Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Esküdtszéki csarnok. [6. r.]

zés nélkül elhallgatni és elnézni azt, hogy a vádlott a vádlottak padjáról a szólás — szabadság ürügye alatt oly dolgokat mondjon el, melyeknek elmondása az 1848. III. t. cz. 1. §-a és az 1848. XVIII. t. cz. 14 §-a által positive tiltva van, és észrevétel nélkül hagyta volna azt, hogy a vádlottak padjáról a vádlott ostromállapotnak nevezze az 1848. XVIII. t. ez.-ben biztosított sajtószabadságot épen akkor, midőn — a bíróságnak tisztében áll ezen törvénynek, — még ha rosz és hiányos volna is — érvényt szerezni, és azt épen a vádlottra nézve alkalmazni? A czikknek azon részére, mely őt ugy mutatja be, mint ki eljárása pártatlanságával szeret kaczérkodni s a megelégedés mosolyával fogadja a „szabatos reassummálás" feletti bókokat, felelihogy a ki a pest-kerületi sajtóbirósági elnök criticus ál'ásának nehézségeit figyelemre méltatta, az kénytelen lesz bevallani, hogy ha valahol nem lehet, ugy bizonyára épen ez állásban pártatlansággal kaczérkodni nem lehet, mert a mely elnök itt csak egyszer megkísértené a pártatlanság ösvényéről csak egy vonalnyira is letérni, azonnal meggyőződnék állása tarthatlanságáról. A szabatos reassummálás kötelessége. Czikkiró jogérzetére bátran mer hivatkozni, hogy e kötelességét még eddip pártatlanul és szabatosan teljesítette, — legalább e tekintetben panasz a számtalan semmiségi beadványokban soha sem emeltetett, holott külföldön legtöbbnvirc a reassumálás szokta a semmiségi panaszok tárgyát képezni. Erre a „Magyar Újság replikáz, s megjegyzi, hogy a sajtóbirósági elnök urat nem az eljárás jogosultsága mentette ki, hanem egyedül vádlott azon taktikátlansága, a melynél fogva a kezébe adott fegyvert használni a kellő időben elmulasztotta, és védelmét jól rosszul az elnöki letiltás után is folytatta. Szerinte a birói tekintély, valamint nem adhatja meg a magasztalás ugy nem rombolhatja azt le az igaztalan gáncs sem; lerombolja csak is az, ha a biróság nem járt el helyesen. Szakbeli véleménynket a fennforgó kérdésről már előadtuk akkor, midőn a tárgyalás folyamát vázoltuk, és ez úttal csak is a felmerült hírlapi vitára kívánunk rövid megjegyzést tenni. Mi ebben egyrészt örvendetes, de másrészt szomorú jelenséget is látunk. Örvendetes jelenségnek kell mondanunk azt. hogy a sajtóbiróság elnöke bírt annyi önmegtagadással, várni feleletével addig, mig a semmitőszék határozott a kérdésben, és igy Sárkány ur nem követte a „Magyar Újság"-ot azon térre, hogy hírlapi vita tárgyává tegyen egy birói eldöntés alatt álló pert, mig az véghatározattal befejezve nincsen. A dc lógnak szomorú oldala pedig az, hogy nálunk ugy látszik senki sem törődik azzal, hogy a birói függetlenség és tekintély ne csak holt ige legyen, de valahára testté is váljék. A sajtó minden árnyalata folytonosan hangoztatja ezen elveket, a ministeri padról nem tudják eléggé magasztalni azokat. És mi az egésznek eredménye ? Egy törvény, és semmi egyéb. Mert midőn az ezen törvényben lefektetett elvek megtámadtatnak, midőn arról van szó, hogy azoknak concret esetben a közvélemény előtt érvény szereztessék, mindenki félre húzza magát, és hallgat, mintha mi sem történt volna, és maga a megtámadott