Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Esküdtszéki csarnok. [6. r.]

Melléklet a „Thcmis" márcz. 21. 12. számához. — 139 — Gerbács József Ítéletét sem o maga, sem az ügyész nem fellebbezte, a másik két vádlott azonban, valamint a vádló is az ítélet ezen része ellen felebbezéssel éltek. * (Dr. L o w e pere) melyet mi is emiitettünk már, f. h. 14-én és a következő napokon tárgyaltatott a bécsi törvényszék előtt. A tényálladék következő. A mult év utolsó napjaiban egy este a bécsi Práterben egyrészről több munkás, és másrészről egy fuvaros és ennek neje közt verekedés támadt, melyben a fuvaros egyik munkást egy doronggal annyira megsértett, bogy ez több hétig kénytelen volt ágyban feküdni. A fuvaros a tett elkövetése után elszökött és a bécsi rendőrség nem tudott nyomára jönni. Látván azonban a fuvaros rokonai, hogy a dolgot hosszú időig nem lehetend elhúzni, elmentek, dr. Lőwe ügyvédi irodájába, és ott elbeszélték az esetet dr. Lőwe azt tanácsolta nekik, hogy adjanak a betegen fekvő munkásnak kárpótlást, és az által mindenesetre ennyíhittetni fog az Anesinit (igy hívják a fuvarost)] érhető büntetés. A rokonok ennélfogva felkérték dr. Löwét, hogy tegye magát érintkezésbe a munkással. Ez megtörtént; dr. Löwe meglátogatta öt a kórházban, és onnan, hogy hamarabb felgyógyuljon elvitette egy magán házba a hol rövididő múlva fel is gyógyult. Később magához hivatta őt és még egy másik munkást ki a verekedésnél jelen volt, és gondosan kikérdezte őket a verekedés körülményei iránt. Néhány nappal később azonban kora reggel rendőrség jött dr. Löwe lakására, és öt egyszerűen elfogta. Indokul később az hozatott fel, hogy ő az említett munkásokat ráakarta birni arra, miszerint a törvényszék előtt hamis tanúbizonyságot tegyenek. Többszöri felfolyamodások folytán dr. Löwe végre a legfőbb törvényszék határozata folytán szabadlábra helyeztetett. A végtárgyalás alkalmával ugy Anesini, mint dr. Löwe elleni vád már együtt tárgyaltatott. Dr. Löwe ellen azonban épen semmit sem lehetett bizonyítani, j elannyira, hogy maga az államügyész is kényte- j len volt kijelenteni hogy a kiderített adatok i nyomán nem képes dr. Löwe ellen a vádat formulázni. A két munkás, kiket Löwe magához ! hivatott, azt vallotta ugyan, bogy Löwe őket 1 több izben reá akarta birni, hogy a törvényszék előtt azt mondják, miszerint ők nem tudják, vájjon Anesini verte-e az egyik munkást, j mivel setét volt. De ezen állításuknál ellenmon- j dásba keveredtek. Nevezetesen előbb azt mon- | dották, hogy a verekedés alkalmával holdvilág I volt, később bevallották, hogy setét volt, a mi | a bécsi csillagda észleletei által is megér ősittetett. Ezenkívül előbb azt mondották hogy Löwe S nekik pénzt ígért vallomásaikért, majd később j csak azt, hogy nem szóval igérte hanem csak i ujjaival játszott miből ők azt vélték követkéz- | tették hogy a pénzadást érti. Kitűnt azonban számos tanúvallomások alapján, hogy dr. Löwe i rendesen ujjaival játszani szokott, mikor valakivel beszélget. — Felesleges mondanunk, hogy | a bíróság teljesen felmentette dr. Löwét. Fel- j merül itt azonban a kérdés, hogyan fér össze a j személyes szabadság eszméjével — mely Ausz- j triában az u. n. állami alaptörvények egyikét képezi — az, hogy egy köztiszteletben álló, és számos feleknek