Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - A törvénykezési rendtartás 464. §-ához - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata [6. r.]

158 sét, a családbeliek között előbb létrehozandó osztályvégrehnjtása előtt egy idegeu alperes irányában, a családbeliek kimutassák, oly törvény- j telén szerződésbeli feltétel, melyet élő törvé- | nyeink féhevettetni, s bíróilag megerőtlenittetni i rendelnek; ugyanis a H. T. K. 1-ső K. 58.59, 80, | t. ez. s a zálogos feltételek megerŐtlenitésére in- i ditott perek iránt hozatott végzésekben kifejtett j eseteken kivül, a törvények alapeszméje szerint, minden oly szerződésbeli feltételek, melyek a ki- j váltást nehezítik, törvényteleneknek mondatnak i és bélyegeztetnek: már pedig a fenntebbi megerőtlenittetni kért feltételek a kiváltást nehezítik, és physiee lehetetlenné teszik, miként lehetlenitették azt az alperes város ellen, a kérdéses jószágok iránt több egyes vérbeliek által, de csak rátára és portiójukra intézett zálogváltó perekben, a fennebb, s a 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik, 6- ik, 7-ik és 8-ik számok alatti alperesi csatolmányokban látható Ítéletek szerint. Minthogy, tehát a jelen zálogváltó kereset, miként már íennebb ismételve is kijelentetett, r nem elosztott jószágrész kiváltására, haueni egy ' századoktól óta a vérek által osztatlan közösben bírt jószágrésznek vagyis az egésznek kiváltására, s ezen kiváltási kereset egyszersmind a törvénytelen feltételek megerŐtlenitésére is intéztetett alperes város által a már osztálvtárgyául szolgált jószágnak, valamelyik örökös által a maga részletére vagy specificumára (miként az alperesi 7- ik számú mellékletnek végén látható Ítéletből is kitetszik) elleniratának e pontjában felidézett \ Decisio curialis pignorum ex comitatibus dec. j 12. a jelen keresetileges esetre helytelenül vau felidézve, valamint a conditio sine qua non mon- i data is, ide nem alkalmazható. De ha alperes ' állításait, az osztatlan egészből való rata kimu- ; tathatásra törvényesnek, jogosnak és lehetőnek I kívánja a jelen per bírósága előtt kimutatni és \ begyőzni, ugy minthogy az inversum argumen- \ tum valet, lelhivatik ünnepélyesen alperes város, . hogy azon sokaknak, kiktől, mint a néhai Sze- , pesy családbeli leszármazottaktól rata portióját . vagy illetőségét megvette, s magára ruháztatta I azon egyéueknek neveit, a magára ruháztatott rata portiónak mennyiségét, miségét, s a zálogváltási jelen perbe fogott Ebes, Szepes, Pacz, Fanesika, Boldogfalva és Szováth jószágtestbeni holfekvését, mennyiséget, és miségét ugyanazon általa felidézett conditio sine qua non és a 12-ik | dec. szerint mutassa ki, minthogy ezeket a ke- j resetlevélben is felmutatott I. alatti elő, illetőleg megintés tartalma szerint, s különösen, ha az ily rata portionak, valamelyik vérbeli egyestől lett megszerzése alkalmával a Szepesy-féle osztatlan ezen jószágokra nézve érdeklett vérbeli társakat törvényesen előbb megintette, s a megszerzendő rátának mennyiségét is kitüntette, az ily vételt jelen kereset tárgyául vétetni nem kívánom, minthogy azonban alperes, csak pusztán emiitette azt, hogy a Szepessy-féle leszármazottak számtalanjaitól megszerzetté részüket, de annak sem mennyiségét sem miségét, sem holfekvését