birói személy kénytelen a küzdtérre kilépni, hogy viszszautasitsa a birói függetlenség és tekintély ellen intézett támadásokat. (*Alegközelebbi esküdtszékitárgyalás) f. h. 27-én (hétfőn) fog tartatni. Tárgyát fogja képezni a közvádlónak mint a póstakincstár képviselőjének Bugarszky Miklós elleni panasza, mely ugy látszik monstre-perró fogja magát kinőni. Vádlott a „Pester Journál"-ban számos czikkekben éles támadásokat intézett pósta-kezelésünk ellen, s maga is csak nem rég lépvén ki a póstai szolgálatból, ismeri annak részleteit, és czikkeiben felhozott állításait a sajtótörvény 25. §-a értelmében, mely a köztisztviselők irányában a sértő állitások bebizonyítását megengedi, be akarja igazolni. E czélból több mint 40 tanú fog kihallgattatni, ugy hogy kilátás van arra, hogy a tárgyalás az egész héten el fog tartani. Ezen alkalommal egy, az esküdtszéki intézményre vonatkozó fontos kérdés is megoldást fog igényelni, az t. i. hogy a több napig tartó tárgyalás folyama alatt az ;esküdtek éjjelre haza bocsáttassanak-e vagy nem. Annyi bizonyos, hogy Angolországban az esküdteknek a külvilágtól való elzárása oly szigorúan vétetik, hogy a tárgyalás kezdetétől a verdikt kimondásáig minden közlekedéstől elzáratnak a kűlvi— 138 — lággal, minek lehetségesitése végett kényelmes éjjeli szállás van számukra magában az épületben berendezve. Nálunk természetesen a jelenlegi felette szűk helyiségben éjjeli szállásról szó sem lehet. De még azon esetben is, ha ilyen léteznék, megfontolandó volna, vájjon lehetséges-e a mi viszonyaink közt 12 esküdtet és 2 póttagot több napra elzárni családjoktól és minden j üzenettel küldte vissza, hogy 400 ft is kevés. Erre Rózsa azzal ijesztette Petrányt, hogy legalább G—10 évre, de még halálra is Ítélhetik. Midőn már minden készen volt az indulásra, EOffer elküldötte egyik csendlegényét Gerbáca Józsefet Petrány börtönébe azon kérdéssel, mit adna kiszabadulásáért, mire Petrány 200 ftotigért. Gerbács az ígérettel elment Kürtéihez, ki őt azon ügyleteiktől; ha látjuk is, hogy Angolországban ezt teszik, és az illetők szívesen belenyugodnak, váljon nem szükséges-e ehhez egyszersmind angol közszellem? * (Egy Gyémánt - történet.) Az angol felsőházban márcz. 10-én érdekes ülés volt. Egy bizonyos idő előtt egy tisztességes családhoz tartozó házaspár nagy feltűnést okozó gyémántlopást vitt véghez. A férj, Torpey nevü a legélénkebb városrészben egy önálló, bútorozott házat bérelt s oda egy ékszerárus által roppant mennyiségű drágakövet hozatott megtekintésül. Az áthozót aztán férj és nő chlorloíőrm-mal elaltatták, megkötözték, száját bedugták s az ékszerekkel odább álltak. Torpey Hollandba menekült, ott akarván túladni a gyémántokon, a nő azonban Leamington-ban elfogatott. Mikor a szép fialal nő, talpig gyászban, csecsemővel karján, megjelent az esküdtszék előtt, mindenki meg volt indulva. A védő ügyész ugy látszott ismerte az angol közönség gyöngéjét s az ügyes csoportosítás által számított is arra. Oly esetben, mikor egy nő férje jelenlétébon követ el valami büntettet, rendszerint az a vélelem, hogy kényszernek, rábeszélésnek vagy egyéb külbefolyásnak engedett. Itt is ugy történt. Az esküdtszék^ kimondta a „nem-bünöst" habár minden lehető