hátramaradást nem szenvedő ügyeivel megbízott ügyvédet két valószínűleg ittas állapotban levő munkás puszta feladása j folytán hirtelen elfognak? Mint a lapokban ol- j vastuk a bécsi ügyvédi kamara erélyes lépése- : ket szándékozik is tenni e tárgyban és különö- | sen az államügyész elmozdítását kívánja szorgalmazni. Az eset mindenesetre alkalmas arra, hogy az ügyvédi tekintély és függetlenség érde- | kében épen az ügyvédi kar teljes erélylyel lépjen fel. Yegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlöny"-ben Külley Ede ur „Hol kell a lefoglalt követelést beperelni?" czimü czikkében a legfőbb itélőszéknek egy legujabbi határozata ellenében állítja, hogy bár valamely követelés lefoglalása váltótörvényszékileg eszközöltett is, azt nem fizetés esetében nem a váltótörvényszék, hanem csak az illetékes bíróság utján lehet érvényesíteni, és ezen nézetét következőleg indokolja: „H. és G. csődtömege a kérdéses lefog- | lalt hivatalnoki fizetésre nézve a foglalás által jogutódjává vált N. A. E-nak, kit a hivatalnoki fizetés megillet, i int ilyennek pedig több joga nem lehet, mint mennyivel maga N. A. E. bír. Ha ez utóbbi a nevezett társulatot a visszatartott hivatalnoki fizetés kiadása végett csak a köztörvényi bírónál perelheti be, ennek jogutódja sem fordulhat más bírósághoz. A társulat csak saját rendes bírójának tartozik számot adni az iránt, hogy miért tagadta meg a kérdéses fizetés kiadását. E végből egy más bíró, p. o. a pesti váltótörvényszék öt számon nem veheti, mert a kérdéses követelés megbirálása illetőségéhez nem tartozik. — Szerintem nagyon téved, ki azt hisszi, hogy a történt foglalás ezen illetőséget megállapítja. A jelen esetben a pesti váltótörvényszéknek, mint végrehajtó bíróságnak jogköre kérdéses követelésre nézve tovább nem terjed, mint a váltóhitelezőnek a váltóadós ellenében, kik mindkettui illetősége alá tartoznak, ezen követelésre nézve zálogjogot szerezni, és a kielégítési végrehajtás folytán az adós társulatnak meghagyni, hogy N. A. E. iránti tartozását ne a most nevezettnek, hanem végrehajtás folytáni jogutódjának, t. i. H. és G. csődtömegének ennek N. elleni követelése erejéig kifizesse. Kérdéses követelésről, mint illetősége alá tartozó végrehajtási alapról ennyiben rendelkezni a pesti váltótörvényszéknek — de csak is mint végrehajtó bírónak kétségtelen jogaihoz tartozik. A végrehajtó biró természetesen azon feltevésből indul ki, hogy a lefoglalt követelés valóban fennáll, és csak ezen feltétel alatt határozza elazon kérdést, kinek részére teljesíttessék az N. A. E-t illető fizetés? Azon kérdést, váljon fennáll-e ezen követelés ? miután ez nem a váltóhitelező és váltóadós, hanem az utóbbi mint köztörvényi követelő és köztörvényi adósa közötti jogviszonyt tárgyazza csak ezen köztörvényi követelés illetőleg adós rendes birája döntheti el. Ez utóbbi mint perbíróság határoz a felett, váljon tartozik-e a letiltott társulat kérdéses követelés alapján fizetni? A pesti váltótörvényszék, mint végrehajtó bíróság pedig csak a felett határozhatott, s illetőleg határozott, hogy a fizetés, ha azzal a társulat csakugyan tartozott, a foglalás folytán kinek részére teljesíttessék?" (Készünkről igenis pártoljuk a legfőbb Ítélőszék következő határozatát: „Tekintve, hogy az 1869. évi april 8-án kiadott