Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - Észrevételek a magyar legujabb polgári perrendtartási javaslatra a szóbeliség - és közvetlenségre vonatkozólag a rendes- és föllebbezési eljárásnál. [2. r.]

— 159 — dőleg kimutatta volna azt, hogy a Szepesy Kuhn vonalán leszármazottaktól Debreczen városa árendába birja az ezen családágat az osztatlan közös Szepessy-féle birtokokból meghatalmazóit illető részt, s noha ugyanazon Ilosvay Kristóf ur, mint többek megbízottja, már egyszer vagy is 1852. február 26-án 582 frt 42 azokat megbizói részére kapott, és ezen összegről az akkoii városi főpénztárnok, a V. alatti ellenuyugtát adta, s igy az árendába való birlalást az alperes város ellenében, több ilyen hiteles nyugtákkal igazolni képes volt is; mindazáltal Debreczen városa, ki egy jó darab időtől fogva, nemcsak a zálog visszaváltását, hanem az arendábóli kibocsátást is minden módon akadályozni törekszik s e czélra a jóhiszeműséget leromboló tilos eszközöket is felhasznált, még csak a V. alatti ellennyugtát adta pénztárnoknak is, rosz nevén vette azon ellennyugta kiadását, s ekként az áreudát bizonyító, minden okiratoknak nyomait is eltörölni régtől óta törekszik, s igy Ilosvay Kristóf urnák is megtagadta az árendális fizetést, leginkább azon okból, mivel ily árendális szerződést felmutatni nem tudott, feledvén azt azon .alperes város, hogy ily szerződvények hiányában a hiteles nyugták, és ellennyugták is bizonyító erővel bírván a részben, s a közösből kinem mutatható arányban birlalt árenda zálog természetű és az egészbe olvad be. (Folytatjuk.) }( Észrevételek a magyar legújabb polgári perrendíartási javaslatra a szóbeliség — és közvetlenségre vonatkozólag a rendes- és föllebbezési eljárásnál. Nagy Lajos ügyvéd úrtól. f (Folytatás és vége.) Miért is előttem kétségtelen tény az, miszerint szóbeliség mellett több eshetőség van az ügy hiányos kifejtésére, mint a jelen törvénykezési rendtartás szerinti rendes utu eljárásnál, mivel nem is áll ám az, hogy a mostani eljárás szerint a referens bármi fontos körülményt vagy okiratot mellőzhetne az előadás alkalmával, mert jól rendezett törvényszéknél és nyilvánosság mellett, nagyon rövid ideig tarthatná fenn magát oly referens, ki ily hanyagságot vagy visszaélést magánál megengedne, másrészről pedig bármely fontos körülmény vagy okirat mellőzése fellebbezés utján csakugyan orvosolható lenne. De lenne annak más utja és módja is hogy ily esetleges mulasztások azonnal helyrehoztók legyenek, erről azonban csak később szólunk. Hiszem, hogy eléggé indokoltam azt, mikép a szóbeliség és közvetlenség behozatala mellett sem leend jobb igazságszolgáltatásunk mint a jelenlegi, sőt kétségtelen, mikép az ügykifejtése hiányosabb, s a pörlekedés folyama lassúbb leend, a mostani polg. törv. rendtartás rendes utu eljárásánál. Ugyanazért már csak a kérdés áll megoldatlan, hogy vájjon nem leend-e olcsóbb az igazságszolgáltatás a legújabb javaslat szerint, mint mostan? Ámde ezen kérdésre is határozottan azt kell felelnem, hogy olcsóbb nem, hanem drágább leend. Hogy ezen állításomat bebizonyítsam, elég hivatkoznom a mostani rendes utu eljárásra, melynél az ügyvéd nyugodtan szerkeszti perira, tait és felebbezését saját irodájában, a törvényszéki helyiségben alig lévén valami teendője; mig ezen legújabb javaslat által czélbavett eljárás szerint az előkészítő iratok szerkesztésénél és felebbezésnél ezen irodai munkát épen ugy elkeli végeznie, de egyszersmind a szóbeli tárgyaláson ugy az első folyamodása, mint a fellebbezési törvényszéknél még nem csekély küzdelmet kell megharczolnia, és végre, bár több felebbezési törvényszékek állíttassanak >s, annak székhelyére utazgatnia, s a testi törődést nem számítva is, az utazásban időt vesztegetni és költekeznie kelletik. Minden körülmények pedig, hogy az igazságszolgáltatást nem olcsóbbá, hanem drágábbá teendik felesleges magyarázni. Kétségtelen dolog tehát, hogy a legujjabb perrendtartási javaslat szerint, az igazságszolgáltatás sem gyorsabb, sem jobb, sem olcsóbb, sőt valószínűleg rosszabb, és minden bizonynyal lassúbb és költségesebb leend. Ily au3piciumok alatt pedig teljességgel nem