bizonyíték megvolt az ellenkezőre. A mint a hírlapokban közölve lett az eset, a közönség mely nem volt elfogulva a gyászos nő látása által, hangos kifejezést adott azon meggyőződésének, az esküdtszék ez esetben hogy igazságtalanul járt el, s Lord Stanhope a lordok háza elé hozta a dolgot. A lordkanczellár beismerte, hogy az igazságszolgáltatás ez esetnél bizony botlott, legkivált azért, mert a vádlott nő személyesen megjelent a tárgyalásnál, de azért a nő felmentését természetesen meg nem szüntetheté. Törvényszéki tárgyalások. Szegedi bünper. (Hivatalos hatalommali visszaélés és közzsarolás.) Folyó hó 17-én ismét egy érdekes tárgyalás folyt le a szegedi várban működő törvényszék előtt. A tényállás következő: A királyi biztos az alföldön végkép megzavart közbiztonság helyreállítására kiküldetvén, az elfogatások eszközlésére többnyire a csendőrbiztosokat óhajtotta alkalmazni; s igy bizta meg Rózsa Endre csongrádmegvei horgosi csendbiztost, hogy a Torontálmegyében garászdálkodó Tóth János- féle rablóbandát kerítse kézre; mi czélra a kiküldött teljhatalmú rendelkezési jogot kapott, melynél fogva Rózsa Endre magához vévén Küft'er János Torontálmegye párdányi és még két csendbiztost kellő számú csend'egénynyel, az O-Telek község közelében fekvő Öreg-Hodály tanyára ment, hol értesülése szerint a keresett rablók már többször megfordultak. Ezen hely egy zár alatt levő. nagyobb uradalomhoz tartozik melynek zárgondnoka az időközben elhalt Keresztes György nevü jószágigazgató volt s ezen OregHodályban lakott Petrány Mihály feles juhász. Rózsa Endre csendbiztos kíséretével együtt tehát 1869 évi april hó 3-án e helyre ment s a mint odaértek, Küffer János csendbiztos azonnal leugorván besietett a házba és Petrány Mihálynak azt mondta, hogy ne féljen semmit és csak monja, a rablók nem voltak itt. Ezen biztatás után midőn Rózsa Endre Petrányt kérdőre vonta, ez csakugyan azt mondta, hogy nála nem voltak a rablók, azonban a többi cselédség úgymint, csősz és bojtárok kihallgatása után csakhamar kiderült, hogy azok ott jártak, minek folytán Petrány gyanússá tévén magát haladéktalanul elfogatott s Ó-Telekre vitett, hol vasra verve elzáratott. Itt újra kihallgattatván mindjárt bevallotta, hogy igen a rablók voltak nála, még pedig többször is, de mindannyiszor feljelentette ezt Küffer János csendbiztosnak, ki ezt |Rózsa kérdésére igazolta is, middazonáltal minden intézkedés megtétetett, hogy Petrány Szegedre szállittassék, miközben az ijedt Petrány 500 ftot ígért, a mivel Küffer meg is elégedett s Petrány elszállítása felfüggesztetek. Petrány tehát üzent feleségének, hogy teremtne elő a pénzt, mit ez meg is tett olykép, hogy 200 ftja volt otthon, a többi 300-at pedig a jószágigazgatótól kérte kölcsön, kinek az nap hamarjában ennyi pénze nem lévén, azt másnapra igérte. Petrányné tehát a 200 ftot átadván Küft'ernek, a 300 ft átvételére nézve a jószáigazI gatóhoz utasította, hol Küffer másnap a pénzt meg is kapta. Ezután Petrány a párdányi szolgabíróhoz, i onnan Nagy-Becskerekre a tőrvényszék elé vitej tett, hol Küffer tanúskodása folytán csakugyan I ártatlannak nyilváníttatott s néhány nap múlva | szabadon bocsáttatott. Az ilykép zsarolt ősszegre nézve Küffer azt | állítja, hogy