Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Promemoria

— 145 Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ama kérdésnek eldöntésénél vájjon bizonyos tárgyú per Magyarországban a polgári vagy büntető perek sorába tartozik-e ? nem azt kell tekinteni, hogy az ügynek természete szerint mi volna helyesebb, és czélszerübb, hanem azt, hogy mi felel meg a mind eddig érvényben lévő törvényeknek és törvényes gyakorlatnak. A birónak a törvény és törvényes gyakorlat szerint, nem azok felett kell és szabad határozni, ez utóbbi a törvényhozónak dolga. Igaz hogy a becsületsértések természetét és következményét tekintve, mert azok büntet é s t vonnak maguk után büntető bíróság elé tartozók, és a büntető eljárás szabályai szerint tárgyalandók inkább ; minélfogva a becsületsértések az ujabbi büntetőtörvények szabályai szerint, ámbár mindig a megsértettnek panasza következtében csak, de mégis büntető eljárás után a büntető bíróság által szoktak elintéztetni. De ezt nálunk az emiitett kérdésnek eldöntésénél nem lehet figyelembe venni mindaddig,! mig a jelenleg érvényes törvények és törvényes gyakorlat mást rendelnek. Lássuk tehát, hogy a magyar törvények és törvényes gyakorlat arra nézve váljon a becsületsértési perek, polgári vagy büntető természetüekuek tekintendők-e? mit határoznak. Lényeges különbség a büntető és polgári perek közt általában, de Magyarországban is az, hogy a büntető perekben felperesként a közvádló, tiszti ügyész hivatalból jár el; a polgáriakban pedig felperesként magánember lép fel, és polgári per hivatalbeli kötelességnél fogva valami köz-közeg által nem szokott indíttatni. E lényeges különbséget tekintve már kétségtelen, hogy a becsületsértési pereket nálunk a büntető perek közé számítani nem lthet: mert azokat soha sem indítja, és szorgalmazza a közvádló, hanem az illető sértett fél: nem is büntető, hanem polgári bíróság, a legújabb időkig érvényben volt törvények szerint alispán vagy szolgabíró előtt. Lényeges különbség továbbá polgári és büntető perek közt az, hogy a polgári perekben a bíróságnak teendőit a felperesnek keresete (actio regulát partes et judicem,) és egyedül az szabályozza, mit felperes keresetének igazolásául a perben felhoz annyiban, hogy a polgári bíróság csak azt ítélheti meg a félnek, mit kér, és kellőleg bizonyít. A büntetőkben máskép áll a dolog; mert ha az illető biróságnak valami büntetendő cselekvény tudomására jut, hivatalos kötelességénél fogva tartozik az iránt eljárni, és az ügynek valódi állását tisztára hozni, az erre szolgáló bizonyítékokat előállítani, s azután az az ítéletet az ily szigorú eljárás alapján az ügy valóságához képest (anyagi jog) kimondani. A becsületsértési pereket ezeket tekintv e mostani törvényeink és törvényes gyakorlatunk szerint sem lehet büntető, hanem kell polgári természetüeknek mondani; mert a becsületsértési perekben a felperes állításának igazolására szolgáló bizonyítékokat maga köteleztetik felhozni; itt részére vizsgáló biró, mint a büntető ügyekben szokott, nem működik, és a biróság csak a szerint hoz Ítéletet, mit a becsületében sértett felperes az általa megszerzendő bizonyítékokkal igazolni képes volt. Arra nézve, hogy a becsületsértési perek büntető természetűek, minélfogva ellenkezésnek látszik azokat a polgári biróság előtt a polgári perrendtartás szabályai szerint tárgyalni, megjegyzendő, hogy illyes ellenkezés a magyar törvénykezésben nem egyedül a becsületsértési hanem más oly esetekbon is előfordul, melyek máshol a rendszeres büntető törvénykönyveknek tárgyát képezik, de nálunk is az osztrák törvények uralma alatt képezték. Ilyek például: a nagyobb és kisebb hatalmaskodási esetek, vér vagy névbitorlás, vértagadás, tilos vadászat, hivtelen gyám elleni per sat. Az emiitett esetek nem csupán polgári természetűek, mert büntetést (bírságot) vonnak maguk után ; de azok mindeddig magán kereset folytán polgári bíróságok által intéztetnek el- *) A közvádlónak (tiszti ügyésznek) fel*) Lásd Frank: a közigazság törvénye Magyarhon ban. Budán. 