nem csak in specitico, miként ő tőlem kívánja, hanem még átalában sem volt képes kimutatni, annyival kevesebbé bizonyította pedig azt, mi a jelen esetben csakugyan conditio sine qua non, hogy ily eseteknél a Szepesy ágból leszármazottakat a H. T. K. 1-ső R. 60, 1723: 47, s örökvallásoknak az elmulasztott előre megintésbőli megerőtlenitéseikről szóló, Plánum Tabulare 1-ső 2-ik, 3-ik, és 6-ik döntvényei szerint, törvényesen megintette volna, — az ily solemnis megkívántatóságok és törvényes formálitások nélkül minden szerzeménye semmis, és miként a lefolytatott Eozgonyi Pál-féle a főméltóságu magyar királyi curia levéltárában létező ily zálogváltási perben látható, midőn alperes város azzal állott elő, hogy néhai Latzkovits Ferencznének, szül. Trentsényi Máriának rata portióját 4500 rénes forintért megvette, ezen szerzeménytől a nagyméltóságú magyar curia által elüttetett, s a kérdésben forgó birtoki illetőséget a Latzkovitsnénak fizetett összeg felvétele mellett felperes Eozgonyi Pálnak, mint vérnek által engedni köteleztetett. De meg se vehette az alperes város egyik osztályosnak se részét örökképen, ellent állván annak s tiltván azt az 1542-ik évi 33-ik t. czikkelye, mely megszerzést örök-bevallás mellett érvénytelenül tett volna, a magán pecsét alatt tett örökvallások pedig a vármegyékben' birók előtt a zálogoknak kiváltásaikra hozott 18-ik curialis végzés szerint a H. T. K. 2-ik E. 13-ik czikkelye 4. §-sa és az 1723: 47. törvénynek értelme szerint, mindég csak zálogok maradnak, ha mindjárt abban a helyben, a melyben az örökvallás készült ellenkező bzokás divatoznék is, mert a magános kis törvények a közönséges törvényt el nem ronthatják, és igy azt a helyi szokást inkább vissaaélésnek kell tartani, ugyan ezt értelmezvén a 171-ik és 970-ik döntvény is. E pontban előlérintctt azon okból tehát, mivel jelen zálogváltó keres tben egyszersmind a zálogos feltételek uiegeró'tleuitése is kéretett, kellett a jelen ügyet a tekintetes királyi itélő tábla, mint erőtleuitő bíróság előtt kezdeni, mely ügyben hozatott királu táblai 12380-ik számú valamint az ezt helyben hagyó főmltgu. hétszemélyes táblai 28103-ik szánni, a jelen percsomónál szemlélhető végzések hozattak, melyek ellenében az alperesi elieniratban felhozott azon álokoskodás mintha a keresetlevélben felhívott 1715: 28. t. ez. az 1807: 9. t. cz. 4-ik §-sa ályíl megváltoztatott, és hogy csak ily az ősiségi pátens szabályaiban körül irt változtatásokkal állíttattak vissza a korábbi törvények bírói figyelmen kívül hagyandó, H csak az ellenirat hasábjait hasztalanül töltő üres állitások, kivált a jelen törvénykezési szerkezet változtával, midőn, ha a tekintetes kir. ítélő tábla megszűnt is elsőfolyamodásu és a törvénytelen feltételeket érvényteleníti! biró lenni, a jelen ügyre nézve, mindazáltal bármely hatóság bírósága jeleitessék is ki a jelen zálogváltó ügynek birájául továbbra, az felperesileg fennebb hivatolt törvény szerint leend hivatva itélifí, mely törvényeket, valamint a bíróság, ugy a felek is tiszteletben lartaui, s azok szerint cselekedni kötelesek, minthogy a törvény lényege-e tekintetben nem változott. Ezek folytán az alperes víros azon állítása, s követelése, hogy mivel az általa mellékelt 9-ik, 10-ik, 11-ik szám alatti