érdemli a láradságot hogy törvénykezésünket — melyre már a küszöbön álló bírói szer| vezés is az átmeneti korszakban kétségtelenül I zsibbasztólag fog hatni. — ezen legujjabb perrendtartási kísérlettel rendes vágásából ismételve kivegyük; különben is elég és oly sok experimentumokon meghurczoltattunk már a lefolyt 20 év alatt, hogy azoknak csak emlékezetébe is belehal a véges emberi elme, és pedig mint ezen experimentumok kötelékeiből mai napig sem vagyunk véglegesen feloldozva. Midó'n azonban a föntebbiekben kimutattam azt, hogy ezen legújabb perrendtartási javaslatot az abban előirt rendes felébb e z é s i eljárásokra nézve a gyors, jó olcsó igazságszolgáltatás szempontjából miért nem tartom előnyösnek, szükségesnek látom egyszersmind kijelölni azon elveket, melyeknek már részint megtörtént, részint reménylhető alkalmazásában elérni hiszem, adott viszonyainkhoz képest a lehető jó, gyors, és olcsó igazságszolgáltatást. A jó igazságszolgáltatás legfőbb biztositékának tekintem a birói függetlenséget ugy föl- mint lefele; továbbá a birói felelősséget, hanyagság, túllépés, és viszszaélés eseteiben, hogy miért fölösleges: indokolnom. A birói felelősségről már törvény rendelkezik; a birói függetlenség pedig — megvagyok győződve •— hogy az uj birósági szervezetben megtalálja kellő alapját. A jó igazságszol gálgat ás másik fő biztositékának kell tekintenem a czélszerfl ügyvédi rendtartást. Az ügyvédi rendtartás tekintetében is kezeink közt van már a javaslat, melyet futólagos megolvasás után is sikerültnek frirtok, mert egyrészről független állást biztosit az ügyvédnek, másrészről pedig felelőssé teszi azt. Ugyanazért óhajtom, h(fgy ezen ügyvédi rendtartás mielőbb törvénynyé emeltetvén, életbeléptessék. Ezen ügyvédi rendtartásban foglalt fegyelmi eljárás a tágabb lelkiismeretű „prókátorokat" kétségtelenül viszszariasztja sok oly cselekedetektől, melyeket eddigelé kényök s kedvök szerint elkövettek, és melyek hivatalos kötelességük teljesítésében, az illető birói személyekre kétségtelenül zsibbasztólag hatottak, sőt meg is hiúsították'az általuk czélbavett törvényes eljárást. A biró és ügyvéd felelőssége azonban | nyilvános eljárás és szabod sajtó nélI kül keveset érnének; mert egyedül a nyilvánosi ság az, mely nem tűr visszaéléseket, és nem I enged elleplezni bármely megrovás alá eső teti tet, a fölfedezés momentumában pedig azonnal előáll a visszaélések kérlelhetlen ostora, a szabad sajtó, mely sujt még az esetben is, ha a fegyelmi vagy büntető eljárás kíméletet tanúsítana. Ezek hát hitem és meggyőződésem szerint a jó igazságszolgáltatás legfőbb biztosítékai ; mert hogy elsőfolyamodásu — és felebbezési törvényszékek eljárásánál behozandó szóbeliség és közvetlenség által e tekintetben semmit sem nyerünk, azt föntebb kimutattam. De a perek gyorsaságát és olcsóságát tekintve sem nyerünk semmit, sőt mint kétségen kívülivé helyeztem e tekintetben is csak vesztünk, a szóbeliségnek és közvetlenségnek a kérdéses esetekben behozatala által. Minthogy tehát a jó igazságszolgáltatás érdekében már részint bírjuk, részint rövid időn birni fogjuk a törvényeket a birói függetlenség és felelősségről, az ügyvédek felelősségéről, a nyilvánosság és szabad sajtóról; most csak azon kell igyekeznünk, hogy az igazságszolgáltatást lehetőleg gyorssá és olcsóvá tegyük. Ezt pedig teljességgel nem a szóbeliségnek, és közvetlenségnek vitatás alatti eljárásoknál behozatala — hanem sokkal inkábba jelen rendes utu eljárás fenntartása által fogjuk elérni. Ugyanazért véleményem szerint nem egy egészen uj perrendtartás, hanem inkább a meglevőnek módosítása, hiányainak pótolása, tévedéseinek helyrehozása ez idő szerint a főfő szükségesség! Szükséges volna jelesen mindenekelőtt az első folyamodásn törvényszékeket sok oly teendőktől fölmenteni, melyeket hogy ezen törvényszékek véggezzenek, ara semmi alapos ok nem mutatkozik. Ilyenek például a perenkivüli eljárásra tartozó ügyek; melyek alól hogy azon törvényszékek íölmentetnek, a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat biztosit bennünket. Ilyenek továbbá az apróbb peres ügyek, j melyeknek az elsőfolyamodási törvéuyszékhezi utasítása teljességgel nincs indokolva. 