban még sem jár oly nagy áldozatokkal mint talán első pillanatra látszik és pedig azért nem, mert hosszú tárgyalások ritkán fordulnak elő. Augolországban ugyanis előbb a nagy jury itél a perbefoghatás kérdése felett, és csak azután itél a kis jury a vétkesség felett. Ez által a tárgyalások tartama az egyes juryknél megrövidíttetik, és igy a több napig tartó tárgyalások nem oly gyakoriak, mint a hol az egész tárgyalás egy esküdtszék előtt tartatik. A többi európai országok esküdtszéki intézményeiben szintén meg van ugyan a törekvés, hogy a tárgyalás megszakítás uélkül tartassék, de ez feltétlenül nem követeltetik. Fraucziaországban ezt a törvény meghagyja ugyan, de nem tartatik meg; Németország legtöbb törvényhozásaiban nem is kívántatik meg, és az esküdtek feltétlen elzáratása csakis azon időre szoríttatok, mikor az elnöki restimé megtartása után szobájokba vonulnak tauácskozás végett. Midőn tehát arról lesz szó, hogy ezen kérdésben milyen intézkedés tétessék, kétségtelenül az lesz az irányadó, vájjon az angol vagy a franczia rendszer szándékoltatik-e behozatni hazánkban. Nem akarunk a kérdés megoldásának praejudikálui, miután az, mint láttuk, egész jogrendszerünk reformjával összeköttetésben van; de nem mulaszthatjuk el szakközönségüuk figyelmét egy kisegítő módra felhívni, "mely ugyan nem képes teljesen pótolni az elzárást, de bizonyos tekintetben helyettesitheti azt, és ez az,