igazságügyi ministeri rendelet 20. §. szerint az összeirt és bírói zár alá vett javakra a végrehajtató félnek váltótörvén) i zálog- és elsőbbségi joga van, az elidegenítésből származott kárnak megtérítése pedig a váltótörvényszék által meghatároztatván, a váltójogi szokott eljárás utján rendeltetik az illetőn végrehajtatni ; tekintve továbbá, hogy az idézett rendelet 59. §. ellenkező intézkedést nem tartalmaz, és igy az adós, ki a foganatosított letiltás ellenére a lefoglalt követelést birói utalvány nélkül kiszolgáltatta, s ki ugy tekintetik, mintha a követelést ki nem fizette volna, váltótörvényszék előtt beperelhető: a másodbirósági végzés megváltoztatok, az illetőség megállapíttatik, és a kir. ítélőtáblának meghagyatik, hogy jelen ügy érdemére nézve hozzon határozatot." Teljesen osztjuk e határozat indokait is, mert arra alapos okot nem képzelhetünk, hogy a felett kinek fizettessék valamely lefoglalt követelés más bíróság határozzon, a felett pedig hogy ezen követelés alapján tartozik e a letiltott fizetni, ismét más bíróság ítéljen; az annyit tenne, mint a jogosított és kötelezett feleket külön bíróságoknak alávetni, és mint a vegyes házasságok elválasztása iránti ügyekben esetleg két ellenkező — egyrészről marasztaló, másrészről felmentő— határozatot provocálni és igy illusoriussá tenni formakérdés miatt magát a zálogjog érvényesítésének lehetőségét; hurczolnók a foglaltatót egy bíróságtól a másikhoz és a foglalás czélját, a kielégítést megsemmisitenők. Szerk.) A „Pesti N api ó"-ban ugyancsak Külley Ede ur a perkivonatolás mellőzését indítványozza, kimutatván mennyire czéltalan és időtrabló a perkivonatok készítése és mennyivel előnyösebb a perek szóbeli előadása, mely mellett az előadónak magának kell tanulmányozni a pert, mig a kivonatolás mellett, csak a segédje által készített kivonatot olvassa és abból referál az előadó. (Tökéletesen osztjuk czikkiró ur nézetét, melyet a budapesti ügyvédi egylet negyedik szakosztálya is magáévá tett, a nagyváradi egyletnek a perkivonatokat tárgyazó javaslata feletti vita alkalmával. Szerk.) Az „ü ngarischer Lloyd" „Lehrfreiheit und Kollegiengelder" czimü czikkében az egyetemen divó eddigi rendszer mellőzését szorgalmazván, a jövőre nézve javasolja, hogy a tandíjak ugyan fenntartassanak, de azokat egyenesen az állam húzván, a rendes tanárokat az állam fizesse, természetesen illően és állásukhoz mérten; azon tanár ki kötelezett óráin kivül, más tantárgyakból is tartana magán előadásokat, úgyszintén a magántanárok is a tanpéuzeknek az előadott tantárgyakra eső hányadát kapnák minden levonás nélkül. (Tisztelt laptársunk indítványához magunk is hozzájárulunk, mert — mint maga is mondja — ezáltal megszűnnék egyrészt az egyes rendes tanárok közti aránytalanság a dotálás tekintetében, és megszűnnék a kényszerűség még akkor is előadásokat tartani, ha azokra szellemi elgyengülés folytán többé alig képesek, miután illő és egyenlő nyugdíj is biztositattnék számukra, és másrészt fiatal törekvő magántanároknak is alkalom nyújtatnék a rendes tanárokkal vetélkethetni, mert megszűnnék az anyagi ok, mely miatt eddig sokszor megküzdhetlen akadályok gördítettek a rendes tanárok által, a magántanárok habilitatiója ellen és mivel végre az államnak legcsekélyebb terheltetésével sem járna az