Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 3. szám

24 — hogy az esküdtszéki intézméayuek a közönséges bűntettekre való kiterjesztése csak idő kérdése. De itt az ideje, hogy az esküdtszéknek megadassék már valahára a maga teljes birodalma ; mert félni lehet, hogy azon szük téren, melyen jelenleg mozog, elesenevész, és elveszti azt, a mi az esküdtszékeknél inkább szüksé ges, mint minden más intézménynél, — a közvélemény rokonszenvét és támogatását. )( Jogeset. (Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesítési ügye.) Varga Vilmos tiszti főügyész ártól. i (Folytatás.) 3-or a é) alatti oklevél ueveztetik ugyan az azt kibocsátó fejedelem által „privilegiales litterae" nevezetével, de azon okmány szövegéből tisztán kiderül, miként ezen megnevezés alatt a fejedelem a magas Canczellária utján kiadott okmánynak külső Ünnepélyes formáját értette , minthogy ezen ünnepélyes okirat kiadmányozata által a szerződő mezőváros szerződésbeli jogait bizonyítani kívánta, mit bővebben igazolnak az okmány eme sorai. „Supplieatum itaque exsfitit Majestati nostrae nomiuibus, et in personis supradeclaratorum Judicis Caíerommque Juratoruin Civiuin, et universorum Incolarum anterepetiti Regii Oppidi nostrí Felsőbanyensis debita cum instantja humillime: quateiios nos praetaetas Contrectuales seu Transaetionales litteras alias iaiu etiain clementissime idque per modum Diplomatis et Privilegialiter per nos mediante autefata Camera nostra Aulica eorroboratas, per expeditionem quoque Iuelytae (Jaucellariae nostra Regio Hungária Aulicae identidem roborare ect. Hogy egyébbiránt jelesen a latin nyelven .litterae privilegiales" nevezete alatt gyakrau az ünnepélyes formában kiadott oklevelek értettek, kitetszik ab. t. könyv 2. 15 és 16-ik ezimeiből, melyszerint litterae privilegiales a törvényben is oly értelemben vétettek, s itt is a B) alatti okmány csak azon értelmű. Egyébiránt továbbá a p. t. k. 914. §. és ebből folyó 6-ik §. értelmében az okmányokat ugy magyarázni kelletvén miszerint azoknak valóságos értelme a szavaknak sajátságos értelméből, s az az okmányt kibocsájtó világos szándékából veeudő, — miután a B) alatti okmányt kibocsátó fejedelemnek az A) alatti két oldalú kötvénynek megerősítési szándoka azon okmány szövegéből kétségtelen, annak oly értelmet adni, melyszerint a fej edelein csak kegyelmen, nem pedig kétoldalú szerződésen alapuló kiváltság levelet kibocsátani szándékolt volna, helyt adni nem lehet; mert végre 4-er a felperes által a C) D) és a többi betűk alatt beperesitett, s alperes részéről kétségbe nem vont okiratokból következtethető gyakorlat szerint kitetszvén: miszerint még akkor is, midőn a köztér bek alól mentes, kiváltságos osztály a rendkívüli adózáshoz járult, felperes mezőváros helyett azon rendkívüli terheket a Kincstár fizette, ezen körülményből alaposan következik; miszerint Felsőbánya mezőváros azon rendkívüli adózatok alól az adómentes osztály kiváltságainál nagyobb kötelező erejű kérdéses szerződvénynél fogva mentve volt, hogy tehát alperes kincstár a szerződésbeli adómentességét a felperes városnak gyakorlatitag ismerte Minthogy tehát az elősoroltakból tisztán kiderül; miszerint a B) alatti okmány nem kiváltság levél, hanem az A) alatti, és peres felek között kötött két oldalú szerződést jóváhagyó, s megerősítő ünnepélyes fejedelmi okirat, az tehát a fentemlített ujabb törvények, — melyeknél fogva az adómentességi kiváltság megszüntetett, — hatálya alá nem esik, minthogy továbbá alperes azt, hogy a B) alattiba beiktatott A) alatti kötvény, egy későbbi mindkét fél részéről közmegegyezés folytán kötött szerződés által megváltoztatott vagy pedig megszűntetett volna semmivel nem igazolta, volna, ellenben felperes a fölmutatott törvényszerű Szerződés mellet! azl is, hogy azt alperes kincstár a beperesitett okmányoknak alperes részéről meg nem tagadott tartalmából bebizonyított gyakorlat által foganatosította, felperes tehát azt, hogy alperes adómentességi jogot a másik fél részéről egy ideig elismert, s teljesített törvényes szerződés alapján, vagy is a jogszerzésnek tö vényes módjai egyikén szerezte, kimutatta, jelen felperesi keresetet törvényesnek találni, s miután továbbá, az ily törvényszerű szerződés által szerzett jogoknak teljesítését, — mert a két oldalú kötvény viszterherrel jár,— a szerződésbeli jogaiban sértett fél törvény utján követelheti alperestől a Mátyás király Vl-ik 17. és Ulászló I. 38 czikke értelmében az A) s illetőleg B) alatti két oldalú szerződésnek betöltését, jelesen pedig miután a szerződés második pontjának eme szavai szerint, „ut affuturis expost semper temporibus, tam a portionnm quam aliarum quarum