Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. [6. r.]

Második évfolyam. Megjelenik minden kedden; a -magyar joarászgyülés" tarta­ma alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szer­kesztöhez a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendök. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6, sz. 13. szám. THEMIS. EGYETEMES JOC-I KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Pest, márcz. 28. 1871. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vi­déken bermente-s szétküldéssel: negyedévre . . 2 crt. félévre .... 4 „ egész évre . . . 8 ,, Kiadóhivatal: váczi-utcza 14, sz. Fel elös szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYANSZKY A. TARTALOM : Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. Dr. Fischer Lajos uíTól. (Folyt.) — Az örökség birtokvételi módozatának alapelvei az európai jogrendszerek. Czenthe József úrtól. (Vége.) —A becsűletsértési perekben van-e eskü által bizonyításnak helye? Dr. Csatskó Imre úrtól. — Promemoria. Timkó József úrtól. — Helyreigazítás, a jogászgyülési évkönyv tárgyában. — Jassik Menyhért felperesnek stb. Egri Endre úr­tól. (Folyt.) — „Tárcza." Egy kényes? kérdés. — Észrevételek az ügyvédi rendtartás tárgyában. Egri Endre úrtól. (Folyt, és vége.) — Észre­vételek a magyar legújabb polgári perrendtartási stb. Nagy Lajos úrtól. — „Esküdtszéki Csarnok." Esküdtszéki tárgyalás. — „Törvényszéki tárgyalások." Szegedi bünper. — „Vegyes közlemények." Lapszemle. — A kúriai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közlemények. Ki­nevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések stb. Különfélék. — Értesítés. — — Kivonat a .,Budapesti Közlöny'-ből. Tanulmány az ügyvédség szervezé­séről. Dr. Fischer Lajos ügyvéd úrtól. X (Folytatás.) Ez okból mulhatlanul szükségesnek tűnik fel oly hatóság létezése, mely törvény által hivatva legyen a fölött őrködni, hogy az ügyvédek a magán- és közéletben oly tisztességes és bizalomra méltó magavise­letet tanúsítsanak, mely feladatuk és a kar becsületének megfelel; hogy továbbá el­hivatásuk sajátos követelményeinek lel­kiismeretesen és hűséggel eleget tegye­nek, s ha kötelmek ellen vétenek, fele­lősségre vonassanak. Ezen hatóságot a bíróságok nem gya­korolhatják, mert a mint már felfejtém, az ügyvédek a bíróságok hivatalos működé­sének ellenőrzésére levén hivatva, azok kik ellenőrzendők, nem helyezhetők azok fölébe, kik az ellenőrzést gyakorlandók, ha csak a hatáskörök lényegét és sike­rét aláásni és paralisálni nem akarjuk; mert továbbá a bíróságok lényegesen más állást foglalván el, mint az ügyvédek és ezek elhivatása tekinteteit és követelmé­nyeit sem kellőleg felfogni, megérteni és méltányolni nem lévén képesek, nem is lehetnek azon helyzetben hogy a sajátké­peni elhivatásra vonatkozó eseteket kellő szakértelemmel és alapossággal megbírál­hassák ; meri végül a jogtudományi el­mélet és gyakorlat egyaránt meggyőző okokkal a mellett harczoluak, hogy a bi­rói hatáskörből mindazon teendők elvo­nandók, melyek nem tisztán az igazság­kiszolgáltatás tárgyát képezik, már — pe­dig az ügyvédek fölötti fegyelmi jog gya­korlása nem ezen teendők sphaerájába tartozik. Ha a felfejtett okoknál fogva az ügy­védek feletti fegyelmi hatóságot nem le­het és nem szabad a bíróságokra bizni, azon kérdés merül fel, ki legyen annak gyakorlására hivatva? Nem kétlem, hogy mindenkinek, ki ezen kérdés fölött kissé alaposan gondol­kozott, ezen felelet nyomul ajkára: az ügyvédek magok. Ezen felelet meggyőződésem szerint a leghelyesb, mert csak az ügyvédeket il­letheti meg azon hatáskör, hogy az el­hivatásokból folyó sajátos és különleges érdekek fölötti felügyeletet és igazgatást, egy szóval a fegyelmi jogot gyakorolják. Ez mindenekelőtt szükségképen kö­vetkezik az autonómia és ebből folyó ön­kormányzat nagyjelentőségű és horderejű fogalmából, melynek legkivált alkotmá­nyos szabad államokban kell érvényre emelkednie. Az állam ugyanis nem holt mechanis­mus, hanem élő szervezet, melynek ré­szeit és izeit kisebb nagyobb testületek ké­pezik. Ezen testületeknek sajátos önéle­tök és ebből kifolyólag különös érdekeik vannak, melyeknek kellő ápolásától és ki­fejlésétől függ a testületeknek, követke­zőleg azpk tagjainak anyagi és szellemi jólléte. Es mivel ők csak részei és tagjai az állmaszervezetnek; önkényt foly, hogy ez is csak akkor fog nagy feladatának meg­felelni, ha az alkatrészeit képző testüle­tek jól vannak alkotva és szervezve s egészséges életet fejtenek ki. Mivel azon­ban ezen sajátos önélet érdekeit viszo­nyait és körölményeit, valamint gyarapo­dása feltételeit ki sem méltányolhatja és kezelheti jobban, sem mint azok, kik an­nak részesei levén,«,.