358. köv. 599. küv. §§. 1-sö R. 717. küv. 2. R. 721. köv. lap. Kel emen: institutiones juris priv. hung. Budae. 1818. II. 336. köv. §§. Vu chetich: institutiones juris crim. hung. Budae. 1819. 47—48. lap. E tettek delicta privata névvel jelöltetnek. U. o. peressége alá tartozó perek is a magyar törvények és törvényes gyakorlat szerint lényegesen kü- ; 1 ö n b ö z ő k; mert ámbár azok nem egyedül magán hanem közérdekűek is, a mennyiben a k ö zj o gr endet megzavarják, mégis azoknak nagyobb, vagy kisebb fontosságuk szerint büntető vagy csak polgári biróság előtt indíttatnák, és intéztetnek el; ezeknek büntetésök renszerint b i rs á g, azoknak szigoruabb szabadság vagy halálbüntetés: innen származik a tiszti ügyészi ! pereknek polgári és büntetőekre (actio fisca- I lis civilis criminalis) innen a bűntetteknek (tá- j gasb értelemben! közigazgatási vagy bűn- ; vádiakra felosztása (delicta poblico politica j vei criminalia:) Tiszti ügyésznek felperessége mellett pol- ! gári biróság elé tartozó perek például: ! vérhatalommali visszaélés, birói hatalom bitor- | lása, országgyűlésre meg nem jelenés, vagy ülésbe nem járás, országgyűlési megvesztegetés, nyelv és vallásbeli gyűlölködések, széksértés, vám vétségek, tiltott játék (uzsoráskodás ezelőtt) hamis mérték használása. Ezek a magánjogról írott könyvekben elősorolva vannak. *) Tiszti bűnvádi kereset mellett büntető biróság illetősége alá tartoznak a szoros értelemben vett büntettek. Ezekről szólani a büntető jogtanhoz tartozik. Abbeli állításomat, hogy a becsületsértések miatt támasztott perek a polgári perek sorába tartoznak, íróink is támogatják, kik rendszerint a becsületsértésekről a magán polgári jogtanban értekeznek.**) A kérdésben lévő becsület-sértésektől meg kell különböztetni a hamis vádemelést (rágalmazást), ugyszinte aköztisztvis élőknek becstelenitéseit, mig nálunk is a bűnvádi eljárásnak és biróságnak tárgyát képezik. Az előadottak szerint a magános személyeknek becsületsértései miatt támadt perek a polgári perek sorába tartozók, magán polgári kereset utján polgári bíróságok által intézendők el; minek természetes következménybe az, hogy a magán becsületsértési perekben a bizonyítási eljárásra, és a bizonyítékok érvényére nézve is a polgári törvénykezésnek szabályait kell alkalmazni. A magán becsületsértési perekben tehát jel enleg az eskü általi bizonyításnak helye van. )</Promemoria. Ti mkó József ügyvéd úrtól. Az alábbi jogesetet s illetve semmitoszéki határozatot ugy az ügyvédek mint különösen a birák érdekében szükségesnek tartom közzéteni — annál is inkább, mert előttem, számos kartársam s gyakorlatban megőszült birák előtt mint újdonság szerepel. Lehetnek — nem tagadom — az országban birőságok, melyek a felhozandó semnntőszéki határozat értelmében jártak s járnak el: de mert annyi jogásztársam, törvényszék é egyes birák ily bár fennálló törvénynyel indokolt eljárást a gyakorlatban nem követnek: nehogy ez utóbbiaknak minden jogerőre emelkedettnekhitt becsületsértési perök hivatalból megsemmisitessék figyelműkbe ajánlom a magyar kir. curia mint semmitőszék 2176/871 sz. határozatát. P. Terézia P. Tamás ellen becsületsértési pert indítván s állításait csupán félpróbával igazolván, a gálszécsi ker szolgabirósága neki a póthitet oda ítélte. Az ítéletben mindkét fél megnyugodott, felperes a törvényileg megszabott határidőn belül az esküre jelentkezett, azt szabályszerűen le is tette, s ekként alperes köteles leendett a 105 ft bírságot törvényes részben felperes és a megyei köz kórház javára lefizetni. A végrehajtás foganatosíttatván, ez ellen alperes semmiségi panaszt nyújtott be azon okból, mert az illető szolgabiró-székhelyéről hoszszabb időre távozni kényszerülvén, a végrehajtást elrendelő végzést előre, oly napról datálta melyen távol volt, s felperes és a kiküldött végrehajtó a kitett dátumot szorosabban szemügyre nem vévén, a végrehajtást a kelet előtti napon foganatositák. A semmiség ez alapon nyilvánvaló volt; ámde a semmitőszék hivatalból a következő határozatot hozta. A semmiségi panasznak hely adatik „s az egyesbiróságnak 1870. aug. hó 10-énj 1464 sz. a. kelt az eskü letételét megengedő végzését. — az eskü kivételi eljárást, valamint az annak folytán elrendelt s foganatosított végrehajtás minden következményeivel megsemmisitettik s a biróság mindennekeló'ttazitéletnekazillető közpénztár képviseletével leendő közlésére utasíttat tik. Mert a felperes részére esküt itélő határozat, — az 1723. 