ennek eszméje Rózsától származott, i mert midőn a jószágigazgató a juhásznak sza' badlábra helyezését kérte ezt ő Rózsával kőzölI te. ki erre mindjárt azt válaszolta, hogy ezt kei vés pénzért nem tenné meg. és ennek következtében ereszkedett ő alkuba Petránynyal, minek ! sikere is lett. Továbbá azt állítja Küffer, hogy | az 500 ftból 400 ftot Rózsának adott s csak j 100 ftot nem adott oda ezt is csak azért, j mert ez összeget azon éjjel, mig 0 Teleken voltak, elkártyázta. — Rózsa Endre ellenben tagad; ja, hogy ő a Küffer által szájába adott szavakat mondotta volna és csak azt ismeri el, | hogy Keresztes és Küffer biztatására beleegyezett, ' hogy Petrány ne Szegedre szállittassék s fáradsága ! jutalmául csakis 130 ftot kapott. A vizsgálat folyamában továbbá igazoltatott, hogy Küffer a kérdéses alkalommal éjjel nem hogy vesztett, de sőt körülbelül 175 frtot nyert a kártyán: valamint vele szembesített tanukkal igazoltatott az is, hogy Küffer nem hogy üldözte volna Tót János rablót és társait, de sőt társalgott és czimboráskodott velük, a menynyiben épen Petrány házánál is egy izben találkozott Tót Jánossal és két társával, kikkel bizalmasan kezet fogott s a kamrába vonulva velük titkosan beszélt, ezen felül még ez eset után üzent is Tót Jánosnak, hogy a fennebb érintett titkos beszélgetés alkalmával Petrány házánál ígért 100 frtot küldje el. Mindezek egybevetéséből kitűnik, hogy mily czélzatos rosz szándékkal járt el Küffer, midőn Petrányt tagadásra ösztönözte, hogy őt ezzel bajba hozván, tőle pénzt zsarolhasson és midőn ezt elérte tanúskodott mellette, hogy kimentse. Rózsa Endre pedig utólag bűntársává szegődött. Az előadott tényállás alapjáu Tóth" Mór tiszti ügyész, mint vádló Küft'er János, Rózsa Endre és Gerbács József ellen a hivatalos viszszaélés közzsarolás bűntényét megálapittatni és elsőt mint bünszerzőt, másodikat pedig mint bűntársat 6—6 évi, a harmadikat pedig mint bűnsegédet 1 évi börtönre Ítéltetni kéri. Vádlottak önmagukat védelmezték, Küffer védclmül azt hozza fel, hogy Rózsa lévén a teljhatalmú kiküldött, ó ennek csak eszköze volt; Rózsa védelmében viszont Kürtért okozza mindenért, Gerbács pedig mentségéül azt adja elő, hogy ő csak szolga lévén, csak felebbvalója parancsát teljesítette. A védelem meghallgatása után a törvényszék visszavonult s tanácskozása befejeztével kihirdette az ítéletet, mely szerint a hivatalos hatalommal való visszaélés és minősített közzsarolás bűntényének megállapítása mellett K ü f fe r János csendbiztos, mint bünszerző — azon súlyosító körülmények közt, hogy ő rablókkal czimboráskodott is, befolyásával a csendlegényt, kit épen neki ellenőrizni kellett volua, roszra vezette és igy tudva árttalan embert bajba kevert, megzsarolt és meghurczoltatott — 5 évi; Rózsa Endre csendbiztos, mint bűntárs — tekintve azon terhelő körülményt, hogy ő nagyfontosságú bizalmi küldetésével is ruul visszaélt s kötelessége teljesítése helyett mást engedett beavatkozni. — 3 évi. Gerbács József pedig — enyhítő körülményül véve alárendelt helyzetét — 1 havi börtönre, s a két első a zsarolt összegnek Petrány részére leendő visszafizetésére egyetemlegesen elitéltettek. Lapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva.