Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Egy "kényes" kérdés - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. [5. r.]

— 147 — Katalin második férjétől a keresetileges szerző- , dést nejének meghatalmazottjaként aláirta, Ma- I kó Lajostól származott Makó Amáliának férje- 1 zett Földváry Antalnéuak és Makó Ambrus vagy ! igazabban Albertnek meghatalmazásait és kereszt- j levelüket ugyanazon S.-hez csatolt nb 1 nb, s I 7 nbig. Ezek szülői esketési bizonylatait a 8 és l 9 nbenék alatt. A C-re nézve, én nem az alperes inye sze­rint emlegetett érvénytelen hanem az érvényben álló, s az 1852. évi novbr. 29-én kibocsátott pátens által élnem törölt azon elő törvényekre hivatkoztam, s hivatkozandom ezután is, melyek szerint nekem, mint osztályos és törvényes örö­kösnek az alperes város által birlalt zálogos bir­tokok kibocsájtandók, s mely törvényeket az al­peresi ellenbeszéd 5-ik, 6-ik és 7-ik alapjain fel­idézett pátens 10-ik, 16-ik, 21-ik, 22-ik, és 23-ik e jelen ügyre nem is alkalmazható §§-ai, se meg nem erőtlenitik, se meg nem döntik; ilye­nek pedig a keresetileg felidézett 1618: 62.— 1655 : 52. t. cz.-en kivül az ott felidézendők- j nek igért, s a jelen kereset kitételeire alkalma- \ zandó a több megyékben fekvő zálogjószágoknak (a családbeliek bármelyike által leendő kiváltás esetére hozott) a Plán. Tab. a) 198. b) sz. 3-ik szám alatti 11-ik és 15-ik döntvények a 202-ik lapon álló 22-ik döntvény végső és 23-ik dönt­vény ide vonatkozó sorai a keresetlevélben hi­vatkozott I. alatti megintés esetére alkalmazan­dó 24-ik döntvény és (mivel az alperes fél, az I. alatti megintésre adott K. alati visszaintésből láthatólag, a keresetileges birtokokat, nemcsak visszabocsájtani nem akarta, hanem azoknak zá­logtermészetét is, sőt még az én, s érdektársaim kiváHhatási jogunkat is megtagadta) az ily jog esetre hozatott „de causis pignorum in Comita­tibus szóló 13-ik végzés, melyeket kereseti kité­teleimnek és személyes perelhetőségemnek erős­ségére alkalmaztatni és birói figyelembe vétetni kérek. Én ugyanis jelen keresetemhez L. alatt csatolt leszármazási kimutatást az 1461-ikben osztályttevő Szepessy Lászlótól lefelé a 9-ik íz­ben álló 2-ik Becsky Györgyig sőt ennek ismét György fiáig vagyis 3-ig Becsky Györgyig, s en­nek testvére Becsky Teréziáig, férjezett Körös­kéLyi Jánosnéig bezárólag a főméltóságu m. kir. curia levéltárában feltaláltató, s az alperes vá­ros által már a mult század nyolczadik tizedé­ben nagyon is ismert Kozgonyi sőt Vay és Ghi­lányi perekből, hol ezen leszármazás az akkor is alperes város által elismertetett, vettem át s összehasonlítva a Szepessy családtól leszárma­zottakkal az alperes város által kötött s ke­zeim közt lévő R. alatt számtalan több mint har- ' madfélszázad ótai szerződésekben megnevezett utó­dok neveivel és izbeni állásával szerkesztettem össze, melyet hitvány skartétának nevezni rágalmazás bűne nélkül nem lehet akkor, midőn az alperes azt. csak puszta állítással, nem pedig egy pon- ! tosabban készült leszármaztatással törekszik meg- i czáfolni, melynek ellenében a már felmutatott 8 j rendbeli, Becsky Teréziától férjezett Köröskényi | Jánosnétól lefelé jövő eldödeim által köttetett j K. alatti zálogszerződésekben előforduló nevek ; is elég