1 E tekintetből a járásbirák hatáskörét nem ; hogy a legújabb perrendtartás javaslata szerint i megszoritandónak, de sőt szélesbitendőnek vé: lem, és áltáljában a 300 ftig terjedő bíráskodás s egyéb a polg. törv. rendt. 93 §-ában előirt perek elintézési jogának fenntartása mellett, oda 1 utasítanám még az örökösödési pereket is, ba a : hagyatéki tömeg egyedül ingóságokból áll, és ! azok értéke ezer ftot megnem halad. Azonban telekkönyvek vezetését, annyival ; inkább a telekkönyvi bekebelezések és kitörlések i elrendelését járásbirókra nem bizuám, nem bizi nám pedig még 50 holdnál nem több birtokokra nézve sem; mert a földmives gazdának épen oly becses sőt talán becsesebb az a 30—40 hold szántóföld, mint gr. Károlyinak az ő sok uradalmai ; pedig telekkönyvek hitelére nézve abban i látok egy fő garantiát, ha azok vitele felett nem egyes ember, hanem társasbiróság rendelkezik. De nevetséges is az, hogy a telekkönyvi hatóság 50 holdat megnem haladó birtokokra nézve a járásbíróság ruháztassék. Hiszen hazánkban a fekvő birtokok feldarabolhatók lévén, naponként adhatja magát elő az eset, hogy kinek még tegnap 100 hold birtoka volt holnap csak 40 lesz, és megfordítva. És vájjon nem következnék e ebből a telek jegyzőkönyveknek örökös vándorlása a törvényszékektől a járásbirákhoz, a járásbiráktól viszont a törvényszékekhez, vagy ha nem: lehet rövid idő alatt a törvényszékek alá tartoznának sok oly birtokok is melyek 50 holdnál kevesebb — és viszont a járásbirák alá tartoznának sok oly birtokok, melyek 50 holdnál nagyobb terjedelműek. Ily telekkönyvi rendezésféle valami ugyan j nincsen a vitatás alatti perrendtartási javaslatj ban, hanem mivel épen a járásbirák hatásköré' ről szólottam, nem láttam feleslegesnek itten j csak igy mellékesen is szóba hozni a telekköny' vekre vonatkozó ezen alaposan nem indokolható törvényhozási tendentiát, melyről, ha érkezésem lesz, és ha szerkesztő ur elfogadja más alkalommal bővebben is szólok.*) És most fölveszem értekezésem elejtett fonalát. Az igazságszolgáltatás gyorsabbá tétele tekintetéből az első folyamodásu törvényszékeknél mellőzném a perkivonatokat, előterjesztményeket, hanem a pereket okmányaikkal egyetemben egész terjedelmökben felolvastatnám. És csak a nagy terjedelmű bonyolult perekben adnám az elnöknek a jogot, mikép az ügy darabok kiosztása alkalmával utasítsa az előadót kivonat készítésére. Minden olyan perek előadása alkalmával azonban, melyek nem egész terjedelmökben olvastatnak fel a törvényszéki ülésben, a jelenlévő felek vagy ügyvédeikhez kérdés lenne intézendő hogy az olvasatlanul maradt okiratok közül kívánják-e még valamelyiknek felolvasáj sát, s ha igenlőleg felelnek az általok kijelölendő okmány szintén felolvasandó lenne. A midőn pedig a törvényszék az ellenfél kérelmére, vagy saját meggyőződése folytán annak szükségét látná, bármelyik peresfelet, élőszóvali megkérdezés végett személyes megjelenésre idézhessen bármikor is az Ítélethozatal előtt. A fél megjelenése alkalmával a kikérdezés eredménye jegyzőkönybe veendő, a jegyzőkönyv pedig a percsomóhoz csatolandó lenne. Ezen kikérdezés alkalmával, ha az tűnnék ki, hogy az ügyvéd az ügy bonyolítása végett perbeszédeiben hamis előadásokat terjesztett elő az ügyvédnek ezen tette, az ügyvédi rendtartás érdekében fegyelmi eljárás alá essék. A szóbeliséget és közvetlenséget egyedül a járásbirák eljárásainál alkalmaznám, és az alkalmazásra itten is elég szép tér nyílnék, különösen ha a járásbirák hatásköre szélesbittetnék is. A szolgabirák előtt gyakorlatban volt a szóbeli eljárás az 183% 20 és 1840. 11. t. cz. alapján 200 ft erejéig, a jelenleg érvényben lévő törv. rendtartás szerint gyakorlatban van 300 ft erejéig, több a törvény által ezen eljárásra utasított, vagy szerződésileg oda kötelezett ügyekkel együtt. Miért szorítanék meg gyakorlatot, vagy miért ne adnánk ezen eljárásnak egyszerű ügyekben még nagyobb terjedelmet. Minthogy azonban felebbezés eseteiben,^ a járásbiróktól az ügyiratok lennének a felebbezési törvényszékhez fölterjesztendők: ez okon a járásbiróknál a szóbeli tárgyalás felett — mint je*) Igeii szívesen vesszük. Szerk.