Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Az örökség birtokbavételi módozatának alapelvei az európai jogrendszerekben. [4. r.] - A becsületsértési perekben van-e eskü általi bizonyitásnak helye

( — 144 — tékául szolgál az u. n. osztrák ügyvédi rendtartás, melyet az absolut kormány léptetett életbe, és mely nálunk, hol az absolut és alkotmányos szellemű intézmények oly sajátságos és szomorú szövetBégben árasztják reánk kétséges értékű javadalmaikat, még- most is hatályban lévén, az ügyvédi kamarákra bizza az ügyvédi kar becsületének s méltóságának fönntartását, az ügyvédek hatásköre, erkölesisége, jogai és kötelességei fölötti szigorú őrködést. Azonban, következetesen hű maradván azon kormányzási elvéhez, hogy mindent a bölcs és provideutiális belátása felsőbbsógre kell bizni, ezen jog érvényesítésére módol nem uyujt, hanem a bíróságokra ruházza annak megítélését, vájjon az érintett tekintetek ellen vétett-e az ügyvéd — valamint a büntetést is. Az alkotmányos állani azonban nem nyújthat polgárainak szemfényvesztésül jogokat, melyeknek tartalma és magva ninesen. És igy ha azon meggyőződéstől van áthatva, hogy az ügyvédi testületeket a fegyelmi jog megilleti, alkalmat és módot is kell nyújtania, hogy ezt tettleg és teljes mértékben gyakorolják. Ezeknél fogva az ügyvédi testületeknek vagyis ügyvédi kamaráknak, illetőleg ezek választmányának adandó meg a testület tagjai feletti teljes és feltétlen fegyelmi jog. Ehhez kell folyamodni mindenkinek, egyeseknek szintúgy mint bíróságoknak, ha az ügyvéd ellen fegyelmi tekintetből panaszok van. Ez ruházandó fel az elhatározási joggal, vájjon a vétségek mértékéhez képest inegintésnek, megfeddésnek felfüggesztésnek, vagy ügyvédi lajstromból végképeni kitörlésnek, illetőleg ügyvédségtől elmozdításnak van-e helye, és szintén ez jogosítandó fel az ezen elhatározás foganatba vétele iránti intézkedésre. Nem lévén feladata ezen tanulmánynak casuisticába és ügyvédi rendtartás részletes tervezetének elkészítésébe bocsátkozni, mellőzöm azon esetek elősorolását, melyekben ezen fegyelmi intézkedések alkalmazásba lennének veendők. Habár azt mondám, hogy az ügyvédi testületek elöljáróságaik által legyenek feltétlenül hivatva az ügyvédek fölötti fegyelmi jog gyakorlására, mindazonáltal ezen elv némi korlátozásáuak kell helyet adui. Ezen korlátozás érvényre emelkednék a fegyelmi ügyekben való fellebbezéseknél és azon esetekben, melyekben a bíróságok polgári és büntető perekben folyó tárgyalásoknál a rendet és fegyelmet fenntartani jogositvák. (Folytatjuk.) Az örökség birtokbavételi módoza Etának alapelvei az európai jogrend szerekben. Czenthe József ügyvéd úrtól. X, (Vége) A fönnemlitett jogelv körvonalai még élesebben domborodnak ki az 1836. 14. t. ez. által szabályozott „vérek közötti világos örökösödés esetében végrehajtandó osztály"-uál, mely t. cz.-uek 1. §-a igy szól: „hogy ha akár atyával, akár anyával testvér vagy unokatestvérek, vagy magvaszakadt testvérük után reájuk háramtott nyilvános örökségre uézve még oszlatlanok s az osztály valóságos kihasítása iránt egymás között meg nem egyezhetnek stb." ismét — a 11. i;. ,,midőn valaki az 1-SŐ ij-ban kijelölt nyilvános örökösödés szerint őtet illető javaknak átvételében bármily idegen által gátoltatik: ily esetben az illető felek tökéletes kihallgatása után, az örökségnek az illetők kezeikez leendő átadása szinte ezen czikkbeli rövid uton fog elhatároztatni, stb.'Azonban e jogelv világos és határozott formulázása főleg az „országbírói értekezlef-ben fordul elő. Ugyauísa 163. taxatíve sorolja elő a bivatalos beavatkozás eseteit, minek corolláriuma a 167. §-ban eulminál, Ind így szól: ,,Ezen eseteken kivül bírósági eljárásnak semmi esetben sincs helye, ha csak ezt egyik, vagy másik örökös nem kérelmezi" stb. Az 1868. 54. t. ez. VII. fej. illetőleg annak 560 és 579. §§-ai általában az „orszb. értekezlet" alpelvein nyugszanak. S mindkét törvény csak szabatosabb fonnulázása a régi magyar jogrendszer azon álláspontjának, melyszerint hatósági beavatkozás pusztán akkor fordulhat elő: ha azt valakinek följelentése folytán a hagyatéki tömegnek az örökösök bizonytalan volta miatti biztosítása igényű; — ha a viszálkodó örökösök kívánják, s végül — kiskorúak, elmebeI tegek esetében. Ezen adatokból tehát kétségtelen, hogy j a magyar jogrendszerben is divott a római, illetőleg ó-german jognezlet : ; „mortnus aperít oculos vivenris." És pej dig meggyőződésem: miszerint a már többször említett jogelv t. i. az örökségnek privát utoni birtokbavétele, nem — í igazságszolgáltatási intézményünk primi tiv állapotának; nem hiányos törvényeinknek: nem — chaoticus társadalmi viszonyainknak, vagy pedig a szigorú joguralom