czáfolatául szolgálnak. Mely a keresetet bővebben indokoló körül- j ményekből, s az alperes fél által meg nem erőt- : lenitett tényálladékból, s hivatolt elő törvények- 1 kel támogatott combinatioból, valamint szemé- I lyemre ugy érdektársaimra nézve is perelhetősé- j gem, s jogosultságom világos lévén, azt bíróilag j is kimondatni tisztelettel kérem. Il-or. Az ügy érdemére, és ugyan az 1-sőre: Ismét az ősiségi a jelen ügybeni jogesetre nem alkalmazható pátenssel áll elé az alperes s noha már fellebb eléggé kijelentettem hogy az 1805 az 1814 s 1829-ik évben eldődeim neveire kötött, csak a vagyoni és személyi jog ugyan­azonossága közössége, s folytonossága kimuta­tásának miatta hozattak fel, azt tovább czáfol­gatni szükségtelennek tartom, de igen is szüksé­gesnek látom alperes azon helytelen állítását tagadni mintha az utolsó vagy is a D. alatti 1834-k. évi novbr. 11-én kelt s 32 évre kötött pótzálog, s felülfizetési szerződés nem 1866 nov. 11- én lianem 10-én járt volna le, mert ellenke­zőleg a bevett szokás és perrendtartási szabálysze­rint a kitett keltenek és kézbesítésnek napja maga soha, hanem mindig a következő naptól számíttatik, és így az illető határidő a mon­dott utolsó szerződés mellett inditandott kere­setnek az ősiségi pátens értelmébeni záros ha­tárideje csak 1866-ik novbr. 12-én járt le. Azon­ban a kérdéses 24.147. szám alatti keresetet én még a kelletinél is előbb, vagy is kellő idő­ben 1867-k novbr. 10-én adtam be, mire a te­tes királyi tábla, akkori igtatóját Fehérpataky László urat szükség esetében eskü alatt kihall­gattatni kérem, de mivel azon 1867 évben novbr. 10-ike a T. alatt mellékelt naptári kimutatás szerént épen vasárnapra esett, az ezen a napon benyújtott keresetet miként azt a fentnevezett igtató ur minijárt akkor is kijelentette, misze­rint azon az ünnep napon be nem igtathatván hanem a következett hétfői vagy is novbr. 11-én igtatta be, mely beigtatás még akkor is elég kora idején fogott volna lenni, ha a benyújtási vasárnap novbr. 11-re esett, s a kereset novbr 12- ke számát kapta volna is, mivel a perrend­tartás szerint, ha a beadványi határidő ünnep vagy vasárnapra esik, e helyett mindig a kö­vetkező nap tartatik és számíttatik törvényesnek. Ezen ellenvetése tehát az alperesnek ha­sonló az előbbeniekhez, s czáfolatával a vizbe­fuldoklónak szalmaszálhoz való kapkodását jel­lemzi. A 2-ikra. Minthogy a fennebbi pontban a zálogváltó keresetnek kellő, s törvényes időben lett benyújtását elegendőleg igazoltam, az e pontbani ellenvetés elenyészik magától. A 3-ikra. Valamint a D. alatti utolsó, s el nem évült érvényes, ugy az azt megelőző többi saját családi leszármazási ágamon enge­met s nagyanyám 4 leány testvéreit, s ezektől leszármazottakat illető fennebb már az R. alatt á-tól h-ig elősorolt, valamint az 1461-ik évben osztálytevő két Szepesy testvértől leszármazott számtalan családbeliekkel az alperes város ál­tal, majd három század óta kötött zálogos, majd haszonbéri, é3 pótzálogos felülfizetési szerződvé­vényekben, melyek birtokomban vannak, minde­nütt bennfoglaltatván az Ebes. Szepes, Pacz, Fancsika, Boldogfalva egész puszták és Szováth helység nevei, mi természetesebb, következete­sebb és tagadhatatlanabb annál ? hogy ezen puszták és Szováth helység