észlelésök és tapasz­talások, nemkülönben helyi és személyi ismereteik alapján látják és ismerik: az ezen érdekekről való gondoskodást azok igazgatását nem lehet másra bizni, mint épen azon testületek tagjaira. A midőn eképen alkalom és tér nyittatik, az egye­seknek, hogy kisebb testületekben szel­lemi és anyagi er ej őket az ezen határo­kon belől eső érdekek ápolására és ki­fejtésére fordítsák, egyúttal a legjobb is­kola nyittatik meg a közszabadságnak, mert a szabad mozgás és cselekvés ki­sebb és szűkebb körökben neveli és elő­készíti az erőket arra, hogy nagyobb és terjedettebb körben érvényesüljenek— más szóval, hogy az állam javára szolgál­janak. A kisebb testületeknek engedett ön­rendelkezési jog költi fel a nyilvános élet iránti élénk érzéket és érdeklődést, mely nélkül az állam szabadsága üres foga­lom maradna, — az ébreszti és fokozza a polgároknak függetlenségi és önbecsü­lési, jog és törvényesség iránti érzetét, mely nélkül nem volnának képesek az ál­lam szabadságát felfogni, megbecsülni és szükség esetében megvédeni. Az ügyvédség is egy lánczszemét ké­pezi az állami szervezetnek, a mennyiben az igazságkiszolgáltatás közegeinek egyik tagja. Ennek is meg vannak elhivatásá­ból folyó sajátos érdekei, viszonyai és körülményei, egy szóval meg van sajátos önélete, melynek hasznos és üdvös ki­lej lésétől magasabb érdek t. i. az igaz­ságkiszolgáltatás sorsa függ. Ha azt akar­juk, hogy ezen sajátos érdekek hasznos fejlődésnek induljanak, az ezek iránti ön­rendelkezési jogot azokra kell ruházni, kiket ezen érdekek legközelebb érintenek, kik azok körülményét öntapasztatásból és észlelésből leginkább ismerik és ennélfogva legjobban tudhatják, mel feltéte­lek, melyek gyarapodásokat eszközlik. Kétség alá nem jöhet, hogy az ügyvédek egyik vitális érdeke, hogy az ügyvédi kar köztisztelet és bizalom tárgyát képezze, mert ettől függ azon állás, melyet a bí­róságokkal és a közönséggel szemben el­foglalnak. Ha az ügyvéd elhivatása min­den tekinteteit pontosan és lelkiismere­tesen szem előtt tartja és követi, tekin­télyre fog szert tenni a bíróságnál és a közönségnél egyaránt, s e tekintély őt azon tiszteletre méltó polezra emeli, mely őt a a társadalomban megilleti. Ezen vitális érdek megóvását csak is az ügyvédektől lehet várni. Ha ezen érdekek ellen az ügyvéd vét, csak is az ügyvédek képe­sek a vétség mivoltát és beszámithatósá­gát megítélni, mert mint az ügyvédi elhi­vatás részesei, ismerik azon körülménye­ket és viszonyok minemüségét, melyek­ből a vétség származott, következőleg azt kellőleg mérlegelni és betudni képesek. Ezeknél fogva az autonómiai és ön­kormányzat alkotmányos fogalmából is foly az ügyvédi testületek, t. i. egyletek vagy kamarák azon joga, hogy a fegyelmi hatóságot tagjai fölött gyakorolják. Azonban nem csak ezen oknál fogva illeti meg őket ezen jog, hanem azért is, mivel csak is ők vannak minősítve és hivatva annak gyakorlására. Mert csak ők vannak azon helyzet­ben, hogy minden tagjaik öszmüködése és állandó üzleti összeköttetése által mind­nyája fölött a felügyeletet gyakorolhas­sák és csak ők képesek az ügyvédi el­hivatás egész kerékzetének pontos is­merete által meghatározni, minő magatar­tást kell az ügyvédnek a közönséghez és a bíróságokhoz való viszonyában tanusitni és kerülni. De nem csak minősítve, hanem hivatva is vaunak reá, mert míg a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok beleavatkozása az ügyvédi kart társadalmilag, erkölcsi­leg és szellemileg, lenyomja, önállósága és függetlensége nemes érzetét elfojtja, mi az igazságkiszolgáltatás üdvös fejlő­désének hátrányára válik — a karbeli ér­dekek egybe esnek a közérdekkel, mert az érdemes ügyvédi rend ép ugy hasz­nára vau annak, mint a közönségnek, mely szolgálatát igénybe veszi. Vájjon az általam fejlejtett nézet mel­lett szól-e azon körülmény, hogy absolut államokban is, melyekben egyes testüle­teknek nem szoktak tágasb mozgási tért és önrendelkezési jogot engedni, az ügy­védi testületeknek bizonyos korlátolt kö­rű fegyelmi jogot adnak. Ennek bizonyi­Évnegyedes előfizetőinket felkérjük, hogy a pontos szétküldés érdekében eszközöltetni. megrendeléseiket mielőbb szíveskedjenek A kiadóhivatal.

Next

/
Thumbnails
Contents