határozatokban kimondatott, hogy a telekkönyvi feljegyzés (nem mint alperes állítja, csak oly feltételek alatt engedtetett meg, hogy a zálogos portióknak miségét, mennyiségét és fekvését itt ez ügyben jogvesztés terhe alatt kimutatni köteleztetem, hanem) a zálogváltó perben kimutatandó mennyiség erejéig, addig pedig határozatlan arányban én és az általam képviselt érdektársaim javára feljegyeztetik a zalogváltási jog, s mivel én az alperes kívánsága jzeiint a portiók miségét, menynyiségét és fekvését ki nem mutattam, tehát jogvesztes legyek, ezen jó kívánságát mondom megfordított argumentumként az alperes város ellen kérem fordíttatni, mivel én, valamint keresetemben ugy válaszomban is elegendőleg fejtettem ki. hogy a keresetileges 6 birtoktestben a Szepesy család leszármazottait illető részek összességét, melyeket a hely színén is kimutatni képes vagyok, s mely a hajdan 28 Vs portából állott Boldogfalvának belső és külső állományain kívül. Ebes pusztában 5723. Szepesben 5434. Paczban 2297. Fancsikában 3531 catastralis holdat, Szováth helység határában pedig a most mintegy 104 egyen haszoubéri birlalatában levő 6000 köblösnyi földbirtokot teszen — a felidézett törvények szerint a zálogból kibocsátatni, s e tekintetben a már előre bocsájtott T. alatti megintés értelmében is az alperes városnak a törvényszabta liquidatiót bíróilag is meghagyatni kérem. A 7-ikre. A keresetlevélben felemiitett jogtalan gazdálkodási kitételnek alperes város által nehezteléssel tett felelete által felhivatva érzem magamat bővebben kimagyarázni miképen a Szepesy leszármazottak számtalan tagjaival kötött szerződésekbe az alperes város századok előtti elöljárói által fogásosan beszőtt, s az általok tudva osztatlanul lévő jószágokból rata portió, s ezen rata-portiónak miségét mennyiségét és holfekvését tartalmazó kifejezések voltak sarkkövei azon roszhiszemü gazdálkodási épületnek, melynek létrehozására- és felépítésére az utóbbiak időről időre harmadfél századot haladta időközben, szép egyetértéssel és szorgalommal rakták azon köveket, melyekből előálliták végre a gyönyörű munkát, — vezérfonalul és zsinór mértékül tartván szemeló'tt, a rata portió nevezetnek, minden pótszerződvényekbe való beszövését, s eszközölték azt, hogy gyártván önmagok, egy ezernyi ezerfelé ágazó család részére egy leszármazási táblázat szerinti osztály tervet, — kéii) ők, s kedvök szerint állították azt elejökbe, az örökösödési jogon későbbi időkben zálog, pót, vagy felültizetési szerződvéuyek kötése végett a hatalmas városi elöljáróság előtt megjelenő számtalan szegény, sőt az áreudalis összeget fiz/etni t követelő, de tagadó válasszal elutasított jelesebb 1 családbelieknek is. Ezek folytán szokásban volt , az alperes városnál az 1848-ik előtti időkben I régtől óta, hogy az auctio vétel végett Debre1 czenbe záradókolt Szepesy családbeli utódokat vendégszeretőleg fogadta, bármely részéről jöttének legyen az országnak, az ilyeket majd a fehérlő majd a Bika czimü saját fogadóiban elhei lyezvén, azokat mind saját személyükre, s cselédeI ikre nézve mindennel, lovaikat szénával zabbal látI ta el, és annyit a mennyit auctioképen is adott nekiek; azonban a zálogba adhatás ne továbbjának az 1848-ki törvények által lett kimondása után ezen vendégszeretetet