határiban levő az alperes város által a Szepesy családbeli leszár­mazottaktól, mint örökösöktől és tulajdonosok­tól a fennebbi czimek alatt birlalt birtokok összességét csak az én, s osztály szerinti ér­dektársaimtól, s eldödeimtől birlalja Debreczen városa, melynok ellenében felhívom az alperes várost, hogy mutasson fel, csak egyetlen egy oly zálogszerződvényt melynek nyomán nem a Szepessy családbóli leszármazottaktól, hanem ezen családra nézve idegentől birna csak egy talpalatnyi földet is a megnevezett pusztákban és helységben. Igaz ugyan hogy az alperes vá­ros azon elődei, kik mint tisztviselők, jelesen pedig az akkorbeli birák és tanácsbeliek, kik a Szepesy családbeli leszármazottakkal a kereseti­leges birtokoknak, majd zálogba, majd bérbe való vétele iránt szerződtek egy előre kidolgozott s századokon keresztül megtartott mintára szer­kesztvén, az ily szerződvényeket, mindenütt rata portiót szőttek be, s ezen kibúvó ajtó fedezete alatt vitézkedvén azok ellen,kik eléggé gondatlanok vol­tak, midőn birtokukat visszavenni akarták,vagy visz­szaváltani, — rata portióra szerkeszteni s in­dítani meg a közös osztálybeli osztatlan nemesi birtokokra nézve keresetüket, s igy az alperes város azon fogása alól, melyet most alperes a 3-ik pontban madárfogó lépvesszöként, szinte ellenembe is felállít, hogy a keresetileg hivatolt A. B. C. D. alatti zálogszerződések, nem merí­tik ki az összes birtokokat, vagy hogy az alpe­res szavaival éljek, nem az A. B. C. D. alatti záloglevelek alapján birja és pedig csak zálog­ban és egyedül csak maga a kérdéses Ebes, Szepes, Boldogfalva, Pacz, Fancsika egész pusz­tákat és szováthi egész birtokot, valamint hogy a jelen keresetlevelemben idézett 4 rendbeli szerződvények, csak portiókat foglalván magok­ban, ezen portiók pedig a keresetileges birto­koknak Isten tudja hány milliárdnyi részét te­szik. — Az ügy érdemére nézve semmi törvé­nyes ellenpróba horderejével nem bir, mert én okulván azon számtalanok példáján, kiket az Ugy látszik, a „magán-tudós" ur egész éle­tét ezen kérdésnek szentelte, — hogy miért, azt legjobban ő tudja. — különben nem is tagadja, hogy érdekelve van ezen kérdésnél. "Munkáiból — melyekből néhányat a magyar jogászgyülés könyvtára ré­szére is megküldött legújabban,— néhány adatot fogunk kiböngészni. Á rómaiaknál és görögöknél az urmngismus nagyon virágzott, Epaminondas is urning volt, sőt mint Ulrichs mondja Caesar is. Jelenleg is a társadalom minden rétegeiben találhatók. Azur­ningok számát Németországban 25000-re, az ausztriai monarchiában 25000—30000-re. Bécs­ben 1000-re, Berlinben 500—1000-re teszi. Számos tekintélyt idéz ugy a jogi mint az orvosi szakmában, kik oda nyilatkoztak, hogy büntetése semmivel sincs indokolva, mivel csak is túlzás által lehet a testre nézve ártalmassá. Törvényhozási tekintetben a kérdés követ­kezőleg áll. "A középkorban mindenütt igen szi­gorú büntetések voltak reá szabva, melyek azon­ban idővel enyhültek, elannyira, hogy Németor­szág több törvénykönyvében meg is van szün­tetve büntethetősége. Többek közt Poroszország­ban is. hol azonban 1851-ben ismét büntetendő cselekvénynek mondatott ki. A code Napóleon nem tekinti büntetendőnek, az osztrák büntető törvénykönyv azonban bűntettnek mondja ki. Ná­lunk