Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 3. szám - A polg. törv. rendtartás revisiójához - Észrevételei a kolozsvári ügyvédegyletnek az úrbéri s rokon birtokviszonyok rendezéséről a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatokra [3. r.]

25 — adómentességi kiváltságból, reá serami viszteher nem káromolhatott. De a B) alatti fejedelmi megerősítésből is az álladalom ellenében örökké tartó kötelezettség szintén nem származhatott, mivel Magyarországnak előbbeni alkotmányos rendszerénél fogva, a kiváltságok és szabadalmak mennyiben határozott időhöz nem köttettek, a következő fejedelmek megerősítései által tarthatták fel erejöket, miután pedig felperes város, adómentességi kiváltságának ujabb fejedelmi megerősitésitését a későbbi időkből felmutatni nem képes, sőt ellenben az átalános adórendszernek 1850. év óta Magyarországban is életbeléptetésével, minden egyes osztályoknak e részben fennállotti előbbi kiváltságai hatályon kivül tétettek; ezeknél fogva Felsőbánya városának abbeli követelése, hogy 1850-ik év óta reá és lakosaira kivetett egyenes és jövedelmi, sőt fogyasztási adót is, mely 2. szám alatti felszámítás szerint összesen 26.825 pfrtot 37 krt ütne, helyette :iz alperes királyi kincstár fizesse meg merőben alaptalannak találtatván, attól elmozdítandó volt. Az első és másodbirósági költségek azonban kölcsönösen azért sziintettettek meg, mivel felperes az első bíróság előtt kedvező Ítéletet nyervén, a p. p. r. 573dik §-ban különösen kijelölt konok perlekedés esetei, reá nem alkalmaztathatnak, a felebbezési költségek pedig, — felebbező alperes részéről nem is kérettek, és fel nem számíttattak, a Miről szathrnári cs. kir. megyei törvényszék, folyó 1856-ik évi február 19-én 518. sz. a. kelt jelentése kapcsában, a felterjesztett periratoknak •/. és a főtörvényszéki Ítélet indokainak •//. alatti oldalasitása mellett további intézkedés végett értesíttetik. Felperes város ezen sérelmes Ítélet ellen semmiségi panaszszal egybekötött fellebbezést nyújtott be, s azt megsemmisíttetni kérte következő indokokból. 1-ör mert a másodbirósági ítéletben felállított azon elv, miszerint „az A) alatti szerződés 2-ik pontjábau a magas Kincstár nem kötelezi magát közvetlenül felperes város helyett minden adónak fizetésére, hanem csak biztosítást nyújtott volna olynemü kiváltság iránt, hogy a város lakosai mindennemű adóktól mentesekké tétessenek — ellentétben áll mind magokkal az A) alatti szerződés világos szavaival mind annak a százados gyakorlat által beigazolt magyarázatával. Az A) alatti szerződvény ugyanis tisztán mutatja, hogy az egyoldalról a szepesi Kamara által a magas Kincstár nevében, s más oldalról a varos részéről köttetett, azért ezen adásvevési szerződés magánszerződésnek tekintetvén, a felek által kölcsönösen vállalt kötelezettségek a kötvények szerint itélendők meg. Midőn a szerződött m. Kincstár sem birt oly adómentességi jogok osztogatásával, melyek az Ítéleti indokokban is törvényhozási és felségi jogokhoz tartozóknak elismertetnek, és még is a m. kincstár az A) szerződés 2-ik pontja alatt azt kötelezi maga részéről, mivel más harmadik magát lekötelező személy a szerződésben nem említtetik, hogy felperes város az adózásnak minden terheitől felszabadittatik, s kivétetik; akkor tisztán látható, hogy az A) szerződésnek 2-ik pontja nem jelenthetett egyebet miut azt, hogy felperes város helyett minden adófizetéseket a m. bányászati Kiucstár teljesitend; a minthogy ezen pontban egy betűvel sincs említve az indokban ide vo. natkozólag érintett biztosítás nyújtása; > hanem a szerződvény bevezető