ajánlott módozat keresztülvitele. Szerk.) A curiai döntvényekben kimondott elvek. Semmitríszéki határozatok. — Ha a semmiségi panasz alaposnak találtatik, a semmitőszék a panaszló fél részére költséget is állapithat meg. (13009 sz. 1871. évi január 24.) — Ha a felek a tanuhallgatás határidejéről nem értesíttetnek, az eszközlött tanúkihallgatás semmis. (13913. sz. 1871. évi január 24.) — A ptrs 268. és 269. §§-ai értelmében történt ügygondnok kinevezésénél, ezen §§-okban előirt eljárás meg nem tartása hivatalból figye\ lembe veendő semmiségi esetet képez. (749. sz. 1871. évi febr. 14-én.) — Ha a felebbviteli bíróság határozatának hozatalánál oly birói személy is vett részt, ki ugyanazon ügy alsóbb bírósági eldöntésére mint biró befolyt, ez hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képez. (1101. sz. 1871. évi febr. 14.) Egyleti közlemények. Pályázati hirdetmény.*) A budapesti egy védi egylet részéről pályázat nyittatik egy olyan az ügyvédi *) Ezen pályázati hirdetmény dr. Környei Ede egyleti tag következő elfogadott indítványának kifolyása : ..Tekintve, hogy a budapesti ügyvédi egylet által javaslott ügyvédrendtartás 27. §. szerint (de az igazságügyministeri ügyvédrendtartási törvényjavaslat 18. §. értelmében is) az ügyvéd köteles lészen a felének ügyeire vonatkozó iratukat, fogalmazványokat, a hozzáintézett leveleket, egyáltalában a hozzá érkezett iratokat bizonyos időig (3 hónaptól, illetve 6 héttől három évig) megőrzeni; ,.tekintve, hogy a javastott ügyvédrendtartás 30. §. (illetve a ministeri javaslat 27. §-a) szerint az ügyvéd jutalma iránt a féllel szabadon szerződhetik, ha azonban nem szerződik is, a féltől nem csak kész kiadásainak megtérítését, de munka és idő mulasztásainak és dijainak megfizetését és mindezek aránylagos előlegek általi födözését is követelheti; „tekintve, hogy az ügyvédi munkadíj és készpénzbeli kiadások számüsszegét ha a fél és az ügyvéd közt egyesség nem létesülhet: az ügyvédi kamara választmánya, illetőleg a biró állapítja meg és igy a költségjegyzék, nemcsak a készpénzbeli kiadások, hanem a munkadíj számösszege is, már előlegcsen és nem csak megállapítás után könyvelendő; „tekintve, hogy ugy a feleknek, valamint magának az ügyvédnek is érdekében áll, miként tudja, szükségesetére pedig igazolhassa: mikor és milyen iratok érkeztek, mikor és milyen iratok lettek és kinek kiadva vagy hová elküldve? „tekintve, hogy valamint az okiratokról: ugy még inkább beszámolni szükséges az ellenféltől a képviselt fél részére fülvett pénzekről vagy pénzértékről; „tekintve hogy ügyvédi irodában hasznos, gyakran szükséges: nyomban tudni és megmondhatni, —_ menynyivel, miért és hogyan tartozik az ügyvéd e minőségben bizonyos felének, viszont pedig ez — neki mennyivel és miért? „tekintve, hogy a javaslott ügyvédi rendtartás 31, §-a (illetve a ministeri javaslat 45. §•) szerint igazolt szegénység alapján mint kirendelt képviselő munkadijt ugyan nem követelhetend, kész kiadásainak megtérítését azonbau, mennyiben azok a marasztalt féltől be nem hajtthatók: az állam pénztárából nyerné; . „tekintve, hogy a javaslott ügyvédrendtartas Jt>. § a szerint a költségeket megállapító említett birosag előtt az ügyvédnek az ügyrendtartás értelmében rendesen vezetett könyvei az ezekben foglalt ténykörülmények