illetőleg fogadtatást beszüntetvén, az auctio vétel pedig többé nem járván, ha az ily Szepesy családbóli leszármazottak, a maguk rá táj okra való egyezkedés annak eladása vagy bármi czim alatt eszközölhető pénz kaphatás végett a városnál megjelentek, az ily szerensétle| nek a város hajdani elöljárói által már réges t régen kidolgozott tervvel összehangzólag szőtt rata portió hálójába kerittetvén, alig kaptak annyit nagy kegyelemből, mennyi útiköltségeiket fedezte, s még ekkor is bizonyos elösmerő, s lemondó iratnak kellé aláirniók magukat; hasonlóul, midőn a Szepesy családból leszármazott, s legiukább Beregh, Ugocsa, Szathmár, Szabóles és Zemplén megyékben szétágazott, de többnyire elszegényült érdeklettek a családbeliek valamelyikét meghatalmazván, illetőleg csak magán 1 megbízó levéllel ellátván, az alperesr városhoz küldöttek, az ilyen megbízottak különben többnyire tanulatlan emberek, alig vittek haza annyit Debreczenből, hogy fejenkénti osztalék egy pár forintnál többre ment volna: de a magokkal vitt érvényes iratokból haza noha semmit nem vittek, mely oknál fogva az illető érdeklettek által mindég azzal lettek gyanúsítva, gyanusittatnak maielan is, hogy az ily érdekes és érvényes iratokat, lettek legyen azok bár pótszerződések nyugták, ellennyugták, hol a város részéről az auctionális vagy árendalis fizetések alkalmával keletkezett ilyen iratokon a városi tisztviselők I valamelyikének u. m. pénztárnoknak, ellenőrnek, I archivariusnak, vagy csak Írnoknak is neveik alá I írva találtattak, az azt követelő városnak oda, s illetőleg eladták s az ily eladásnak jutalmát saját zsebökbe tevén, ily Júdás pénzből az érdekletteknek semmit sem juttattak. Vagy. mi világosabb példa annál, hogy Kápócs-Apátiban lakó Ilosvay Kristóf ur, kit a Szepessy-Kuhn ágon leszámlázott számtalanok, u. m. 1- ször Szepessy Zsófia szül. Gentsy Zsófia 1854. sept. 20-ról. 2- szor Újhelyi Sándor 186u. január 20-ik napjáról. 3- szor Barla Juliánná 1860. január 4-ik napjáról! 4- ik Újhelyi Lörincz 1834. martzius 5-ik napjáról. 5- ik Szőgyényi Zsuzsánna Küzdéuyiué 1S60. július 7-ik napjáról. 6- ik Kállay Mária, Fekete Ferenczné 1860. július 28-ik napjáról. 7- ik Nagy Tamás, Szegedy Mária. Fúró János, Erdőhegyi Gyula 1863. septbr. 13-ik napjáról. 8- ik Újhelyi Lázár, Újhelyi Bálint, Újhelyi Jusztina, férjezett Újhelyi Jáuosné 1863. novbr. 9-ik napjáról. 9- ik Farkas István (mint szinte Kuhn örökös 1863. septbr. 9-ik napjáról. 10- ik Idősb. Újhelyi Sándor 1863. octbr. 12-ik napjáról. 11- ik Gentsy József 1854. septbr. 10-ik napjáról. 12- ik Gentsy László 1854. septbr. 19-ik 1 napjáról. 13- ik Sepsy Terézia 1S54. september 13i dik napjáról. 14- ik Író Lajos, s Füzesséry Gábor 1859. I septbr. 16-ik napjáról. 15- ik Ozsváth Lajos és Özs. Imre 1856. septbr. 5-ik napjáról. 16- ik Gentsy Lajos, Gentsy Károly, Gentsy Zsigmond, Gentsy Ferencz 1852-ik év decbr. 30-ik napjáról. 17- ik Sepsy Polixéna 1854-ik év april 10-ik napjáról. 18- ik Domahidy Gedeon 1851. martzius 9-ik j napjáról. 19- ik Újhelyi Frigyes 1852-ik év novbr. I 24-ik napjáról. 20- ik Madarasy László 1854-ik év april j 5-ik napjáról. 21- ik Madarasy Károly 1854. april 7-ik napj járói kelt meghatalmazványaikkal elláttak, Debre: ezen városnál már több izben megjelenvén elegen-