pontjában í igen is világosan említtetik az, hogy fel| peres város a szerződésre csak oly fel! tétel alatt lépett, ha az általa előtérjeszj tett pontok, vagyis vásári feltételek elj fogadtatnak és teljesíttetnek „Sí per fisI cum regium híc subinserta puncta accepj tareutur et efféctuarentur," mely kifejezés I már szerződésileg nem elfogadását, hanem valóságos teljesítését a kikötött feltételeknek a Kincstár kötelességébe tévén, ez által a magas Kincstár gondja lett eszközöket találni arra, hogy felperes város lakosai az adófizetés alól általa mentesekké tétessenek, az az a szó legszorosabb értelmében magára vállalta e részben a szavatosságot. Hogy pedig a m. Kincstár küldöttsége nem az akkori törvényhozási és felségi jogok igénybevételével kötött a várossal, hanem egyenesen és tisztán azon szándékkal, hogy ép ezen felsőbb jogok figyelemben és épségben tartása mellett maga a Kincstár viselendi a város lakosaira esendő országos terheket: és hogy a szerződés 2-ik pontját maga a Kincstár is ugy értelmezte eredetétől fogva, mint azt felperes város e per során értelmezi, azt a perbeli C), D), E), F), G), H), I), K), L), M) és N) alatti okiratok és az azok által beigazolt másfél százados gyakorlat is minden kétségen felülemelik. Ugyanezen adatok azt is világosan tanúsítják, hogy ezen szerződvény nem valamely alkotmányt vagy közkormányzatot érintő, vagy az országos adózási rendszerbe vágó, hanem csak egyszerű magán jellegű szerződésnek tekintetett, mivel a törvényhozás a város portáira esett adóterhet soha el nem engedte, sőt a város portáinak száma időfolytával törvényhozásiig fel is emeltetett, és ezen portákra kivetett adók folyvást be is hajtattak, azon különbséggel hogy a felperes város lakosai helyett az A) és B) alatti szerződés értelmében, az esedékes adót folyvást a m. bányászati Kincstár fizette, a miből tisztán látható, hogy a perbeli okiratokkal s azoknak a gyakorlat által megállapított értelmezésével merő ellentétben áll az indokolásban kifejezett azon állítás, hogy alperes Kincstár magát az adóterhek hordozására a város helyett egyenesen nem kötelezte volna. (Vége köv.) vL polg. törv. rendtartás revisióp jához. Mutatvány Murinyi Endre ügyvéd urnák az j igazságügyi ministeriumhoz beterjesztett észrevételeiből. A polg. törv. rendtartás 88-ik §-az, melylyel az ügyvédi állás és tekintély compromittál- ; tátott, és mely a zugirászatnak tág tért nyit. | Mert jogosítványt ad minden szakavatatlan nagy- i korúnak, hogy épen ugy, mint az okleveles ügy- j véd másokat sommás utú perben képviselhessem, j Ezen §-t a zugirászok nagy örömmel fogadták; ; termi is jelenlegi eljárásunk a zugirászokat épen : ugy, mint a nyári eső a gombát, mert alig van 1 nap, hogy a sommás bíróságok termeiben ilyetén fajta egyéneket, mint felek meghatalmazottjait látni ne lehetne. Vannak már Pesten többen olyanok is, kiknek rendes irodájuk van. Jó idő jár rájok. Hogy hasznukra válik-e ez az igazságszolgáltatást keresőknek, és díszére van-e ez az országnak, nem akarom fejtegetni. Lehet, hogy a törvényhozás e §-t nemes in: tentiobúl iktatta a törvénybe, de a gyakorlat azt j mutatja, hogy fattya növények meleg ágyává lett. | Meg van sértve az ügyvédi állás és tekin• tély -e § által, mert az ügyvédet arra kénysze> riti, hogy bármely, az utczán elfogott egyénnel, 1 mint védővel tartozzék peres ügyben tárgyalni. Pesten Budán sok ügyvéd van, é3 még is hemzsegnek a zugirászok, kik a sommás birósái gok előtermeiben fogdossák el a személyesen : megjelenő feleket. — Ha a törvényhozás" nem j akarja az ügyvédkedést qualificatiohoz kötni: töI rülje el az ügyvédi