cumquecontributionum et taxarum tain ordinariaum quam extraordínariarum oneribus dictum oppidnm peuitus eliberatnm et exemptnm sit.u a közterhekre nézve semmi kivétel, vagy fentartás az adózási rendszernek netalán bekövetkezhető változásokból keletkezhető nagyobb terhek iránt nem foglaltatik, hanem a tehermentesség egész általánosságban és örök időkre köteleztetett, nemcsak azon közterhek, melyek a szerződés kötésekor divatoztak, hanem a jelen adózási rendszernél fogva a városra esett és esendő k zterhek viselésére köteleztetni, és így minden rendes, és rendkívüli adóknak, s jelesen a felperes mezővárosra a Q) alatti kimutatás szerint eddig már kivetett adóöszvegnek megfizetésében elmarasztalni kellett, és ezekből folyólag miután felperes mezőváros összes bányáinak átadása által alperes kincstárra a községi vagyont átruházta, a községi vagyon pedig a p. t. 288. §. szerinti magyarázattal összevágó eddigi gyakorlatnál fogva, a község költségeinek fedezésére szánva van, ha tehát a községi vagyonnak jövedelme csökken, vagy szaporodik, ahoz képest a község egyessei is nagyobb vagy kissebb adóval terheltetnek, ha pedig a községi terheknek viselésére elegendő, akkor egyes lakosok meg nem adóztatnak, a községi vagyon átadása által tehát az egyes városi lakosoknak érdekei közvetlenül érintve vannak; — miután továbbá az A) alatti szerződést üunepélyesitő B) alatti oklevélben a fejedelem által magok a lakosok (incolae sive cives oppidani) neveztetnek, miután végre a felperes részéről kétségbe nem vont okmányokból kétségtelenül kiderül : miként alperes olyan terheket viselt és fizetett, melyeket a peres szerződés nem létezése esetében, a felperes város egyes lakosai kötelesek lettek volna fizetni,'miként tehát a szerződésnek ezen értelmezését alperes gyakorlatilag is elfogadta, azon alperesi kifogás; miszerint a kérdés alatti adómentesség, ha annak helye találtatnék, legfeljebb a mezőváros csak saját vagyonára szorítandó, és az egyes lakosokra ki nem terjeszthető, figyelmen kívül hagyandó volt. Végre miután alperes a szerződésből folyó kötelezettségeknek nem teljesítése által jelen perre okot szolgáltatott, és pervesztett lett, a perköltségekben a p. r. 573. §-nál fogva őt elmarasztalni kellett Ezen első bírósági Ítéletet alperes fellebbezvén, a volt nagy-váradi cs. kir. orsz. főtörvényszék által 1850-ik évi április 30. 2885 BZ. a. ítéltetett: A nagy-váradi cs. kir. országos főtörvényszék, ő cs. kir. Apostoli felsége által adományozott hivatali hatalmánál fogva, Böszörményi Károly ügyvéd által képviselt Felsőbánya szabad mezővárossának mint felperesnek, a cs. kir. pénzügyi ügyvédség által védelmezett cs. kir. kincstár, mint alperes ellen, szerződés betöltésére Szathmár megyei cs. kir. törvényszék előtt 1854-ik év márfius 21-én indított, s 1855. november 23-én 1332. sz. a. alperes királyi kincstárnak, keresetbeli szerződés betöltésében, s annak folytán felperes városra 1850-ik év ota kivetett, s Q) alatti felszámítás szerint 26.825 pft 37 '/4 krra menő adóbeli tartozások megfizetésében és perköltségekben lett elmarasztalásával elitélt perében, említett alperes királyi kincstárnak sennuiségi panaszszal egybekötött fellebbezése folytán, a szatmári cs. kir. megyei törvényszéknek fent érintett keletű és számú Ítéletét megváltoztatván, felperes Felsőbánya városát jelen perbeli követelésétől elmozdította, az első és niásodbirósági költségeket azonban kölcsönösön megszüntette. Indokok: Az A) alatti 1689-ik évben kötött két oldalú szerződésnek 2-ik pontja nem tartalmazza azt, hogy a magyar királyi Kincstár Felsőbáuva városáért, vagy lakosaiért, jövendőben mindennemű adónak megfizetésére magát közvetlenül, s egyenesen kötelezte volna, — hanem az érintett szerződés 1-ső pontja, és azt megelőzött kölcsönös alkudozás tartalma szerint a két oldalú kötelezettség lényege abban állott, hogy Felsőbánya városa, maga összes érezbányáit, azokhoz tartozó minden készületekkel, a kincstárnak átengedte, ez pedig viszteherkép a városnak 25.420 ftra menő adósságait magára átvállalta, a 2-ik pontban járulékosan biztosítás nyújtatott ugyan a 6-ik pont értelmében fejedelmi jóváhagyástól feltételezett olyatén kiváltság uránt, hogy jövőre minden reudes és rendkívüli adó fizetés alól ment lészen, minthogy azonban az adóztatási, mint szinte adómentességi jog, kizárólag a felségi — illetőleg törvényhozási jogok közzé tartozik, magától értetik: hogy a szerződött Kincstár, mint egyedül az álladalmi javak kezelésére hivatott hatóság, ilyetén adómentességi, mint felségi, illetőleg törvényhozási jog felett, magán szerződés utján érvényesen nem is egyezkedhetett, s e szerint a fejedem megerősítésétől függött