Magvarországban a régi praxis pallós- és a holttestmegégetésével büntette; a 43-iki bün­tető javaslat mint maximumot három évi rab­ságot szabott reá. | De visszatérünk Ulrichs úrhoz. Minden egyes ! müvében a legélesebben azok ellen kel ki, a ! kik az urningok szenvedélyével játékot űznek. I Állítja, hogy a nagy városokban egy egész osz­j tályt képeznek azok, kik csak is abból élnék hogy I az urnigokat rászedvén, íeladással fenyegetőznek, és az által nagy összegeket zsarolnak ki áldoza­! taiktól. „Gladius furens" czimü munkájában igy I ir ezekről: „Nem csak Páris- és Londonban lé­: tezik ezen banda — ámbár ezen városokban job­ban van szervezve és tagjai rafinirozottabbak, mint másutt — hanem Bécsben, Berlinben, és Németország más nagyobb városaiban is, és igen jövedelemező üzletök van. Az urningok németül „K u p fer"-nek, francziául Bchenteura-nek ne­vezik őket. Gyakran egy szép testalkatú ifjú ját­sza a Rupfer szerepét minden idegen segély nélkül. De rendesen ketten állanak össze. Az egyik mindenesetre szép fiatal ember, és ez a csalétek Párisbau emezt „ le jézus '-nak, a mási­kat „le rupin"-nak nevezik. A „rupin" az utezán | igen jól fel tudja ismerni a sóvárgó tekintetű urningokat. Ekkor jelt ad a „jezus"-nak, a ki iparkodik észrevétetni magát a kiszemelt áldo­zattal, és különösen szürkületkor kicsalja vala­melyik elhagyottabb sétatérre. A „rupin" bizo­nyos távolságban követi őket, és a kellő pilla­natban előlép. Az urning számára pokoli jelen­ség. A „rupin" az erkölcsi felháborodás hang­ján szólítja fel, kövesse őt azonnal a rendőrség­hez. Ez természetesen szóváltásra ad alkalmat, I meíynek azonban a „rupin" diplomatiai ügyes* I séggel oly fordulatot tud adni, hogy néhány | perez múlva maga a kinzott áldozat azon eszmére | jön, hogy váltság-dijat ajánl. Ez indignatióva visszautasittatik, minek eredménye az, hogy na­I gyobb összeg ajánltatik. Végül csupa „jószivü­[ ségből" mintegy kegyelemként elfogadtatik a pénz. Vannak azonban olyanok is, kik minden j tartózkodás nélkül egyszerűen kiürítik a meg­ijesztett urning zsebeit. Ezen emberek - foly­tatja ülrischs — biztositva vannak az által, hogy az urningismus büntetés tárgya. Ki fogja magát denunciálni engedni csak azért, hogy megmentse óráját és tárczáját, —és ezt tudja a j Rupfer. Csak is a törvény nevelte ezeket nagy­| ra. De vájjon a törvény, mely ily monstrumokat i hoz létre, nem monstrum-e maga is ? — Ezen | banda Párisbau és Münchenben is fennáll, ám­: bár ott az urningismus nincs törvény által tilt­'• va. De daczára ennek erélyes jellem szükséges i arra, hogy valaki még a dolog ilyetén állása ; mellett is kész legyen a rendőrséghez menni. ! Különben Párisban és Münchenben is fennállanak \ még némely rendőri szabályok,mint kiutasítás stb." Kívánjuk Ulrichs urnák, hogy ne essék so­1 ha a nRupfer"-ek kezébe; bár megvalljuk, hogy sajátságos irányú irodalmi fáradozását nem értjük ; és óhajtanék, hogy rendithetlen, bátor védelmének hálásb és méltóbb tárgyat találna, mint az ugy ' nevezett „Urningthum," melyért magyar ember a legnagyobb erkölcsi elvetemdettség mellett sem fogna buzgólkodni. Szerző röpiratairól is csak azért emlékez­í tünk meg, hogy megmutassuk mire, nem képes ' egy ember agyficzamodása.

Next

/
Thumbnails
Contents