hiányának volt szükségszerű fo! lyománya: hanem öntudatosan fej leszJ tetett s tartatott f önn a magyar ! j ogrend szerben. Állításom mellett ' harezol azon körülmény, melyszerint ..királyi adomány utján nyert jószág, az j adománylevélben kijelölt örökösökre minden ujabb szertartás nélkül általszállott j (H. T. K. 1. R. 17. czim.) — A magyar | adomány rendszernek ezen, — a ger. mán „hübér"-rel szemben jellegző — ismerve annál figyelemre méltóbb, mert í ily természetű javaknak örökvallás, csere, j egyesség, végrendelet, örökbefogadás ut' ján történendő elidegenítése már ki: rályi jóváhagyás (consensus regius) uélj kül seramis és érvénytelen volt (H. T. i K. I. R. 66. czim.) Tekintetbe veendő j ezenfelül, hogy a fekvő nemesi birtok j eladása (még ha nem adományi jószág I volt is) — „fassio pereimalis" — mily formalitásokhoz volt kötve; sőt — hogy : az 1617. 125. t. cz. keltét megelőzőleg, • ugy az örökvallás, mint a 30 forinton ; felüli „zálog" is iktatással volt megj erősítendő (Kövy 220. §.) Szóval ezen csak példaként idézett j adatokból látszik, miszerint az adományi ! javaknál s igy az államot érdeklő j esetekben, idegenek közt történt birtok; változások mily bénító formalitásokhoz i (királyi jóváhagyás, iktatás stb) voltak 1 kötve s hogy ezek épségbeutartása fö| lött, a joguralom kezdetlegessége daczára, ugy a fiscus, mint az egyes magáu felek érdeke még is mily rideg következetességei őrködött. Ha tehát ily kedvez ő körülmények s adott viszonyok közt. még az „adományi" javakra vonatkozólag sem honosulhatott meg nálunk az örökségnek hatósági közvetítés mellett való birtokbavétele: akkor ezen elvnek okvetlenül éles ellentétben kellett állania az uralkodó j ogn éz 1 e11 e 1. Miután ekként jogszolgáltatásunk nehéz és kezdetleges korszakában nélkülözhettük ama többször emiitett elvet — t. i. az örökségnék hatósági közvetítés I mellett való birtokbavételét; — holott j akkor, egy helyes alapon nyugvó „possessorius" eljárás életbeléptetése kétség| telén haszonnal lett volna összekötve; •— mondom azon elvnek egy mo;dern szellemű codificáltjogi rendszerbe való illesztése, most már a korszellem, a tudomány s I gyakorlati élet követelményeinek 'negátioja s anachronismus volna. \ Mert egyedül fejletlen jogállapot mellett s itt is uusztáu jogrendőri, opportunitási szempontból menthető a törvényhozási politikának azon. a tudomány rovására hozott intézkedése, hogy az örökös, valószínű örökségi igényét (s i nem többet:; negatív értelemben igazolja a biróság előtt. Azonban még ily alapon nyugvó eljárás is, mint általában minden jogrendőri tevékenység, a legszűkebb határok közé szorítandó, tehát csak oda irányulhat, hogy a hagyaték ez egyáltalában jogosulatlan kézre ne kerüljön. Az ily körülmények közt életbeléptetett és ily rendeltetéssel bíró rendkívüli eljárás helyes viszonyba lépeud a rendes örökségi perrel: mivel amott csak a valószínűség, itt a bizonyosság jő tekintetbe. Ott az előzetes birtok, itt a végérvényes jog állapitatik meg. Amott: sommás uton possessorius: imitt rendes utou petitorius eljárás követtetik. Legközelebbi ezikksorozatomban még néhány alapelvre vonatkozólag teendek észrevételeket. , A becsiilolsórtési perekben van-e / eskü általi bizonyításnak helye.' Dr. Csatskó Imre kirdlgi táblai biró úrtól Tudva van, miszerint ujabb időben a becsületsértési perekre nézve ama kérdés vájjon a becsületsértési perekben az eskü általi bizonyításnak van e helye, vagy nincsen ? vitára, só't ellenkező birói határozatokra szolgáltatott okot. E kérdésnek eldöntésénél íőruozzanat az, hogy a becsületsértési perek a polgári vagy büntető perek sorába számitandók-e? mert, a mint kimondatik, hogy a becsületsértési perek büntető vagy polgári perek a szerint kell azokban a ; bizonyítási eljárást a büntető vagy polgári perrendtartás szabályaihoz képest eszközölni. A „Themis"-nek f. é. ll-ik számában, a 12-ik és következő lapon van értekezés e czim | alatt: „semmitőszéki és legfőbb itélőszéki döntvények ellentétei és összeütközése., és a becsüj letsértési perekben hozott ellentétes határosaI tok," Sporzon Ernő ügyvéd úrtól. Ebben becsü\ letsértési esetek hozatnak fel, melyek közül egy; ben a m. k. i t é 1 ő tábla, mert azt polgári | pernek tekintette, a pótesküt a felperesnek oda j Ítélte, a másikban pedig, mert a becsületsértési ! pert fenyítő természetűnek vette, az eskü ' általi bizonyításnak helyt nem adott. Értekező ur nézete az, hogy a becsületsér; tési perek a polgári perek sorába tartoznak, j minthogy azok azj eddigi gyakorlat szerint a : polgári perek közé számittatnak, és a polgári ; bíróságok által bíráltainak, s ebbeli nézetének j támogatásául semmitőszéki határozatokra ' is hivatkozik.