57 t. cz. szerint részben érdekelt közpénztárral közölve nem lévén, s ekként az jogerőre nem emelkedhetvén, — a biró ság azáltal, hogy ezen jogerőre nem emelkedett Ítélet alapján felperestől az esküt kivette s a végrehajtást is elrendelte s foganatosította, a perrend. 239. illetve 245. §-aiba ütköző alaki sérelmet követett el." Nem szólok e határozat érdeméhez, a menynyiben mint felperesi ügyvéd érdekeltnek látszanám : azt pedig, hogy "a gyakorat ellenkező, már fentebb kitüntetém : de annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy ha európaszerte már különben is legolcsóbb becsületünk pénzbírság általi megrovásához még egy kórháznak is oly nyomatékos beszólása van; és hogyha becsületsértési pereinknél megsértéssel még egy ily jótékony adakozásokból fenntartott intézet is c'zivakodhatik a birság fölött : bizony bizony először meglehetősen szemteleneknek kell lennünk, hogy sértett becsületünk megtorlását törvény u tj á n kereshessük. Ujabban is kérem a jogi közönséget, méltóztassék e határozathoz hozzászólani. *) Lásd Frank idézett munkája M9. köv. §§. II. R. 772. köv. lap. Kelemen id. muDka II. R. 384. köv. §§. Vuchetich id. helyen; Pauler büntető jogtan I. 91. §. Suhajda magy. ang. polg. magánjog. 331. köv. 1. **) Lásd Frank id. munka 370. tí09. 68. I. 740. II. 751. lap. Kelemen id. munka. II. R. 380. §. Vuchetich id. munka 271. 1. és Pauler id. munka II. 455. §-ban szólnak ugyan a magán becsületsértésekről, de azokat polgári eljárás alá tartozóknak mondják. Helyreigazítás a jogászgyiilési évkönyv tárgyában. (Nyílt levél a „ Themis'1 szerkesztőségéhez.) Pest, 1871. marcziusban. Tisztelt szerkesztő ur! A rnult jogászgyülés évkönyve III füzetének 167-ik lapján, az I szakosztálynak a polgári házasságra vonatkozó tárgyalásairól az mondatik, hogy ,,csak a facultativ polgári házasságnak indítványoztam helyet engedtetni." Miután az évkönyvnek a jogászgyülés hű tükrét kellene képeznie, sajnosán látom, hogy abba is hamis tényállás csúszhatott be. A polgári házasság kérdésében indítványozó Lőw úrral nem álltam én elvi ellentétben. Felszólalásom alkalmával világosan kimondtam abbeli véleményemet — mit indítványozó oly hoszszan bizonyitgatni tartott szükségesnek — hogy a házasságban nem lehet mást, mint polgári szerződést látni s a házassági jog körére vonatkozó törvényhozás nem illethet mást mint az államot, s ebből íolyólag kijelentettem azt is, hogy mind az akadályok, mind a felbontás meghatározása, mind a megkötés módjának megállapítása, mind a birói felbontás az állam jogkörébe tartozik. Csak egyben tért el nézetem az indítványtól, abban t. i. hogy az abban előforduló „k ötelező" szó ki ne zárja annak lehetőségét, miszerint a házasság, mint polgári szerződés, pap előtt is köttethessék. És pedig azért, mert az egyéni szabadság szükségtelen megszorítását látnám oly törvényeben, mely a házasság megkötésének módjai közt ezt kizárná s megtiltaná — szükségtelen megszorítását pedig azért, mert az akadályok s felbontásnál ugy sem lehetnének egyházi elvek az irányadók, mihelyt minden házasság polgári szerződésnek tekintetik. Minthogy pedig az indítvány akkép hangzott: „hogy a kötelező polgári házasság behozatalával s a vallás különbségből kifolyó akadályok megszüntetésével stb rendezhető a házasság a jognak megfelelőleg; és minthogy ebből az következnék, hogy igazságtalan volna a házasság oly rendezése, mely szerint a házasságot pap előtt is megköthetni megengedtetnék természetesen ehez nem járulhattam, és korántsem valami uj indítványt, hanem módositványt adtam be, mely szerint a szerkezetből a „kötelező" szó kihagyandó volna.