vizsgákat, de mig azokat fön| tartja, ily törvényt józanul nem hozhat. Nézetem szerint e § oda volna módosítandó, ' miszerint sommás ügyben a fél önmagát is véd| heti, mig ha képviselőt vall maga helyett, annak ügyvédnek kel! lennie. Megengedhető volna azonban, hogy a férj nejét, éa a nő férjét írásbeli meghatalmazás, vagy a bíró előtt tett kép: viselőnek vallás mellett képviselhesse. Végre ptrtásunk nem intézkedik arról sem, I hogy az ügyvéd maga helyett mily qualificatioj val biró egyént helyettesíthet; holott a képvij selettel együtt a helyettesítés is meghatározan; dó volna. A semmitőszék egyik dötvénye szerint sommás ügyben is ügyvédet csak ügyvéd helyettesíthet. A semmitőszék tehát nem engedi meg azt sem, hogy az ügyvédi irodában dolgozó, ügyvédi gyakorlaton levő végzett jogászok főnöküket helyettesíthessék, és tőle nyert instructio mel: lett tárgyalhassanak, mig a polg. törv. rendt. i 88. §. megengedi, hogy mesterségüket megunt, ; szabólegényekből lett zugirászok önállóan somI más ügyvédeskedhessenek. : Két szélsőség! ^Észrevételei a kolozsvári ügyvéd egyletnek az úrbéri s rokon birtokviszonyok rendezéséről a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatokra. y (Folytatás.) Férhet-e kétség hozzá, hogy itt a Talmács várához tartozó községek földterületei királyföldiek, a lakók királyföld lakóinak Ítéltettek ; mely ítélet ha végrehajtást nyer vala, akkor az 1848ki korszakot alkotó év Talmács fiókszéket jobbágyi állapotban nem találta volna. Az erdélyi főkormányszék levéltárában különböző időbeli s más meg más alkalmakkor költ nagy számú adatok tanúsítják, hogy a talmácsi fiókszék községei sem a productiós per elején, vagy annak folyama alatt, sem azután jobbágy-létöket, semminemű személyes kézi munkával annyival kevesebbé robottal tartozásukat soha el nem ismerték, tehát azt sem, hogy a szász VII. birák a törvényhatósági hatalmon kivül hűbéri jogot vagy bár mi hatalmat fölöttök gyakorolhattak volna; a kilenczedet nevéről sem ismerték, dézmát csak néhol s kivételesen fizettek, — a birtoklási dijt, taxát, csak a XVIIik század utolsó felében b. Seeberg királyi biztossága után. s b. Bruckenthal kormányzósága idejében kényszer utján azon okból hozták szokásba, mert a nép kézi munkát egyátalában tenni nem akart; a taxán kivül a talmácsi udvarba és a szebeni tisztekhez vittek fát, pisztrángot, kapálásban, szénacsinálásban segítettek, főbb kötelességök azonban az volt, hogy a személyes várvédelem megszűnése után a határszélen falunként 1. 2. 3. 4. fegyveres őrt, úgynevezett plájást tartottak és fizették sat. — De még a midőn ezeket tették is, László királytól nyert szabadalmaik értelmében ők magokat sőt a közirományok is birtokos polgároknak, szabad embereknek nevezik, a kik földhöz kötve nem voltak birtokaikról rendelkeztek, azt gyermekeikre átruházták, eladták s cserélték, magok nevében pert folytattak, hivatalt viseltek, szóval: a jobbágyságnak főbb ismertető jegyei reájok soha alkalmazhatók nem voltak; épen ezért erdeik, mezőik, vizeik szabad használat, és a gyámkodás ürügve alatt reájuk erőszakolt föld-díj taxa-fizetéssel, aratással és kaszálással nem terheltetésöket folytonosan kérték egész 1848-ig, elannyira, hogy e kérdés a kormányzás felsőbb közegeit folyvást foglalkoztatta a nélkül, hogy akár a gyéren tartott országgyűlés, akar a kormányszék a panasz tárgyát megorvosoltai volna. Mint az itt fennforgó tulajdonossági Jer dés elhatározó mozzanatát meg kell emhtomink azt is hogv a VII. birák 1777-n a Lothor var mellett eSenő hason nevfl folyón vámos h d építésére engedelmet kértek, de mivel ez a Lásao